Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-21 / 301. szám
1994. december 21szerda Német bank segíthet Baktan Spárgát termelhetnek — térségfejlesztésre pályáznak a helybéliek Diósgyőri megrendelésre készülnek a vasszerkezetek a MEVISZ Kft. üzemében A szerző felvétele Nábrádi Lajos Baktalórántháza (KM) — Lehangoló kép fogad bennünket Baktalórántházán és a környékbeli községekben. Az egykor oly híres vasas üzemek, melléküzemágak konganak az ürességtől, illetve csak aprómunka akad a régihez képest. Az istállók többségének ablakán süvít a decemberi szél. Az utcákon sok a ráérő, ténfergő ember. A baktai munkaügyi kirendeltségen fellapozzuk a statisztikát, amelyből az derül ki, hogy (Nagyecsedet nem számítva) ebben a térségben a legszorítóbb a munkanélküliség. Biztató jelek Ám vannak biztató jelek, mert a Közép Nyírségi Fejlesztési Egyesület pályázatok útján pénzt akar szerezni. Az egyesület irodája a bak- talórántházi polgármesteri hivatalban található, a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány működteti. Itt kérünk általános tájékoztatót Benkő Tibortól, az egyesület titkárától. Mint mondja, e térség önkormányzatai elsők közt fogtak össze, hogy enyhítsenek a foglalkoztatási gondokon, hogy kevesebb gondjuk legyen segélyezésre. Ä titkár kéri: soroljuk fel az egyesülethez tartozó településeket. íme: Baktalórántháza, Nyíribrony, Nyírjákó, Nyír- kércs, Ramocsaháza, Petne- háza, Laskod, Nyírkárász, Gyulaháza, Nyírmada, Pusztadobos, Ofehértó, Magy, Nyírtass. Alapító persze a megyei önkormányzat és a Primom is. A titkár hozzáteszi: az ígéretes tervek miatt biztosan számítani lehet Levelek csatlakozására és még három település csatlakozása is elképzelhető. A közös fejlesztés stratégiájában már korábban megegyeztek. A döntésnél természetesen figyelembe vették a térség sajátosságait, adottságait. így természetesnek vesz- szük a titkár tájékoztatójában, hogy a fejlesztés a mezőgazdaságra, a zöldség-gyümölcs feldolgozásra alapszik. Mi sem természetesebb, mint hogy a gazdasági és turisztikai szempontból egyaránt meghatározó baktai erdőt is számításba vették, csak úgy, mint a Levelek környéki tavakat. Eddig kudarc Mi tagadás, az egyesületnek eddig csak kudarcélménye van. Mert korábban pályáztak a PHARE segélyalapra, jó, elfogadható volt e pályázat, de forráshiány miatt egy árva fillért sem kaptak. Mi hát az ígéretes? — kérdezzük önkéntelenül is a titkártól. Válaszából kiderül, a Megyei Fejlesztési Ügynökség a PHARE kísérleti programjára alap pályázatot írt ki. Az egyesület pályázata egy mezőgazdasági modernizációs programot tartalmaz. E program megvalósításához legalább 6 millió forint támogatást szeretnének kapni. Benkő Tibor hangsúlylyal mondja: egy német banktól is várható támogatás a térségfejlesztésre. S hogy a támogatásból, meg a saját erőből mi minden valósulna meg? Nos, a környéken rátérnének az intenzív almatermesztésre, elterjesztenék a spárga termesztését, néhány területen öntözéses módszerrel termelnék az uborkát. Kiépül majd a terv szerint egy zöldség-gyümölcs feldolgozó üzem, amely 150 embernek ad munkát és kenyeret. Kialakítanak egy referencia farmot a baktalórántházi mezőgazdasági szakmunkásképzőben. Az egyesület elnöke Vida Károly, a kisváros polgármestere. Elöljáróban megemlíti, hogy a közös pénz hatékonyabban felhasználható. Mint mondja, bizonyára ezt igazolja majd a városban létrehozandó, a nyíregyházihoz hasonló, de természetesen kisebb inkubátorház. Itt főleg szolgáltató tevékenységet végeznek, a térség lakosságának nem kell majd a megyeszékhelyre bejárni, így idő és pénz takarítható meg. Ä polgármestertől azt is megtudjuk, hogy a térségben már betakarítottak a 10 hektáros fűzfavessző telepről. Erre építve kosárfonó- üzemet indítanak. Az erdő szélén, az egykori vasipari szövetkezet területén egy hosszú üzemcsarnokban vasak pengése, hegesztő pisztolyok sistergése hallatszik. Kandallókat csinálnak itt, s megtudjuk, hogy az óriási vasszerkezetek diósgyőri megrendelésre készülnek. Az üzemcsarnok a MEVISZ Kft.-é, amelynek résztulajdonosa Németh Sándor. O azt mondja, most huszonketten dolgoznak itt. Jövőre a Primommal közösen osztrák és német megrendelést szereznek. Ha ez sikerül, bővülhet a létszám. Csalják a tökét A vasúti sínek közelében terül el a Nyírség Zöldség-Gyümölcs Felvásárló és Értékesítő Kft. Viszonylag csendes az üzem. Kormány Béla ügyvezető igazgató mutatja, hogy a meglévő épületeket átalakítják, korszerű technológiát hoznak ide, itt lesz a már említett feldolgozó üzem. Beindításához külföldi tőkét is szeretnének bevonni. A kiknek máris van egy képviseleti irodája Moszkvában. Innen terítik a baktai árut a FÁK országaiba. Ha a tervezett 120 millió forintos beruházással létrejön a feldolgozó üzem, még több exportálni valója Fodor József tárcája j-T atonaként töltöttem iS 1950 karácsonyát X jL egy,a Jugoszláviával határos táborban, valahol Hercegszántó és Dávod között. Akkor, mi légvédelmi tüzérek vegyes feladatot kaptunk. A felettünk nyitott légihíd „ellenőrzésén” kívül gépágyúinkkal meg kellett volna védjük — egy esetleges titó- ista támadás esetén a Her- cegszántó-Dávod vasút- és közútvonalát, akár a támadó páncélosokkal szemben is. Szerencsénkre erre nem került sor. Közeledett a karácsony. Hó nélküli, sáros, fekete karácsony. A szabadságolások a kialakult rendben folytatódtak, azzal a kis különbséggel, hogy az ünnepekre a nősök mehettek el szabira, míg a facérak, a nőtlenek — persze azoknak is csak egy kis része — szilveszterre mehetett haza. Aki mehetett, annak az érkező csomagjából az élelmiszereket szabad volt a táborban lévőknek elfogyasztani. Ez egy elfogadott közös megállapodáson alapult. A posta, — ahol átvettük a küldeményeket — Dá- vodon volt. Minden nap telefonon megtudtuk, milyen a küldemény összetétele, így annak megfelelően, ha kellett többen is, be gyalogoltunk a Vendégségben faluba a napi postáért. így történt ez szenteste napján, 1950. december 24-én is. Akkor érthetően több csomag érkezett. Én és két katona barátom áldoztuk fel pihenőidőnket, egy kis postáskodásra. Alig értünk be Dávodra, amikor az egyik kerítés mögött álldogáló, öregedő bácsi szólított meg bennünket. „Vitéz urak, én nagy megtiszteltetésnek venném, ha betérnének hozzánk egy pár perc beszélgetésre, egy- egy pohár italra." Meglepett a szíves invitálás és jól is esett. A közel jóapámmal egyidős bátyánkkal közöltem, hogy előbb átvesszük a postán a küldeményeket, — mert az hamarosan bezár — és majd visz- szajövetben tesszük tiszteletünket. Vegyes érzelmekkel feltöltődve, de sietősebben szedtük a lábunkat a postáig. Majd felcihelődve a súlyos csomagokkal, elévődve a postára járók közös szépség- királynőjével — a postacica Marikával — indultunk visz- sza a táborba. A már ismert portánál nagy tessékeléssel vezettek be bennünket a szépen terített karácsonyi asztalhoz. Meglepődtünk valamennyien. Majd leraktuk fegyvereinket, csomagjainkat és bemutatkoztunk a családnak, egymásnak. Vendéglátónk 40-45 év körüli, látszólag gyermek nélküli házaspár volt. Hamarosan poharakba került a pálinka, tányérokba a sokféle finom falat, amit a borocska követett. A csodás bácskai karácsonyi kalács és sokféle sült- és ételféleség gyorsan fogyott. Közben beszélgettünk, ürültek a poharak, kezdtek kibontakozni az egyéni életsorsok. Azonban a mamácska szemei olykor-olykor azért mintha nagyon is csillogóbbak lettek volna. Valamire ráér ezt em, valami megmozgatta a fantáziámat. Éreztem, hogy akkor, ott ismét valami különös történik. Egyébként miért is keveredne az öröm könnye a látható, de ki nem mondott fájdalom köny- nyével. Kérdezgetésem hamarosan sok év fájdalomfátylát leb- bentette fel. Nehézkesen, de végül is megeredt az őszülő házaspár nyelve. Elmondták, nem voltak ők sem mindig csak ketten. Hiszen négytagú volt a család. De — a háború!... Az idősebbik fiúk odaveszett a Donnál. A fiatalabb pedig Nagykálló temetőjében nyugszik. Ott esett el. Tüzérmegfigyelő volt és valami templomtoronyból lőtték őt ki az oroszok. Voltak a temetőben, ahol szép sírhelyet alakítottak ki neki. Nem tudják, hol fekszik az idősebbik fiúk és valaha visz valaki akár egy szál virágot is a sírjára. Ezért esik most jól nekik, hogy meghívásuknak eleget téve fiaik helyett mi osztottuk meg velük a szentesti terítéket. Mikor aztán elmondtam, hogy nyíregyházi vagyok és Nagykálló a szomszédos falu, és me gerősítettem azt a hírt is, hogy a templomtorony valóban találatot kapott 1944 őszén, még jobban a szívükbe zártak. Így valamennyiünket — ha néhány percre is—, de fiaiknak néztek és érezhették. M egköszönve a szíves vendéglátást, eljöttünk. Sietnünk kellett, sötétedett és még néhány nehéz kilométer állt előttünk. Fegyvert, csomagokat cipel ve és mégis talán a megszokottnál vígabban értünk vissza a táborba. Vártak már. Koalíciós számtan Marik Sándor M a tartja alakuló ülését a december 11-én megválasztott megyei közgyűlés, amelynek képviselői kilenc párt, egyesület, szövetség listáin jutottak a testületbe. Döntéshozásaik nem lesznek egyszerűek, ebből már ízelítőt kaphattunk az előzetes tárgyalások, koalíciós egyeztetések során. Nyilván idő kell, míg mindenki megtalálja helyét a közgyűlésben, hiszen a több gyakorlott közéleti ember (pártelnök, kiváló polgármester, ex-államtitkár, számos jogász) mellett vannak teljesen újak is, akiknek eleinte nem lesz könnyű eligazodni a koalíciós alapon működő testület munkájában. Nem mindenki kapcsolódik azonban párthoz, mi több, a megbízólevelek átadását követő tárgyalások idején láttunk olyan, párt által támogatott közgyűlési tagokat is, akik nem vettek részt a koalíciós megbeszéléseken — nem kívánnak közvetlen pártelkötelezettség alapján működni. Egyértelműnek látszik azonban, hogy a fontos döntések a koalíciók köreiben érlelődnek majd. Itt van mindjárt a megyei vezetők személye. A közgyűlés elnöki posztjára már leglább két potenciális jelölt van (a politikai erők két nagyobb csoportjának támogatottjai). Mivel a sokpárti közgyűlés erőviszonyai kiegyensúlyozottak, szinte az utolsó pillanatig nyitott lesz, ki irányítja majd a megyei közigazgatást. Azt is az első ülésen kell majd eldönteni, hogy hány alelnök legyen, és kik legyenek azok. Személyükre azonban már az új elnök joga javaslatot tenni. Újdonságokkal is megismerkedhetnek majd az új közgyűlés tagjai, hiszen a hagyományos bizottságok mellett egy újat is minden bizonnyal létrehoznak, amely a megye és székhelye (a megyei jogú város) közös ügyeit, érdekeit egyezteti. Az új ciklus az első napokban mindéképpen közéleti felpezsdülést igér. Ez lehetőségként magában hordozza a sokszínűbb érdekegyeztetést, mind a koalíciós iszapbirkózást. Jó lenne, ha az előbbi volna Ünnepek előtt Ferter János rajza Mint a vadludak Balogh Géza A mióta világ a világ, elhárítás mindig létezett. S nem csak az emberek alkotta társadalmakban. Ha valaki rendelkezik némi természeti ismerettel, az tudja, hogy a csoportokban élő állatok, mint mondjuk a vadlibák, őröket állítanak, akik, míg a többiek élik a megszokott életüket, vigyázzák a társak nyugalmát. E posztra azonban csak a nyugodt, megfontolt, tapasztalt vadlúd alkalmas, hiszen ha minden semmiség miatt gágogni kezd, akkor a többieknek, pokollá válik az életük. Nincs ez másképp az emberek esetében sem. A belső, vagy külső elhárítással foglalkozó szakember legyen hát diszkrét, felkészült, s csak akkor kiáltson ellenséget, ha meggyőződött róla. Pontosabban ne kiáltsa, hanem csak mondja, hiszen régen rossz, ha a megfigyelt is tud arról, hogy megfigyelik. Nos, a magyar elhárítás berkeiben két olyan szakmai baklövés is történt. Kezdődött azzal, hogy a Für-féle Honvédelmi Minisztérium katonai elhárítása figyeltetni kezdte több ismert politikus feleségét, illetve éllettársát, egyebek mellett Keleti György és Csurka István hozzátartozóját, s az hamarosan kitudódott. Mint ahogy azt is, mi volt az oka annak, hogy a napokban Horváth Balázs egykori belügyminiszter után kezdtek nyomozni. Az elhárítás első számú irányítói persze nyomban cáfoltak minden sajtóban megjelent híresztelést, élesen tiltakoztak az ellen, hogy politikai szempontok vezérelték volna őket..., aztán szép csendben menesztették előbb a katonai elhárítás vezetőjét, majd a veszprémi nemzetbiztonsági hivatal vezetőjét. Ebben nem csak az az idegesítő, hogy bármikor megfigyelhetnek minden ok nélkül bennünket is. De megfogalmazódik a laikusban is a kérdés: ha a magyar el- hárítókat lebuktathatja az egyszerű, mezei polgár is, akkor hogyan birkóznak meg a nálunk ténykedő külföldi ügynökökkel. Talán nem ártana tanulmányozniuk a vadludakat. . HATTER mmmmmmmmmmmmmm
