Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-11 / 264. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. november 11., csütörtök « HAZAI HOL-MI A Szamost tisztítják a pakurától Remélik, két hét múlva nyoma sem lesz a szennyeződésnek • Drámai következmények Balázs Attila felvétele Tóth M. Ildikó Szamosangyalos, Szatmárnémeti (KM) — Megyénkben nem volt még olyan nagy mértékű felszíni vízszennyezés, mint amilyennel most küzdenek a Szamoson a Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei. November elsején vették észre, hogy Romániából hosz- szú sávokban fekete, nyúlós szennyeződést hoz a zöldesen áttetsző vizű folyó. A mintából kiderült, hogy pakura. Délután az igazgatóság és a Környezetvédelmi Felügyelőség harmadfokú vízminőségi kár- elhárítási készültséget rendelt el a Szamoson, és Tuzsértól felfelé a Tiszán. Három merülőfal — Azonnal felvonultunk a védelmi erőkkel — mondja Fazekas László, a FETIVIZIG igazgatója. — Olcsvánál merülőfalas elzárást csináltunk a Szamoson és egy biztonságit a Tiszán Tuzsémál, mert félő volt, hogy kisebb mennyiségű pakura a Tiszát is eléri. A Tiszára a merülőfalnak köszönhetően lényeges szennyezés nem jutott, sikerült a Szamosra lokalizálni a védekezést. A harmadik védőfalat most hétfőn készítettük a Szamoson. Az aprólékos szervezést kívánó nehéz munka azóta tart. A védelmi osztag vízminőségi, kárelhárítási részlegének dolgozói mindennap látástól vakulásig „cserpákolnak”, vagyis hosszú nyeles edénnyel emelik ki a vízből a növényzeten fennakadt pakurát. Tegnapig mintegy tíz tonnát szedtek össze a Szamoson, megtelt több, mint hetven darab kétszáz literes hordó. Szombaton a Csenger és Szamosangyalos közötti szaCserpákolnak Újsályiban kaszon sűrű, apró szemű esőben tisztította a folyót az egyik csapat. Három pontonszerű hajón csorogtak le a folyón, egy rocsóból hárman me- rítgették a cserpákokat a vízbe. Mindent belepett a fekete ragacs... — Meglehetősen sok itt a pakura. Ma délelőtt már leszedtünk hat darab kétszáz literes hordóval — magyarázta Szalánczy Ferenc, a védelmi osztag részlegvezetője. — Még jön utánpótlás, de már nem olyan mennyiségben és széles sávokban, mint eleinte. Inkább most már a pakuráról leváló olajfoltok jelennek meg nagyobb területen. Megkezdték a védekezést Amikor a pakurát észlelték a Szamoson, a FETIVIZIG és a Környezetvédelmi Felügyelőség értesítette a román illetékeseket. November ötödikén közös helyszíni szemlét tartottak Szatmárnémetiben. Kiderült, hogy a nagy mennyiségű pakura bekerült a város egyesített csapadék-, és szennyvíz- hálózatába. Az ottani szennyvíztisztító-telep egész rendszere elszennyeződött, úgy két tonnányi pakurát emeltek ki addig a medencéből. A Romániában nyolc kilométer hosz- szú Szamosba valószínűleg a technológiai sort megkerülő vezetéken át jutott a szennyeződés. De a telepet üzemeltető vállalat nem tájékoztatta a helyi környezetvédelmi hatóságot, ezért a magyar társhatóságoktól tudták meg a hírt... — November nyolcadikán újabb közös szemle volt Szatmárnémetiben a szennyvíztisztító-telep és az országhatár közötti folyószakaszon — számol be a történtekről Bodnár Gáspár műszaki igazgatóhelyettes. — A szakembereink azt tapasztalták, hogy a partra kisebb mennyiségben lerakódott pakura eltávolítását megkezdték. A román kollégák nagyon segítőkészen és komolyan veszik a védekezést, minden szükséges intézkedést megtettek. A szennyvíztelep, ahonnan a szennyezés elindult és a Szamos között három nap alatt védőművet építettek ki, és folytatják a szennyvíztisztító-telep tisztítását, azt ígérték, hogy az utánpótlás meg fog szűnni. Feltehetően egy szatmárnémeti Kft. okozta a szennyezést, de a hatóságok — köztük az ügyészség és a gazdasági rendőrség — még gyanakszanak másra is. Úgy tűnik, csak a szerencsének köszönhető, hogy az egymásfél éve megtisztult Szamos flórájában és faunájában nem okozott jóvátehetetlen kárt a pakura. A hideg miatt ugyanis nagyobb táblákba tömörült össze, emiatt nem zárta el az oxigént a halak, vízi élőlények elől. Ha ez melegebb időben következik be, akkor a pakura szétfolyik a vízen, és tömegesen pusztulnak el a halak. A parti növényzet is képes lesz megújulni, hiszen nem vegetációs időben történt a szennyezés. A flóra és fauna nem károsodott Szardáig az 52 kilométer hosszú Szamos tizenöt kilométer hosszú szakaszát tisztították meg a pakurától. A Tiszán 50 kilométeren át találni kisebb darabokat, úszó olajhártyákat. Remélik, két hét múlva nyoma sem lesz a szennyeződésnek, ami talán szándékosan, talán véletlenül került sok tonnányi mennyiségben a Szamosba, és nyáron drámai következményekkel járt volna... Farkas Berci nem tud elszakadni Az persze nem képzelhető el, hogy fogom magam és hipp-hopp felmegyek a világűrbe Vincze Péter Kisvárda — Farkas Bertalan és Magyari Béla 1978. március 20-án a csillagvárosi Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban megkezdte a felkészülést, majd 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor a Szojuz-36 fedélzetén Farkas Bertalan kutatóűrhajós elindult a világűr meghódítására. Több mint egy évtized telt el az űrkaland óta. Hogyan él és dolgozik Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, megyénk, Gyulaháza szülötte? Erre voltunk kíváncsiak, amikor november 6-án Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban megrendezett osztálytalálkozóról kihívtuk. — Köszönöm, jól vagyok. Budapesten dolgozom, a Magyar Honvédség repülőszemlélő helyetteseként, mely a repüléshez köt. De dolgozom a budapesti Műszaki Egyetemen is. Mindezek mellett számos lehetőségem van, hogy komolyan foglalkozzam az űrrepülés ügyeivel is. Nemrég jöttem haza Bécsből, ahol kéthetes űrhajós-kongresszuson vettem részt. T Hogyan látja az űrkutatás jövőjét? Farkas Bertalan — ma A SZERZŐ FELVÉTELE — Az, hogy most nincs magyar jelölt a Csillagvárosban, vagy éppen az amerikai űrkutatási központban, nem jelenti a magyar űrutazás befejeződését. Azok a hazai kutatóintézetek, amelyek az űrkutatással foglalkoztak és foglalkoznak — szám szerint 32 — most is dolgoznak, s próbálják összefogni a szakmát, a tudományt. Az űrkutatás magában is nagyon költséges ágazat. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a költségvetésből nagy százalékot biztosítsunk ezekre a feladatokra. De azt sem, hogy ezekről lemondjunk. A már meglévő tapasztalatokat, a megszerzett tudást, a kialakult nemzetközi kapcsolatokat nem kell csak azért megszakítani, mert nincs pénz. ▼ Mennyi idő jut a családra, a magánéletre? — Köszönöm a kérdést. A gyerekek megnőttek. Megvagyunk, nincs semmi probléma. Továbbra is keveset vagyok velük, ahogy azt már 15 éve tapasztalják. T Mit csinál az űrhajós kolléga, Magyari Béla? — Mérnökként dolgozik a Műszaki Repülési Intézetben. Az évek elteltével is le tudunk ülni beszélgetni, vitatkozni. Megvagyunk. Nyilván az ő életében egyféleképp tragédia, hogy nem került a világűrbe, pedig,közel” volt. Nekem pedig az, hogy másodszor nem kerültem oda. ▼ Mert másodszor már nem lehet? — Azt hiszem, hogy erre az elkövetkezendő években már nem kerül sor, ahhoz egy kialakult programnak kellene lennie. Nem képzelhető el, hogy fogom magam, s egyik napról a másikra, csak úgy, hipp-hopp felmegyek a világűrbe. A másik, hogy nagyon sok felkészült és élethivatásul a repülést választó fiatal szeretne nyomdokaimba lépni. Egyelőre ezt a programot anyagiak hiányában nem tudjuk meghirdetni, pedig örömmel segítenék a résztvevőknek. ▼ Nem tudom megkerülni a következő kérdést. Ez év júniusában kisebb vihart váltott ki szülőfalujában a MlG-21-es emlékmű, mely az űrhajózásnak, a tudománynak állít emléket. Mit tud Ön erről? — Csak egy fénymásolt cikkből értesültem az eseményekről. Nem kell a szélsőségeket keresni. Egyet kell elfogadni: történt egy nagyszerű tudományos eredmény, ami a magyar emberek, tudósok, alkotók produktuma, illetve az enyém, mert én hajtottam végre. Ebbe az ügybe nem kell a politikát belekeverni. 1956- hoz nekem semmi közöm, mindössze hatéves voltam. Sem engem, sem a szüléimét ebbe az ügybe nem vihetnek bele. Apám sohasem volt párttag. Gyulaházát megismerte az ország és a világ. Mert így van a nemzetközi lexikonba is bejegyezve, s megyénket többek között ezen keresztül is emlegetik mindenütt. Ez egy történelmi esemény volt. Természetesen ebben a demokráciában megvan az a lehetőség, hogy így vagy úgy döntsön az általam nagyon tisztelt és szeretett település, Gyulaháza lakossága. Ha nekik nem kell ez az emlékmű, akkor én ezt az egész alkotást oda viszem el, ahol méltó helyet kap. De nagyon remélem, s hiszem, hogy erre nem foe sor kerülni. Jegyzet Király vagy alattvaló Kovács Éva at agyon zavar engem az 1V a hivatalnoki szemlélet is, amely alig változott az utóbbi három évben. Ha Ausztriában valaki bemegy egy akármilyen hivatalba, akkor ő a király, s versengenek a kegyeiért. Magyarországon ennek épp az ellenkezője az igaz — eddig az idézet, amely egy, a Népszabadság október 19-i számában megjelent riportból való. Az újságíró Magyarország tiszteletbeli burgenlandi konzuljával beszélget arról, vállalkozóként, befektetőként milyen tapasztalatokat szerzett hazánkban. Sajnos, mint a szövegből kiderül, sok jó mellett ilyeneket is. A konzulnak bizony, igaza van. Magánemberként személyesen, újságíróként közvetve magam is gyakorta tapasztalom, a különféle hivatalok, — melyekből Magyar- országon talán a nemzetközi átlagnál valamivel több van — nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Lekezelik, egyik helyről a másikra küldözgetik az ügyfelet, s ha ötféle papír, dokumentum szükséges valamihez, azt legalább kétszerre hozatják be velük. Az sem ritka példa, hogy kizárólag a feltett kérdésre hajlandók válaszolni némelyek, s a világért sem árulnák el azokat a tudnivalókat, amelyeket a kérdező még csak nem is sejthet, pedig ügyének intézésében, pozitív, gyors megoldásában komoly segítségére lehet. Hallhatunk olyan hivatalnokról is, aki abban mutat rendkívül alapos tájékozottságot, hogy a törvény szerint mi a tilos, mit nem lehet. Azt, amit pedig igen, hétpecsétes titokként őrzi... Tudom, súlyos hiba az általánosítás, de mentségül szolgálhat, az életből való valamennyi példa. A hivatalnokok védelmében azt sem feledhetjük persze, sokszor az ügyfél sem angyal, s a legjámborabb előadót, titkárnőt vagy bármely rendű és rangú dolgozót kihoz a sodrából. Komoly érv lehet az is, hogy ma már a hivatalokban sem ritka a tettleges- ség, az elégedetlen ügyfél az ügyintézőn áll bosszút, holott a sikertelenség nem az ő hibája, ő csak a jogszabály előírásait igyekszik betartani. Azt is el kell ismerni, ma a társadalom minden gondja és problémája a hivatalokon, a benne dolgozókon csattan, elvégre ők azok, akik a legközelebb vannak az állampolgárhoz, akiket első dühében és haragjában a panaszos felkeres. 'Ajem egyszerű tehát a IV képlet, mégis jó lenne remélni: ha gondommal jelentkezem, a hivatalban királynak, nem pedig alattvalónak érezhetem magam... Földönkívüliekről szólunk a Földön Tóth Kornélia Budapest (KM) — A tudományos fantasztikus irodalom lapjairól ismert űrutazások, idegen lények, fejlett technikai újdonságok ma már nem tartoznak a lehetetlen birodalmába — egyebek mellett e gondolatok adták meg a hangulatát a n. Űrutazási és Űrkommunikációs Világkongresszusnak, amelyet a Budapesti UFO Egyesület és Ambrus Sándor vállalkozó közösen rendezett november 5-7-én a fővárosban. A svéd, orosz, szlovák, német kutatók mellett a hazai szakemberek adták közre nemcsak UFO-észléseiket, hanem a tudományos vizsgálódásoknak is alávethető technikai, biológiai újdonságokról számoltak be. Szaporodó ufológiai eseményekről jutnak el a hírek a kutatókhoz, de több előadó azt is kifejtette: igen sok a szenzációhajhász, feltűnni vágyó ember, s a közvélemény ezért fenntartással fogadja az ilyen típusú beszámolókat. Éppen ezért csak a hiteles bizonyítékokat felvonultató észleléseket érdemes további tudományos vizsgálódásnak alávetni — hangoztatta az egyik neves előadó, dr. Vlagyimir G. Azsa- zsa, akinek magyarul is jelent meg könyve a közelmúltban. A televízióból ismert Egely György fizikus a fizikai tapasztaláson túli hiper- tér sajátosságairól beszélt, s arról készült filmet vetített le, hogy ma a tudományos intézetekből kiszorult vagy oda be sem került, garázsokban kísérletező gondolkodók elismerése eleve kudarcra van ítélve. Ennek ellenére hazánkban is készítenek olyan műszereket, amelyek segítségével a lehetetlen kategóriájába sorolt fizikai jelenségeket mérhetik, s ezáltal közelebb kerülhetünk az univerzum törvényszerűségeinek megismeréséhez. Nagy érdeklődést keltett a német Michael Hessemann előadása, akit már tavaly megismertek az érdeklődők. A Naprendszer bolygóit kívülről — tehát ideérkezőként — ábrázolták a legrégibb kultúra képviselői, a su- mérok. A Jupitert a legnagyobb tömegűnek, a Satur- nust a legnagyobb légterűnek, az Uranust zöldesszürkének, a Neptunust kéknek látták, (ezt a Voyager amerikai űrszonda 1986-ban készült felvételei igazolták), s a Plútóról is tudtak több ezer éve, noha ez utóbbit 200 esztendeje fedezték fel. Vajon honnan tudhatták ezt? Fejtegetéseinek a csúcspontja az volt: az ember születése gén- manipuláció eredménye: a Bibliában is megörökített, tüzes szekéren az égből érkező istenek nem mások, mint idegen civilizáció képviselői voltak, akik folyamatosan nemesítették a génjeinket, hogy a Földön akkor itt talált majomszerű egyedek munkavégzésre alkalmasabbá váljanak. A két és félnapos tanácskozás nemcsak a kutatóknak, hanem az UFO- klubok tagjainak is számos technikai újdonság, könyv, videofilm, hangkazetta megismerését jelentette.