Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-05 / 286. szám

1995. december 5., kedd HATTER Szabadulnak a hulladéktól Kisvárdán keresik a legjobb megoldást, a biztonságot szem előtt tartva Kováts Dénes Kisvárda (KM) — Kisebb vihart kavart a közelmúlt­ban egy környezetszennye­zéssel és vesztegetéssel ösz- szefüggő ügy, amelynek vét­len részese a kisvárdai Ca- roflex Kft. Ettől a cégtől szállította ugyanis el a Bor­sodi Hulladékgazdálkodási Kft. a környezetszennyező csiszolati port ártalmatlaní­tásra, de a miskolci cégről kiderült: törvénysértéseket követett el. Kisvárdán persze már régóta keresik a megoldást, hogy megszabaduljanak a hulladék­tól, úgy tűnik, hamarosan cél­egyenesbe juthat a dolog. Nem felelősek Két megoldási módban gon­dolkodnak, a csiszolati por ex­portja mellett egy helyi — biz­tonságos — hulladékégető építésének lehetőségét szeret­nék megteremteni. — Sajnos az üggyel kapcso­latban elég sok felületes cikk jelent már meg — fogadott Tóth Ferenc igazgató —. Ám határozottan kijelenthetem: a Kazincbarcikán kialakult helyzetért cégünket felelősség nem terheli. Hatósági engedé­lyek birtokában kötöttünk szerződést a hulladék elszállí­tására és ártalmatlanítására, a szerződésben vállalt anyagi kötelezettségeinknek mara­déktalanul eleget tettünk. A felvetődött korrupciós kérdé­sekről csak a sajtóból értesül­tem, ehhez vállalatunk egyet­len dolgozójának sincs semmi köze. Bízom benne, és magam is szeretném, hogy záros ha­táridőn belül megoldják Barci- kán a hulladék végleges ártal­matlanítását. A szerződés sze­rint a szállítás, ártalmatlanítás és elhelyezés a Borsodi Hulla­dékgazdálkodási Kft. feladata volt, mi ezért közel negyven millió forintot fizettünk ki. A Caroflex Kft. minden jogsza­bálynak és minden, szerződés­ben vállalt kötelezettségének eleget tett. Némi gondot jelent ugyan, hogy a már szerződött helyre nem vihetjük a hulladékot, de ez után az ügy után már nem is állt szándékunkban, az enge­dély visszavonása után egy ki- logrammnyi anyagot se vit­tünk oda. Megoldáskeresés A Caroflexnek — derült ki az igazgató szavaiból — két lehe­tősége van a veszélyes hulla­dék, az azbeszt tartalmú fék­betét csiszolati por ártalmatla­nítására illetve elszállítására. Az egyik, hogy exportálják Keletre, ahol záros határidőn belül újra hasznosítják, a má­sik, hogy a kisvárdai önkor­mányzattal együttműködve megépítenek egy közös, regio­nális hulladéklerakót, aminek elkülönített részében tárolnák majd — biztonságos körülmé­nyek között — a csiszolati port. Most készül a hatastanul- mányterv, s ha megvan, véle­ményeztetik a képviselő-testü­lettel és a lakossággal, tehát nem titkos a dolog. Tavaszi látogatásakor Baja Ferenc környezetvédelmi mi­niszter tájékozódott a kisvár­dai gondokról, s egyebek kö­zött azt mondta: az ártalmatla­nításra vonatkozóan a megol­dást az idén meg kell találni, s biztosítani az anyagi fedezetet is. — Úgy érzem — vélekedett az igazgató —, hogy e feltéte­leknek a Caroflex Kft. eleget tesz, hiszen a hulladéklerakó tervezése és engedélyeztetése folyamatban van, az eddigi szakhatósági és önkormányza­ti állásfoglalások pozitívak. Vállalatunk a szükséges erő­forrásokat szigorú költséggaz­dálkodással