Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-27 / 174. szám

1998. július 27., hétfő Ailantísták az A NATO-kapcsolatokban az ország számára rejlő lehetőségeket ismerte fel értelmiségiek egy csoport­ja, amikor 1992-ben lét­rehozták a Magyar Atlan­ti Tanácsot (MÁT). Dérer Miklós főtitkár feli­dézte azt is, hogy 1996- ban az atlanti gondolat és a sajátos értékek számba vétele mellett a biztonsági rendszer magyarországi propagálása szerepelt a célok között, noha a szer­vezet semmi esetre sem te­kinthető NATO-lobbistá- nak — az atlanticizmus máig ható civilizációs öröksége terjesztésének hívei lettek. Gyakorta használjuk azt a kifejezést, hogy eu- ro-atlanti integráció. A fő­titkár szerint ez ebben az összefüggésben nem telje­sen helytálló, mert az egyik, az euro-, az valódi, míg a szóösszetétel másik tagja nem igazi „beolva­dás", ugyanis a katonai egyesülésnél nincsenek szervezetek feletti dönté­sek. A fogalmazás inkább azt a felismerést sugallja, hogy muszáj a nagy struk­túrákba tagolódnunk. Az a nemzet, mely az EU-ba belépésre nem esélyes, a NATO-ba sem aspirálhat kellő reménnyel. Ennek oka az érték- és feltétel - rendszerben keresendő. A MAT ezt a kettősséget hozza egymáshoz köze­lebb, s ami igaz, az igaz, most ezek közül az EU ke­rül előtérbe — mondta az atlantisták vezetője nem­régiben Nyíregyházán. A távolság relatív Kommunikáció — kifelé és befelé Ugye. milyen közel va­gyunk? — kérdezte a ka­rikatúrán az egyik figura a másiktól, mii közben több hegycsúcs választot­ta el őket attól a főorom­tól, amelyen az Európai Unió felirat díszelgett... Ezzel a diavetítőn megje­lenő képpel indított Hargi­tai Gábor, a Szonda-lpsos igazgatója, amikor az eu­rópai integrációs folyamat társadalompolitikai as­pektusait taglalta a Nyír­egyházi Nyári Egyetem hallgatóinak. Majd a kriti­ka hangján folytatta. Kifej­tette, hogy magunk sem tudjuk, milyennek szeret­nénk látszani, nincs or­szágképünk, vagy ha ké­szül is, csak csendesen, a háttérben folyik a munka. Pedig nagyon fontos, hogy a tagjelölt nemzetek saját népük felé hogyan kommunikálnak, de ne­künk — úgy vélte — nincs ezzel kapcsolatos saját stratégiánk. Az állam el­határoz valamit, de hogy mi a lakosság véleménye, az nem érdekes... Megismerhettünk egy 1997 októberében készí­tett közvélemény-kutatási eredményt, melynek során az EU-taaok. lakosságát szondázták: Ön támogat­ja vagy ellenzi-e az alábbi országok felvételét? Svájc­nál 72 százalék, Lengyel- országnál 46, Magyaror­szágnál 49 állt a „támo­e a" rovatban. Az „el- :i" aránya ugyaneb­ben a sorrendben: 12, 33, 28 százalék. Ez számunk­ra elég biztató. Szólt arról is, hogy szomszédaink hibázták, amikor a felvételt követően leálltak a lakossági párbe­széddel. Jól mutatja egy felmérés, hogy az osztrá­kok eleinte heíyeseltek, ké­sőbb azonban 62 száza­lékban sajnálták a dön­tést. Ősztől indulnak a ma­gyar tárgyalások, úgy­hogy nem árt a tapaszta­latokat megfontolni és azokat profi szempontok szerint mérlegelni, mert több múlik a lakosság vé­leményformálásán, azo­nosulásán és támogatott­ságán, semmint azt a poli­tikusok gondolnák. Egy kis lltem A spanyo­loknál . képzelhető, hogy meg- h öleken ve ' néznek ar­ra, aki a másikat — kivé­ve, ha nagyon közeli is­merős — arcon csókolja. Hiába eredendően spa­nyol szokás a kézcsók (a férfiuralkodónak dívott), akkor sem kell ragaszkod­nunk hozzá. Ne lepődjünk meg a harsány hangtól, a látványos gesztusoktól, a temperamentumos viselke­déstől. Ha valakit az ott­honában