Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

2000. január 22., szombat HÉTVÉGE 8. oldal KM-TÁRLAT Hadházi Attila festményei Kikötő Sziklás Óceánpart Elek Emil felvételei nyíregyházi tanárképző főiskolán szer­zett földrajz-rajz szakos tanári diplomát Hadházi Attila festőművész. Érdeklődési kö­re a festményein is tetten érhető: utazásai so­rán gyakran ragad ceruzát vagy ecsetet, hogy élményeit papíron vagy vásznon megö­rökítse. Festői témái így a szőkébb haza lát­nivalóin túl kibővültek a mediterrán világ és más tájak szépségeivel. Nyolc éve csak a fes­tészettel foglalkozik. Kraszna-parton MÚZSA Jánosi Zoltán Az üresség templomában Majd magához ölel ez a hófehér falú nagy, ősi szentség. Mint halottat a föld: A legvégső ünnepség. Rigolyás vágy-ebeid már kintről szűkölnek utánad. Rád döndülnek a csöndből ácsolt kettős nagy kapu-szárnyak. S te ott állsz rezzenetlenül a fakó pillanatban szeretet s gyűlölet nélkül, csupaszon — irgalmatlanul — S a rád boltosuló kövek közt befogad majd a béke embertelenül egyszerű, iszonyú menedéke. Kedvesházban a jövőről álmodnak Jelenleg húsz, halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulónak nyújt otthont a kollégium Egy nap sem maradhat el a közös beszélgetés M. Magyar László Kedvesház. Hiába is keres­nénk ezt a kifejezést a he­lyesírási szótárakban, az értelmező kézikönyvekben, nem találnánk meg. Hogyan is lelnénk rá, amikor még a nyelvészettel foglalkozó akadé­mikusok sem hallottak róla, ugyanis néhány évvel ezelőtt a Nyírteleken élő Lázár Péter peda­gógus alkotta meg ezt a szót. A már elfogadott szavaink kö­zül a tartalmi hasonlóság révén közel áll a menedékházhoz, a segítőházhoz, azonban mindket­tőnél jóval többet jelent a Kedves­ház. S hogy mitől lesz jóval több még a közismert kollégiumoktól is? A pedagógiai programjától, a szív és a lélek melegétől... Esély a felzárkózáshoz — Öt éve működik Nyírteleken a Kedvesház — eleveníti fel a múl­tat Lázár Péter, az intézmény vezetője, aki a cigány gyermekek felkarolása, oktatása révén lett közismert szerte a világon. Tar­tott már előadást a hátrányos helyzetű gyermekek neveléséről Bukarestben, San Franciscóban, Macedóniában, a napokban pedig a Dél-Afrikai Köztársaságban vett részt egy pedagógiai tanácskozá­son. — Az elmúlt évek igazolják az intézmény meglétét, fontosságát. Tulajdonképpen ez egy esélyt je­lent azoknak a gyermekeknek, akik messze laknak az iskolától, s hátrányos körülmények között él­nek. Itt a Kedvesházban szociális biztonságban vannak a fiatalok, megtalálhatók a feltételek a tanu­láshoz, s adott a számukra a men­tálhigiénés törődés is. — A Kedvesház pedagógiai programja három alapelven nyugszik. Az egyik a családi szo­cializáció, a másik a szülőkkel va­ló kapcsolattartás, a harmadikba pedig a tanulás, az együttlét, az alkotó közösség tartozik. A Ked­vesház programjában fontos sze­repet kap az életre való felkészí­tés. Igyekszünk faragni a hátrá­nyokból, hogy a kortársakkal azo­nos eséllyel készüljenek az életre. Minden hónapban egyszer meghívják a Kedvesházba a szülőket és a kisebb gyermekeket, hogy lássák, mit is csinálnak itt a diákok. A szülők lemérhetik, mennyit fejlődött gyermekük, ho­gyan illeszkedik be egyre jobban, napról-napra a közösségbe, a ki­csik pedig megismerkedhetnek azzal a hellyel, ahol a nagyobb testvérek élnek. Ezek a családi napok három részből állnak. A nevelők először kötetlenül elbe­szélgetnek a szülőkkel az otthoni gondokról, s arról, miben tudnák segíteni a gyermeket, majd közö­sen énekelnek és játszanak. A családi napok közös vacsorával fejeződnek be. Családismeret A Kedvesház — amely jelenleg húsz, halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulónak nyújt ingyen otthont hétfőtől péntekig —, a Gyerekekért SOS ’90 Alapít­vány fenntartásában működik. A gyermekek a helyi Királytelek Általános Iskola diákjai. A kollé­giumban két állandó nevelő dol­gozik, valamint az iskola tanárai is tartanak délutánonként külön­böző foglalkozásokat a fiatalok­nak. — Mint minden vendégünket, hadd hívjuk meg Önt is a beszél­getőkörbe — invitál Batári Zsolt nevelőtanár a gyermekek közé. Zsolt szeptember óta dolgozik a Kedvesházban, ám korábban a berkeszi gyermekotthonban több mint tíz éven keresztül foglalko­zott az állami gondozott fiatalok­kal. — Sok törődést, odafigyelést igényel ez a munka. Alaposan kell ismernünk minden egyes gyermeket, tudnunk kell, honnan jöttek, milyenek a családok. Gyakran látogatom a szülőket Be- legrádon, Görögszálláson, Varjú­laposon. Talán mondanom sem kell, mostoha körülmények kö­zött élnek, sok esetben alig lehet otthonnak nevezni a romos házat. Taps a jóknak A beszélgetőkört minden nap — délután vagy este — megtartják. A társalgóban leterített szőnye­gen körben ülnek a diákok, s be­számolnak arról, mi minden is történt velük aznap. A rossz eseményekről éppúgy beszámol­nak, mint a jókról. Róka Zolit megtapsolják például a többiek, hiszen a matematikai felmérője 4-es lett. Mint kiderül, Mocsár Péternek honvágya volt aznap, és Zsolt bácsi megengedte, hogy ha­zamenjen egy kis időre. Rákóczi Karolin amiatt bosszankodik, hogy rajzórán nemigen sikerült lerajzolnia több oldalnézetből a gyufásdobozt. Megtapsolják a tár­sak Ádám Krisztinát is, hiszen németből és énekből ötöst kapott, ám aztán szomorúan hozzáteszi a negatív élményt is: irodalomból csak hármasra sikeredett a felele­te. A körben ülő két felnőtt, Kiss Viktor és Batári Zsolt is beszámol a legfontosabb eseményekről. Vé­gül ünnepi pillanat következik: névnapján felköszöntik kicsik és nagyok Mocsár Ernőt. A beszélgetés után néhányan zenét hallgatnak, mások számító­gépes játékokkal szórakoznak, há­rom diákkal pedig elvonulunk a csendes nevelői szobába. — Első osztályos korunk óta itt vagyunk a Kedvesházban — me­sélik az 5. osztályba járó testvé­rek, Káka Zsuzsanna és Kóka Zoltán, akik Bashalomról érkez­tek. — Mindig sok programot szerveztek nevelőink, így lefoglal­tuk magunkat, soha nem unatkoz­tunk. Természetesen a fő felada­tunk a tanulás, de jut idő kirán­dulásra, nyíregyházi városnézés­re is. Nagyon sokat énekelünk. A felnőttek gitároznak, a gyerme­kek pedig kannával és kanállal ütik a ritmust a dalokhoz. Az na­gyon jó, hogy mi itt együtt lehe­tünk ketten, de hiányzik az ott­hon maradt két kis testvérünk. Rózsa Andrea szeptember óta a Kedvesház lakója. Előtte Görög­szállásról járt be naponta a nyír­teleki iskolába. — Mióta itt vagyok, javítottam a tanulmányi eredményemen — összegzi az elmúlt hónapok ta­pasztalatait Andrea. — Természe­tesen hiányoznak a szüleim, ám az nagy könnyebbséget jelent, hogy lehet innen telefonálni haza. Elárulják azt is, hogy Zsuzsa rendőr, Andrea ápolónővér, Zol­tán pedig autószerelő szeretne lenni. Azt még nem tudhatjuk, va­lóra válnak-e majd egyszer ezek az álmok, ám látva és hallgatva őket úgy érzem: az itt megszerzett értékek egész életükön végigkísé­rik a Kedvesház lakóit. Mocsár Ernő fogadja a névnapi gratulációt A szerző felvételei Az intézmény törvényeiből A Kedvesház jelenti nekünk az életet, ezért úgy vigyázunk rá, mint az életünkre. Védem és óvom a Kedvesház értékeit, berendezéseit. Taka­rékoskodom a vízzel, az áram­mal és a tisztítószerrel. A házirendet és a kollé­giumi szabályokat betar­tom. Soha nem veszem el jogtala­nul a másik tulajdonát, még akkor sem, ha én találtam meg. 4» n Nevezetes­ségeink Sétánk során talán nem is vesszük észre, hogy több gyönyörű szecessziós épület talál­ható Nyíregyházán az Országzászló tér kör­nyékén, és a Széchenyi utcán. Közülük is talán a legszebb az Iskola ut­ca sarkán lévő Mészöv- székház, amely 1911- ben épült. Tervezője Kőrössy Albert Kál­mán. Hajdan a Szabol­csi Agrár Takarékköz­pontnak adott otthont. Az épületen a hatvanas évek tatarozása során állították vissza a sze­cessziós diszelemeket. Most újra teljes pompá­jában ragyog Elek Emil felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom