Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
Aktuális kérdések____________________________ Nem mindig jövedelmez a felszámolás Pekk Antal Harasztosi Pál felvétele Máthé Csaba Eddig nem érte meg a fel- számolási eljárásokat lefolytatni, nyilatkozta Pekk Antal, a nyíregyházi Ázsió Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság erre a tevékenységre több mint két éve másik három megyeszékhelybeli kft.- vei együtt kapott megbízást. Az Ázsió Kft.-nél egy 10 fős stáb végzi a felszámolásokat, amelyet Pekk Antal és fia irányít, ők korábban az adóhivatalnál dolgoztak. Interjúnkban az eddigi két év munkáját foglaltuk össze. □ Miért nem adta fel korábbi munkáját, hiszen a felszámolások során az értékesítésből származó összeg 2 százaléka a felszámolót illeti? — A felszámolásokból szerzett jövedelemből nem lehet megélni, ezért nem adtam fel eddigi munkámat. Minimális bevétel származott az eddigi felszámolásokból, eddig csak pénzt fektettünk a munkába. Ezért egy olyan háttérgazdaság szükséges a felszámolásokhoz, ami megfelelő jövedelmet nyújt, ilyen például az állami gazdaságok vagyonértékelése, vagy az oktatás, illetve a könyvvizsgálói tevékenység. Korábban csak kevés számú és budapesti székhelyű cégek végezték a felszámolásokat, de a pénzügyi kormányzat pályáztatás után azért bízott meg megyei cégeket a felszámolással, mert a gazdaságnak ez a szektora is igényli a piaci versenyt. Ha továbbra is a 100-200 kilométerre lévő fővárosi cégek végeznék a felszámolásokat, véleményem szerint elkényelmesedtek volna, időben még jobban elhúzódnának a felszámolások. A pénzügyi kormányzat az ötéves megbízatás után valamennyi cég munkáját értékeli, és akkor lehet valós képet kapni a felszámolókról. □ Több mint két éve, amikor a megyei felszámolók a megbízást megkapták, terveikben az szerepelt, hogy lehetőleg egy éven belül lezárják az ügyeket. A gyakorlat viszont nem ez. Miért? — A jogszabály úgy rendelkezik, hogy amíg a felszámolás alatt lévő cég ellen kifogás merül fel, vagy ellene folyamatban van bírósági eljárás, a felszámolást nem lehet lezárni. Mindez időben elhúzza az ügyeket. Jelenleg viszont több ügyet befejezünk, mint ameny- nyit kapunk. A cégek nagyságrendjétől függően egy felszámoló számára 25 cég az optimális, ennyit még tud koordinálni a munkatársaival. A nálunk lévő cégek többségénél egy teljesen üres céget találtunk, fŰlér nélkül. Az egyszerűsített eljárásoknál megcsináljuk az APEH-nek és a Tűnek a jelentést, három hónapon belül lezárjuk az aktákat és átadjuk a bíróságnak. Azoknál a cégeknél, ahol vannak még vagyontárgyak, rendkívül nehéz ezeket értékesíteni. Az ilyen eladásoknál kárpótlási jegyet nem lehet figyelembe venni, emiatt csak az érték- becslésnél kevesebb összegért lehet értékesítem. — Sokszor a fejünkre olvassák, hogy elkótyavetyéljük a vagyontárgyakat, de jelentős eladásoknál írásbeli hozzájárulást kérünk a hitelezőktől, akik ezt meg is adják. A vevők többsége pedig tudja, hogy a felszámoló kényszer- helyzetben van, el akarja adni az adott vagyontárgyat. És neki éppen így lesz jövedelmező a vállalkozása, hogy a piaci értékénél alacsonyabb áron jut az ingatlanhoz. □ Mennyire lehet egy-egy felszámolásnál azt bizonyítani, hogy a vezetők szándékosan vitték csődbe a cégüket? — A szándékosságot nem lehet bizonyítani, ugyanakkor szerintem nemcsak az az egykét vezető a felelős. Hol voltak a tanácsadók, a középvezetők, a dolgozók, vagy mondjuk a téesztagok, a tulajdonosok, amikor egyre nagyobb veszteséget kezdett felhalmozni a cég. Az első számú vezető felelőssége valóban a legnagyobb, de nem lehet mindent az ő nyakába varrni. Sokszor megkérdőjelezik a korábban elbocsátott munkások, miért foglalkoztatjuk a felszámolás alatt is a vezetőket. — A társaságunknál alapelv, hogy az ilyen cégeknél csak azok a vezetők maradhatnak, akik konkrét munkát végeznek. Már volt olyan bírósági eljárásunk, amit az illető cég vezetője kezdeményezett, akinek a mérleg elkészítése után megköszöntük munkáját és ő ezt méltánytalannak tartotta. □ Mennyire tudták a felszámolás alatt lévő cégeknél a folyamatos termelést megszervezni? Erre milyen lehetősége van a felszámolnak? — Amennyiben olyan céget kapunk, ahol a felszámolás alatt nyereséges tevékenységet lehet folytatni, akkor olyan programot készítünk. Viszont a társaságunk eddig csak olyan céget kapott, ahol már semmilyen tevékenység nem folyt, a feladatunk kizárólag a va- gyonmegőrzés és az értékesítés volt. — Ezeknél a cégeknél nem volt esély arra, hogy a felszámoló talpra állíthatná őket vagy valamilyen ipari tevékenységet indíthatna be. A jelenlegi felszámolások közül egyedül a tomyospálcai té- esznél bíztak meg a csőd menedzselésével. — A közgyűlés határozott arról, hogy a termelőszövetkezet saját maga értékesítse a vagyontárgyait és abból fizesse ki a hitelezőit. Meglepetésemre utána volt még egy közgyűlés, ami a felszámolásról határozott. — Mindez egy éve történt, ezalatt pedig azt csináltak a vagyonnal, amit akartak. Egy másik gazdaságnál a hitelezők vagyonfelügyelőnek neveztek ki, és bármennyire nehéz pénzügyi helyzetben van az illető cég, megvan a lehetőség a kilábalásra. Ez a megoldás százszor jobb a népgazdaság, a hitelezők és az ott dolgozók számára, mint a felszámolás. □ A harmadik évet kezdik a felszámolásoknál. Az eddigi tapasztalat alapján megérte-e, és két év múlva újra fognak-e pályázni? — Minimum egy év szükséges ahhoz, hogy lezárjuk az úgymond fizető cégeket, mert eddig csak a nem fizető cégeket zártuk le. Még lehet olyan cégünk, amely hozhat akkora bevételt, hogy az öt évet értékelve azt mondjuk, megérte belefogni a vállalkozásba. Az eddigi két év alapján nem érte meg csinálni. A TARTALOMBÓL: • Tinédzserkorban, nagy lábon • A tévedés bölcseleté • „Én állandóan lopok...” • Kergetjük a kék madarat KM galéria íA(pncsevity Ama kipei Esőben Szekeres Tibor reprodukciója s-* fímcsevity Jdnna fäpeißdC a nyíregyházi Móricz í/ y ZsigrrumdSzínházban nyílt kiállítás a Cegutóhhi nagyszínpadipremier aÜqűmávaí. 9{em véCetíenüC, hiszen a festónó — leánynevén óűnváth Anna — a testvére színházunk népszerű művészének űhrrváth László Attilának Dávodon született, az utóhhi három évhen félje j révén Szlovéniában él IFestói tehetsége ott kezdett kihon- takpzni. 7&dvence a pasztell, amellyel könnyed, lehegó hangulatot tudképein teremteni. “Sár már töhh kiállítása volt, úgy véli, sokat kód még tanulnia, ezért szívesen veszi a segítséget. A nyíregyházi mesterek közülóluszár Istvántól kapott hasznos útmutatást, aki egyken az itteni kiállítását megnyitotta. V ___________________i___________ Nagy István Attila M ostanában a város több pontján megállított egy plakát. Nem volt igényes nyomdai kivitelezésű, inkább hasonlított egy régi szamizdat- ra, mint valóságosan létező pártnak a plakátjára. Pedig nem az volt. Rajta a felszólító szöveg: Magyarok! Szavazzatok a magyarokra! Beszélgetés Bánk bánnal Közeledik a választási kampány, mondtam magamban, természetes tehát, hogy ki-ki a maga módján, és az általa a legmegfelelőbbnek tartott időpontban kapcsolódik a küzdelembe. (Bár néhány jel azt mutatja, hogy ezúttal nem lehet majd megállítani a mocskoló- dást semmilyen etikai szándéknyilatkozattal.) A szöveg fent idézett mondata töprengésre késztetett. Kinek szól a biztatás? Nekem, mert magyar vagyok. S kinek nem? Az itt tartózkodó délszláv, pakisztáni, szingaléz, ceyloni állampolgárnak? Nem is igen tudja elolvasni, meg nem is szavazhat, mert nem magyar állampolgár. A különbségtételnek akkor van szerepe, ha vannak kizárási lehetőségek. Ha mindenki magyár, nincs értelme hangsúlyozottan a magyarokhoz szólni. Volt időszak, amikor több alkalommal hosszabb időt tölthettem a Szovjetunióban. Olykor nagyon nehezen teltek a hetek, máskor meg szinte szárnyakon repült az idő. De minden alkalommal, amikor hazatértem, éppen, hogy lepakoltam a csomagokat, azonnal feltettem a lemezjátszó korongjára Erkel Bánk bánját. Simándy József nagyszerű előadásában meghallgattam a nagyáriát: „Hazám, hazám, te mindenem...” Titokban morzsolgattam a könnyeimet, összeszorult a torkom, mert jó volt, újra jó volt magyarnak lenni. Itthon. Ez volt az én viszszatérésem a hazába. De aztán sohasem éreztem annak a szükségét, hogy magyar mivoltomat emlegessem. Egyszerűen nem volt értelme. Mindenki magyar volt a környezetemben. Nem volt szükség valakik ellenére magyarnak lennem. Ezért aztán úgy gondolom, hogy a plakáton található „Magyarok! Szavazzatok a magyarokra!" felszólítás nem az állampolgárságra, nem a nyelvben, a kultúrában, a nevelésben, a hagyományban, az őszintén vállalt hovatartozásban megnyilvánuló magyarságra vonatkozik, hanem valami egészen másra. Hány évtizednek kell még eltelnie ahhoz, hogy megértse az is, akinek sajátos pályán működik a gondolkodása, hogy nincsen „tiszta fajú” magyar. A „török, tatár, tót, román, magyar kavarog e szívben” megfogalmazás sokkal-sokkal közelebb áll a lényeghez, mint annak harsány kijelentése, hogy magyar vagyok. A szittya-magyarság felélesztésének szándéka sokféle nemes indulatot és szándékot vihet félre. A magyarságban — Herder rosszul értelmezett jóslata óta —jelen van a sorsszerűség elleni lázadás, a számkivetettség tudata (egyedüliek vagyunk Európában!), az önigazolás görcsös akarása, hogy helyünk van ebben a világban. Pedig már Herder jóslatát is félreértették, így lett belőle a reformkor nemzethalál víziója, jobb esetben annak a gondolatnak a megfogalmazása, hogy eltűnünk a térképről, ha nem vagyunk képesek lépést tartani a fejlődéssel, ha nem zárkózunk fel Európa mellé. De ebben a gondolatban már a reformkorban sem volt semmiféle kirekesztő szándék, hogy csak mi, magyarok vagyunk erre képesek, vagy csak nekünk magyaroknak van ehhez jussunk. Az egészségtelen nacionalizmus tévútra vezetheti a gondolkodást. Magam is úgy gondolom, sokkal többet kellene arról tudnunk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, milyen indulatok és érzelmek határozzák meg karakterünket. Többet kellene tudnunk a népköltészetről és kultúráról, úgy kellene élnünk, hogy ezek az elemek ne csak a divat áramával kerüljenek a felszínre, s annak elmúltával ismét visszasüllyedjünk az érdektelenségbe. De a népiségnek a szeretete sem lehet kirekesztő jellegű: egy magyar népdal nem lehet szebb szerb, francia, román vagy héber társánál. Nem szebb, csak más. M últak a napok. Új plakátok jöttek, amelyek indiai estet hirdettek. Vajha a gondolkodásban is csak gyorsan eltűnő divat lenne a hamis nacionalizmus.
