Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-21 / 221. szám

1998. szeptember 21., hétfő 14. oldal v i Vi\;hHi'/i\h() Emlékek vándora Nyíregyháza (KM - N.I.A.) — Krúdy Gyu­la Szinbádja az a magányos, melankolikus hajós, aki nem viharos tengereken hányó­dik, nem‘a csodák és borzalmak tartomá­nyai felé evez, hanem a múlt holt vizein kalandoz álomszigetek között, bárkája fe­hér vitorláját nem tépik a szelek, csak a sóhaj rezegteti, egész messziről, mint egy búcsút lebegtető patyolatzsebkendő. Szinbád, az emlékek vándora, völgyben legelő városka állomásán száll ki a vonat­ból, hajnalban recsegő féderes kocsira ül, köpenyegébe burkolózva rázatja magát ka­nyargós utakon, az álmot dörzsölgeti a sze­méből és az élet fáradtságát homlokáról, jobb oldalra nézeget csendesen a hűvös vidéken, ahol elmúlt ifjúságát látogatja, el­felejtett, elvesztett házakat, arcokat ke­res. A Palatínus Kiadó 7+1 kötetben jelente­ti meg Krúdy Szinbád könyveit. A kötetek az első megjelenés időrendjét követik, a plusz egy kötet azokat az írásokat tartal­mazza, amelyek kimaradtak a korabeli ki­adásokból. A szerkesztés során a szerző eredeti szándékát követték szerkezetben és stílusban egyaránt. A Szinbád sorozat igazi szenzáció, hi­szen a legendás próza most mintegy nyolc­van év után először kerül eredeti formájá­ban az olvasóközönség elé. (A kötetet a Palatínus Kiadó jelentette meg.) Izgalmas színházi előadás születik Amikor az embernek gyerekeket kell eltartani, akkor véget ér a fiatalság Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Október 3-án lesz a Krétakör bemuta­tója. Mohácsi János, akinek nem ez az első rendezése Nyíregyházán, ezúttal is va­lami meglepőre készül. Egy próba előtt kérdeztük a ren­dezőt arról, hogy mi a különbség Brecht A kaukázusi krétakör cí­mű drámája és az általa elkészí­tett változat, a Krétakör között? — Teljesen új szövegű előadás lesz. Az alapötleten kívül sem­mit sem tartunk meg az eredeti­ből. A mi előadásunk arról szól, hogy a II. világháború után a Szovjetunió déli területein össze­jön két kolhoz vitatkozni egy földterületen, ahol az egyik élt és kitelepítették onnan, a másikat pedig odaköltöztették. Ennek a területnek a birtoklásáról van szó. Ebbe a történetbe ágyazódik bele az a szituáció is, ami Brecht drámájában is megtalálható. □ Miért érdekli Önt ez a törté­net? — A volt Szovjetunió déli te­rületein folyó küzdelem ma is Mohácsi János Martyn Péter felvétele elevenen hat, mindnyájunk szá­mára nagyon fontos. Ezenkívül fontos erkölcsi kérdéseket is fel­vet a helyzet, amelyekre nem mindig tudjuk a választ. □ Ez az új dráma hogyan talál utat a mai magyar közönséghez. Megfogalmazható-e valamilyen jellegzetes üzenet? — Nagyon remélem, hogy igen, de én ezt most még nem tu­dom megfogalmazni. Arra törek­szem, hogy izgalmas előadás szü­lessen, de az most nem érdekel, lesz-e valamüyen üzenete az elő­adásnak. □ Valamilyen gondolati ív mentén mégis megszületik az elő­adás, nem? — Nekem erről most még csak sejtéseim vannak, ha egyáltalán kialakul majd valami, és szól majd valamiről. Pillanatnyilag fontosabb az egésznek a techni­kai része: színészileg, a zenét il­letően. □ Ön még fiatalember, úgy tű­nik, mintha mégis rosszkedvű lenne. —- Köszönöm, teljesen jól va­gyok. A fiatalság már odébb van, hiszen a negyvenet rugdosom. Csináltam néhány előadást, amelyek szakmai és közönségsi­kert