Kelet Magyarország, 2012. március (69. évfolyam, 52-77. szám)
2012-03-19 / 66. szám
2012. MÁRCIUS 19-HÉTFŐ 4 Fórum KELET Üzenet Széles Lászlóné, tiszaberceli olvasónktól: Ha a szenvedőknek arcán könnyeket látsz leömleni, ember- baráti szózat int, siess hamar letörölni. SZENCI MOLNÁR ALBERT Postánkból Nem tudni A városi közgyűlés úgy határozott, hogy március l-jétől emeli a Szabolcs Volán a jegyek árát, és ritkítják a járatokat. Ez meg is történt, de az utazókat nem tájékoztatják erről. Azzal nem lehet megmagyarázni, hogy a buszmegállókba - már amelyikben - ki van függesztve. A korábbi években ún. „kiegészítő lapokat” lehetett kérni a megfelelő helyeken azokra járatokra, amelyeknél változás történt. Március 7-éig még ez nem történt meg. Azt a tájékoztatást adták - a vasútállomással szemben -, hogy új menetrend füzet adnak majd ki, ami persze addig érvényes, míg iskolai szünet nem lesz. Mi ez? Az utazóközönség fel van háborodva! BECZŐ PÁL Járhatatlan úton indultunkéi Ha figyelemmel kísérjük a rohanó világunkat, tájékozódunk a médián keresztül, látjuk a gyors változásokat, és ezeket nehéz követni. Sok országban tüntetések vannak a megszorítások ellen, ez mind a túlköltekezés eredménye. Nálunk, Magyarországon is az elmúlt húsz évben nagy volt a túlköltekezés. A rendszer- váltás óta minden kormány rosszul gazdálkodott, rossz gazdaságpolitikát folytattak, a sok hitelfelvétel, s a túlköltekezés, a munkanélküliség stb. kiürítette a kasszát, a kamrát. A mondás szerint: üres kamrának bolond a háziasszonya. Járhatatlan út az, amit eddig a kormányok és a települések vezetői jártak. Itt várakozási idő nincs, az ország szekere olyan gyorsan halad a szakadék felé, hogy Hét éve hirdeti az emlékmű a repülősök dicsőségét fotó: olvasónktól Mi lesz veled Repülő Emlékmű? Kezdeményezésemre és terveim alapján 2005-ben állítottuk fel az Északi temetőben a Repülő Emlékművet a Tahy Béla Veterán Repülő Egyesület nevében. Az avatáson megjelent megyénk és az ország egyetlen űrhajósa, Farkas Bertalan is'. Örömmel tapasztalom, hogy azóta az emlékjel ismertté vált a temetőt látogatók előtt, megszerették, sokan keresik fel, gyakran helyeznek el ott virágot, mécsest, koszorút. Sajnos, az idő vasfoga nyomot hagyott az emlékművön. Minden évben egy napot szánunk arra a veterán pilótákkal és a Nyíri Honvéd Egyesület néhány tagjával közösen, hogy az emlékművet megtisztogassuk, méltó környezetbe hozzuk. Szomorúan tapasztalom, hogy azoknak a segítőkész kollégáknak, barátoknak, akik ebben részt vesznek, átlag- életkora 70 év felett van. (A fiatalabb korosztályból csak Komiszár Dénes egyesületi tag segít.) Nehezen értem, hogy a mostani fiatalok miért nem érzik magukénak a szabolcsi repülőknek, hősöknek állított emléket, miért nem tudnak ezzel azonosulni, segédkezni a takarításban? Az én fiatalkoromban a Cserkészet, a Levente Mozgalom olyan közösségmegtartó, és -formáló erővel, nevelő hatással bírt, hazafias-bajtársi szellemet nevelt belénk, hogy ezek a dolgok maguktól értetődőek voltak. Megöregedtem én is (betöltöttem a 79. évemet), mint a többi kollégám, erőnk gyorsan fogy, nem tudunk már fizikai munkát végezni. Talán egyetlen reményem az éppen a temetővel szomszédos Bánki Donát Szakközép- iskola és az egyházi iskolák lennének, amelyekben a vallásos nevelés még erkölcsi többletet ad tanáraik jóvoltából. Olyanokat várunk, akik szívesen, önként, nem kényszerből vállalnák azt, hogy ebben a kegyeletes aktusban részt vesznek. Minden jó szándékú segítséget örömmel fogadunk. SZMOLNIK KÁROLY, TARTALÉKOS REPÜLŐ FŐHADNAGY Az egyik első osztály 1966-ban fotó: archív Iskolai évforduló a Kertvárosban A Kertvárosi Általános Iskola ezen a héten ünnepli fennállásának negyvenötödik évfordulóját Nyíregyházán. A kezdetben 1. sz. Általános Iskola Ságvári Endre Tagiskolának nevezték az intézményt. Két év múlva kapta a 7. sz Általános Iskola címet. Nagy dolog volt az itt élők számára az itt épült iskola, hisz nem csak a helybeliek, de a környező bokrokból is sok gyerek ismerhette meg itt a betűvetést. Hálával emlékszünk a régi tanárainkra is. PÓKAIMRE Vendégsorok Angyal Sándor Mindenkinek a saját gondja a nagy / Frank fél áron Vannak olyan levelek, küldemények a szürke postaládában, aminek nem örül az ember. Például, ha a vállalkozó testvér arról tudósít, hogy csődbe ment a cége, elárverezik a házát. Összevonjuk szemöldökünket, ha érkeznek a csekkek a gázosoktól, a villanyosoktól, a vizesektől. Illetve sokan, ha postás látnak, azt remélik, hogy végre jön a nyugdíj vagy a közhasznúért a havi 47 ezer. De hiába, ez nem ritkán késik. új út kell, és gyorsan. A sok kritika, ami ér az EU-ból - és erre rátesznek a magyar képviselők is egy lapáttal -, felháborító. Mindegy, ki van kormányon, a megszorítás elkerülhetetlen. Itt az a baj, hogy a vezetőink hibáit közösen kell megfizetnünk, és nem mindegy, hogy 60 ezer forintból vagy 2 millióból tesszük ezt. Az ellenzéknek mindig sok ötlete van, de ha kormányon vannak, akkor semmi, ez a tapasztalat. A 20 év alatt minden kormányfőnek írtam kisebb-nagyobb sikerrel, néha válaszolt is egy tanácsadó, mindig írtam a BKV-ról, a MALÉV-ról, a MÁV-ról, hogy nyelik a többi állami vállalattal együtt a milliárdokat. Hol van ilyenkor az a sok felügyeleti szerv? Szégyen az állami vezetésre, hogy Európa közepén elbukik a MÁLÉV, ezért minden kormány felelős, ez a három mamutcég több ezer milliár- dot vett ki a magyar ember zsebéből. Hiába a szegénység, ma is milliárdokat fizetnek ki prémiumként, és milliókat állami vállalatoknál a rossz törvények miatt. A bank panaszkodik a devizahitel miatt, de mikor a nagy nyereség volt, hallgatott. A legnagyobb baj itt szerintem, hogy a lakosságot a vezetés maflának nézi, pedig egyszer meg kellene hallgatni minket is, tisztelt vezetők. Vagy nem? NEVELŐS SÁNDOR Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”. ■“ Zászló a hősök lábánál Szabó László és 6 éves kislánya, Dalma is leszúrta a zászlót a nemzeti ünnep alkalmából Tiszadobon, az első világháborús hősök emlékműjének lábánál. fotó: palicz István Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúa- kat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Bizalmat kell nekik szavaznunk, hogy minél kisebb fájdalommal lábaljunk ki a válságból. nyíregyháza. Kelet-Magyaror- szág március 14-ei számában olvastam a „Sajnos, megint a középosztály fizet” cikket, s a nyugdíjasokra vonatkozó következő sorokra szeretnék reagálni: akinek az átlagbért meghaladó nyugdíja van, „Pl. 1-2 évig le kellene mondania az azt meghaladó részről. Éljen ő is csak annyiból, mint mi.” Tisztelt Cikkíró! Megértem a kétségbeesését. Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb! Megfizettük az árat Attól senkinek sem lesz jobb, ha hangoztatjuk, hogy „dögöljön meg a szomszéd lova is”. Az ösztönös védekező reakcióját viszont helytelenítem, mert egy népes nyugdíjas tábor ellenében nyilatkozott, pedig mi is hasonlóképp élünk, mint ön. Miért? Tisztes korunk árát megfizettük az elmúlt 40-45 évben, ebből, statisztikai adatok alapján, az átlag nyugdíjas sokkal kevesebbet kap vissza. Bizonyára nincs, vagy nem él együtt szüleivel, mert akkor tudná, hogy ebben a válságos gazdasági helyzetben, megnövekedett gyógyszerfogyasztásunk ellenére, nekünk kell támogatni gyerekeinket, unokáinkat, és nem fordítva. A megsarcoltak Kuporgatunk, leárazott termékeket vásárlunk, csirkefarhát- specialisták lettünk stb. Hétvégéken igyekszünk a családunkat egy-egy ebéd erejéig összehozni, s nevelni őket a jövő feladataira. Tesszük ezeket belső fegyelemmel, abban a boldog tudatban, hogy még hasznosak lehetünk közvetlen környezetünk számára, hogy a sok kis támogatásunkkal tevőlegesen élhetjük meg unokáink örömét. Erre a nyugdíjas-elixír megszüntetésére tett javaslatot! Mi lesz, milyen újabb javaslatokkal fog előállni, ha az ország gazdasági helyzete tovább romlik? Evidens. A történelem sok rémisztő példával szolgálhat azok számára is, akik még csak lesznek öregek. Kívánok mindenkinek hosz- szú, békés életet! Az olvasó javaslata kulcsszava az átlagbér. Lenne néhány kérdésem, észrevételem. Nyílt titok, a cikk is hivatkozik rá, hogy az átlag alatt találhatók azok a bizonyos ügyeskedők, akik a hazai támogatásokat kiegészítésként viszik luxusútjaikra. Közben a nyugdíjas „hozzájárul a megoldáshoz”. Milyen átlagra gondolt? Megyei? Sántít, mert az itt megsarcolt sok átlag feletti kb. 10 megyében bőven átlag alatti lenne. Vidéken vagy a városi panel 10. emeletén? Az átlag nem általánosítható mutató! Miért? Minden átlag egy ún. természetes megoszlási görbe (Gauss) középvonalában található úgy, hogy az átlagérték körüli gyakoriság nagy. Ez egyszerűbben azt jelenti, kb. A fűnyíró elvvel nem oldható meg semmi. DR„ KISS ISTVÁN az emberek 70 százaléka az átlagbér viszonylag szűk skáláján találhatók (fele alatta, fele felette). Az alsó 15 százalék, akik a legnagyobb létbizonytalanságban tengődnek, és a felső 15, akiknek semmi sem drága! Csak reménykedünk Mi a megoldás? Mondják, akinek nincs múltja, nem érdemli a jövőt! Minden meggondolatlan tanács minden szinten veszélyes, társadalmunkat megosztó lehet. Ha mi marakodunk, az csak egy szűk, módos és ügyeskedő rétegnek kedvez. „Fűnyíró elvvel” még soha semmit sem oldottak meg! Tudomásul kell vennünk, hogy van egy általunk nagy jogosítványokkal felruházott, felelős kormányunk, akik bizonyára látják a megoldást. Bizalmat kell nekik szavaznunk, hogy minél kisebb fájdalommal lábaljunk ki a válságból. Mi meg, nyugdíjasok, csak reménykedjünk, hogy majd a választófülke magányában ismét jól dönthetünk!!?) DR. KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS A legtöbben viszont azok vannak, akik nem győzik kiszedni a sok-sok szórólapot, meg a tucatjával érkező egyéb reklámot, s azon csodálkoznak, mi pénzbe kerülnek ezek a színes lapok, a csillogó értesítések a feladóknak. Ismerősöm legutóbb majdnem felugrott örömében, amikor meglátta a Magyar Kincstár vastag küldeményét, mert azt sejtette, hogy pénz áll a házhoz. Aztán alábbhagyott a kedve, amikor a „Fontos kibocsátási információk”-ban arról tudatták, hogy ő is azon tízezer közé tartozik, akik elsőként juthatnak az Európai Unió első közös valutájához. Azért nem kell aggódni az emlékéremért sem, hiszen a 16%-os adót fizető milliárdosok mellényzsebből is kifizetik az aranyárut. Akár isteni szerencsésnek is mondhatja magát, mivel a tükörverettel készült, egyedileg sorszámozott, ezüsttel és 24 karátos arannyal bevont euró származási helye az apró Vatikán. Szóban forgó ismerősöm eddig úgy tudta, hogy hazánkon kívül már van euró sok európai országban, akkor minek most külön emlékérem a Vatikánnak. Aztán következett a csalétek: az emlékérem valójában 14 990 forintot kóstál, de ő mint kiválasztott, most fél áron, 7495 forintért hozzájuthat, plusz 990 forint csomagolási és postaköltség... Hazánkfia, akinek a küldeményt címezték, ekkor azon gondolkodott el, hogy Európa egy másik kis országában, mondjuk Svájcban miért nem indítanak ilyen 50 százalékos akciót az ottani frankkal. Frank fél áron!- még hallani is szép. Főleg azoknak, akik végtörlesztés híján továbbra is nyögik a súlyos részleteket - a lakásukért.
