Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
1995. január 4., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A vevő tesz szívességet Privatizáció után, tevékenységbővítés előtt az Agroker Részvénytársaság Nyíregyháza (KM - GB) — Amikor a megye mezőgazdasági termelőeszköz kereskedelmében még állami vállalatként monopol helyzetben lévő Nyíregyházi AGROKER közgyűlése majd tíz éve megválasztotta a cég új vezetését, még legföljebb csak reménykedtek a dolgozók egy olyan cégirányításban, amelyik viharos időkben is biztonsággal átkormányozza majd a vállalat hajóját az „új világba”. A remények beigazolódni látszanak, hiszen a privatizáció tajtékos tengerén baj nélkül átkelve, dolgozói tulajdonba került, s így révbe ért a részvény- társaság. Máris tovább kell azonban hajózniuk, ráadásul nem igazán javuló idő és mind élesebb verseny közepette. — Drasztikus változtatásokra idekerülésemkor ugyan nem került sor — emlékszik vissza Kovács Károly vezér- igazgató —, de fokozatosan ésszerűsíteni kezdtük a létszámot, vele párhuzamosan pedig növelni igyekeztünk a forgalmat. A 80-as évek végére már stabilizálódott a reális létszámigény, a korábbi dolgozói állomány kétharmada, ami a munkabérekben akkor meglévő óriási lemaradásunk csökkentését tette lehetővé. A forgalomnövelésben az ország 17 hasonló cége alkotta mezőny alsó harmadából kellett minél hamarabb a legjobbak közé. Sikerült, hisz az utóbbi években már az első három hely valamelyike volt a miénk úgy, hogy gép- és növényvédőszer- forgalmazásban pillanatnyilag a legnagyobbak vagyunk. Éves forgalmunk, a gazdaság mélyrepülése ellenére, a kezdeti 1,5 milliárdról az utóbbi évekre közel megduplázódott. Hosszú távon A cégvezetés hosszú távon gondolkodott, amikor a forgalomnövekedésből származó jövedelmet jórészt beforgatta a vállalatba. Javították a dolgozók szociális ellátását, mert vallják, hogy a vállalat töretlen fejődése csak a munkahelyén magát jól érző kollektívával mehet végbe. Üdülőt vásároltak Hajdúszoboszlón és Gergelyiugomyán. Évente közös, külföldi kirándulást szerveznek. Az egyik nyugati cégnél tapasztaltak mintájára jelképes térítés ellenében adnak ebédet a dolgozóknak, akikAz Agroker boltjában nek anyagilag is besegítenek a gyermekeik iskoláztatásába. Ugyanakkor hozzájárulnak lakáshoz jutásuk költségeihez, támogatják szakképzésüket, ha kell tanulmányútjukat. — A munkakörülmények javításával nem csupán saját dolgozóink, de partnereinek közérzetét is pozitívan befolyásoljuk — folytatja a vezér- igazgató — a cég arculatához szorosan hozzátartozik a rendezett külső és belső környezet. Nem mindegy ugyanis, hogy a pénzét elkölteni hozzánk érkező vevő milyen udvarra, onnan milyen irodákba lép be. Egész tevékenységünk célja és értelme a vásárló, akinek nem mi teszünk szívességet azzal, hogy kiszolgáljuk, hanem éppen fordítva. Szerintem az a mi feladatunk, hogy számunkra is jövedelmező módon kielégítsük a vevő kívánságait. Belső radar — A vállalati fejlesztések lényeges működésbeli korszerűsítéseket is céloztak — kapcsolódik a beszélgetésbe Berta Antal közgazdasági vezérigazgató-helyettes. — A kézi adat- feldolgozástól indulva ma már a második generációs saját számítógép-rendszerünknél tartunk. Ennek testre szabott kialakítása, a forgalmi-, és készletadatok változását folyamatosan követő új főkönyvi program segítségével például lehetővé teszi, hogy a vezetés 10 perc alatt bármikor megkaphassa a cég pillanatnyi eredményességi mutatóit. De bármilyen más fontos kérdésre megadja nekünk a választ ez a még nem éppen általánosan elterjedt számítógépes rendszer. Ez az állandó elemzési lehetőség, kereskedő cégünk számára egy olyan biztonságot jelent közgazdasági értelemben, mint amilyet például a hajósoknak, vagy a pilótáknak nyújt a radarberendezés. Új szemlélet A nyíregyházi Agroker Rt.-nél hagyományosan a növényvédőszer üzletág jelenti a tartós húzóerőt. A forgalomnövelést célzó fejlesztési döntéseknél azonban a többi ágazat sem szorul háttérbe. Amikor futott a traktorakció, a gép üzletágnak lehetővé tették újabb mezőgazdasági gépek beszerzését. A vegyes üzletág a már meglévő raktáráruháza mellé még egy diszkontot is kialakíthatott, ahol szélesíthette az áruskáláját vetőmagvakkal, vagy éppen festékekkel a BU- DALAKK festékudvar-kiala- kítás révén. A gép- és növény- védőszer-ágazat mellett az alkatrész üzletágban is létesültek konszignációs raktárak, s nem csupán az MTZ traktorok és alkatrészeik kizárólagos hazai importőrével közösen, hanem osztrák, szlovák, lengyel, román gép-, és nyugati nö- vényvédőszer-gyártókkal is. — Alaptevékenységünk eredményessége követelményként szabja számunkra, hogy igyekezzünk kiiktatni a lánckereskedelmet. Forgalmunk szempontjából ugyanis meghatározó, milyen áron szerezzük be az árukészleteinket — hangsúlyozza Kovács Károly — Az eladásban is vezérelvünk, közelebb kerülni a Elek Emil felvétele vevőkhöz. Ezért hoztuk létre vidéki Gazdabolt-hálózatun- kat. Egy előadóterem kialakításával pedig megteremtettük a lehetőségét a vevőink folyamatos szakmai továbbképzésére. Meghonosítottuk a növényvédelmi és gépesítési tanácskozásokat, és évente egy alkalommal megrendezzük az Agroker-napokat. A fejlődés jelentős állomása a tavalyi és idei esztendő, amikor a szükséges ingatlanokat megvásároltuk, s alközpontokat nyithatunk Mátészalka, Fehérgyarmat, Vásárosnamény után Kisvárdán és Nyírbátorban is. Ezek az alközpontok ugyanazt kínálják a vevőknek, amit eddig csak a megyeszékhelyen tudtunk nyújtani. Nem kell többé beutazni messziről Nyíregyházára, mert 30 kilométeres körzetben szinte minden partnerünk elérhet egy alközpontot. Sikeres MRP-pályázat eredményeként tavaly szeptemberben a saját dolgozói vásárolták meg a nyíregyházi Agroker Rt.-t. A tulajdonosi szemlélet- változás is inspirálja, hogy a hagyományos kereskedelem színteréről új területekre is igyekszik kiterjeszteni tevékenységét a cég. Megvásárolt Nyírbátorban egy 5000 tonna kapacitású hűtőházat, a Kereskedelmi Bankkal együtt társ- tulajdonosa lett a mátészalkai almafeldolgozónak. Mindkét helyen további fejlesztési elképzeléseken dolgoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nagyobb termelők, vállalkozók egy későbbi tőkeemelés során csatlakozhassanak a részvénytársasághoz. A zt mesélik róluk, már a dédnagyapjuk is haragban volt a másikkal. Az egész falu tudta, természetesnek vette, hogy a két versengő család képtelen kibékülni egymással. Ha hinni lehet az öregek emlékezésének, még a húszas években egy vékás föld körül csaptak össze az indulatok a ma már a földben pihenő dédapák között. Mind a ketten jogot formáltak rá valami homályos, jogilag tisztázatlan vita után, inkább az íratlan törvényekre hagyatkozva, de végül az egyiküké sem lett. Egy harmadik ember kapta meg a volt urasági földet. Később, a 46-os földosztásnál ismét szemet vetett a jófekvésű búzaföldre a két haragos, de a földosztó bizottság másként gondolta. — Elég baj az — mondja keserűen az unoka, aki már A haragosok javakorabeli ember—, akkor eldőlhetett volna az egész. De a bizottság gyáván nem mert igazságot tenni, egy harmadik emberé lett az időközben csereföldként kijelölt egykori urasági föld. Nem hozott megnyugvást a termelőszövetkezetek megalakulása sem. Ekkor is mind a két család magának akarta volna a földet háztájiként. Ekkor meg a tsz-elnök tett köztük igazságot, azzal, hogy egyiknek sem adott igazat. Megint egy harmadiké lett a haragot, gyűlölködést kiváltó föld. Igazában később már nem is annyira a föld volt itt a fő ok, hanem a dac, a csak azért is, mígnem az évtizedek lassan úgy tűnt, gyógyítani kezdték a sebeket. Mindkét család kezdte úgy felfogni a dolgot, igaz, nem lett az övé az áhított föld, de a másiké sem. Már az utóbbi években a köszönésig, sőt a kézfogásig is eljutott a két haragos család, csakhogy jöttek a helyi önkormányzati választások. Ki tudja már, hogy saját elhatározásból, vagy rábeszélésre, de úgy adódott, mind a ketten felkerültek a polgár- mesteri listára. S mit hoz a véletlen? Hajszálra egyenlő voksot kaptak. Ilyet is csak a legnagyobb rendező, az élet képes produkálni. Természetesen nem maradtak el a kölcsönös vádaskodások, olyanokat mondtak egymásnak, hogy a másik leitatta, sorra járta a falu szegényeit, nagyobb segélyeket ígért nekik, ha rászavaznak. Mikor már kifogytak minden érvből, jött a tartalék ötlet. — Azért van így, mert magadra szavaztál. — Te talán nem? — vágott vissza a másik és a tévéből hallottakkal is megtoldotta, ahol az egyik polgármester, aki egyetlen szavazattal lett a győztes, az egykori német kancellárra hivatkozott, aki állítólag szintén magára szavazott, azzal lett az ország feje és nem is járt vele rosszul az ország. A haragosok meccse döntetlenre áll, mind a ketten polgármesternek hiszik magukat. Már készíti mind a kettőjüknek a polgármesteri öltönyt a falu szabója, merthogy az megilleti majd őket. Csakafalu még azt nem tudja biztosan, melyik öltöny lesz a befutó. Lehet, hogy megint a nevető harmadik? Hungaropesszimizmus Nábrádi Lajos A z elmúlt hetekben új szóval gyarapodott szókincsünk: hun- garopesszimizmus. Szívesen lemondanánk erről a „gyarapodásról”. Az összetett szó állítólag külföldről ered, a nyugati szakemberek állapították meg rólunk, hogy a kelleténél is borúlátóbbak vagyunk. Tenyérnyi hazánk elnöke újévi köszöntőjében így fogalmazott: A magyar riép hangulata rosszabb mint a valós helyzete. Való igaz: ha járjuk a megyét, s ha mi, vidéki újságírók felmegyünk egy-egy fővárosi eseményre, lépten nyomon olyan emberekkel találkozunk, akik lógatják az orrukat. Ha bekapcsoljuk a tévét, árad belőle a pesszimizmus, „nagyjaink” szidják egymást és főleg az elődjeiket, meg az elődjeik elődjeit. A hivatalos nyilatkozatokból nem sok biztatás sugárzik. Év végén alig volt munkahelyi buli, sokan szilveszterkor is csak visszafogottan tudtak mulatni. Valóban lehangoló, hogy januártól drágább a kenyér, a tej, a benzin... Lehangoló, hogy újra leértékelték a forintot, s gazdasági szigorításokról érkeznek hírek. Am, ha jobban mérlegre tesszük jelenlegi helyzetünket, s ha szétnézünk a környező államokban, azt látjuk, hogy nem is olyan tragikusan rossz a helyzetünk, bár bőrünkön érezzük a megszorító intézkedéseket. E sorok írójának felüdülést jelentett a Nyíregyházi Vagép Rt. január 2-i munkásgyűlése, ahol nyereségről és reményt keltő idei tervekről számoltak be. Átestünk a ló másik oldalára, már a sikereinket sem vesz- szük tudomásul. Talán buz- dítóbbak, tettekre sarkalób- bak lehetnének vezetőink nyilatkozatai, különösen Békési pénzügyminiszteré, aki ha megszólal, sokan zsebkendőjüket keresgetik. Jó volna, ha ő sem festené nagyobbra az ördögöt a falon, mint amilyen, mert az éjfélé pesszimizmus ragadós csak igazán! Nem mentség Balogh József ajnálom, hogy annak V idején, amikor az kJ ügynöktörvényt megszavazta a parlament, nem szereztünk egy olyan listát, amelyből az igen és nem gombok nyomkodásáról kaptunk volna pontos információt. Ez akkor is érdekes lett volna, most meg kiváltképp az lenne, hisz a kétfelől érkező információk igen fura következtetések levonására késztetik az embert. Az előző ciklus kormánypártjainak véleménye nyilván benne van a megszavazott paragrafusokban, hiszen ők terjesztették a parlament elé, ám az akkori ellenzéki pártok is azt nyi- latkozzák most, hogy ők is egyetértettek vele. Aztán jönnek a hírek. Előbb azért támadják a bírákat, mert név nélkül ugyan, de elárulták, hogy valaki már fennakadt a szűrőn, s ez találgatásra szolgáltat okot, aztán időt, pénzt, fáradságot nem kímélve ráállítanak valakiket: világítsák át a bírákat, s amikor egyikről kiderül, hogy embereket elítélt a Rákosi rendszerben, mindjárt lehet fejevételét követelni. Arra úgysem emlékszik már senki, hogy az egyik perben például egy tiltott határátlépésért szabott ki három hónapot, a másikban fegyverrejtegetésért hét hónapot, s hogy ez milyen humánus ítélet volt, bizonyítja, hogy amikor enyhítésért fellebbeztek, a másodfokú bíróság szigorúbb büntetést adott. De ez most nem érdekes, meg úgy látszik az sem, hogy az Alkotmánybíróság is szabályosnak minősítette a törvényt. Először a képviselők nem jelentek meg a bírák előtt, most meg az Országgyűlés Hivatalától nem tudják beszerezni az adatokat, ezért szünetel az átvilágítás. , Törvény tehát van, de a törvényhozók magatartása miatt egyelőre végrehajthatatlan. Gondolom ezért fordulhat meg sokunk fejében az a gondolat: vajon hogyan várhatja el az ilyen képviselő, hogy az általa hozott törvény másokra nézve kötelező legyen? És vajon kinek az érdeke a besúgó múlt eltitkolása? Mert lehet semmisnek nyilvánított ítéletek miatt elmarasztalni egy bírót, de ez nem mentség a volt ügynökök számára. A'« Üaw raeioponi Magyar fatányéros 1995-re Ferter János karikatúrája | Páll Géza tárcája