látogatunk meg, akkor nem kell megdicsér­nünk a berendezést, még akkor sem, ha őszintén tet­szik, mert azt a zavarba hozó választ fogjuk kapni, hogy „rendelkezésére áll". Kínosan ügyeljünk arra, hogy a bikaviadalt ne bí­ráljuk, nem kell viszont odafigyelni a túlzott pon­tosságra. A cigarettakíná­lásnál nem az egész do­bozt tartják a partner orra elé, hanem kivesznek egy szálat és azt nyújtják. Ha a nők nem akarnak ellen­érzést kiváltani, akkor ne vegyenek fel kivágott ru­hát — általában az öltöz­ködés sokkal visszafogot­tabb, mint bárhol a konti­nens déli részén. Harisnya nélkül megjelenni, még a legnagyobb hőségben is illetlenség. Számítani kell arra, hogy az étkezések ideje hozzánk képest igencsak eltolódik — ám a bor minden étkezés állan­dó tartozéka. Szőke Judit Kárpátok Eurorégió: ál tehetőség Az Európai Unió szórnál- !- mázzá a ha­tárokon át­ívelő régiós együttműkö­déseket. Szabolcs-Szatmár- Bereg megye is részt vesz egy ilyen kapcsolatrendszer­ben a 18 határ menti ma­gyar, lengyel, szlovák, ro­mán és ukrán megyét, illetve tíz várost tömörítő Kárpátok Eurorégió munkájában. A Kárpátok Eurorégió az Észak-keleti Kárpátok terüle­tét foglalja magában, de ki­terjed a környező hegy- és dombvidékre és az Alföld északkeleti részére is. Az együttműködési szervezet története 1992 júniusáig nyúlik vissza, amikor a kelet­európai térség valamennyi országára kiterjedő, Kárpá­tok Eurorégió Gazdasági Munkaközösség létrehozásá­ra tett javaslatot a New York- i Kelet-Nyugat Tanulmányok Intézetének (IEWS) képvise­lője Unavárott, ahol az együttműködésben legin­kább érdekelt Lengyelor­szág, Szlovákia, Magyaror­szág és Ukrajna határ menti megyéinek szakértői tanács­koztak. A tárgyaló felek az ötletet elfogadták. Az előkészítő munkálatok után 1993. február 14-én Debrecenben a Kárpátok-Eu- rorégió területén élő nemze­tek együttműködéséről közös nyilatkozatot írt alá az uk­rán, a lengyel és a magyar külügyminiszter. Ezután az érintett régiók önkormányza­ti, illetve állami közigazgatá­si vezetői aláírták a Kárpátok Eurorégió alapdokumentu­Szabóiul szemmel 1/ issé megdöbbenve l\ hallgattam a minap a rádióban, hogy azon eu- rorégiók egyike, melynek magyarországi megyék, települések tagjai — ese­tünkben a Kárpátok Euro­régió — nem működik. Azért fuccsállottam a ripor­ter tájékozatlanságát, mert személyes tapasztalataim vannak e több mint ötéves szervezet munkájáról, hi­szen rendszeresen tudósí­tok a régiótanács üléséről. Már eddig is számos pél­dát lehetne sorolni az öt év alatt történt események­re, a közös problémák megoldását célzó konfe­renciáktól kezdve kultu­rális találkozókig. Most készül a regionális fejlesz­tési program, melynek ki­dolgozásában jelentős szerepet vállal (segítséget ad) a Maas-Rajna Euroré­gió. mait. Az ünnepségen jelen volt Catherine Lalumiere asz- szony, az Európa Tanács fő­titkára, megfigyelői minőség­ben vettek részt a Magyaror­szággal határos román terü­letek küldöttei, valamint Kas­sa és Eperjes polgármestere. A szervezet akkor 53 ezer négyzetkilométernyi területet és ötmillió lakost ölelt fel, ma már 132 ezer négyzetkilo­méteren 14 millióan élnek a csatlakozott megyék és váro­sok területén. A korábbi két­oldalú kapcsolatok kibővíté­sére, gazdasági, kulturális, oktatási, egészségügyi, kör­detben. 1993. április 6-án az Eurorégió körzeteinek képviselői úgy döntöttek, hogy központi titkárságuk helye is itt lesz, a határ köze­lében lévő Sanok városában. Később új tagokkal bővült az együttműködés. 