Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28., hétfő TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 11 Szarajevó: Tizenéves gyerekek melegednek a régi újságpapírokból rakott tűznél 1992. decemberében az Eu­rópa szálló udvarán. A szállodában boszniai menekülteket szállásoltak el MTI-felvétel Veszélyben a kéksisakosok A békesség ünnepén is dörögtek a fegyverek Belgrád (MTI) — Philip Morillon tábornok, az ENSZ boszniai erőinek parancsnoka szombat este biztosítékokat kapott Alija Izetbegovic bosz­niai elnöktől, s ezután elállt at­tól a szándékától, hogy elköl­tözteti a szarajevói főhadiszál­lást egy biztosabb körzetbe. A parancsnokság épületét az utóbbi napokban több tüzérsé­gi támadás érte, pénteken a központtól csupán néhány mé­terre hullottak aknák, szeren­csére senki sem sérült meg. Az ENSZ-központ egy részének kiköltöztetését már meg is kezdték Kiseljakba, Szarajevó közelébe, amikor Alija Izetbe­govic arról biztosította Moril­lon tábornokot, hogy az ENSZ-erők szarajevói jelen­léte kívánatos, s mindent meg­tesznek a kéksisakosok bizton­ságáért. A boszniai ENSZ-erők je­lenléte az utóbbi napokban kulcskérdéssé vált a délszláv válság kezelését illetően, mi­vel az Egyesült Államok ka­tonai fellépést sürget, s ettől London és Párizs főként azért húzódozik, mert félti Boszniá­ban állomásozó ENSZ-kato- náinak biztonságát. A Jugosz- lávia-konferencia társelnökei, az ENSZ-főtitkára, az orosz külügyminiszter egyöntetűen úgy foglalt állást, hogy a bosz­niai repülési tilalom erőszakos érvényesítése kizárja a segély- programok folytatását és az ENSZ más boszniai akcióit. Ezek után ismét a tárgyalá­sok kerültek előtérbe: Alija Izetbegovic boszniai elnök szombat este elutazott Genfbe, ahol ismét tárgyal a köztár­saság jövőjéről. Az ő javaslata szerint Bosznia megőrizné ál­lami egységét, 5-7 kantonból állna. A boszniai szerbek ve­zetői csak január másodikán érkeznek Genfbe újra, ők kü­lön boszniai szerb államot kiáltottak ki maguknak, s csak névleges módon kívánják fenntartani a köztársaság egy­ségét. A megosztást etnikai alapon képzelik el, s ennek legújabb állomása Szarajevó felosztása lenne a polgári la­kosság evakuálásának jelsza­vával. Sátorban fagyoskodnak a kitoloncoltak Viszonylagos nyugalom honolt a Szentföldön Jeruzsálem (MTI) — Va­sárnap Izraelbe érkezett az ENSZ egyik főtitkárhelyette­se. James Jonah az Izrael által megszállt palesztin területek­ről tíz napja kíméletlenül ki­toloncolt 415 palesztin ügyé­nek kivizsgálását végzi el a nemzetközi szervezet meg­bízásából. Az ENSZ korábban elítélte, és a nemzetközi törvé­nyek megsértésének nevezte a zsidó vezetés intézkedését. Ezért felszólította Tel Avivot, hogy engedje vissza a paleszti­nokat otthonaikba. A Sierra Leone-i szár­mazású Jonah elsőként Jichak Rabin izraeli miniszterel­nökkel, Simon Peresz külügy­miniszterrel és a nemzetközi béketárgyalásokon Palesztinát képviselő diplomatákkal tár­gyal. Ezután ellátogat a kitoloncoltak táborhelyére, amely Izrael és Dél-Libanon között, semleges területen található. Libanonban továbbra sem hajlandóak befogadni az éhező-fázó kitessékelteket, a bejrúti kormány mégcsak élel­met, fűtőanyagot sem ad nekik. Bejrutban ugyanis attól tartanak, hogy amennyiben befogadják ezt a csoportot, Izrael vérszemet kap, és palesztinok további ezreit de­portálja majd az általa meg­szállt palesztin területekről. Rafik al-Hariri miniszterelnök szombaton fölszólította Bush jelenlegi és Clinton megvá­lasztott amerikai elnököt, hogy az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét és sú­lyát fölhasználva akadályozza meg Izraelben a tömeges „et­nikai tisztogatást”. A dél-libanoni partoknál •egyébként vasárnap egy izra­eli őrhajó tüzet nyitott egy li­banoni halászhajóra. A lövöl­dözés következtében egy 36 éves halászlegény megsérült. Mint a Reuter írja, a térségben állandóan izraeli hadihajók járőröznek, megakadályozan­dó, hogy a tenger felől hatol­janak be gerillák a zsidó ál­lamba. Ha menni akarnak, menjenek Káosz nélküli kettéválás a szomszédban' Budapest (MTI-Panoráma) — Kelet-Közép-Európa szívé­ben megszűnik egy állam, s helyette létrejön kettő. Ismét csak igazolódik annak a kari­katúrának a találó volta, ame­lyen két Európa-térkép látha­tó. Az egyik néhány évvel ez­előtti állapotokat tükröz: sok kis színfolt, megannyi állam a kontinens nyugati felén, attól keletre pedig csak egy nagy vörös mező. A másik térképen az új Európa nyugaton egysé­ges, nagy, kék színnel jelölt terület, míg keleten a vörös folt szétszabdalódott, aprócs­ka államok tarkállanak erre­felé. De ez csak az első megköze­lítés: Csehszlovákia kettévá­lása összehasonlíthatatlanul nyugodtabban, civilizáltabban ment végbe, mint a Szovjet­lása. A Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság politikai berendezkedése egyaránt többpárti parlamenti demokrá­cia. Mindkét új állam kifejezte készségét az emberi jogok érvényesítésére, a Helsinkiben lefektetett európai játékszabá­lyok tiszteletben tartására, s megfogalmazta azon óhaját, hogy közelebb akar kerülni a kontinens nyugati felén már meglehetősen előrehaladott integrációs folyamathoz. A jogállamiság kereteit per­sze tartalommal is meg kell tölteni, aminek nem elégséges, de szükséges feltétele a gaz­dasági stabilitás bizonyos minimuma. A két utódállam nem teljesen egyforma esé­lyekkel indul az önálló jövőbe. Földrajzi szempontból Csehország szerencsésebb el­ségesebb gazdasági szerkeze­tet is örökölt: közelebb fekszik a Nyugathoz — sokak szerint Németországhoz túlságosan is közel —•, és nem nyögi a de­konjunktúra miatt vergődő ne­héz-, hadiipar terheit, miként nyögi Szlovákia. Igaz, azt a hadiipart a prágai központú csehszlovák vezetés telepítette oda. De a kontrát rekontra is követheti: nem Prága a bűnös, hanem az oroszok, akik nagy­hatalmi „frontvonal-hátor­szág” kategóriapárban gondol­kodtak, amikor a csehszlovák haderő zömét Csehországban, a hadiipart pedig Szlováki­ában „tanácsolták” elhelyezni. Akárhogy is volt, Cseh­országban szilárdan öt alatt, Szlovákiában jóval tíz fölött mutatják ki a munkanélküliség százalékos arányát. A cseh mányzat gazdaságpolitikai, pénzügyi illetékesei szerint — elérte a mélypontot, és most már rövid stagnálás után a növekedés kontúrjai sejtenek fel. Derűlátó jóslatokkal a szlovák kormánykörök sem fukarkodnak, de a szlovák helyzetet figyelő gazdasági szakértők kevéssé osztják az ilyen vélekedést. A külföldi vállalkozók mindaddig meglehetősen tar­tózkodtak a csehszlovákiai megjelenéstől, amíg nem volt világos, hogy egyben marad-e a föderáció, majd pedig amíg nem lehettek biztosak abban, hogy a kettéválás mentes lesz a káosztól. A „delimitáció” jogszabályi környezetének megteremtésével párhuzamo­san felélénkült a tőke érdek­lődése — elsősorban Cseh­Shimon Peres izraeli külügyminiszter — jobbra — fog kezet James Jonahhai, az Egyesült Nemzetek főtitkárhelyettesével vasárnap a jeruzsálemi kül­ügyminisztériumban. Jonah rendkaki azért érkezett Izraelbe, hogy megpróbáljanak döntést hozni a ki­toloncolt 415 palesztin ügyében AP-felvétel Őfelsége otthon maradt Máriás József A múlt rendszernek, ami nem volt ínyére, azt tiltotta, azt csak feketére fes­tette, annak nem adta meg az önmegmutatkozás lehetősé­gét sem. így tanultuk meg azt — sújkolták belénk —, hogy a nyugati társadalom igaz­ságtalan, népellenes, s azt is, hogy a királyság merőben idegen a román nép szelle­métől, állameszményétől — kétszeresen ispánnak nevez­ték: politikailag s etnikailag is, hisz a dinasztia német származású volt, alkalmat adva ezzel az idegengyűlölet magvai elhintésére is. Arra nem gondoltak, hogy a mi fejünkben mi fordul meg a „Kárpátok géniusza” és az angol, a spanyol, a holland, a belga király, a bensőséges barátnak nevezett perzsa sahhal való parolázáskor. Az persze nem a törpék dolga volt. Miért is jut ez most eszünk­be? szétfutott a világban a hír: Mihály, román exkirály karácsonyi temesvári ma­gánlátogatása elé olyan fel­tételgátakat emeltek, ame­lyek Ot arra az elhatározás­ra bírták, hogy svájci ottho­nában maradjon. Ördögi mesterkedése ez a hatalomnak. Miért tesz ilyet a legdemokratikusabban vá­lasztott többségi kormány? Miért kell tartani egy exki- rálytól ott, ahol az államfor­mát — köztársaság — maga az alkotmány is szentesíti? A félelem az, amely jogi és ad­minisztratív fondorlatokkal kívánja Ot távol tartani hazájától. A félelem attól, hogy a legigazabb román de­mokrácia mellett szemünk nyílhat egy másik lehetőség­re is, ami a hatalom mai urainak nem lenne kedvező. A félelem attól, hogy Temes­vár példája e tekintetben is jelkép lehet. Érdemes azonban az eset egy másik aspektusára is oda figyelni: a látogatás előtti huzavonában Funar nemzeti egységpártja volt az egyik leghangosabb: nyíltan és fennhangon tiltakozott Mi­hály hazalátogatása ellen. Érthető: a „Ceausescu jó román” gondolat nem férhet meg egy másik, netán jobb román elismerésével azon a Temesváron, ahol a pártve­zért bizony megszalajtották. A látogatás elmaradása ily- módon az ő győzelmükként (is) könyvelhető el. Ófelsége nem vállalta a nyílt motozást, nem vállalta a némaságot, nem a védelem elmaradásából származható helyzetet. Vajon mi lett vol­na, ha igent mond? Ezt kel­lett volna tennie, hogy még nyíltabb színvallásra bírja— i ezzel önmaga lejáratására is rákényszerítse — a hatal­mat! Hisz mi félteni valója lett volna a vámhatóság előtt? A ki nem mondott szó messzebb hallik. A vendéglá­tók megóvták volna az atro­citásoktól. rt De ne Ot marasztaljuk el! Sajnáljuk magunkat, akik oly társadalomban élünk, ahol ismét tiltásokkal, korlátok­kal, zsarolásokkal kívánnak meggyőzni minket arról, hogy jól választottunk. Kiszöktette a családját Kubai-amerikai pilótabravúr Havanna (MTI) — A kubai légvédelem, s általában a fegyveres erők hatékonyságá­val kapcsolatos kételyeket igyekszik eloszlatni a Juven- tud Rebelde című havannai ifjúsági hetilap kommentárja a szigetország karácsony előtti „csendes szenzációja” kap­csán: Orestés Lorenzo, a kubai légierők volt őrnagya, aki tavaly márciusban dezertált az Egyesült Államokba MIG-23- as gépével, nemrégiben — ugyancsak repülővel — visz- szatért a családjáért. A december 19-én történt bravúros szöktetésről most adott hírt először a kubai sajtó, vélhetőleg mert a hivatalos propaganda felismerte, hogy az ügy eddigi „agyonhall- gatása” csak növelte'az érdek­lődést iránta a kubaiak kö­ba harcolt a családegyesí­tésért, ezért egy kis géppel fényes nappal visszatért Kubá­ba, a titkos úton egyeztetett helyen felvette feleségét és két kisfiát, majd újra Miamiban landolt, s most szinte hősként tekint rá sok kubai, politikai meggyőződésétől függetlenül. Az eset erősen megtépázta a szigetország védelmi rendsze­rének hímevét is, hiszen Lo­renzo könnyedén kijátszotta a radarhálózatot és az egyéb észlelő rendszereket. A hetilap kommentárja most azt fejtegeti, hogy „a haza­áruló teljesítményét a légierők pilótáinak százai képesek len­nének végrehajtani” s az lett volna az igazi botrány, ha a légvédelem lelőtte volna a gé­pet, két gyerekkel a fedélze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom