Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14 / 292. szám
1996. DECEMBERI4., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Dénár, garas, diifra XVI századi éremleletek A z 1996-os év végén, a mezőgazda- sági munkák, a betakarítások megkezdésekor két éremlelet került elő, az egyik Gégényben, a másik pedig Kislétán. A becsületes megtalálók eleget téve állampolgári kötelességüknek az éremkincsekről azonnal értesítették a Jósa András Múzeum szakembereit. Mindkét helyen segítőkészek voltak a feltárás menetében, biztosítva ezzel az éremkincsek megmentését az utókor számára. Gégényben (Kovács János telkén) 158 tizenhatodik századi dénár került elő, szinte kizárólag mind I. Ferdinánd (1526- 1564) uralkodásának korából. A mintegy másfél méter mélyen lévő lelet az idők során széthúzódott az állandó szántás következtében. A feltáráskor rengeteg cseréptöredék került elő, ami bizonyítja a fizető- eszközök elrejtésének módját. A kutatást nehezítette, hogy a területen régen egy kovácsműhely működött, így a fémdetektoros keresés nem volt megvalósítható. A lelet érdekessége, hogy a dénárok záróévszáma 1559, azonban található benne egy egylapú lengyel poltúra is (III. Zsig- mond korából), amelyet viszont csak 1614-ben kezdtek verni Lengyelország területén. A két évszám közötti nagy szakadás két dologgal magyarázható: az egyik a tezaurációval (felhalmozás), hiszen ebben a korban a sok hamis pénz miatt a jó pénzeket begyűjtötték a „családi pénztárba”, a másik lehetséges magyarázat pedig az, hogy vagy nem találtuk meg a teljes leletet, vagy pedig a poltúra később került a földbe. Az utóbbi feltételezés azért is valószínű, mivel Kovács Jánosék telke a régi templom közelében épült (így Valószínűleg a középkori falu központjában lehetett), tehát akármikor elhagyhatták, eldobhatták a silánynak tűnő veretet. A lelethez tartozik még egy rézgyűrű is (érdekessége az, hogy a rajta lévő ábra nagyban hasonlít az Árpád-korban elterjed ún. néma dénárok bizonyos típusainak éremképéhez), amely régen ezüstözve volt, de mára csak nyoA gégényi 16. századbeli dénárlelet mokban maradt meg a nemesfém bevonat. A pénzeket nagy valószínűséggel a 15 éves háború (1591-1606) alatt rejtették el, a tatár hordák, vagy a török martalócok előtt. A Kislétán (özv. Kocsis Bertalanná telkén) talált érmek előkerülése, elrejtésének körülményei hasonlítanak a gégényi leletéhez (itt is a középkori falu központjához közel épült a ház egy „dombra”, valamint szintén a 15 éves háború viharai elől rejtette el gazdája vagyonát). Különbség azonban van a két kincs között. A kislétai lelet ugyanis már nemcsak dénárokból áll (I. Ferdinánd, I. Miksa, I. Rudolf), hanem előfordulnak benne a tizenhatodik században olyan gyakori lengyel, brandenburgi garasok, lengyel, rigai, litván háromgarasok (régi népi nevükön dutkák) is. A lelet (összesen 358 db pénz) összetétele pénzfajok szerint a következő: dénár 293, garas 26, dutka 39. A leletben sok hamisítvány is található (közte egy-két nu- mizmatikailag érdekes). A feltárás során Belánszki-Demkó Péter felvétele sikerült (kb. 40 cm mélyen) megtalálni a lelet központját (147 érem egy helyen), valamint a cserépkorsó tetejét is. A lelet többi része azonban mélyebbről (20-80 cm között) került elő egy 7x3 m-es területen. A feltárás során nagy segítséget jelentett a múzeum fémdetektora is. Összességében elmondható, hogy a két lelet betagolódik azoknak az éremleleteknek a sorába, amelyek a 16. századból kerültek elő Szabolcs megye területén. Az éremkincsekben numizmatikailag ritkának számító veret nem volt, de felmérhetetlen hasznára válnak a tudománynak (mivel egyben, nem szétszórva, darabonként kerültek a múzeumba), mind a pénz-, mind pedig a politikatörténet viszonylatában is. A becsületes megtalálók a két éremkincs eszmei értékének megfelelő jutalomban részesültek. Ulrich Attila történész, a Jósa András Múzeum munkatársa Önként a lángok ellen Minden bizonnyal vannak olvasóink ismeretségi körében olyan családok, ahol az orvosi, az ügyvédi hivatás, vagy éppen az asztalos-, a műszerészmesterség apáról fiúra szállt. Ám, ha az lenne a feladat, hogy olyan családokat keressenek, ahol az egymást követő nemzedékek tagjai egyaránt betöltötték az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoki tisztségét, akkor talán még az országhatáron túl sem igen lelnének ilyet. Igaz, nem is kellene olyan messze keresgélni, ugyanis Nagykállóban található a Földesi család, amelynek a neve szinte eggyé forrott a település önkéntes tűzol tóságával. A jelenlegi parancsnok, ifj. Földesi Rezső büszkén Földesi Rezső eleveníti fel a családi hagyományt. Nagyapja, az Ausztriából Nagykállóba telepedett Feik Vilmos kéményseprőmester 1893-ban alapító tagja volt az önkéntes tűzoltóegyesületnek. Amikor 1924-ben meghalt, a fia, Rezső képviselte a családot az önkéntes tűzoltók között. Id. Földesi Rezső (időközben ugyanis a család magyarosította a nevét) 1924-től 1983-ig volt tűzoltó, s egyben 35 éven keresztül betöltötte a parancsnoki tisztséget is. Az édesapa sokat vitte magával a laktanyába a fiát, akit érdekelt a gépek, a fecskendők különleges világa. Minden vasárnap reggel gyakorlatot tartottak az egyesület tagjainak, az 5-6 éves kislegény óhatatlanul is elleste a tűzoltás folyamatát. Mikor egy alkalommal megbetegdett a versenyre készülő csapat egyik tagja, az akkor 18 esztendős ifj. Földesi Rezső ugrott be a helyére, s azóta tartják nyilván önkéntes tűzoltóként. Felvetődött az a gondolat is, hogy a hivatásos állomány tagja lesz, azonban a honvédségtől nem engedték el tűzoltó tiszti iskolára, azután pedig már másképp alakult élete. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán technika A szerző felvétele szakon szerzett diplomát. A főiskola elvégzése után tűzoltó szakköröket is vezetett a munkahelyén, először a nagykállói 1. Sz. Általános Iskolában, majd 1973-tól a 2. sz. iskolában. A kis szakkörösök sok szép percet szereztek a számára, hiszen gyakran tértek haza a különböző versenyekről jobbnál jobb helyezésekkel. A tűzoltó szakköri élmények több tanítványának is meghatározták későbbi életútját, hiszen voltak, akik állami tűzoltók lettek, illetve beléptek az önkéntesek közé. Mikor az édesapja visszavonult az egyesületi munkától 1983-ban, követte őt a parancsnoki székben. Fontos eredményként értékeli, hogy néhány éve körzetközponttá vált Nagykálló. Sikerült megvalósítani az állandó ügyeletet, rádióösszeköttetésben állnak a hivatásos tűzoltókkal, 5 fős ügyeleti szolgálat van, s az ügyeletben lévők szintén rádió- összeköttesben állnak egymással, így normaidőn belül ki tudnak vonulni. Természetesen mindezt csak úgy lehetett elérni, hogy az önkormányzat is megadott, illetve megad az egyesületnek minden támogatást. Bár a képzeletbeli stafétabotot nem vette át tőle fia, aki a katonatiszti hivatást választotta, a családi hagyomány mégsem szakadt meg, ugyanis leánya 18 éves kora óta tagja az egyesületnek, jelenleg ő az egyesület titkára. A mindennapi élet is ad bőven munkát Földesi Rezsőnek. Egy időben igazgatóhelyettesként dolgozott a 2. sz. iskolában, öt éve pedig az intézet igazgatója. Az életveszélyessé nyilvánított régi iskolát lebontották, s a helyére két év alatt egy modern iskola épült, amely az idén augusztusban az avatáskor felvette a Szilágyi István nevet. A tervek szerint hamarosan felépül majd egy tornaterem is. — Szerencsésnek érzem magam, mert a pedagógusi pályán is értem el eredményeket, s önkéntes tűzoltóként Nagykálló javát szolgálhattam. Két év múlva búcsút kell mondanom az iskolától, ugyanis nyugdíjba megyek, de amíg az erőm engedi, a tűzoltó-egyesülettől nem szeretnék megválni. Gárdonyi, a menedzser A Feszty-körkép restaurálva, teljes pompájában ismét megtekinthető Ópusztaszeren. Bizonyára sokakat érdekel, hogyan került kapcsolatba Feszty Árpád emlékezetes vállalkozásával Gárdonyi Géza. A mai Szépművészeti Múzeum területén felépített rotundában volt látható Feszty Árpád (1856-1914) festőművésznek a magyarok bejövetelét ábrázoló körképe, melynek munkálatait 1892-ben kezdte kilenc festő társával együtt, és 1894-ben fejezte be. Maga a körkép méreteiben is hatalmas, és már önmagában ezzel is nagy hatást gyakorolt a korabeli szemlélőre. Ugyanis az 1800 négyzetméter nagyságú, 120 méter hosszú és 15 Pérely Imre: Gárdonyi portréja 1921-ből méter szélesség, egy darabban szőtt belga vászonra festett panoráma lenyűgözően mutatta be a magyarok honfoglalását a millenniumi kiállítás nézőinek. A magyarok bejövetele című körkép a nagy költségek miatt lényegében üzleti vállalkozás is volt, melyet a Feszty-féle körkép vállalat üzemeltetett, nyereséggel. Mai szóval élve még menedzsere is volt Fesztyék- nek, mégpedig nem kisebb személyiség, mint Gárdonyi Géza. Az akkoriban újságíróskodó barátját Bródy Sándor ajánlotta be. Ez a munka vonzó volt Gárdonyi számára, mert így a Fesztyéknél lakó Jókai Mórral is közvetlen kapcsolatba kerülhetett. A vállalkozás titkáraként azonban elsősorban a korabeli hírlapokkal tartotta a kapcsolatot. Rendszeresen hirdetéseket helyezett el, ő maga is írt a körképről, és másokkal is íratott cikkeket. Jelentős része volt a vállalkozás sikerében. A körkép a millenniumi kiállítás után még 1944-ig Budapest egyik érdekes látványosságának számított. Gárdonyira olyan hatással volt a körkép ötlete, hogy ő is létesített egy hasonló jellegű vállalkozást a kiállításon; a Dante-körképet, erről a következő formában számolt be az Ország Világ című lap 1896. február 16-i száma: „A fővárosban még az idei tavaszon felállítják azt az új körképet, mely Dante Isteni színjátékából a Poklot fogja feltüntetni. Több ezer alak lesz az óriási körképen, melynek kartonjait már javában festi Molnár Árpád, a Népszínház főfestője s még tíz művésztársa. A körkép vasszerkezete az esseni gyárban készült, s mihelyt Budapestre érkezik, a Király-utczai fasor egyik telkén állítják fel. Az új körkép igazgatója Gárdonyi Géza ismert író.” Sajnos Gárdonyi kezdeményezése nem váltott ki különösebb érdeklődést, kevesen tekintették meg, így jelentős anyagi veszteséggel záródott ez a vállalkozása. Gárdonyi lefordította Dante Poklát, és 1896-ban Igazság a földön című költeményével együtt megjelentette. A KM VENDÉGE