megteremti, még olyan áron is, hogy az idén bérfejlesztést nem hajtottunk végre. Tóth Ferenc szerint van rea­litása a megoldásnak, hiszen cége gazdálkodása olyan, hogy a szükséges pénzeszkö­zöket biztosítani tudja. Bíznak abban, hogy a Caroflex Kft. jö­vőre is működhet, hiszen az idén is nyereségesen gazdálkodtak, a foglalkoztatottak létszámát 20 fő­vel növelték. El­indult az export- ügylet is, szakha­tósági engedé­lyek birtokában, emellett a műsza­ki fejlesztéssel részben megol­dották a hulladék újrahasznosítását is. A fejlesztés eredményekép­pen 1996-tól az- besztes terméke­ket nem fognak gyártani, csak környezetbarát azbesztmenteset. — A nehézségek ellenére optimistán tekintünk a jövő elé, a PHARE-program támo­gatásával megvalósítottuk és bevezettük az ISO-9001 minő­ségbiztosítási rendszert, me­lyen keresztül erősíteni tudjuk partnereink bizalmát, garan­tálni termékeink minőségét — mondta az igazgató. — Ez azért is fontos, mert amellett, hogy a hazai piac döntő há­nyadát mi látjuk el, jelentősek külföldi piacaink is, Németor­szágtól Anglián vagy Görög­országon át az arab országo­kig. Áldozatvállalás — Mivel a kft. eredményes gazdálkodást folytat, minden esély megvan arra, hogy meg­teremtjük a hulladéklerakó anyagi feltételeit. Dolgozóink ragaszkodnak munkahelyük­höz, bizonyítja ezt jelentős ál­dozatvállalásuk annak érdeké­ben, hogy pénzügyi forrásain­kat az ártalmatlanítás költsé­geinek fedezésére fordíthas­suk. Katasztrófaelhárítás a Szamoson Az utóbbi időszakban minden évben érkezett külföldről valamilyen szennyeződés Nyíregyháza (MTI) — Há­rom katasztrófaelhárítási he­lyet épített a Szamos mentén a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. A Komlódtótfa- lunál, Szamossályinál és Olcs- vaapátinál kialakított parti lé­tesítmények a vízszennyező­dések gyors elhárítását segítik majd. Baj esetén lehetővé te­szik a műszaki alakulatok azonnali bevetését, és a védel­mi eszközök haladéktalan el­helyezését. A védekező helye­ket természetesen ellátták a szükséges berendezésekkel, így szivattyúkkal, olajszívó­hurkákkal, feszítőcsörlőkkel. Mindezek együttes beruházási költsége 17 millió forint volt. A Szamoson az utóbbi idő­szakban minden évben érke­zett külföldről valamilyen szennyeződés, legtöbbször olajszármazék. Az elmúlt két évtizedben ötvenhat alkalom­mal kellett vízminőség-védel­mi készültséget elrendelni, s minden esetben kárelhárításra volt szükség. A legutóbbi pa­kuraszennyeződés jelentős ká­rokat okozott a folyó növény- és állatvilágában egyaránt. Ezért döntött a Felső-Tisza-vi­déki Vízügyi Igazgatóság ve­zetése a három katasztrófael­hárítási hely kialakításáról. Fazekas László igazgató: a Komlódtótfalu mellett épült lé­tesítmény lehetővé teszi, hogy már a Szamos határszakaszá­nál hatékony védekezés kez­dődhessen baj esetén. A torko­lati részhez közelebb épült szamossályi és olcsvaapáti ká­relhárító telep pedig megaka­dályozza, hogy a Tiszába ke­rüljön a szennyező anyag. Fa­zekas László szerint a többi határon túl eredő folyó mentén is indokolt lenne katasztrófa­elhárító helyek kialakítása. M ár a tanárnő, bará­ti társaságunk leg­fiatalabb tagja is hatvanéves lett. S mivel éne­ket oktat, s a már eléggé távo­li múltban a dobogón is igen szép sikereket aratott, tanít­ványai, tisztelői kis hangver­sennyel ünneplik az évfordu­lót. Es mint előadóművészek­nél az lenni szokott: a szüle­tésnapján ő ad ajándékot. Énekel. Az utóbbi időkben nemigen látták pódiumon. Mikor csa­ládot alapított, hangverse- nyezés helyett a gyerekneve­lés és a tanári katedra mel­lett döntött, pedig röviddel visszavonulása előtt a fővá­rosi opera színpadára hív­ták. Akkor sajnáltuk, hogy nem élt ezzel a nagy lehető­séggel, de örültünk is: így megnmrad csak a mienknek. gal építi fok­ról fokra az áriát, mint gyakorlott kőműves a falat, de a tetőt, a tetőt, azt vajon hogy fogja ráhelyezni? Már közeledik a kulminá­cióhoz, már az énekben fölfe­lé tendál minden, már a tor­kából előtörő hangok mind­egyike azt a diadalmas vég­kifejletet készíti elő... Vagy talán a fájdalmas lehanyat­lást? Még egy-két ütem, és itt a nagy pillanat. A nézőtéren szorongás... Mintha kissé csökkenne a fölfelé csapó hangok magabiztossága... Jaj, Istenem, hát mégis? Igen, úgy látszik, nem bízik magában, majd talán egy fél hanggal lejjebb veszi. És nem. A következő han­gok intonálásában már csen­gő öröm bujkál, az elkövetke­ző nagy tett öröme. És meg­van! A döntő pillanatban föl­csendül a magas cé, ugyan­azzal az erővel, mint hajdan, a nagy dobogókon. Most a feloldódás jön. Még pár percnyi gondtalan trillázás, és tap sor kán... n is vörösre tapsolom i-j a tenyerem, és közben l -> meditálgatok. Hogy a magas cé tulajdonképpen kulcsszó: az élet értelmét je­lenti. Hogy bármilyen pályán pergetjük le az éveinket, mind azért létezünk, hogy ez a ma­gas cé a döntő pillanatban megszülessék, uralva egy ter­met, egy tájat vagy egy orszá­got, minden emberben megre­megtetve valamit, ami egész életében hívta: el a hétközna­pi sárból! El — ismeretlen magasságok felé. Idegenforgalom Orémus Kálmán A Lakitelken megren­dezett politikai hét­végén a pártok kép­viselői ígéretet tettek arra, hogy támogatják azt a ja­vaslatot, miszerint jövőre az idegenforgalmat ötmillárd forinttal segítse a kormány. Végre egy jár hír, mondhat­nánk, hiszen tény, gazdasá­gunk ezen húzóágazata már régóta megérdemli a na­gyobb segítséget, s ez a tá­mogatás több, mint eddig bármikor. Am itt, a keleti végeken, annyi szép ígéretet hallot­tunk már, s oly sokszor ért minket csalódás, hogy már a jó hírnek sem tudunk iga­zán örülni. Ha ugyanis régi jó szokás szerint újra a frekventált üdülőhelyek fej­lesztésére fordítják ezt az összeget, melynek zöme ter­mészetesen a Dunától nyu­gatra található, abból a leginkább elmaradott régi­ók megintcsak nem profi­tálnak semmit. Márpedig újabban külföldi politiku­sok, szakemberek is észre- vételezik, kicsiny országunk bizony kettészakadt. Per­sze, tudom én, hogy a Bala­ton, vagy a Velencei-tó nemzeti kincs, melyet két­ségkívül meg kell menteni. De azt is tudom, hogy ezek az állóvizek többek között épp azért kerültek kritikus helyzetbe, mert elérkeztek a terhelhetőség végső hatá­rára, és sok szakember sze­rint egy nagyobb forgalom- növekedést már képtelenek elviselni. Márpedig ez a tény is azt indokolja, hogy próbáljuk az eddig kevéssé ismert régiókba csalogatni a turistákat. Idegenforgalom persze nálunk is van, de ezt inkább bevásárló turizmusnak ne­vezhetnénk. A hozzánk láto­gatók zömét azok a határon túlról érkezők teszik ki, aki­ket a nincstelenség, a szük­ség rákényszerít a csencse- lésre. Ok általában nem ve­szik igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, s ha vásá­rolnak, legtöbbször filléres dolgokkal rakják meg a táskájukat. A nyugati, fize­tőképes turistát viszont fej­lesztések, jobb hírverés nél­kül aligha lehet idecsalo­gatni. ■ Á, én márcsak nézelődhetek hentes uram... Ferter János rajza Kommentár Minőségre egyesülve Kállai János iztosan sokakat meg- lepett a hír, miszerint U a nyíregyházi tanár­képző és a GATE helybéli mezőgazdasági főiskolai ka­ra szervezetileg integráló­dik. Teszik ezt a mennyiségi, minőségi előrelépés, a gaz­daságossági és egyéb meg­fontolt szándékok jegyében. Az erők, az értékek, a fejlő­dés jövőbe mutató kompo­nenseinek az integrációja tehát a motívumok életre hí­vója, táplálója, serkentője. Fontos felismerés, hogy a társulások lehetnek váro­sunk, megyénk, régiónk számára azok a funkció- és versenyképes bázisok, me­lyek konkrétan és jelképe­sen letörölhetetlenné tehet­nek bennünket az európai- zálódás térképén. Mert az a bizonyos, országunkon be­lüli ketté szakadási folyamat bizony megindult. Okét tét­lenül szemlélni, netán má­sodlagos, harmadlagos (önös és önző) érdekekre koncentrálva figyelmen kí­vül hagyni — életveszélyes. De maradjunk a példa­ként említett egyesítési programnál. A téká és az emgé egybevonása nyilván­való, hogy érdeksérelmek­kel is fog járni. Viszont a hozadéka, a haszna jóval nagyobb lehet, mint pilla­natnyilag gondolnánk. A többletek máris kirajzolód­nak, nem beszélve arról: a törekvések szinkronban vannak a magyar felsőokta­tási rendszer strukturális átalakításával. Az erre vo­natkozó törvény módosítá­sát 1996-ban várhatóan el­végzi a parlament, s az ad­digra kiformálódó termé­szetszerű viszonylatok ezál­tal szentesítődhetnek. Az tehát, hogy nálunk már kiteljesedőben vannak az egyeztetések, dolgoznak a részletek kimunkálásán, sejteti: a mieink helyzetfel­ismerése párosult a cselek­vésvággyal. Mindebből, ha a dolgok kedvezően alakul­nak, kikerekedhet egy egye­sült, többkarú, minden irányban nyitott, egyetemi szintű oktatásra-képzésre is alkalmas felsőfokú intéz­mény. A miénk. Azé a térsé­gé, ahol egy kummányi meglevő értéknek, tovább­adandó hagyománynak sem szabad elpusztulnia. Ve­szett már eddig sok, ne morzsálódjon tovább a tá­lé nt um. Fiaztassuk ezért, egymásnak, egymásért. Miniszteri szemle Kisvárdán: baloldalon Baja Ferenc Kovács Bertalan felvétele A magas cé Most pedig nagy vakmerőén nehéz repertoárt választott. Annyi év kihagyás után... Ki tudja? Igaz, az elején kisebb erő­próbát jelentő darabok csen­dülnek föl az ajkáról, de azért az egykor ezreket elbű­völő hang erőt sugárzó mél­tósággal tölti be a termet. De tudja ő is, mi is, hogy ez még nem az igazi. És a műsorvezető most be­mondja azt a bizonyos dara­bot... Mintha a hangjában cseppnyi aggodalom rezdül- ne. Mi is előrehajlunk, min­denki feszülten figyel. Mert milyen rég is volt, amikor utoljára... Hanem a tanárnő arcán nem látszik semmi fe­szültség. Nyugodt biztonság­

Next

/
Oldalképek
Tartalom