Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23 / 95. szám

1994. április 23., szombat HATTER Üvegházban Ököritófülpösön Szatmárból Olaszországba • Földet bérelnek, gazdálkodnak • Falusi turizmus Az üvegházban cseperednek az apró palánták Nábrádi Lajos Ökörítófülpös (KM) — A sok mindennel foglalkozó Start Rehabilitációs Vál­lalatnak jól működő ipari és mezőgazdasági részlege van a szatmári településen, Ökö- rítófülpösön. Egy ódon kas­tély parkjában, százéves fák árnyékában találjuk az üzem, illetve az intézmény központját. Fűrészgépek, mezőgazdasági gépek zúgása is jelzi, jelentős középüzem működik itt. A park szélén új, átadás előtti épület magasodik, innen kőha- jításnyira egy tetszetős üveg­házat láthatunk. Itt működik a térség egyik legnagyobb üze­me. Se tsz, se üzem Nézegetjük, méregetjük a park hatalmas fáit Petri Sándor üzemvezetővel, aki szakmáját illetően kertész-üzemmérnök. Mutatja, közel a kövesúthoz, illetve a kerítéshez egy kem­ping tábort hoznak létre, talán még az idei nyári szezonban. Előbb azonban két faházat kell a bejáratnál elhelyezni. A román határ közelsége, a falusi turizmus terjedése miatt forgalomra, tisztes bevételre számítanak. Már csak azért is, mert ez a park megyénk egyik legszebb parkja. Csodálatos fák és virágok marasztalják itt í tekintetet. Szelíd gesztenye is fügefa is található, de fríss telepítésű növényzet is szépíti a környezetet. Az üzemvezető elmondja, a kastély, a park és a közelben lévő öt hektárnyi terület korábban a megyei ön- kormányzat intézménye volt, tőle vásárolta meg a nyíregy­házi székhelyű Start Vállalat, amely immár megyénk legna­gyobb vállalata. Nincs már a faluban se tsz, se szövőüzem, még nagyobb lenne itt a mun­kanélküliség, ha a Start nem foglalkoztatna 162 ökörítói embert. A park egyik szélén zatmárban, annak is a legtávolabbi részén, a Batár mentén kószál­tam a minap fotós kollégám­mal. A Hódosok, meg a Palá- dok felől jöttünk, elhagytuk már Magosligetet is, mikor messze, a téesz-telep mögött egy nagy csődület tűnt fel. Mi az hogy csődület!? Fut- balmeccs volt a magosligeti pályán! A hűvös, csepergős időben vagy százan biztatták a le­gényeket, fel-felharsant a buzdítás: Hajrá Liget! Hajrá Uszka! A fehérek voltak a hazaik, de kik a pirosak...? A nézők a pálya túloldalán ki­abáltak, a vendégek az in­nenső zászlónál szabadrú­gáshoz készülődő jobbszél­sőjét kérdeztük hát, hogy honnan jöttek. Csetfalváról, hangzott a válasz. A csatár oly természetes­séggel mondta mindezt, mintha csak arra felelt volna, hogyfelkél-e náluk is minden reggel a nap. Pedig hát nem szépen zöldellnek a növények. Kísérőnk mutatja, a szabadföl­di saláta és a hagyma már pi­acképes. A lucerna azért kell, mert két lova is van az üzem­nek. A sertéstelepen gömbö­lyűdnek a hízók, saját kis vá­góhídja is van a cégnek. A már tető alatt lévő új épületbe sze­relik a darálót. Bérdarálás is lesz itt, a község, illetve a kör­nyék állattartóinak örömére. Saját konyhára Hét fóliasátor sorakozik egy­más mellett katonás rendben. Mellettük a 600 négyzetméter alapterületű üvegház. A saját ládaüzem fahulladékaival fű- tenek a fóliák alatt. Csepere­dik itt többféle palánta, el­adásra is. Az üzemvezető megmutatja a gondosan met­szett és már kétszer perme­tezett almást, a mellette lévő meggyest. Majd arról szól, hogy a falu határában 25 hek­tárnyi földet bérelnek, azon is gazdálkodnak. Szinte komp­lett gazdaság ez, Nyíregyhá­zán, a vezérigazgatóságon jól megszervezték, egymásra épí­tették az üzemrészeket. Egy­mást kiegészítik a tevékeny­olyan szimpla meccs volt ez a ligeti, mint amikor összedűl mondjuk Rozsály és Méhte­lek futballcsapata, hiszen Cserfáivá túl a Tiszán, már Ukrajnában van, s ha négy­öt éve kérdezzük ugyanezt a csatárt arról, hogy mikor járt utoljára a magyarországi rokonoknál, valószínűleg azt a választ kapjuk, hogy még sohasem. Arra meg, hogy mi­kor játszott legutóbb nálunk a cserfalvi csapat, minden bi­zonnyal elzavar a fenébe. Mondván, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni. Egy nullra vezetett a közös ligeti-uszkai csapat, de a cserfalviak erősen szorongat­ták őket. Álltam a szöglet- zászlónál, néztem a pályát, s lassan, akár egy szellemké­pes fűmen, két másik csapat ségek, a többlábon való állást előtérbe helyezték. S újabb tevékenységi körök után ku­tatnak. Az üzemvezető a Holt Szamos irányába mutat és mint érdekességet említi: ösz- szefogva a helyi önkormány­zattal egy halastavat akarnak létrehozni belátható időn be­lül. A húst és a növényt a saját konyhákon használják fel, a saját boltokban értékesítik, de eladásra is jut mindenből. A primőr áru különösen hasz­nára válik a cégnek. A gyom­láló, kapáló asszonyok is csat­lakoznak a tájékoztatáshoz. Elmondják: örülnek az üzem­nek, mert többen közülük tartósan munkanélküliek vol­tak. Egyikük a megszűnt fo­nodában dolgozott. A sokol­dalúság tudatában már nem is csodálkozunk azon, hogy kő­művesekkel is találkozunk, akik kerítést csinálnak. Kele­men Zsigmond mondja: mun­kanélküli volt, szakmájában sehol nem tudott elhelyezked­ni, csak itt. Hozzáteszi, itt vi­szont néha mezőgazdasági munkát is kell végeznie, de az sem esik terhére, főleg azért, kezdett megjelenni lelki sze­meim előtt, s már nem is a mában, hanem 1975-ben jár­tam. Ugyanitt, csak tizenki­lenc évvel korábban, a mi- lotai futballcsapat középcsa­táraként. Cupáj volt a jobb­szélső, én a középcsatár, Csókási Laci meg a balszél­// so. Sokkal jobb futballisták voltak nálam. Vezettünk ak­kor már vagy négy nullra, ők ketten rúgták mind a négyet, s el kezdtek tömni jobbnál jobb labdákkal. Mert az még­sem lehet, hogy a tanító úr, — még ha csak huszonkét éves kölyköcske is volt, de azért tanító úr — ne rúgjon egyet sem. Hát..., rúgtam. Meggyepáltuk szegény li­getieket, de nagyon. Mond­A szerző felvétele mert gondoskodnia kell apró gyermekéről. A varrodában, a ládagyártó üzemben főleg lányokat, asszonyokat látunk. A fűrész­üzemben viszont férfiak dol­goznak. Éppen ittjártunkkor érkezik ide Módis József fő­üzemvezető egy egri üzletem­ber társaságában. Rövid szem­lélődés és alkudozás után e sorok írója tanúja lehet egy megállapodásnak. Ennek ér­telmében az egri Mofabo Kft. nagy mennyiségű faárut ren­del itt, ennek egy részét Olasz­országba szállítja. Még pedig a Start TIR jelzésű kamionján. Katona Ferencné gazdasági vezető pedig arról tájékoztat, hogy a központban főleg meg­változott munkaképességűe­ket foglalkoztatnak 1994. ja­nuár 1-től. Szakemberek Végül Kéninger István intéz­ményvezető a tervekről szól. Óvatosan. Az már elmond­ható, hogy a ruhaüzem katonai megrendelést is kap. Idén vagy jövőre pedagógusokra és újabb agrár szakemberekre is szükség lesz itt. ták is később fenn, a korcs­mában, hogy azért nem kel­lett volna ennyire csattogtat­nunk a fogunkat. Mert köny- nyű nekünk, milotaiaknak, hiszen mi talán ezren is va­gyunk, de ők alig kétszázan. Mennyivel nehezebb nekik kiállítani egy futballcsapa­tot! Én, mint bekerült félide­gen, kezemben egy korsó sör­rel, támasztottam a korcsma falát, s néztem, miképp kug­liznak a két csapat idősebb­jei, persze, akkor már a leg­nagyobb békességben. Nem­rég még büszkeség feszítette a mellem, hiszen legázoltuk a szomszéd csapatát, de az iménti kesernyés mondattal mintha csak valami szél is feltámadt volna, mert mire észre vettem, már el is lib­bent az örömöm. Akkor tűnődtem el talán először azon, hogy mennyire tünékeny, füstszerű az az öröm, amit a sokkal gyen­gébb legyőzése vált ki az em­berben. Páll Géza épviselőjelölt is­merősöm boldogan újságolta, néhány nap alatt sikerült megsze­reznie az induláshoz szük­séges állampolgári aján­lásokat. Sokan leültették, megvendégelték, különösen az egykori munkatársai fo­gadták szeretettel. Ha má­sért nem, ezért is megérte, hogy vállaltam a jelöltséget —folytatta most már kissé csöndesebben, és hozzá­tette: akárhogy kerülgetjük, a bizalom, a közeledés sze­mély szerint nekem szólt, nem pedig az általam kép­viselt pártnak. Azt fejtegette a további­akban, hogy az egyben jó is, meg rossz is. Jó, mert a bizalom alapja az emberis­meret, amely a politikában sem nélkülözhető. Ez rend­jén is van! De a dolog gyen­gepontja, hogy a jelölt min­den esetben a pártja ál­láspontját képviseli, ez be­folyásolja a személyes ma­gatartását. Magyarán elő­fordulhat, hogy félre kell majd tenni az egyéni véle­ményét, meggyőződését bi­Kováts Dénes M a látványos bemu­tatókkal teszik szí­nessé megyénk rendőrei Sárkányölő Szent György napját. Nem vé­letlenül, hiszen a Sárkány­ölő a rendőrök védőszentje is, neve napja a rendőrség napja lett. A rend őreinek munkáját sokan és sokféleképpen ér­tékelik, nyilván más a bű­nöző hajlamú honfitársaink és más a becsületes állam­polgárok megítélése. Arról nem beszélve, szubjektív biztonságérzetünket számos tényező befolyásolja. Akinek kisebb-nagyobb értékeit ellopják, akiket rablótámadás ér, azok ter­mészetszerűleg mondják: nem áll szilárd lábakon a közbiztonság. A gyilkossá­gokról szóló hírek szintén sokkolják a közvéleményt. S persze — még ha vétkesek vagyunk is — felettébb tudunk bosszankodni, ha gyorshajtásért vagy mond­juk tilosban parkolásért büntetnek meg bennünket. Mindezek ellenére úgy érzem, tapasztalom, az utóbbi időszakban változott a rend őreinek megítélése. Jó irányba. Mert a tisztes­séges embereket megnyug­vással töltheti el, hogy a létszámgondok ellenére is mind több egyenruhást lát­hatunk a közterületeken járőrözni, gyakrabban ha­ladunk el rendőrautó mel­lett: köztünk vannak. Senki nem kíván rend­őrállamot, senki sem sze­zonyos kérdésekben, s azt alá kell rendelni a párt által megfogalmazott céloknak. Ennyi bemutatkozó, sze­mélyes kitárulkozást még nem kapott az állampolgár, mint napjainkban. Csak­hogy az említett ismerő­sömre hivatkozva, úgy van ezzel az ember: akit jól is­mer, annak szinte szükség­telen részletesen ecsetelni kiválóságát, jellemző voná­sait, életútját. Akiket vi­szont nem ismerünk, csak a plakátokról, szórólapokról, az újságok hasábjairól néz­nek ránk, azoknak legfel­jebb elhisszük, amit mon­danak magukról, vagy amit az ajánlók mondanak róluk. Úgy látszik ilyen félol­dalas a politikai porond, s nincs ez másként a fejlet­tebb országokban sem. Ezért, hogy az állampolgá­rok nem elsősorban pártok­ra, hanem személyekre sza­vaznak majd. S ez nem lesz baj, hisz ha belegondolunk, a tisztességes, a közért munkálkodó emberek ha megőrzik a személyes érté­keiket, csak a tisztességes, a köznek jó döntésekkel tart­hatják meg az előlegezett bizalmat. retné, ha minden villany- oszlopnál ott állna bizton­ságunk őre. De azért jó tudni: a közelben vadnak. Miként azt is: fokozatos technikai fejlesztés része­sei, mind nagyobb teret nyer a számítógép is a bűn­üldözésben és bűnmegelő­zésben, számos korszerű eszköz segíti munkájukat. Ez — előbb vagy utóbb — meg kell hozza az ered­ményt: nemcsak javulást mutató statisztikákat, de ja­vuló biztonságérzetet is. Korántsem mondhatjuk még el, hogy semmi kivetni­való nincs munkájukban. Hiszen találkozunk még visszaélésekkel, bürokrati­kus, vagy kevésbé jóindula­tú intézkedésekkel, tévedé­sekkel és alaposság hiányá­val. Biztató lehet azonban az a tény is: nem egy eset­ben váltak meg olyanoktól, akik méltatlanok lettek az egyenruha viselésére. Nem könnyű munka a rendőröké (sem), ők is gyakran kerülnek konflik­tushelyzetbe, intézkedéseik sem mindig aratnak osztat­lan elismerést. Arról nem beszélve, hogy bár hivata­los személyek, azért táma­dások is érik őket. S ne­kik ilyenkor is higgadtan kell(ene) dönteniük. Sárkányölő Szent György napján — időnkénti hibáik ellenére is — megérdemlik a köszöntő szót. A köszö­netét tevékenységükért, s a remény kifejezését arra: még hatékonyabban lépnek fel a jövőben a becsületes állampolgárok, s értékeink védelmében. WWMM ü H§ §|g$ g&H§8§| ■ \ IJfffflfffi HJ fflfffffftfffi Balogh Géza Meccs a végeken üHjasrai Ilii x* H 11a^'W,»Ű isSai v Szent György napján POLITIKAI HIRDETÉS MA BÁLINT GAZDA SZ ABOLCS-SZ ATMAR-BEREG VENDEGE Ibrány 16 órától a Művelődési Házban Házigazda: Dr. Lenti István, képviselőjelölt Kótaj 17 órától a Művelődési Házban Házigazda: Kiss Gyula, képviselőjelölt Vásárosnamény 19 órától a Művelődési Központban Házigazda: Iványi Tamás, képviselőjelölt Szabad Demokraták Szövetsége GAZDASZEMLE L'E TTEL A GAZDAKERT! é Bizalom ItÉ!b ssJl | BÁLINT GAZDA, az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje j

Next

/
Oldalképek
Tartalom