1993. szep­tember 11 -én a tagországok Debrecenben elfogadták há­rom ukrán megye — Lvov, Csemovci és Ivano-Fran- kovszk —, valamint Jász- Naaykun-Szolnok megye tagfelvételi kérelmét, s dön­töttek a Páneurópai Unióhoz való csatlakozásról. 1993. december 29-én a szervezet tanácsa, amely a lengyelor­szági Krosno vajdaságában ülésezett, felvette a résztve­vők közé a romániai Szat- már és Máramaros megyét is. (A román kormány ezt a lépést semmisnek nyilvánítot­ta arra hivatkozva, hogy erre csak Bukarest egyetértésével kerülhetett volna sor.) Rze- szów vajdaság ugyancsak bejelentette csatlakozási szándékát. 1995. január 28-án a Kár­pátok Eurorégió tanácsának tizedik, debreceni ülésén a szervezet teljes jogú tagjává választották Szlovákiát. A szlovák kormány azonban jogszerűtlennek tartotta Szlo­vákia kilenc keleti járásának csatlakozását, ezért a tagság azonnali megszüntetésére szólította fel az érintetteket. Öt romániai megye — Szatmár, Máramaros, Bihar, Szilágy és Botosam — csak az ottani változások után, 1997-ben csatlakozhatott tel­E jogú tagként. Idén május- n a romániai Botosamban tartották a tanácsülést. (MTI Sajtóadatbank) Eurobarométor tíz országban Kik nyernek, kik vesztenek az EU-közeledéssel? ✓ Eltérő vélemények A A agyarországon /VI legtöbben az EU- hoz való közeledés vesz­teseinek a mezőgazda- sági termelőket (válasz­adók 30 százaléka) ala­csony jövedelmű csopor­tokat és fizikai munkáso­kat (23-23) tartják. Itt új­ra találunk eltérést az át­lagtól, ugyanis térségünk országaiban a mező- gazdasági termelők után a közvélemény nagy ré­sze szerint az állami vál­lalatok a szorosabb kap­csolatok vesztesei, s csak utánuk következnek a fi­zikai dolgozók, majd az alacsony jövedelmű cso­portok. védelem, oktatási rendszer, egészségügyi és szociális szolgáltatások lesznek. Töb­bek közt ezt állapította meg a GfK Ad hoc Europe piacku­tató intézet által koordinált közép- és kelet-európai „Eu- robarométer" nevű, tíz or­szágban egyidejűleg végzett legújabb közvélemény-kuta­tás. Mivel az Eurobarométert a GfK az Európai Unió Bi­zottságának megbízásából 1990 óta minden évben összeállítja, megállapítható, hogy általában a magyarok véleménye ma sokkal iobb az EU-ról, mint a megelőző években. Például az ország jövőjét szoros kapcsolatban az EU-val a válaszadók 42 százaléka látja, az egy évvel korábbi 27 %-kal szemben. A felmérés első évében a teljes felnőtt lakosságot rep­rezentáló ezer megkérdezett magyar 51 százaléka alko­tott általában pozitív véle­ményt az EU-ról és mind­össze két százalék negatívot. Aztán a megítélés egyre vál­tozott és a mélypontot 1995- ben érte el, amikor a válasz­adók mindössze 30 százalé­ka vélekedett pozitívan az Unióról, s onnan jutottunk el újra a közvélemény 42 szá­zalékához. Ennél jóval pozitívabban nyilvánulnak meg a döntés­hozók. Közülük már 86 szá­zalék ítéli meg kedvezően az EU céljait és tevékenységét. A térség többi országai­ban a megítélési index a Kö­vetkező: Románia 56, Bulgá­ria 50, Szlovákia 46, Litvá­nia 34, Lettország 33 száza­lék. Az Eurobarométer fontos részét képezi az egyes or­szágokban mért elégedettség a parlamenti demokratikus rendszerrel, illetve a piac- gazdasággal. Magyarorszá­H a a magyar közvé­leménykutatási adatokat összehasonlít­juk a másik négy, csatla­kozási tárgyalásokra ké­szülő országéval, akkor Magyarországon az át­lagosnál jobb az EU megítélése. Hiszen ná­lunk a megkérdezettek 42 százaléka vélekedik pozitívan az Unióról, Lengyelországban