arattak. Jól fogadták mind­egyiket. Ha a szakma legjobb képviselői azt mondják, hogy ér­demes megnézni egy előadást, az azért jelent valamit. Ha valami borzasztó kommersz, akkor sem lesz nagy közönségsiker, ha nem tartalmaz értékes elemeket. Amikor az embernek gyereke­ket kell eltartani, akkor véget ér a fiatalság. Nekem három kis­gyermekem van, mindegyikük tíz év alatt van. □ Honnan érkezett Nyíregyhá­zára és hová tart? — Kaposvárról jöttem, s oda megyek vissza. A vendégrende­zésekben az a rossz, hogy az em­ber hosszabb időre eljön otthon­ról. □ Milyen tapasztalatokat szer­zett Nyíregyházán? — Szerintem nincs különbség a kaposvári színészek és az itte­niek között. Amennyire én isme­rem, itt jó a társulat, a színház közönsége pedig is, hiszen a színház ennek a közönségnek mutatja be a darabokat. □ Egy-egy rendezés után van-e idő a feltöltődésre, a kikapcsoló­dásra? — Szerintem nagy szükség van arra, hogy pihenjen az em­ber. Szerintem nem lenne szabad két darabnál többet rendezni egy évadban. Nekem most valahogy összejöttek a dolgok, mert az idén három darabot kell rendez­nem. Jövőre nem vállalok ekko­ra megterhelést. □ Valamiből meg is kell élni... — Szerencsére nem vagyok arra rászorulva, hogy sokat vál­laljak, mert engem a kaposvári színházban jól megfizetnek. □ Koncert. Zorán, a népszerű énekes tart koncertet a kisvárdai Várszínház és Művésze­tek Házában szeptember 28-án 19 órától. Jegyek elővételben is kaphatók. (KM) ü Nyelvtanfolyamok. Angol, német, olasz és spanyol nyelvtanfolyamok kezdőd­nek Nyíregyházán a Big Ben Nyelvstúdió­ban. Intenzív kurzusokra is várják az érdeklő­dőket. (KM) □ Előadás. Az ezoterika ártalmairól hall­hatnak előadást a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központban szeptember 23-án 18 órától. Előadó: DITTE. Fényképeken a pillanat varázsa Nyíregyháza (KM - B. I.) — Sárgán villo­gó szemű, vörös hasú karvaly csalogatja a TermészetBúvár magazin most megjelent számának olvasóit. Az érzékelés fogalma az embernél elsősorban a látást jelenti, mert a szem a legfontosabb környezeti in­formátor. Az állatok azonban még akkor sem vesztik el tájékozódási képességüket, ha nem látnak a sötétben. Sok információt a fülükön, az orrukon vagy más érzékszer­vükön át kapnak. Akit érdekel, hogy a leg­különbözőbb állatfajok hogyan tájékozód­nak a sötétben, azoknak ajánljuk az éjsza­kázó érzékszervek című, érdekes képekkel gazdagon illusztrált cikket. A természetfotózás ráébreszti az embe­reket arra, hogy milyen szépek a természet alkotásai — vallja Vajda Zoltán, aki A pil­lanat varázsa címmel vonultatja fel izgal­masan szép képeit. Bolygónk felületének csaknem három­negyedét óceánok és tengerek borítják. Év­milliárdok óta egyedülálló, dinamikus ha­tást gyakorol a szárazföldre, a földi életre, sőt az emberiségre is. Az óceánok vizének szüntelen mozgása, áramlása döntően befo­lyásolja a klimatikus viszonyokat. Czelnai Rudolf akadémikus, a téma európai hírű tudósa arról ír, hogy a világóceán milyen szerepet játszik a globális éghajlat az em­bereket is közvetlenül érintő alakításában. Schmidt Egon ismert természetíró az ősz kapujában címmel végigkalauzolja az olva­sót a folyók és tavak partján, a réteken, le­gelőkön és kultúrtájakon, az erdők sűrűjé­ben, arborétumokban és parkokban. Az északi és déli félteke valamennyi földrajzi szélességén egyenlő hosszúak a nappalok és az éjszakák. A három-három hónapos meteorológiai és csillagászati ősz sűrűsödő ködféleségekről, a napéjegyenlő­ségről olvashatunk a cikkben. Utazó termések címmel arról olvasha­tunk, hogy a növények milyen könnyen el­juthatnak az élőhelyüktől akár sok kilomé­teres távolságra is. Kiket válasszon az iskola? A szakmunkásképzők többségébe nagyon kevesen jelentkeznek Számítógépes oktatás az ÉVISZ-ben Elek Emil felvétele Budapest (MTI) — A 90-es évek második felében az a „ritka sze­rencsés” helyzet állt elő, hogy a szülők és az intézmények érdeke egybeesett. Az Oktatáskutató In­tézet adatai szerint 1997-ben szinte minden gyerek felvételi­vel került be a szerkezetváltó gimnáziumokba, és ugyancsak felvételi vizsgával lehetett bejut­ni a hagyományos gimnáziumok többségébe. A szakközépiskolák­ban a szelekció a szakmák függ­vényében alakult. A magas presztízsű, divatos szakmákat (idegenforgalom, vendéglátás, közgazdaságtan, informatika, stb.) oktató iskolák a legjobbakat válogatták ki, az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató szakközépiskolák pedig a leg­rosszabb bizonyítványú gyereke­ket „válogatták le”. A szakmunkásképzők többsé­gébe jelenleg olyan kevesen je­lentkeznek, hogy az iskolák fel tudják venni a jelentkezőket, és ezen felül is maradnak üres he­lyeik. A felvételi kérelmet csak azokban az esetekben utasítják el, ha az iskolának nincs elég tanműhelyi férőhelye, és a gye­rek sem tud gyakorlóhelyet „hozni”. Mivel a tercier ágazat­hoz és a szolgáltatóiparhoz tarto­zó „divatos” szakmák esetében a gyakorlóhelyet a szülőknek igen gyakran borsos árért szabályo­san meg kell vásárolniuk a kis­vállalkozóktól, ha a szülők szegé­nyek, a gyereknek nincs esélye arra, hogy ilyen szakmát tanul­hasson. Az iskolakínálatban és a pá­lyaválasztási aspirációkban be­következett változások tehát a 90-es években a középiskolai fel­vételi szelekciót is átalakították. Amellett, hogy minden iskolatí­pusban enyhült a kiválasztás szi­gorúsága, az is megfigyelhető, hogy a szelekció mértékét válto­zatlanul az adott képzési típus presztízse szabja meg. A többféle képzési formát egyesítő iskolák­ban pedig az a jellemző, hogy a felvételi szelekció funkcióját fo­kozatosan az iskolán belüli sze­lekció, illetve a képzés ideje alatt kínálkozó korrekciós lehetősé­gek veszik át. Az 1998 őszén indult oktatási reform feltehetően ugyanebbe az irányba fejleszti tovább a közép­fokú iskolák szelekciós gyakor­latát. Az általános képzési idő 10 évre történő meghosszabbításá­tól nemcsak az várható, hogy a gyerekek 16 éves korukban éret­tebben és megfontoltabban vá­lasztanak pályát, hanem az is, hogy a szakképző iskolák általá­nos képző 9-10. osztályaiban el­töltött idő lehetőséget nyújt arra, hogy a pedagógusok a gyereke­ket alaposabban megismerve dönthessenek arról, hogy kit, milyen képzési formára és mi­lyen szakmára vesznek fel. Egy százalék Fehérgyarmat (KM) — Az idén is szép számban akad­tak olyanok, akik fontosnak érezték a különböző alapít­ványok támogatását. A sze­mélyi jövedelemadó egy százalékának az adózó ren­delkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló tör­vény rendelkezése alapján a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban működő alapítvány 1997-ben 276 859 forintot kapott támogatói­tól. Az alapítvány előírásai szerint a befizetett összeg a törzsvagyont növeli, s a ka­matok felhasználásáról dönt a kuratórium. 