Kelet Magyarország, 2017. október (74. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-06 / 234. szám

2017. OKTÓBER 6., PÉNTEK KELET Ennek a képnek, Thorma János Aradi vértanúk című festményének a bemutatását tiltotta meg a császár FOTÓ: km-REPRODUKCIó szófordulatot a huszárjaitól, más magyar szót aligha ismert. De a magyar nemzethez tarto­zásukat mindig felvállalták, s hamisítatlan magyar lélek la­kozott bennük. Idekívánkozik egy történet Teleki Lászlóról, a magyar kormány franciaorszá­gi nagykövetéről! Párbajra hívta Haynaut Teleki egy párbajhős volt, több mint félszáz tusa győztese. Amikor értesült az aradi mé­szárlásról, erről a példátlan és szégyenletes tettről, a gróf egy tucat európai újságban fel­adott egy hirdetést, amelyben az állt, hogy Haynaut párbajra hívja. A „bresciai hiéna” jól tudta, hogy ki az a Teleki, s eszébe se volt a kardja elé állni. S ide kapcsolnék egy - az európai hadtörténelemben példátlan - tényt is: a hadifoglyok közül sokaknak sikerült kimene­külniük Törökországba. Úgy volt, hogy az oroszok ide is utánuk nyúlnak, de a brit ha­diflotta - azért, hogy az a pár ezer szerencsétlen magyar megúszhassa ezt a hajtóvadá­szatot - a védelmükre felsora­kozott a Boszporusznál.- A 45 esztendős Damjanich János volt az egyik legvité­zebb a 13 tábornok közül, aki a szabadságharc idején nagyon sok borsot tört a császáriak orra alá. Néhány héttel a ki­végzés előtt hintóbaleset érte és eltörte a lábát. Hogy a lehe­tő legjobban megalázzák, az aradi vár szemeteskordéján vitték ki a vérpadra. Kiss Er­nőről, az egykori dúsgazdag földbirtokosról egy érdekes adalék: ő a Hannover huszár­ezred ezredeseként szolgált Haynau parancsnoksága alatt, s a császári haderők fő- parancsnoka a nagy összegű kártyatartozását soha nem adta meg általa kivégeztetett huszárezredesnek.- Kiskunhalason nőttem fel, s Thorma János Aradi vértanúk című nagy méretű festménye akkor éppen ott volt kiállítva- mesélte el a legszemélye­sebb emlékét Máday Norbert.- Az én néhai drága nagyma­mám minden évben elsétált velem a múzeumba, s áhítattal nézte a tábornokokat. Megvár­ta, amíg mindenki kimegy a teremből, letérdelt a kép elé,- Gáspár András - egy kecs­keméti cipész fia - lett volna a 14. áldozat, de miután I. Ferenc József császár lovag­lótanára volt a forradalmat megelőzően, a császár sze­mélyesen húzta át a nevét a kivégzési parancson. Még a Habsburg uralkodó is tudta, hogy a lovaglást és a vívást a magyaroktól kell megtanul­ni. Amikor Gáspár András hallotta, hogy egymás után csapódnak be a cellaajtók, s ráeszmélt, hogy egyedüli hon­védtábornokként őt életben hagyják, keserűen jegyezte fel a naplójába: „Hetekig úgy éreztem, mocsok esett rajtam, hogy nem valék közöttük.” s elmondott értük egy imát. Egyébként a felháborodott császár nem engedte ezt a fest­ményt bemutatni a Műcsar­nokban, ám a művész és hívei kitalálták, hogy kisebb méretű papírnyomatokat készíttet­nek a képről, hogy minden családhoz eljusson. Magát a festményt hosszú évekig nem látta senki, de a nyomatot ren­getegen megismerték.- A magyar családok, kisne- mesek és az átlagos paraszt- emberek szemében ezek a vértanúk jézusi magasságok­ba emelkedtek, mert azt érez­ték, amit Poeltenberg Ernő is, amikor a 13 társával együtt ki­vezették: „De szép deputáció megy a Jóistenhez a magya­rok ügyében protestálni.” Méltó módon emlékeznek- Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukásának, tábornokaink aradi kivégzé­sének a történelmi emléke­zetben kiemelt jelentősége volt és maradt. Ám az idő elő­rehaladtával, ahogy enyhült a fájdalom és beköszöntöttek a boldog békeidők, a megemlé­kezések hangneme, hangula­ta is megváltozott - mondta lapunknak dr. Szilágyi Lász­ló, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium ta­nára.- Az iskolában ma kitesszük a kivégzett hősök tablóját, gyertyát gyújtunk, és bár két­ségtelen, hogy a március 15- ei események nagyobb súlyt kapnak, természetesen meg­adjuk a méltó tiszteletet az aradi hősöknek. Gyertyákkal, powerpointos vetítéssel és Ima a tábornokokért Európában példátlan, aljas tett volt az aradi tizenhárom kivégzése 1849. október 6-án. nyíregyháza. A gyűjtőként és történészként is elismert Má­day Norbert - aki több könyvet írt az 1848-49-es szabadság- harcról és az azt követő idő­szakról (A Klapka légió 1866., 120 huszár, Áll a Honvéd, mint a szikla) - soha nem mulasztja el hangoztatni: az aradi áldo­zathozatal a magyarság ön­megtartó erejének egy olyan manifesztuma, amire minden magyar embernek büszkének kell lenni. Mindezt néhány - talán soha nem hallott, s büsz­keségre okot adó - fontos mo­mentummal is alátámasztotta.- Amikor Görgey Frolov tábornokkal megtárgyalta a fegyverletétel idejét, mód­ját és egyéb körülményeit, a tábornokaink már tudták, hogy bizonyosan bitófára ke­rülnek, de a maradás mellett döntöttek. Ki lenne képes ma erre? Az orosz tanult cári tisztek - ne feledjük, ez még nem a Vörös Hadsereg - kö­nyörögtek a magyaroknak: ott a fegyverük és a lovuk a szállásaik előtt, menekülje­nek, vissza se nézzenek, mert amikor holnap átadják őket az osztrákoknak, már nem lesz kegyelem. Az aradi vértanúk többsé­ge - mint tudjuk - születését tekintve nem volt magyar: gondoljunk csak a horvát Knézich Károlyra, a szerb Damjanich Jánosra, az oszt­rák Poeltenberg Ernőre vagy Leiningen-Westerburg Ká­rolyra. Poeltenberg Ernő ma­gyarul káromkodni is csak úgy tudott, hogy eltanult néhány Tudták, hogy bitóra kerül­nek, de úgy döntöttek, maradnak. MÁDAY NORBERT rádiós műsorral emlékezünk, hogy azok a diákok is részesei legyenek a megemlékezés­nek, akik történelemből még nem vagy már nem tartanak ott a tananyagban. Számom­ra és a kollégáim számára is fontos október 6-a. A diákok­kal együtt memorizáljuk a neveket, sokszor előzetesen kiadjuk feladatként, hogy a tanulók egy-egy vértanúnak nézzenek utána, és számol­janak be róla a társaiknak. Ez egy érzelemmel telített tananyag, aminek a tanítá­sakor fel szoktuk idézni a tá­bornokok búcsúleveleit, mert ezek ugyan a tankönyvben nem szerepelnek, de általuk jobban megragadnak az ok­tóber 6-ai történések a tanu­lók emlékezetében - meséli dr. Szilágyi László, aki annak örülne, ha egy-egy történel­mi esemény tanításakor ki­léphetnének az iskola falai közül.- A Jósa András Múzeum vagy a megyebeli te­metők 1848/49-es emléket rejtenek, ezeket szemügyre lehetne venni, és meghallgatni a történetüket, de megismerhetnénk a vitézül helyt álló sza­bolcsi huszárok tetteit, vagy ellátogathatnánk a zrínyis kötődésű Magyar Szablyavívó Egyesület rendezvé­nyeire is. Ezek olyan él­mények lennének, ame­lyeken keresztül jobban a diákok emlékezetébe vésődnének történel­münk fontos pillanatai és személyiségei, de amíg nem lehet példá­ul órákat tömbösíteni, ezekre nincs lehető­ségünk. KM-MJ.SZA Lázár Vilmos gyönyö­rű kardja ma Máday Norbert magántulaj­donában van FOTÓ: Példája a nemzet önmegtartó erejének Megemlékezés A megsárgult lapok őrzik a múltat, benne az aradi vértanúkról szóló éneket. NYÍREGYHÁZA. Számtalan mó­don ápoljuk, óvjuk az aradi vértanúk emlékét, de tegnap igazi kincs akadt a kezünkbe, köszönhetően Háda Ferenc­A nagyapa gondosan megőrizte, beköttet­te az újságot. HÁDAFERENC nek és feleségének. Elhozták szerkesztőségünkbe a Ke- let-Magyarország elődjeként jegyzett Nyírvidék 1930-as számát, amelyben az aradi vértanúkról szóló ballada ol­vasható. A korabeü tudósítás­ból megtudható: a Nyírvidék felhívására Vida Kálmánná nyíregyházi lakos elküldte az elemi iskolában 25 évvel az­előtt (vagyis 1905-ben!) tanult ballada szövegét - egy másik olvasó, Jakobovits Anna pedig a szerkesztőségben el is éne­kelte.- Az újság Nyíregyházán, az egykori Jóba nyomdában ké­szült, ahol nagyapám, Urbán Ferenc volt az üzemvezető nyomdász - mondta el Háda Ferenc. Ám nem csak a gé­pekhez értett, a tollat is mes­terien forgatta, rendszeresen publikált a Nyírvidékben, sőt: színdarabot is írt, amelyet előadott a nyíregyházi színház - idéztünk együtt tegnap rég­múlt időket a Kelet-Magyaror- szág szerkesztőségében a ked­ves házaspárral. A nagyapa gondosan meg­őrizte, beköttette az újságot, amely apáról fiúra szállt - illet­ve lányra is, mert immár leá­nyuk, Háda Barbara tulajdoná­ban van ez a családi örökség. Átvészelt nehéz korszakokat, túlélt háborút, s a megsárgult lapok rendületlenül őrzik a múltat, benne az aradi vérta­núk balladáját is. KM-NYZS nyíregyháza. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és a városvédő egyesület szerve­zésében emlékezik a nyíregy­házi önkormányzat az aradi vértanúkra október 6-án. Az Evangélikus Nagytemplom­ban ll órától, a Damjanich- szobornál 13 órakor tartanak emlékezőbeszédeket. KM Kelet kvíz A településen található Nepomukl Szent János szobra, ami a 18. században készült barokk stílusban, s 1990-ben faragták újjá. a) Komoró c) Kisvárda b) Fényeslitke d) Záhony A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el <§> Az ötvenezredik látogatót köszöntötték Csütörtökön Román István megyei kormánymegbízott (bal­ra) és dr. Hosszú József, a járási hivatal vezetője köszöntötték az ötvenezredik ügyfelet a tiszavasvári kormányablakban. Pogácsás Éva nyugdíjat érintő kérdésekkel kereste fel a hiva­talt. FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Megkérdeztük Tervez őszi kirándulási, természetjárást? Bagí Ferenc, Az áramszolgáltatótól mentem nyugdíjba. Megbe­csülnek bennünket, minden évben kiránduláson veszünk részt, az idén a csodálatos szarvasi arborétumban jártunk. Ősszel a sóstóhegyi Bíbicben találkozunk, ahol garantált a jó hangulat. Vinnainé Belicza Henrietta, A Tokaji Szüreti Napokra régóta készülünk, remélhe­tőleg kegyes lesz az időjárás. Egyébként is szeretjük azt a tájat, szívesen másszuk meg a hegyet. Ha pedig Nyíregy­házán maradunk, gyakran teszünk közös családi sétát a varázslatos Sóstón. Papp László, Amíg volt kocsink, addig szinte minden hétvégén a hegyekben voltunk. Imádok kerékpározni, nyeregbe pattanok, és mindenhová két kerékkel megyek. Jót tesz az egészségemnek is a minden­napos mozgás, karban kell tartani az embernek a testét. Tóth Enikő, A nyarat jobban szeretem, mint az őszt, de ennek az év­szaknak is megvan a sajátos­sága. Szívesen járok a sóstói tó melletti kondiparkba. Ha pedig Budapestre utazok a családhoz, nagyon jó kirán­dulóhelyeket keresünk fel, ilyen például a Margitsziget. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom