Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-08 / 212. szám

1995. szeptember 8., péntek Bérlet minden mennyiségben Megszűntek már azok az idők, amikor a vállalatok vásárolták meg a dolgozóiknak Az Érettségi című produkcióval kezdődik a Móricz Zsigmond Színházban hétfőn a színházi évad. A képen Gosztola Adél és Kerekes László Harasztosi Pál felvétele Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Nehéz utolérni ezekben a napok­ban Tóthné Munkácsy Júli­át, a Móricz Zsigmond Szín­ház szervező irodájának ve­zetőjét, mert folyton úton van. Érthető is, néhány nap múlva megkezdődik az új évad, amelynek sikere az iroda munkájától is függ. A bérletárusítások ideje ez, köztudomású mennyire fontos a színház számára, hogy le­gyenek előre megváltott bérle­tek. Nem jut rá A szervezők munkája viszont évről évre nehezebb. Hol van­nak azok a régi szép idők, ami­kor a vállalatok, szövetkezetek váltották meg a bérleteket, a szakszervezeteknek pedig módjuk volt színházjegyekkel megajándékozni a dolgozókat! Sajnos, manapság egyre keve­sebb embernek jut pénze szín­házra, koncertre. A szervezőiroda vezetőjé­nek viszont kicsit más a véle­ménye. — Néhány év alatt valóban megváltozott a színházjegyek és a bérletek árusításának a módja. Tisztelet a kivételnek, kevés olyan vállalat, szakszer­vezet akad, amelynek jut pén­ze kulturálódásra is. Ez vi­szont nem feltétlenül baj. Ré­gebben ugyanis nagyon sok olyan bérletet megvásároltak, amelyek olykor a fiókban ma­radtak, nem jöttek el vele a megajándékozottak megtekin­teni az előadást. — A bérlet nem került pénz­be a potenciális néző számára, és gyakran nem is tartott igényt rá. Sok üresen maradt szék árulkodott erről. Ma többnyire maga a néző vásá­rolja meg a jegyet, sok válla­latnál viszont lelkes színház- barátok segítenek a szervezés­ben. Az is igaz, hogy nagyon sokat kell utánajárnunk. O Hogyan jelentkezik mind­ez a bérletvásárlásban? Nö­vekszik vagy csökken a bérle­tet igénylők száma? — Hála istennek, növek­szik. Tavaly 500 bérlettel ad­tunk el többet, mint korábban, és úgy látszik, hogy az új évadban is nagyobb a bérlet­váltók tábora. Rendkívül fon­tos ez a színház számára, hi­szen a nézők 70-80 százaléka bérlettel nézi meg a produkci­ókat. Három korosztály OSok néző számára már bizo­nyára hagyománya van a bér­letváltásnak... — Úgy tűnik, a bérletesek 60-70 százaléka visszatérő nézőnk. Számon tartjuk őket, számítógépben őrizzük az adataikat, újra és újra megke­ressük őket. Cl A színházi élmény vará­zsát bizonyára nem csak a nyír­egyházi nagyérdemű igényli. Gyakran látni vidékről érkező buszokat a színház előtt. — Rendszeresen sokan ke­resik, látogatják az előadáso­kat más városokból, települé­sekről. Sok néző úgy érzi, nem lehet hátrány számára a ki- sebb-nagyobb távolság. Jó né­hány helyről jönnek el egy- egy előadás kedvéért. A deme- cseri, nagykállói, nyírbogdá- nyi, görbeházi nézők piellett messzebbről, Borsodból és Hajdú-Bihar megyéből is van érdeklődés: például Debrecen­ből, Miskolcról és Abaújszán- tóról rendeszeresek a színház- látogatók. O Láthatóan nagy gondot fordítanak a fiatalság megnye­résére. — Igyekszünk színházbará­tokat nevelni ifjú nézőinkből. Az idén több mint 30 bérletsor várja őket. Újdonság, hogy eb­ben az évadban három korosz­tályra osztottuk a diákokat, gyerekeket: az egyik bérletso­rozat a főiskolásokat és közép- iskolásokat várja, a 7. és 8. osztályosokaknak egy másik sorozatot kínálunk, és termé­szetesen a legkisebbekre is gondoltunk. O Rossz előadásokat nem lehet eladni. A Móricz Zsig­mond Színház nézőszámának az emelkedése mindenképpen a legjobb kritika. Műsorszer­vezői szemmel milyennek látja az új évadot? — Változatosnak, igényes­nek. Mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő kikapcsolódást. A műsorterv­ben éppúgy szerepel zenés bo­hózat és bűnügyi történet, mint groteszk vagy dráma. A gyermekeket két új mesejáték várja. Bizonyára sokan tekin­tik meg például a Pán Pétert vagy a szülőkkel az Übü ki­rályt. — Aki még nem ismeri a 95/96. évi műsortervünket, an­nak érdemes betérnie hozzánk. Már szeptemberben is két be­mutatót, illetve főpróbát tar­tunk. Közönségsikerre számít­hat a Hyppolit, a lakáj című bohózat, valamint az Útas és holdvilág című darab is. Évadnyitó — Még valamire hadd hívjam fel a figyelmet: szeptember 16-án 20 órákor kezdődik az évadnyitó gálaműsorunk, amelyben Kern András, Vágó István, Farkasházy Tivadar és Szulák Andrea valamint a tár­sulat több tagja is fellép. Fogy az idő... Kovács Éva WAVAV.V.VAWAV.W.'.WA’/AVAVAV.WAWAWAV.NVAW.SW.WAVASWí y égéiért a koalíciós 1 / nyílt színi csata, afe- V lek kilőtték tölténye­iket, lábhoz tették fegyvere­iket, s míg a tábornoki sáto­rokban tovább folyik az egyezkedés, a hírvivők arról igyekeznek meggyőzni ben­nünket, a harctéren kívül lé­vőket, hogy nem történt nagy dolog, az efféle csetepaté­nak a demokráciákban meg­van a maga helye és szere­pe. Különben is, csata közben a kormány mindvé­gig a helyén volt, tette, ami a dolga... Még szerencse, hogy így történt — gondolhatja most magában mindezeket hall­va a polgár, aki nem érti, mi ebben a rendkívüli, s azon gondolkodik, vajon nem ez a természetes, s ugyan mit kellett volna a kormánynak a vita alatt tennie? Lehúzni talán a ro­lót, s megvárni, míg egyez­ségre jutnak a felek, végig­nézni, ahogy civakodnak, ahogy sorolják a másik hi­báit, s zengik önmaguk ér­demeit? Miért olyan nagy dicsőség az, hogy a kor­mány dolgozott, miért nem természetes, hogy ezt csele­kedte? A vitáról meg amúgy is mindenkinek megvan a ma­ga véleménye. A benne résztvevők természetesen a saját igazukat fújják és egy­mást vádolják. Kár, hogy ezt teszik. Jó lenne, ha visszaidéznék, mit is ígértek nekünk annak idején, a vá­lasztások előtt, s miféle hangzatos szavakkal igye­keztek megnyerni maguk­nak bennünket. Azt mond­ták, az ország felemelkedé­sét akarják, s azért indultak harcba, hogy elérjék ezt a célt. Mindegy milyen zászló alatt, milyen párt színeiben zajlott a korteskedés, a szö­veg majdhogynem egyfor­ma volt. A választók hittek az ígéreteknek, s azokra a pártokra voksoltak, akiknek ígéretei a legjobban hang­zottak. Azóta több mint egy év eltelt, s az embernek né­ha olyan érzése támad, mintha a nyertesek csak most kezdenének a munká­hoz. Táplálja ezt az érzést, hogy önmaguk is beismerik, az első nyolc hónapot szinte elvesztegették, s kardinális kérdésekben most próbál­nak közös nevezőre jutni, s ebből lett a baj. Jó lesz, ha végre rákap­csolnak. Már csak azért is, mert sokan mondják: sza­porodik a gond, miközben fogy a türelem, fogy az idő... Országúti segítség Ferter János rajza Iméé Döntés előtt Kováts Dénes r öbb mint három hó­napot kellett várni annak a vizsgálat­nak az eredményére, mely hivatott lenne eldönteni: va­lóban Olasz Rita földi ma­radványait találták-e meg a múlt év januárjában a sós­tói erdőben. Bár nyilvánva­ló, hogy nem kis munka há­rul a szakértőkre, mégis hosszúnak tűnt ez a várako­zási idő. Túlterhelt szinte minden­ki hazánkban, érvényes ez a hivatali dolgozóktól kezdve a rendőrökön át a szakértő­kig, s nyilván hosszan so­rolhatnánk a munkakörö­ket, beosztásokat. A hossza­dalmas eljárások azonban idegőrlőek is, hiszen a dol­gok lezárása hónapokig, évekig várat magára, bi­zonytalanságban tartva az érintetteket. Kételyek és bizonyossá­gok is vannak, az azonban bizton állítható, hogy a nyír­egyházi leány eltűnése és (mindeddig csupán valószí­nűsíthető) halála egyelőre igencsak rejtélyes. Rég le­zárult a nyomozás, megszü­letett a vádirat, ha kisebb- nagyobb szünetekkel is, de tart a tárgyalássorozat, az idő múlása azonban egyre nagyobb tehert jelent a csa­ládnak, de másoknak is. Vannak, akik azt állítják: az igazság sohasem derül ki, a szülők ezzel szemben szeretnék tudni, valójában mi történt. A feltételezések sorát állították már fel a kezdet kezdetén a nyomozók és a kívülállók is, időközben újabb vélekedéseket, sőt, többnyire alaptalan plety­kaváltozatokat terjesztenek egyesek, a tények azonban korántsem meggyőzőek. Gondolom, sokan von­nák, akik biztosat akarnak tudni, miként azok is, akik alig várják már, hogy lezá­ruljon az ügy. Hogy mi­képp, azt legfeljebb sejteni lehet, tudni nem. Csupán azt, hogy bármilyen döntést hozzon a bíróság, lesznek, akik nem értenek majd egyet az ítélettel. A döntésre viszont — az idő és a bizonyosság okán is — sokan várnak már. ■ zs HS qrrTTÍ Jn f 4'* jp* 1 L Kelet-Magyarorszag 3 HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom