Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-23 / 120. szám
ÉVFORDULÓ 1995. május 23., kedd Tizenöt éve járt az űrben az első magyar Farkas Bertalan ismét repül • Dandártábornok lett • Szülőfalujával, iskolájával most is kapcsolatot tart az űrhajós Göncz Árpád köztársasági elnök átadja a tábornoki kinevezést Farkas Bertalannak Nagy Gábor (ISB) felvétele Vincze Péter Nyíregyháza (KM) — Negyedszázada, 1970. április 12-én repült a világűrbe az első ember, Jurij Gagarin. Tizenöt éve, 1980. május 26- án az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan — megyénk szülötte — indult a világűr meghódítására. O Mi történt azóta az űrhajós életében? — Nem teltek nyomtalanul az évek. Nagyon sok feszültség, probléma és sok-sok csodálatos élmény alakította az elmúlt 15 évet. Voltak benne nehéz és könnyű pillanatok egyaránt. Nehéz időszak akkor, amikor tudomást szereztem arról, hogy a második magyar űrrepülésterv nem körvonalazódik. Pedig arra gondoltam 1980-ban, amikor a világűrbe repültem, hogy lesz folyamatos űrkutatási program, s ebből mi, magyarok nagyon aktívan kivesszük részünket. Sajnos nem így történt. — Az Űrrepülés után én egyetemen tanultam, majd komoly repülőszakmai beosztást kaptam. A Nemzetközi Űrhajós Szövetségben is tisztséget viseltem — ebben az esztendőben jár le a hatodik év. Funkcióra kétszer választható egy űrhajós; engem először 1989-ben Szaud Arábiában választottak meg, majd 1992-ben Amerikában újból megkaptam a lehetőséget, ami óriási megtiszteltetés. A nemzetközi szervezetet képviselni — állami, politikai, egyszóval mindenféle szinten — nem kis dolog. Katonai beosztásomból adódóan — a Magyar Honvédség repülőfőnök helyettese vagyok — újból repülök. Egyik szakmai irányítója vagyok a katonai repülésnek. □ Milyen érzés újból repülni? — A repülés számomra mindig megfogható, testközeli, földközeli dolog volt, függetlenül attól, hogy ez melyik régióban működik. De én azt mondom, hogy aki a repülés mellett tette le a voksot már gyermekkorában, az a repülést, valahol még ötszáz éves korában is szuper módon kell, hogy gondozza. Elszakadni a földtől — ez egy nagyon sajátos dolog. Alak repültek, azoknak nem kell elmagyarázni. Akik nem repültek, biztos, hogy gondolatban azonosulni tudnak egy ilyen érzéssel. Elrepülni egy vitorlázóval, amit más szerkezet húz-vontat a levegőben, elrepülni egy egymotorossal, elrepülni egy szuperszonikus géppel, s elrepülni egy rakétával függőlegesen föl a világűrbe — az én életemben ez mind megadatott s, mondhatom, csodálatos dolog. □ Idézzük fel az 1980-as űrrepülést. Milyen érzés most, 15 év távlatából emlékezni az eseményre? — Megfeszített munkával teltek azok az évek, azok a hónapok. Visszagondolva azt hiszem, azok az űrrepülések, amelyeket mi végrehajtottunk, szerves részét képezik a mostani űrprogramoknak. Ma egy hatalmas űrkomplexum kering a világűrben, mi annak idején egy ehhez képest kicsi, mindössze három modulból álló űrállomáson dolgoztunk. Ám olyan programokat hajtottunk végre, amelyek alapvetően járultak hozzá a mai bonyolult űrállomások létesítéséhez. □ Mi a véleménye a legutóbbi orosz-amerikai űrkomplexumról? Vágyik vissza most a világűrbe? — A kérdés utolsó részével kezdem a válaszomat: visszavágyom, mint ahogy más is szívesen repülne — újra is. Ez egy dolog, ám a realitás más: pénzünk és lehetőségünk nincs rá. Nem lehet második magyar űrhajós a közeli jövőben. Mindemellett azt szeretném hangsúlyozni, hogy igazán azokat a tapasztalatokat szeretném átadni, amelyeket én megszereztem. A második, harmadik, negyedik magyar űrhajós számára elő tudom, elő tudjuk készíteni a repülést, segíteni a felkészülést. Az űrhajózást nem lehet kisajátítani egy embernek. Ezt az ország gazdasági helyzete nem engedi meg. De arra, hogy ott legyünk az űrkutatásban — s ott kell, hogy legyünk — , anyagiakat kell áldozni. Hogy ez mint adódik, majd az élet megmutatja. Nagyon sok harcot kell megvívni azokkal, akik ezt nem értik, akik földhöz ragadt gondolatokkal küszködnek. Természetesen én maximálisan egyetértek a szociálpolitikával, én is segíteném a nyugdíjaokat és más rászorultakat, szeretném ha mindenkinek jobb lenne az élete. De a távolabbi jövőről sem szabad lemondani, különösen akkor, amikor már nagyon sokat befektettünk és hatalmasak a tapasztalatok, eredmények és lehetőségek. □ Mit kíván ma magának Farkas; Bertalan? — Űrhajósként egyszerűen tudok fogalmazni: vegyünk részt és legyünk aktív, de nagyon aktív tagjai a nemzetközi programoknak. Ha ezekből kimaradunk, talán soha az életben nem tudunk fölzárkózni a nemzetközi élvonalhoz. Az űrkutatás soha nem választható el a politikától. A politika engedje meg és tegye lehetővé, hogy ne a torzsalkodások legyenek a jellemzők az országok között, hanem a megértés, s mindaz, ami egy nagyszerű jövő felé irányul. Lehet, hogy ezek „nagy szavak”. De ez az űrhajós gondolkodásmódjából következik. Meg kell tartani ezt a bolygót, megőrizni állapotát — netán javítani — a következő generáció számára. Biztos, hogy sok gondot kell megoldani a földön. De az is biztos, hogy önpusztító tevékenységet folytami nem lehet, mert akkor ez a bolygó önmagát képes megsemmisíteni. Gondolom, hogy ezt igazából senki sem akarja. Nem mindegy, hogy hol építenek meg például egy autósztrádát, nem mindegy, hogy számolok vagy nem foglalkozom azzal a következménysorozattal, amely a program végrehajtásánál esetleg beláthatatlan következményeket okoz majd, amit évtizedeken, évszázadokon belül sem tudunk helyreállítani. Az érdekek és az ellentétek — ezek valahol abszolút ütközőpontok. Ezek ma vannak és nagyon jellemzőek. Ha nekem a zsebemet teletömték pénzzel akkor biztos, hogy mindent jól csináltam? Ez közel sem így van. Nagyon sok kárt és visszafordíthatatlan folyamatokat lehet így előidézni, s ezek nem papírban, dollárban, forintban mérhetők, hanem sokkal de sokkal másabb mértékegységben. Ez a mértékegység a jövő kell, hogy legyen. Az hogy a következő generációnak mit tudunk átadni, s hogy fog működni. Képes lesz-e a következő generáció olyan produktumra, akár műszaki- vagy más tudományos területen, hogy az élet feltételei biztosítottak legyenek. Benépesül a föld, átváltoznak a feltételek s a megváltozott feltételekhez megváltozott emberi kapcsolatokra van szükség. De ezek már filozofikus gondolatok. □ Visszatérve a jelenbe: milyen feladatokon dolgozik most? — A világűrből, a repülőgépek fedélzetéről nagyon sok fényképfelvétel, értékelhető anyag készül. Ezeket elemezzük, s elmondjuk véleményünket. Ma már — azt hiszem —, az űrkutatástól nem szabadulhat senki. Sem a harmadik, negyedik vagy ötödik generáció, mert ez már bennünk van, működik. Az üzenetek adatokat közölnek, objektív s értelmes érvekkel támasztják alá a környezetvédelem sürgősen megteendő feladatait, amelyek aggasztóak. Ezeket az adatokat szükséges a saját érdekünk, életünk érdekében földolgozni — ilyesmi köti le a repülésen kívül életem egy részét. Nem ritka vendég az űrhajós Legutóbb szülőfalujában futballistamezt húzott magára * * * Nem kevésbé szívesen látott vendég első űrhajósunk egykori iskolájában, a kis- várdai Bessenyei György Gimnáziumban. Élet- és űrbéli útját korabeli újságcikkek- Gyulaháza, Farkas Bertalan szülőhá- kel, fotókkal beza — ma múzeum mutató tabló az Kovács Bertalan Gyulaháza-Kisvárda (KM) — Gyulaháza polgárai, ha akarnák sem tagadhatnák le, hogy űrhajós szülötte van a községnek. A modern iskola és Farkas Bertalan egykori szülőháza közötti parkosított területen egy, az ég felé törő MÍG harcigép emlékezteti az embert a tizenöt évvel ezelőtti eseményre: magyar ment a világűrbe. A szülőház eredeti formájában áll, bár a benne elhelyezett re- püléstöijéneti kiállítás miatt új szárnyat építettek hozzá annak idején. — Régóta tervezzük, hogy aktualizáljuk a mára már elavult kiállítás anyagát — magyarázza Bárdi Béla, a község polgármestere. Bízunk benne — folytatja — hogy Berci segítségével a május 26-án a Hadtörténeti Múzeumban nyíló jubileumi tárlat relikviái, tárgyi emlékek — az űrkabin és a szkafander — egykor majd itt is látható lesz. Az az igazság, hogy maga a ház is megérett már a felújításra, csak hát ugye a pénz... A községben nem számít ritka vendégnek az első magyar űrhajós, függetlenül attól, hogy szülei már közel húsz éve a borsodi Pácinba költöztek. így ma már csak Farkas Bertalan unokatestvérei élnek a faluban. Legutóbb, úgy egy hónapja nemcsak rokonlátogatásra jött haza a falu neves szülötte, hanem a honvédelmi minisztérium futballcsapatát erősítette. Akik látták, állítják, a kozmosz mellett a a focipályán is megállta helyét. S, hogy melyik volt nehezebb? Ezt csak ő tudná megmondani. Farkas Bertalan szkafanderben, még az űrrepülés előtt KM-archív felvétel iskola előterében látható. A portásfülkében „őrködő” diákok sűrűn bólogatnak, mikor a híressé vált egykori társuk nevét említem. Azt ugyan nem tudják, hogy tábornokká léptették elő, ám ezen kívül szinte mindent „elárulnak” róla. Nekik már történelmi dátum 1980. május 26. Nem is csoda, hiszen a mai diákok közül többen akkor látták meg a napvilágot, amikor űrhajósunk rótta a köröket a Szojuz-36 fedélzetén társával, az orosz Valerij Kubászovval. Legutóbb Kis- várda újkori várossá avatásának negyedszázados jubileumának központi rendezvényén láthattuk. Ä színházterem pótpadján ült egykori osztálytársával, kerülve minden feltűnést, minden póz nélkül. Mint hallom, kozmonautánk szeretné egyszer elhozni kollégáit szülőföldjére és egykori iskolájába. Szeretné, hogy ők is láthassák honnan jött az eddig egyetlen magyar, aki kiléphetett az űrbe. HIRDETÉS wcoltL IKUUA: utUKtütN, 4U26 KÁLVIN ItH 2/A., TEL: (06 52) 418-038. RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327-800 KÉRÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÖNT: TÓTH ISTVÁN TEL.: (06 60) 327-845, SCHIFFER JÁNOS TEL.: (06 60) 337-633 MOST OLCSÚBB A BSM A Westel Rádiótelefon Kft. irodáiban május 22-től 27-ig jelentős kedvezménnyel juthat a Motorola 7200-as GSM-rendszerű mobiltelefonhoz. Az árak az áfát nem tartalmazzák. Az akció csak azon vásárlóinkra vonatkozik, akik a kártyát is a Westel Kft. irodában vásárolják, a készülékkel egyidőben. MOTOROLA 7200 79.900 R helyett csak 63.960 Ftl Mozgásban az üzlet RÁDIÓTELEFON KFT