ugyan 56, de Szlovéniá­ban 40, Csehországban 34 (az egy évvel koráb­binál hat százalékkal ke­vesebb), Észtországban pedig 30 százalék (az egy évvel korábbinál hat százalékkal több). gon az 1997 novemberében történt felmérés során a vá­laszadók leginkább az em­beri jogokkal és a piacgaz­dasággal elégedettek, kevés­bé peaig a parlamenti de­mokráciával és az ország haladási irányával. Ennek az elégedettségnek a mértéke azonban jóval alacsonyabb, mint 1991-ben, de maga­sabb, mint 1995-ben és 1996-ban. Térségünk többi országá­val összehasonlítva az embe­ri jogokat kivéve a magyar közvélemény az általánosnál kevésbé elégedett. Amíg például a piacgaz­dasággal nálunk a megkér­dezettek 37 százaléka elége­dett, addig ez oz arány Ro­mániában 64 Lengyelor­szágban 62, Észtországban 55 százalék. A demokráciával, mint rendszerrel a magyarok 64 százaléka elégedetlen, de a lengyeleknek csak 37, a ro­mánoknak 50 százaléka. Hasonló a helyzet a demok­rácia fejlődésének, valamint a működésének megítélésé­ben. Leginkább elégedetle­nek a politikai-gazdasági rendszer szóban forgó jel­lemzőivel a bolgárok és a szlovákok. Az emberi jogok elismeré­sével viszont a magyarok a leginkább elégedettek, aho­gyan azt a megkérdezettek 61 százalékának véleménye mutatja. Ebben a vonatkozás­ban a további sorrend Észtor­szág, Csehország, Bulgária és Szlovákia, míg legna­gyobb mértékben a litvánok és románok elégedetlenek. I ó vagy rossz irányban J halaa-e az ország? Válaszként jó irányt az észtek 58, bolgárok 52, románok 51, lengyelek 49 százaléka mond, majd a magyar válaszadók 28 százaléka. Ennél keveseb­bet csak Csehországban és Szlovákiában regisztráltak a felmérésnél, 26-26 szá­zalékot. Viszont a maga­sabb iskolai végzettségűek és a 39 évesnél fiatalabb felnőttek országuk haladá­si irányát az átlagosnál jó­val kedvezőbben ítélik meg. Bár a Kárpátok Euroré­gió olyan régiókat egyesít, melyek — ha más-más szinten is, de — jelentős gazdasági problémákkal küzdenek, van létjogosult­sága és jövője. Az eddigi működés során kialakultak a jogi és szervezeti kere­tek, a fejlesztési koncepció megalkotása még célirá­nyosabbá teheti a jövőbeli feladatok megvalósítá­sát. Megyénk különösen az ukrajnai és a romániai társakkal tart szorosabb kapcsolatokat, hamarosan aláírják a polgári védelmi együttműködési megálla­podást is. Nyilvánvaló, hogy összefogással, s ak­tív személyekkel lehet iga­zán élénkké tenni az euro- régiós tevékenységet — vannak ilyenek megyénk­ben. Kováts Dénes nyezetvédelmi és tudomá­nyos kutatási programok ki­dolgozására irányuló együtt­működéshez Lengyelország, Magyarország és Ukrajna mellett Szlovákia társult tag­ként csatlakozott. A szervezet Magyarországon négy me­gyét (Borsoa-Abaúj-Zemp- lén, Heves, Szabolcs-Szat- már-Bereg és Hajdú-Bihar megye), valamint az itt fekvő településeket — köztük a me­gyei jogú városokat —, Uk­rajnában a kárpátaljai terü­letet, Lengyelországból pedig két vajdaságot, (Krosno és Przemysl) fogott össze kez­Az oktatási rendszer, w honvédelem . és a magán- vállalkozások lesznek az Európai Unióval szorosabbá váló kapcsolatok fő nyertesei a magyar lakosság több mint Fele szerint. Ez a vélemény eltér a térség tíz országának átlagától, amelynek alapián a legna­gyobb nyertesek sorrendben a magánvállalkozások, hon­E 'liÓ. A Kelet-Magyarország melléklete, zerkesztette: Marik Sándor. a Külügyminisztérium támogatósával készült. _ EURÓPAI UNIÓ __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom