Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-15 / 210. szám

r XII. WF. 210. SZÁM. 3 *osvmum mmmwaammmmmmm Panait Istratinak még a belügyminiszter rendelete alapján sem engedték meg, hogy megtekintse a véres sortüz színhelyét A vizsgálat folyik, de még egyetlen egy munkást sem hallgattak ki — A szerencsétlen özvegyeket a bánya kidobja lakásukból — A külföld indított akciót az áldozatok hozzátartozóinak segélyezésére I (Déva, szeptember 13.) Panait Istrati, a .világhírű román iró, aki az orosz kommün állapotait másféléven át tanulmányozta s akit egyenesen a kormány hívott haza, hogy tanúja legyen demokratikus kormányzásá­nak, Déván fel akarta keresni a lupényi le­tartóztatottakat. Ez az igyekezete azonban a hatóságokon meghiúsult, mert bár az iró a belügyminiszter külön engedélyét mutatta fel, amelyben a hatóságokat a miniszter fel­kéri arra, hogy az Írónak a lupényi ügyben lefolytatandó vizsgálata során mindenben se­gítségére legyenek, a hatóságok nem vették figyelembe s nem engedték meg, hogy a le­tartóztatottakkal érintkezésbe juthasson. i Panait Istrati Lupényban i Ilyen előjelek után dr. Almásán Ágos­ton dévai ügyvéd, a munkásság védőjének kíséretében az iró először Vajdahunyadra utazott, ahol a vár megtekintése után a vas­gyárat szemlélte meg és megdöbbenve látta a nagymennyiségű nyersvasat s a három üzemen kívül helyezett kohót. Szombaton reggel már Lupényban volt, ahol először a véres események szemtanúival kereste az érintkezést, azután pedig felkereste a kórház­ban a sebesülteket, lement a bánya mélyébe, majd beszélgetést folytatott a bánya igazga­tójával. A véres esemény színhelyét, a villamos központot is meg akarta tekinteni, azonban a felállitőtt katonai kordon ebben megakadályozta s hiába volt a bel­ügyminiszteri rendelet, nem enged­ték közel, úgy, hogy az iró egy közeli magaslatról te­kintette meg a szomorú helyet, ahol oly so­kan lelték halálukat s vesztették el férjüket és édes atyjukat. A magaslatról teljesen jól látszik a 3 méter mély és 2 méter széles ka­nális is, amelynek forró vizébe kényszeritet- ték bele a szerencsétlen munkásokat. Az elégedetlenségnek s igy a sztrájknak is — amint azlt Panait Istrati, a munkások előadásából most utólag is megállapította, a társulat magatartása volt az oka. Az Ilona- bánya munkásaitól havonta 3400—3500 riz- nát vontak le indokolatlanul és szabálytala­nul s minden ilyen rizna a munkásnak 40— 70 lejt jelentett. Sőt azt is megtették, hogy ha a rizna nem volt teljesen teli, semmit sem fizettek érte s nem eszközöltek a hiányért le­vonást. Egy Paulini nevezetű mérnök volt ezeknek a nagy mestere az Ilona-bányánál, ahol a munkások szinte kivétel nélkül a Mun- teanu-féle független szakszervezethez tartóz­tak. Az Ilona-bánya elégedetlensége terjedt aztán tovább s robbantotta ki a sztrájkot, amely csupán oda irányult, hogy a társulat tartsa be a kollektiv szerződést. Amikor a prefektus felszólította a mun­kásságot, hogy hagyják el a villamos köz­pontot, a munkásság kijelentette, hogy mind­addig nem teheti meg, amig fehéren a feketét nem látják, hogy a bányaigazgatóság res­pektálni fogja a kollektiv szerződést. Vöröset fehéren — mondja az őrmester Erre a kétségbeesett ragaszkodásra az esemény színhelyén lévő Mai can csendőr őr­mester azt mondta, hogy majd mutatok én nektek vöröset fehéren s ebben a pillanatban vette kezdetét a lövöldözés s szorították be a munkásságot a keskeny kanálisba. A vérengzés bizonyitására is szem- és fül­tanuk vonultak fel a román iró előtt. Egy özvegyasszony, Golcea Vasilie özvegye, sírva pana­szolja, hogy éppen ennivalót vitt az urának s az ura mellette állott, ami­kor a lövöldözés megtörtént. Csupán könnyebben sebesült meg s odalépett, Ilyen nehéz a helyzete a többi özvegynek is. Semmijük sincsen, mert minden vagyonuk a férjük két karjában volt s azt most elvesz­tették. A munkaügyi miniszter ottlétekor kaptak fejenkint, a családra való tekintet nélkül 3800 lej segélyt s azóta semmit sem és a napokban kézbesítették a bányaigazgatóság fel­szólítását, amelyben közli a bánya, hogy mivel férjük nincsen munkában a lakást felmondják s a hónap végén okvetlenül adják át. Éppen télviz idejére maradnak lakás nélkül ezek a szerencsétlen asszonyok, akik nemcsak magukról, de árváikról is gondot kell hogy viseljenek s amellett semmi sincsen, amivel kenyerüket megkereshetnék. Nagy a panasz arra nézve is, hogy a ha­tóságok, bár vizsgálat vizsgálat után folyt le eddig még egyetlen egy munkást sem hallgattak ki. Mindenik vizsgálóbizottság csupán a hatósá­gok előadásából állította össze a vizsgálat Megható volt, amikor az iró a kórházban meglátogatta a szerencsétlen esemény sebe­sült áldozatait. Most már csak kilencen fe- küsznek a kórházban és mindegyik munkás. A csendőrség és katonaság közül egyetlen egyet sem kellett bekötözni a véres esemény alkalmával, amint azt a kórház igazgatója bizonyítja. Az első munkás sebesültnek amputálták a jobbkarját s a ballábát bokán alul. A má­sodik: két lövés hátulról a tüdőben. A har­madikat hátulról puskatussal ütötték főbe, úgy, hogy megrepedt a koponyája s elvesz­tette a beszélőképességét. Negyedik két láb­lövés mind a két lábában, ötödik két lövés, egyik a felső karban, második a kézfejen. Hatodik: Fejlövés hátulról. Hetedik: tüdő­lövés hátulról a tett színhelyétől 500 méter távolságban. Nyolcadik: hátlövés. Kilence­dik: balkarlövés Fizetési listákat vitt magával Panait Istrati A véres esemény végoka tehát minden­képpen a szörnyű kevés kereset s az, hogy ezt a kevés keresetet is törvénytelenül megkeves- bitették. Ennek dokumentálásra Panait Istrati egy csomó fizetési lis- < tát vitt magával s dr. Almásán 'Ágoston, a munkásság ügyvéd­je is magával hozott néhányat, hogy a bíró­ság előtt ezekkel bizonyíthassa a rettenetes munkásnyomort. Egy István-bányai munkás 101 számú bérlistáján például 25 munka­napért összesen 3301 lej kereset szerepel, de a levonás 1822 lej, úgy, hogy kézhez csak 1479 nagyváradi olvasóink szives tudomására hozzuk, hogy a közismert Moravetz timişoarai zenemükereskedő cég (Románia zenemüközpontja) az oradeai Pal­las könyvkereskedésben egy zenemülera- katot létesített, ahol a szükséges zenemüve­ket az eddigi nagyváradi áraknál lényegesen olcsóbban árusítják. Kérjük a cimre ügyelni: Ferdinand király-ut 1. Pallas könyvkereskedés hogy letépett ingével bekötözze vérző férjé­nek a sebét. A katona azonban ellökte az asszonyt s szuronyával hát­ba döfte a szerencsétlen munkást, aki azonnal szörnyet halt. Ez az özvegyasszony az első urát az 1922-ikt bányarobbanás alkalmával veszítette el s a második férjét pedig mostan. Az első férjé­től egy 8 éves fia van, a másodiktól egy 3 éves leánya s azonkívül testvérének tartja egy árva gyermekét. Most teljesen kenyér nélkül van. anyagát s nem fektettek súlyt a munkásság véleményére és adataira, amely döntően folyt volna -be a vizsgálat menetébe. Ebben a nehéz helyzetben a munkásság arra gondolt, hogy saját filléreivel fogja tá­mogatni azokat, akik arra leginkább rászo­rulnak. Gyűjtést akartak tehát rendezni az özvegyek részére, azonban, mivel ahhoz mi­niszteri engedély kell, a gyűjtést nem engedélyezték és igy lehetetlenné van téve még az is, hogy egymás filléreiből segítsék egymást. Jellemző az erdélyi közvéleményre és a 'társadalom magatartására, hogy a lupényiak javára semmi gyűjtési akciót nem indítot­tak. Ellenben idegen országban már megmoz­dultak a szivek s Aradi Viktor éppen hétfőn vitte le Lupényba az özvegyeknek és árvák­nak a németországi bányamunkásság ruha­adományait két tele nagy ládában. Panait Istrati pedig a lupényi eset tanulmányo­zása után Franciaországban fog gyűjtést in­dítani a szerencsétlenek részére. lejt kapott a munkás. Egy Ilona-bányai mun­kás listáján 2667 lej kereset szerepel s a le­vonás ezzel szemben 2532 lej, úgy, hogy 135 lejt kapott kézhez a munkás, aki még a jobb- keresetüek közé számit, mivel ezek akkord- munkások. Érdemes utánanézni a levonások­nak is. Például az utóbbi listán nyugdíj cí­mem 120 lej, betegsegélyző címen 44 lej, élel­mezés cimen 1514 lej, hús címen 401 lej, tem­plomért, ami valószínűleg az egyházi adó 66 lej, állami adóban 316 lej és zene cimen 23 lejt vontak le. Kivéve a húst és a fűszert, a levonások mind hiábavalóságra lettek for­dítva s a munkásnak csak kárára szolgál. Pedig ez még a jobbkeresetüek közé számit. Hát még a többi napszámosok? Panait Istrati fontos megállapítása még az is, hogy a villamos központ udvara ma is tele van vasdorongokkal, éppen úgy, mint augusztus 6-án reggel, mivel a központ ott tartja ezeket az eldobott vasakat. Az az állí­tás tehát, hogy a munkásság gyűjtötte volna azokat oda azért, hogy azzal támadjon, vagy pedig védekezzen, nem felel meg a valóság­nak. Panait Istrati látogatása két napig tar­tott. Innen Brassóba utazott, majd Buka­restbe megy és Maniu miniszterelnöknek és Vajda belügyminiszternek fog beszámolni tapasztalatairól. Az özvegyek s a munkások valósággal felszabadítójukként üdvözölték a román irót, akit megkértek, hogy a lupényi ügy tárgyalásán okvetlenül vegyen részt. Pa­nait Istrati megígérte, hogy ba Párisban is lesz akkor, a tárgyalásra okvetlenül haza fog jönni. Â tehetetlen özvegyet kiteszik a lakásból Kilenc sebesült a lupényi kórházban Ismeri a pasztörizált tej értékét? Klőáflitja Victoriei A pasztörizálás által csiramentessé vélik a tej. azonben megmaradnak benne a szervezet fej­lődésére nélkülözhetetlen vitáminok, melyek a közönséges íelforraiással elvesznek. — a Szociális Testvérek Társaságának tejfeldolgozó üzeme. — Kapható a Central tejivóban, (Calea s minden nagyobb füszerüzletben és tejjesarnokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom