Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-30 / 282. szám
f 1992. november 30., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Eladó bérlakások, reménykedő lakók Tilalmakat oldottak fel a képviselők, de még van bizonytalanság is Nyíregyháza (KM - Cser- venyák Katalin - Cselényi György) — Tavaly októberben a nyíregyházi közgyűlés úgy döntött, felfüggeszti az önkormányzati tulajdonú bérlakások elidegenítésre való kijelölését, míg meg nem születik egy országos, illetve helyi lakásgazdálkodást szabályozó rendelet. Mivel az eltelt lassan másfél év alatt gyakorlatilag semmi sem történt, ugyanakkor sorra érkeztek a kérelmek a bérlőktől a vásárlási szándékról, legutóbbi ülésén úgy döntött a képviselő testület, feloldja a korábbi elidegenítési tilalmat. Ez pedig röviden azt jelenti: ha a bérlők több mint fele vevőként jelentkezik saját lakására, elidegenítésre kijelölhető a ház, feltéve, ha tíz évnél régebben épült. A már vegyes tulajdonú (korábban kijelölt, s részben el is adott) épületekben is megvehetik a lakásukat, akik csak később gondolták meg magukat. Több, mint hat- százan jelezték a tilalom ideje alatt vásárlási szándékukat, nekik új kérelmet már nem kell beadniuk, figyelembe veszik a korábbit. Első lakás Néhány épületre azonban továbbra is érvényes az elidegenítési tilalom: azokra, amelyek frekventált helyen vannak, nyereségesen üzemeltethetők, vagy műemléki védettséget élveznek, továbbá ha nincs forgalmi értékük (pl. a Guszevben). Az első olyan közgyűlés, amelyen ismét eladásra jelölnek ki épületeket, Eladó az egész... december 14-én lesz. A bérlakásokból befolyó összeget az önkormányzat a fiatal házasok, illetve első lakáshoz jutók támogatására kívánja fordítani. De mit szólnak mindehhez a lakók? Nyíregyházán, a Toldi utca 64. számú ház előtt W. Já- nosnéval találkoztunk. OttBalázs Attila felvétele hónuk két szoba étkezős. A fiatalasszony közműszerkesztő, a férje hegesztő. Két gyerekük van. Sok pénzt beleöltek — A lakást megvennénk — mondta. — Jelenleg 2442 forint lakbért fizetünk, s de jó lenne, ha azt a saját otthonunk árának törlesztésére fordíthatnánk. De mivel a lakók nagy része közel sincs ezen a véleményen, ezért mi sem válthatjuk valóra óhajunkat. Rengeteg család még a vízóra-fel- szereltetésen sem töri a fejét, nemhogy lakásvásárláson. A miénket elcserélhetnénk OTP-sre, vagy megvásárolható tanácsira is, de ahogy érdeklődtünk, mindkét variáción jelentős összeget buknánk. Egyébként több mint tíz éve lakunk itt, s vigyáztunk otthonunkra, sőt, sok pénzt beleöltünk. Mindent összevetve, nem szívesen költöznénk el innen. Szülői támogatás A Toldi utca 56. számú ház közelében szintén egy fiatal asszonnyal, B. Bélánéval beszélgettünk. Gyerekkocsit tolt. Az asszony adminisztrátor, a férje taxis. Három kicsi gyermekük van. A lakásuk kétszobás. — A férjemmel erről igazából még nem beszélgettünk, de az az érzésem, ő nem szeretné megvenni. Én inkább hajtanék rá, annál inkább, mert szeretek itt lakni, a szomszédok rendesek, segítőkészek, ha kell a gyerekre is vigyáznak. Egyelőre a lakás méretei is megfelelnek. A két kislányunk és a kisfiúnk még elvannak egy szobában, de ha a lányom felnő, nagyobb lakásra lesz szükségünk. Az uram kertes házat szeretne építeni. De én a városon kívülre az idős szüléimre való tekintettel sem költözhetek. Ha e lakás megvásárlása mellett döntünk, akkor a szüleim anyagilag támogatnak. Közösségfejlesztők megbeszélése Nyíregyháza (KM - B. I.) — Egy közelmúltban végzett felmérés szerint Magyarországon mintegy 30 ezer társadalmi szerveződés van. Közülük sok „gyermekbetegségben” szenved, s a fenntartásukhoz szükséges minimális anyagi fedezet sem áll rendelkezésre. Ezért is szükséges segíteni, támogatni őket. A napokban Nyíregyházán a sóstói Paradise Hotelben kezdődött fórum a megyei és a határon túli kulturális önszerveződések számára, ily módon is segítve őket. Mint a tanácskozás elején hallhattuk Bereg Pétertől, a Közösségfejlesztők Egyesületének tagjától, különösen nagy az önszerveződések jelentősége a mostani időkben, hiszen az élet és a társadalmi, politikai és egyéb változások kihívásaira gyorsan és hatásosan csak a kis közösségek tudnak választ adni. Délután Csermely Tibor, a TESZ országos alelnöke számolt be a szövetség munkájáról. Tárca H ol volt, hol van egy ország, amelyben a főkolomposok rendszert váltottak. A keresztben csíkos párt helyett a hosszában csíkos párt került hatalomra. Egyszer egyet gondolt a főpártember, és elhatározta, hogy az igazságos Mátyás király nyomdokain fog haladni, ezért nyakába vette az országot. APEH- ellenőrnek álcázta magát, nehogy valaki felismerje. Ment, mendegélt az Európába tartó autópályán, de szerencsétlenségére egyetlen- egy gépkocsival sem találkozott. Okos ember lévén ebből arra következtetett, hogy bizony ideje lenne már ismét egy forinttal leszállítani a benzin árát, különben legközelebb sem tud stoppolni. Amikor már a negyedik gyerekcipőjét is elkoptatta (az ellenzéktől kapta, üsse hát kavics!), szomjanhalása előtt betért egy autóscsárdába. A fogadósáé sírva-ríva panaszolta, hogy nem a kolera pusztította el a vendégsereget, még annál is rosszabb! AFA, TB, SZJ nevű vírusok titkos foga rágja ki a talajt a pórnép és a vállalkozók lába alól. Ezt az egész országot megfertőző járványt az országgyűlés és a kormány tartja életben, mert azt hangoztatja: „Kaparj kurta, nekem is jut!” Amikor a főember meghallotta, hogy egy üveg vírusos sör 95 forintba kerül, gyorsan felhúzta az ötödik pár gyerekcipőjét, s illa berek, nádak erek! Két napnál nem bírta tovább az éhezést, elővette ha- mubasült parlamenti beszépórnép oly savanyú képet vág, mint kinek a csibe megette a kenyerét. Almában talált ugyan két kárpótlási jegyet, de nem vett annyi fáradságot, hogy lehajoljon, mert gyakorlatilag már mind a kettőért csak töredékét kapta volna a cséritelepi vásáron. Reggel gondolt még egyet, : Saiga Attila: Országjárás dét, s jóízűen csámcsogott rajta. Szomjas lévén kevés vigasztalást vett magához üres korsójából. Három napi járás után elért egy mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. Ebek harmincadján megállt, leült a Csáki szalmájára, és okos embernek is dicséretére váró szóvirág hagyta el ajkát: „Különös, mint a tejbetök." Majd önkritikusan hozzátette: „Ki miben tudós, abban gyanús." meghányta-vetette Csáki szalmáját, de mielőtt éjjeli nyugovóra tért volna, azért imádkozott a felekezeti és keresztyén Istenhez, hogy az országgyűlés szavazzon meg még egy kárpótlást — most már a téeszeknek, különben a és betért a Kárpótlási Hivatalba, ahol nagy nehezen kieszközöltetett magának a csúnya látvány elfelejtésére három havi rehabilitációs jegyet. Feltankolt a Parlament büféjében, és a homokjáról ismert Nyírség felé vette útját. Am a 25. kilométerkőnél ismeretlen ismerősökkel, az elit két krémviselőjével találkozott. Kis- és Nagykegyed éppen Pestre tipegett, hogy elintézze a felső tízezrek szakszervezeti érdekképviseletét. A főpártember azonban gyengéden és demokratikusan útjukat állta. Kötelezően biztosította őket, hogy az izgalom rossz vért szül, s különben is, hamarosan megszületik a foglalkoztatási törvény, ami majd azt jelenti, hogy attól kezdve mindenki az önálló és független szakszei~vezettel kezd foglalkozni. Erre aztán Kis- és Nagykegyed oldalát a kíváncsiság megszűnte fúrni. A rövid ideig tartó síri csöndet egy munkanélküli betop- panása szakította félbe. Népies egyszerűséggel mondta: „Fekete Lóerő vagyok, de orcámra a szénpor rajzolt borvirágokat." Ezután a főpártember zamatos szóvirágokkal kínálta meg, és megígérte, hogy elengedi neki a füst- és rosszlány-adót. És halljatok csudát! Fekete Lóerő kiöntötte a szívét: „Egyike-mási- ka vagyok annak az 50 kisvállalkozónak, aki összesen 90 milliárd forintot vett fel, és nem tudja visszafizetni. D e szerencsére az ország külkereskedelmi mérlege nagyon jó. Nem, nem érzem magam bűnösnek, a bíróság sem tudta bebizonyítani, hogy bankrablásban vettem részt. Tisztességes ember vagyok, s most munkanélküli létemre kénytelen vagyok Schwarzéknál szenet lapátolni, hogy az elkövetkező 120 évben kárpótolni tudjam az államot." Nézőpont:') Apró lépések Kovács Éva lubot avattak a nyírbátori mozgássérültek. Az egykori városi könyvtárban kialakított helyiségnek igencsak örültek az érdekeltek, s nem véletlenül. Tízéves fennállásuk óta most először van egy olyan helyük, ahol leülhetnek, megbeszélhetik gondjaikat, megoszthatják örömeiket. Mint a tagok szavaiból kiderül, mindehhez a polgár- mesteri hivatal anyagi és erkölcsi segítsége is szükségeltetett, hiszen nem csak a helyiséget adták, komoly pénzt is fordítottak arra, hogy a mozgásukban korlátozott emberek a frissen átadott klubban közlekedni tudjanak. Ez a dolguk, ezért kapják a fizetést — gondolhatják sokan, s nem járnak messze az igazságtól. A hivatalok, azoknak bármely rendű és rangú alkalmazottai azért vannak, hogy szolgálják, ha úgy tetszik, kiszolgálják azt a települést, s annak lakóit, amelyen élnek. Csakhogy a nyírbátoriak jóval többet is tettek ennél. A jó példa ragadós, hiszen a hivatal segítsége mellé az egyes üzemek, vállalatok is letették, amit letehettek. így történhetett, hogy az ünnepélyes átadás utáni rövid fogadás is bensőséges, családias hangulatban zajlott. A kenyérgyár fi iss pogácsát, az AÉÉSZ üdítőitalokat, az egyik vállalkozó hidegtálakat ajánlott fel és vitt el a frissiben átadott klubba, pedig egyiküknek sem volt ez kötelessége. A nyírbátori példa számomra túlmutat önmagában. Azt a hitet erősíti bennem, hogy végre talán mégis megmozdul valami, s az önös érdekeken, az egyéni önzésen felülemelkedve másokért is képesek leszünk tenni... A kisvárdai Tüzép Mesterek boltjában, ahol különbözőféle csapokat, szerelvényeket forgalmaznak, diszkont élelmiszer, vegyi árú üzletet is működtetnek Elek Emil felvétele Kommentár .A-* ■ T© ■ 'S. Kopjafák tövében Balogh Géza 77» mlékművet avattak H/ Uszkában, nekik szánom hát e sorokat. Tulajdonképpen már a múlt héten, azon a fagyos, novemberi napon el kellett volna mondanom mindezt, ha másnak nem, hát legalább a halotti toron mellettem ülő helybélieknek. Azt, hogy most fogtam fel igazán, mekkora csapás érte negyvennégy lucskos őszén ezt a parányi, Batár menti falut. Ahonnan ötvenkét férfiember indult el a hírhedt „malenkij robot” -ra, hogy többségük sose térjen visz- sza. Nem először találkoztam e rettenetes tragédiával. Több írásban is beszámoltam róla, de csak most, ezen a nyegyvennyolc évvel későbbi napon értettem meg igazán az itthon maradtak fájdalmát, tragédiáját. Akkor, amikor megláttam a halottak emlékére emelt, katartikus élményt nyújtó emlékművet, a falu híres szülöttének, Erdélyi Tibornak az alkotását, s megha- lottam a köré gyűlt özvegyasszonyok zokogását. Akiknek negyvennyolc évet, egy teljes emberöltőt kellett várniuk arra, hogy elsirathassák a nyílt színen is kedvesüket, hogy gyertyát gyújthassanak az emlékükre. Ary Béla, Ary Elek, Ary Elemér, Ary József, Bakos Ferenc, Borbély Lajos, Debreceni Zoltán, Dezső Zsig- mond, Enghy Gyula, Erdélyi Sándor, Fórizs Mihály, a Fainer család, a Fischer család, Gacsályi Kálmán, Karmacsi Bálint, Kiss Károly, Kovács István, a Lebo- vics család, Mester György, id. Nagy József, Nagy József, Papp Bálint, Papp Zoltán, Szirmay Jenő, Szirmay Károly, Szirmay Zsigmond, Szűcs Ernő, Szűcs István, Szűcs Lajos, Török József emlékére... a nevüket viselő kppjafák tövében.