1998- ban az alapítvány célkitűzé­seinek megfelelően a követ­kező kifizetések történtek: A kiemelkedő teljesítményt nyújtó végzős tanulók díja­zása a ballagási ünnepsé­gen 50 ezer forint; tanulók külföldi nyelvi tanulmány- útjának támogatása 6 ezer forint; az eredményesen dolgozó pedagógusok mun­kájának elismerése, tantes­tületi döntés alapján 100 ezer forint; a szociálisan rá­szorult tanulók segítése 120 ezer forint. Az alapítvány a részére nyújtott támogatást tisztelettel megköszöni. Andrzej Wajda legújabb alkotása Varsó (MTI) — Andrzej Wajda, a világhírű filmrendező, azzal akarja megkoronázni a majd­nem öt évtizedes pályafutását, hogy a lengyel irodalom legjelen­tősebb alkotását viszi filmre. A most 72 éves Wajda az idei velen­cei filmfesztiválon Életmű Díjat kapott. A lengyel rendező azon­ban a kommunizmus 1989-es bu­kása óta a pálya szélére szorult, nem tud nagy közönséget vonza­ni és a filmkritikusok sem sok jót írnak róla. Most egy olyan el­sőrendű kvalitású filmmel sze­retne visszavágni, amelynek egyben nagyon sok nézője is le­het. Wajda Adam Mickiewicz, a leghíresebb lengyel író „Pan Ta- deusz” című költői elbeszélésé­ből forgat filmet. A regény a XIX. század elején jelent meg és a len­gyelek nemzeti eposzának szá­mít. Mickiewicz munkássága Goethe és Puskin művészetéhez mérhető. „Valószínűleg ez a legnagyobb szakmai feladat az életemben és a legfelelősségteljesebb is, talán ezért halogattam egészen az éle­tem végéig” — nyilatkozta Waj­da. A „Pan Tadeusz” szinte szent szövegnek számít Lengyelor­szágban, és természetesen köte­lező tananyag az iskolákban. Miczkiewicz a lengyel nyelv szá­mára az, ami Shakespeare az an­golnak. A szép nyelv és a poémá­ban lobogó hazafias érzület soka­kat arra késztetett, hogy kívül­ről megtanulják a tízezer sor je­lentős részét. Ezt az eposzt eddig még senki­nek sem sikerült megfilmesíte­nie. A cselekmény 1792 és 1812 között játszódik, amikor a len­gyelek az ellen harcoltak, hogy országukat megosztották Auszt­ria, Oroszország és Poroszország között. A történet: egy fiatalem­ber afeletti dühében, hogy kérő­ként elutasították, megöli kedve­se apját. Évekkel később, mint­egy vezeklésként visszatér, és megszervezi a megszálló oroszok elleni felkelést. A mű hangsú­lyozza a vidéki élet értékeit és az ottani embereket meleg szívű- nek, bár hirtelen haragúnak mu­tatja be. Wajda szerint a Pan Tadeusz- film a lengyeleket, akik egyre in­kább a nyugati liberális értékek felé fordultak, arra késztetheti, hogy elmerengjenek a saját gyö­kereiken. „Tíz évvel a nagy vál­tozás után, új szokások közepet­te jó egy kicsit visszafordulni a múltba és elgondolkozni azon, hogy kik voltunk” — mondta a rendező. Mint a Reuters hírügynökség emlékeztetett rá, Andrzej Wajda (Roman Polanski rendezővel) a lengyel filmiskola megalapítójá­nak tekinthető, felváltva filmesí- tette meg a lengyel irodalom gyöngyszemeit, vagy a régi rend­szer visszásságait bemutató kor­társ témák kapcsán viaskodott a kommunista cenzorokkal. Bár egyik filmjét, „Az ígéret földjét” Oscarra is jelölték, talán máig leghíresebb alkotása a „Hamu és gyémánt” (1957) című politikai film, amely Lengyelországot mu­tatja be azután, hogy megszaba­dult a náci megszállástól és a szovjetek kommunista rezsimet hoztak létre az országban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom