Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
1996. JÚLIUS 6., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Egy elfeledett államférfi 135 éve született dr. Vadász Lipót igazságügyi államtitkár „ Vadász Lipót, ma én ezt címül írom, Ki versbe eddig nem szőttem nevet. Mihelyt a név már itt van a papíron, Agyamba eszmét eszmeraj követ; Izgat az érzés úgy zöngeti húrom, Ahogy csak ritka méltóról lehet-, Csip-csup nevekhez nem aláztam lantom, De nagy nevű lesz, aki nagy talentom. ” K ozma Andor 1917. októberében írott versének első szakaszával vezessük fel a kérdést: Ki is volt ez a nagy „talentom”? Vadász Lipót apja Weinberger Bernáth (1837-1904) tekintélyes kisvárdai kereskedőként szerzett magának nevet az említett városban. 1859- ben házasságot kötött Mittelman Máriával, a nászból három gyermek született: Lipót, Mór és Teréz. „Hősünk” 1861. július 2-án szüleinek első utódaként látta meg a napvilágot. 1882-ben a leszármazottak nevét Vadászra magyarosíttatják. Lipót elvégezvén az elemi iskolát, Kassán, a premontreieknél járt középiskolába. Felsőbb tanulmányait Budapesten folytatta, ott szerzett jogi végzettséget. Ezt követően szülőhelyén nyitott ügyvédi irodát, s hamarosan a megye egyik legkeresettebb ügyvédje lett. 1892. április 5-én frigyre lépett Radó Cornéliával, dr. Rosenblüth Simon helybéli orvos és takarékpénztári igazgató leányával. Két fiuk születik: Pál és Béla. Jogi munkája mellett egyre inkább bekapcsolódott a helyi és a megyei közéletbe. 1888. február 5-én megjelenteti az első városi újságot, a Kisvárdai Lapokat. A tulajdonos főszerkesztőről méltán írta a Hunek-féle monográfia: „A szabolcsi szerkesztők közül legkimagaslóbb egyéniség dr. Vadász Lipót volt.” Az ügyvéd írói tehetségét az is igazolja, hogy szívesen látta őt összejövetelein a Kisfaludy Társaság. Vadász Lipót nem csak a szavak, betűk, de a tettek embere is volt. Kisvárdának számos intézménye, egyesülete, szervezete, kapcsolódott össze az ő nevével. 1897-ben létrehozta a Kölcsönös Segélyező Egyletet, melynek célja az volt, hogy a heti befizetések által a szegényebb sorsúak részére is alkalmat nyújtani a takarékoskodásra... másfelől pedig a tagoknak könnyen törleszthető kölcsönt nyújtani.” Elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt az Általános Ipartestületnek, a Kis- várda Vidéki Gazdakör mint titkárát jegyezte. A kultúrügy szintén bajnokát tisztelhette benne, hiszen az állami elemi iskola gondnokságában bizton számíthattak a munkájára és kapcsolataira, a polgári iskola iskolaszékének jegyzőjeként is tevékenykedett, legnagyobb érdeme azonban a gimnázium létrehozása körül volt. Már 1895-ben egyike volt azon keveseknek, akik felvetették a gimnázium ötletét, és lépéseket is tettek az intézmény érdekében. Nem rajtuk múlt, hogy csak 1911-ben nyílt meg az említett oktatási intézmény. Sorolhatnánk még egyéb területekre kiterjedő ténykedését, fontosabb azonban az a szféra, amely megnyitotta előtte a politikai karrier lehetőségét. Tagja volt a kisvárdai törvény- hatósági bizottságnak, vármegyei működése pedig előkészítette őt az országos politika színpadán történő fellépésre. az 1890-es években a Szabadelvű Párt érdekében buzgólkodó ügyvéd a tulajdonképpeni utódpárt, a Nemzeti Munkapárt jelöltjeként 1910-ben a nyírbátori kerületben szerzett mandátumot. A parlamentben Tisza István személyes híveként, bizalmasaként nagy befolyásra tett szert. Mint kitűnő szónoknak s képzett embernek, neki jutott az a szerep, hogy a képviselőházban 1912. június 8-án beterjessze a házszabály-revízióval kapcsolatos tervezetet. Ennek lényegét így fogalmazta meg a szónok: „Mondja ki a képviselőház, hogy az 1906/1911. országgyűlés harmadik ülésszakától az országgyűlés végéig hatályban állott házszabályok 250. és 251. paragrafusa a jelenlegi házszabályok függelékeként újból hatályba lépnek.” Az obstrukció letörését szolgáló javaslatot Tisza I. házelnök is beszédben támogatta meg. A képviselők elfogadták az előterjesztést és később csak „Lex Vadászként” emlegették. Tiszát 1913. június 8-án bízták meg kormányalakítással, 10-én megalakult a kabinet, ebben dr. Vadász Lipót igazságügyi államtitkári szerepet kapott. A kinevezése után sorra kapta a különböző gratuláló táviratokat, Kisvárda pedig küldöttséget is menesztett a köszöntésére. Miután kinevezték államtitkárnak, lemondott a nyírbátori körzetben szerzett képviselői mandátumáról, de még ebben az évben Máramarossziget felajánlotta neki a jelölést. A volt ügyvéd az állam- apparátusban is jelentős munkát végzett. Közreműködött a sajtótörvény tervezetének előkészítésében, a háborús moratóriumról és a csődön kívüli kényszeregyezségről szóló rendeletek megalkotásában. Fontos szerepe volt a polgári törvény- könyv kodifikálásában is. Az állam érdekében végzett munkáját több kitüntetéssel ismerték el. 1916-ban „... Őfelsége a király dr. Vadász Lipót igazságügyi államtitkárt kiváló szolgálatai elismeréséül a Li- pót-rend középkeresztjével tüntette ki.” Ő audiencián mondott köszönetét a megbecsülés eme formájáért. Az államtitkárt ért sikerek azonban egyszer véget értek. A világháborús kataklizmában előbb-utóbb buknia kellett annak, aki sorsát Tisza Istvánhoz kötötte. A kormány lemondásával ő is megvált posztjától, ez alkalomból az uralkodó 1917-ben a Ferenc József-rend nagykeresztjével jutalmazta addigi buzgalmát. Mint képviselő, még október 23-án beszédet mondott a választójogról, majd szintén ebben a tárgykörben 1918. március 14-én a választójogi bizottságban. Mindezek ellenére egyre inkább visszavonult a politizálástól. 1914-ben könyv- és papírkereskedést nyitott a fővárosban, nyugalomba vonulása után pedig mint ügyvéd dolgozott tovább. A korábbinál jobban bekapcsolódott a felekezeti életbe, részt vesz az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat munkájában, ennek a szervezetnek társelnöke is. Tagja volt a szabadkőműves páholynak. A volt államférfi nem feledkezett meg arról a közösségről, ahonnan vétetett. Vadász Lipót Egy-egy jeles alkalommal ellátogatott Szabolcsba. 1922-ben az Országos Tisza Emlékbizottság képviselőjeként Nyíregyházára érkezett, hogy beszédet mondjon, a szállodában történt széngázömlés miatt azonban megbetegedett, s így nem tudta vállalni a nyilvánosságot. A Nyívidék c. lap munkatársa azonban felkereste őt, s neki: „Vadász Lipót megfestette Tisza István arcképét oly tömören, oly káprázatos érzéssel, hogy gyönyörűséggel és irigységgel olvassuk.” Ä beszédet a Budapesti Hírlap 1923. január 3-án közölte. Vadász Lipót nem lett újra képviselő. 1923-ban megalakult a Záhonyi Gőzfűrész és Fakereskedelmi Rt., a részvénytársaság elnöke az ügyvéd lett. A következő év augusztus 29. napján dr. Vadász Lipót hosszas betegség után elhunyt. A hónap utolsó napján: „Budapesten vasárnap délben nagy és mély részvét mellett temették el.” Halála után két évvel jelent meg az a kötet, mely beszédeinek gyűjteményét tartalmazta, szám szerint kilencet. A könyvhöz Rákosi Jenő írt bevezetőt, s abba így ajánlja az írásokat: „Vegye mindenki e könyvet szeretettel a kezébe és lássa e könyvön keresztül Vadász Lipótot, az egész embert, szellemi, erkölcsi és lelki nagy gazdagságában.” Az említett gyűjteményen kívül két különlenyomat, a Kisvárdai Lapok több évfolyama és a jogi tanulmányait közlő szakfolyóiratok őrzik dr. Vadász Lipót eszméit. Az emlékét pedig a jelen írás kívánta a fény felé emelni. Néző István A KM VENDÉGE A kutatás elkötelezettje Nyéki Zsolt Valójában egyéni gazdálkodó, később szövetkezetben dolgozó nagyszüleim mellett kerültem közel a mezőgazdasághoz, hiszen apám iparos emberként távol került az agrártermeléstől. Mégis meghatározónak bizonyult a gyerekkori élmény, amelyet a Mezőladány melletti kis falu, Endespuszta világa nyújtott — mutatja be utólag erősnek bizonyult gyökereit dr. Kruppa József, a DÁTE Kutató Központ igazgató-helyettese, a kisvárdai Teichmann Vilmos Telepének vezetője. A szűkebb környezet iránti érdeklődést tovább erősítették a középiskola nagyszerű tanárai, akik biológia és kémia tantárgyakkal együtt a természettudományok irányába terelték az ifjú figyelmét. A kisvárdai gimnáziumban letett érettségi után a szarvasi mezőgazda- sági főiskolán szerzett üzemmérnöki oklevelet, majd 1981-től a fényeslitkei Tiszagyöngye Mgtsz-ben dolgozott előbb meliorációs, később növénytermesztési ágazatvezetőként. A kemény munka mellett a Debreceni Agrártudományi Egyetem pecsétjével ellátott újabb diploma megszerzése jelezte a szellemi tőke gyarapodását, ez minden bizonnyal segítette abban, hogy 1988-ban sikeresen pályázzon meg kutatói állást jelenlegi munkahelyén, amelyet akkoriban a Vetőmagvállalat Kutatóközpontjának kisvárdai Teichmann Telepeként is mert ország s világ. Kezdetben lucerna és rozs nemesítésével illetve a lucerna és a triticale termesztéstechnológiájának fejlesztésével foglalkozott, ez utóbbi témából írta egyetemi értekezését, amelyet summa cum laude védett meg. A négy évvel ezelőt- ,< ap ti átszervezés egva- liflt ránt változást hoz Él az intézmény és í 1 az ifjú munkatárs életében: a telep a Debreceni Agrártu d o m á n y i Egyetemhez kerül, nyíregyházi székhelyivel működik tovább, s Dr. Kruppa József az átszervezés a telep vezetői székébe juttatja a fiatal szakembert. Ekkor a kutatói-nemesí- tői munka egy sor vezetői feladattal bővül ki, ez köti le energiájának nagy részét ma is. — Telepünk alapvető feladatai ma is megegyeznek a jogelődként 1943-ban alapított Állami Királyi Növénynemesítő Intézetével: a tájkörzetben eredményesen termeszthető növényfajokból új fajtákat nemesítünk, megoldjuk ezek vetőmagtermesztését, ellátjuk elsősorban a tájegy- séget, de az ország más részeit is, és gény szerint exportálunk — mutatja be szakmai műhelyét az gazgató, akit a vezetői teen- Balázs Attila felvétele dők sem szakították el a nemesítéstől és az ehhez kapcsolódó termesztéstechnológiai kutatásoktól. A szövetkezetben eltöltött évek során a mezőgazdaság gyakorlati oldalához került közel, a kutatótelepen az agrártermelés elméleti részét szerette meg, így jelenlegi munkájában szerencsésen ötvözi a kettőt. Ebben az évben két új lucernafajtája kapta meg az állami minősítést, de fajtajelöltjei várnak erre rozsból és triticalé- ból, emellett részt vesz a borsó és bab nemesítésében. Az asztal mögé csak a legszükségesebb dolgok elintézésére ülök be, valójában kint mozgok, a területen. S amikor e szakma művelőinek elkötelezettségét a megszállott jelzővel illetik, én azt mondom: minden szakterületen a megszállottak azok, akik előre viszik a szakma ügyét, s ez nemcsak a kutatásra érvényes, jó termesztő is csak az lesz, aki igazán szereti munkáját, s átmeneti kudarcok sem térítik el attól — tesz tanúbizonyságot szakmai elkötelezettségéről Kruppa József. Majd hozzáteszi: amikor szükséges, éjjel-nappal dolgozni kell, még akkor is, ha ez néha a családi együttlét rovására megy, annak ellenére, hogy három gyerekével a rendelkezésre álló idő többszörösét szeretné eltölteni. A törvényszerű konfliktust úgy előzi meg, hogy hétvégente kihozza a telepre az egész családot, amely itt, a szabadban, a munka mellett is együtt tölti el a kevés szabad időt.
