Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22 / 95. szám

2000. április 22., szombat HATTER 3. oldal Csokihímes -? 1- ~ • ß? ^ I ágra nyílt szemmel hallgatták a jelen­lévők a minap a Nyír-Plaza emeleti részén berendezett alkalmi stúdióban lapunk élő szemléjét, amikor e sorok írója felidézte egy idősebb nagykállói ember emlékezését a ré­gi húsvétokról. A most pazarul berendezett parfümériák közelében arról szólt az idézett férfi, hogy bizony egykoron a boltban dé­zsából merítették a rózsavizet a gyerekek­nek, parányi, kiöblített orvosságos üvegek­be, aminek a tetejére aztán egy kis gyolcs darabot kötöztek s azzal indultak az ifjak verselni, hímes tojást gyűjteni. A már pejhedzőbb legények a gémeskút vizét zú­dították a gömbölyödő lányokra, fiatal- asszonyokra. De hol van mára a gémeskút, meg a ró­zsavíz? Ismerősöm szerint lassan-lassan a húsvét is kimegy a divatból, mint annyi minden körülöttünk. Nem is olyan régen még nagy vendégelésre készültek a csalá­dok, tészta és sült hús illata lengte körül a hajlékokat, most meg szinte minden máso­dik ember azt tervezi, hogy eltűnik otthon­ról, irány a hegyvidék, a jó levegő, a friss, zöld fű, majd csak este térnek haza, mire megszívja őket a nap. Hát nem jobb ez, mint otthon gubbasztani s várni, hogy jön­nek-e a szomszéd gyerekek verselni, vagy a már 12. helyen megkínált, régen látott ismerős, rokon essen be az ajtón úgy délu­tán három felé. Dehát a húsvét nem csak ennyiből áll! A húsvét nagyon sok hívő ember szent ünne­pe, az újjászületés, a megújúlás napja, ami­kor talán még a templomba hívó harangok zúgása is másabb, mint egyébként. Ez a szokás nem pillanatnyi divatok függvénye, ez a hagyomány, s a bibliai történet évez- rednyi immár. Közben persze változik körü­löttünk sok minden: pékségben sütik a kalá­csot, ragyásig tömve a multik óriás boltja. Csak kevesen őrzik a tojásfestés élményt adó örömét, inkább tasakban veszik, s főként csoki alapanyaggal a hímest, aztán a sonkát sem a kéményből akasztják le, ha­nem kötözötten vásárolják a legkisebb falu­ban is. \/alahogy így teljes ez az ünnep: emléke­zés a feltámadásra és szabadulás az öröm­teli tavaszi rétre, amelyre oly sokat vártunk. Kinek-kinek legyen kedve szerint. □ Térítési díj Május 1-től változtak Nyír­egyházán a szociális intézmények egyes szol­gáltatásainak térítési díjai. A szociális ebédért az alacsony jövedelműek például naponta 38, a legmagasabb kategóriába tartozók 189 forintot fizetnek majd. □ Új helyen A Rakamazi Cormorán Hor­gász Egyesület székhelye megváltozott, a jö­vőben a művelődési házban (Szent I. u. 174. sz.) működik a szervezet. A horgászengedé­lyek válthatók Turkó Józsefnél (Szent I. u. 54. sz. alatti Hal-, vad- baromfiboltban). □ Emléktábla az orvosnak Vasmegye- ren nemrég emléktáblát avattak. Dr. Viberál Béla egykori háziorvos 4 évtizeden át gyó­gyított Vasmegyeren és Tiszarádon. Az em­léktáblát az egészségház falán helyezték el. Nagy kár a keleti szálakért Kapolyi László exminiszter, vállalkozó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Kapolyi László exminiszter egy évti­zede vállalkozó. Az a hír jár­ja róla. az ország egyik leg­gazdagabb embere. Ám ö az erre vonatkozó kérdések elöl udvariasan kitér. Az utóbbi időben többször járt megyénkben, egy ilyen alkalom­mal beszélgettünk gazdasági té­mákról — az MSZDP parányi megyei irodájában. Tényező volt — Szabolcs-Szatmár a hetve­nes-nyolcvanas években tényező volt az országos gazdaságpoliti­kában, egy miniszternek is oda kellett figyelni rá — mondja. — Záhonyt Európa legnagyobb szá­razföldi kikötőjeként említettük, termett itt 100 ezer vagon alma, olyan nagyberuházások színhe­lye volt, mint a gumigyár, papír­gyár, MOM és mások — a me­gyét a politika támogatta, ennek látható eredményei vannak. A magyar — és a szabolcsi — gaz­daság sok szállal kötődött a kele­» ............... Kapcsolati tő­kém kamatoz­tatására érte­lemszerűen ke­leten kerestem a helyem.. Kapolyi László ti piacokhoz. Aztán jött a rend­szerváltozás, politikai váltás — amit én egyébként soha nem kérdőjeleztem meg —, viszont a gazdaságpolitika indokolatlan el­fordulását a kellettől mindig is helytelenítettem. Egy nagy pia­cot politikai szempontok miatt feláldozni — nem akármilyen döntés. Ma is jövedelmező □ Az Ön vállalkozásai azt bizo­nyítják: a régi nagy piacokon „kicsiben” ma is jól lehet keres­kedni. Van ennek valamilyen tit­ka? — Nagyon sok magyar árura volt szükség az egykori szovjet Gyónta Srafcka (Áoóoia •LONYA biirpa.u. 8ÓW9» r^Yc \ JLffiWKOIW’ Í ttVf ■ - KislwawiUb 3anouu» Zápsíony Itlttottc > Km híih Kaszony Honosa Ohunk» Csonk apapi • bye A Lónya és Beregdaróc közötti rövid határszakaszon lépnek be a (volt Szovjetunióból érkező) elektromos, kőolaj- és gáztávvezeté­kek KM-illusztráció ^7, 0 Célén es ..... ..............................A­. - !2~: piacokon és viszont: az onnan érkező importra is. Én ezt a relá­ciót ismertem, s amikor vállal­kozó lettem, kapcsolati tőkém kamatoztatására értelemszerűen ott kerestem a helyem. Záhony­ban azóta is működik a műtrá­gya-átrakással, kereskedelem­mel foglalkozó cégem, s nem mi­attam, hanem azért jövedelmező, mert szolgáltatásaink mindkét oldalon versenyképesek. Záhony önmagában is nagy téma: tőlem avatottabb szakemberek szerint a Távol-Keletről — Kínából, Ka­zahsztánból, Oroszországból — vasúton gazdaságosabb a szállí­tás, mint hajóval. És Záhony nagy átrakókapacitásával ma is nagyobb feladatokra képes, egy­szer még nagyon nagy üzlet le­het, bár a hosszú idő, amíg „takaréklángon” üzemel, nem használ. A tehetséges fiatalokért Az alapítványok hozzátartoz­nak a Kapolyi-filozofiához. — Az első alapítványt 1977-ben hoztam létre szaba­dalmaim royaltijából, tehetsé­ges fiatalok tanulmányainak támogatására — mondja Ka­polyi László. — Most is ez az alap, amit vállalkozásaim profitjából megnöveltem. Spe­ciális egyetemi tagozatokat segítettünk létrehozni, olya­nokat, amilyeneket az élet kí­vánt, de hivatalosan nem volt: a közgazdaságin szolgál­tatási menedzsment-, a mű­szakin nukleáris mérnök-fizi- kus-ismeretekhez juttatjuk a hallgatókat, most az energeti­ka hasonlóan speciális isme­reteinek oktatását szeretnék lehetővé tenni. Magyar ösz­töndíjasaink mellett külföldi­ek is vannak például a Har­vard diplomataképzőjén, de magyar cigány fiatal szocioló­giát tanul a System cégcso­port ösztöndíjával. — Az energiaszektor azonban jellemzőbb az Ön vállalkozásai­ban, mint az előbb említettek. Talán ilyen miatt érdeklődik most megyénk iránt, hiszen kö­zéleti szereplőkkel is tárgyalt a közelmúltban. Beruház? Erőműépítés terve — A közeli Munkács a villamos energiarendszer keleti kapuja. Cégem tíz éve importál villamos energiát Ukrajnából. Erre ala­pozva szándékozunk erőművet építeni Munkács mellett, amely­nek üzleti tervei már elkészül­tek. Ha az építkezés elkezdődik, munkások, szállítóeszközök, anyagok kellenek és a közelség miatt ezek jelentős részét jó len­ne Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyéből igénybe venni. Ugyanitt a magyar fogadóállomás szintén munkaalkalmakat teremthetne. □ Beszélnek egy tiszai vízi­erőműről is. Ez hogyan illeszke­dik a képbe? — Alternatív lehetőségként kérték az ukrán illetékesek, ha­sonlítsuk össze a gáz/olaj- és a Lónyai tervek Kapolyi László: - Lónyán kollégiumot hozunk létre; tehetséges, elsősorban kár­pátaljai fiataloknak szeret­nénk segíteni. Mi közelről látjuk, milyen gondok ne­hezítik az életet Ukrajná­ban. Legalább néhány évre nyugodt lehetőséget aka­runk teremteni kisdiákok­nak, a nagyobbak oktatását pedig beregszászi alapítvá­nyunk révén támogatjuk. vízierőmű gazdaságosságát, te­kintve, hogy utóbbi leginkább környezetbarát. Kiderült, 1938- ban már készült ilyen vízrende­zési terv a Tiszára és mellékfo­lyóira, nagy tározókkal. Ezek ma is időszerűek lehetnek, de végül az üzleti szempontok fognak dönteni. Mi egyébként gázra épülő erőműre gondoltunk, s nem titkoltan arra, hogy a veze­téket Munkácstól elhozzuk Ma­gyarországig, s az itthoni gázár-liberalizáció után részt ve­szünk a gázüzletben. Kegyelem Baua László Az öreg batulalmafa abban az évben már egyetlen szemet sem termett. Eljött az ideje: ki kell vágni. A gazda megfente fejszéjét, kiment a fához, de nem fogott mindjárt a dolog­hoz. Nézegette a halálra ítélt fát, és elkalandoztak a gondo­latai. Eszébe idéződött az a nagyon régi ősz, mikor azt a vadalmacsemetét, mint vé­kony vesszőt elültette ide. Azon a tavaszon egy város­széli sétája alkalmával akadt rá. Megcsodálta: roskadozott a virágoktól. S mert úgy vél­te: igen életerős alany lehet, hát ősszel idehozta a kertjébe, s mikor vékony batulgaly- lyacskákat oltott bele, azok milyen erőteljesen növeke­désnek indultak majd, ontotta az almát. S ahogy a gazda ide ért morfondírozásában, hirtele- nül lelkiismeret-furdalást ér­zett, hogy most baltát fog a fá­ra. De hát vén fának ez a sor­sa — gondolta, hanem a szer­számot még mindig nem vette a kezébe. Most azon járt az esze, hogy a házuknak még csak az alapja volt meg, mi­kor ezt a fát elültette. Kispén­zű ember hosszas, kínlódásos házépítése. A fa pedig itt állt, végig tanúja volt küszködésé­nek, együtt növekedett az épülettel. És hogy szerettek az unokái az ágain tanyázni. Hiába, hozzá tartozik a ház­hoz, a családhoz, de hát, lejárt az ideje. Ezt azután többször elismételgette magában, de egyre kevesebb meggyőződés­sel. Egyre inkább úgy gondolt a fára, mint öreg barátra, akit nem szabad félrelökni azért, mert már nincs belőle ha­szon. Azután gondolt egyet: a fejszét visszavitte a fészerbe. Nos, a fa maradt. Tavasszal virágzott is, de ezt tette az előző években is, mégsem ho­zott gyümölcsöt. De most, cso­dák csodája, hat virágból mé­gis kis alma lett. Az unokái­nak megtiltotta, hogy hozzá­juk nyúljanak. Majd ha itt az ideje, egyszerre szedik le. Épp hattagú a család, mindenki­nek jut egy. Mintha a fa bizo­nyítani akarná, hogy igenis, hozzájuk tartozik. "Ünnepnek érezte azt a na­pot, amikor a hat almát bevit­te a házba, s úgy nyújtotta át az övéinek, mint valami kü­lönleges csemegét, mint vala­mi kincset. S bár magában ki­nevette magát ezért, de ő bi­zony meghatódott, amikor be­leharapott a neki jutóba. Az almafának pedig vég­képp megkegyelmezett. CD a madai könyvtárban Az iskola egyik leglátogatottabb helye Nyirmada (M. K.) — Az emele­tes nyirmadai általános isko­la egyik leglátogatottabb helye az iskolai könyvtár. Sárga Mária tanárnő elmond­ta, hogy a diákok nagyon meg­kedvelték e helyet, hiszen a tan­anyagot kiegészítő könyvek mel­lett CD-ROM-ok, videofilmek, számítástechnikai kazetták, folyóiratok állnak rendelkezés­re. Éves fejlesztési keret teszi lehetővé az újabb könyvek, fil­mek, CD;k vásárlását. A taná­rok, időpont egyeztetés alapján jönnek be a könyvtárba, igénye­ik megfogalmazásával. Ilyenkor szakmai anyag vagy éppen mesefilm (sztereó lejátszá­si lehetőséggel) élménnyel lesz­nek gazdagabbak az idelátogató fiatalok, akik 20-30-as létszámú osztályokban látogatják a foglal­kozásokat. * f 1" Es r«4L Nagyüzem az iskola könyvtárában Molnár Károly felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom