Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
.... . ■ .... 1992. november 24., kedd HÁTTÉR Százmilliók a központi keretből Munkanélküliek aktív segítése Nyíregyháza (KM — Nábrádi Lajos) — Megyénkben az ellátásban részesülő munkanélküliek száma meghaladta az ötvenezret. Gyors javulásra nem számíthatunk, a foglalkoztatási gondok tovább tornyosulnak a fejünk felett. Az is igaz, hogy az illetékesek sokat tesznek a helyzet javítása érdekében. Eredményekről is beszámolhatunk. A sokakat érintő témáról Kakukkné Katona Ágnes, a megyei munkaügyi központ osztályvezetője tájékoztatta lapunkat. — Megyénk a gondok enyhítésére jelentős összegeket kapott központi keretekből. Kik és mire használták, illetve használják a támogatást? — A foglalkoztatási alapból idén 514 millió forintot kaptunk. Ez az országos keret 9,5 százaléka, tehát átlagon felüli támogatásban részesültünk. 90 százalék pályázat útján A központi alap 12 százalékát Borsod megyének juttatták, a szomszéd megyében van a legtöbb munkanélküli. A foglalkoztatási törvénynek megfelelően aktív és passzív eszközökkel igyekszünk javítani a helyzeten. Passzív eszköznek számít a segély, a pénzkeretek felhasználása akA SZERZŐ FELVÉTELE tív. Év közben sikerült bővíteni az aktív lehetőségek körét. Az említett összegen kívül pluszpénzhez juthattunk a konkrét foglalkoztatás támogatására, központi pályázaton megyénk újabb 371 millió forintot kapott. így kis híján 900 millió forint támogatáshoz jutottunk. Ennek 90 százalékát pályázat útján már lekötöttük munkahelyteremtésre, közhasznú foglalkoztatásra, munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatására stb. A maradék pénzre folyamatosan lehet pályázni, munkahelyteremtésre azonban idén gyakorlatilag már kimerült a keret. Az említett pénzösszegnek valamilyen formában 8500 megyénkbeli munkanélküli vette hasznát. Jövőre is számítani lehet központi támogatásra. — Fontos feladat a munka- nélküliek képzése és átképzése. Hol tartanak e feladat megvalósításával? — Jó tudni, hogy munkahelyi, vállalkozói igényekhez igazodik a képzés és az átképzés. Központunk 6 hónapra szóló munkaerőpiaci prognózisokat készít. S nemcsak fizikai, hanem szellemi dolgozók átképzésére is gondolnunk kell. Nem csak Nyíregyházán Arra is ügyelünk, hogy ne csak Nyíregyházán, hanem a megye más településein is legyenek tanfolyamok. Nagy- ecseden például ruhaipari szakmára elkezdődött egy átképzés, ez fokozatosan 120 munkanélküli foglalkoztatását oldhatja meg. Ezt az átképzést 6 millió forinttal támogatjuk. Vásárosnaményban kisvállalkozói tanfolyam tart decemberig. Ötvenhat tanfolyam volt folyamatban ősszel 1200 résztvevővel. Új tanfolyamok is indulnak idén, érdeklődni a kirendeltségeinken lehet. Az iskolarendszerű szakképzéssel is foglalkozunk. A szakképzési alapból idén csaknem 40 millió forintot osztottunk szét pályázatok útján. Megyénk iskolái, munkaadói örülhetnek ennek az összegnek. — A munkaügyi központ hogyan kapcsolódik a vállalatok, a munkaadók tevékenységéhez? — Szintén a foglalkoztatási törvénynek megfelelően ellenőrizzük a munkaadók létszámleépítéseit, azt is, hogy miként használják fel a támogatásokat. Számos üzem foglalkoztatással összefüggő tanácsokat kér és kap tőlünk. Pályázatok elkészítéséhez is segítséget nyújtunk. Kirendeltségeink sok munkahellyel napi kapcsolatot tartanak. A Kelet-Magyarország Álláskeresőknek című rovata jó közvetítő köztünk és a munkahelyek között. Több cég kérte tőlünk: „Munkaerő-igényünket tegyék közzé az újság Álláskeresőknek című rovatában is”. Lanyha a gazdaság — Sok elégedetlen ember felveti, hogy hazánkban nem kellőképpen kezelik a munkanélküliséget. Mi erről a véleménye? — Humánszolgáltatás a miénk. Mint említettem, aktív és passzív eszközökkel történik a munkanélküliség kezelése. A felsorolt példák és számadatok azt bizonyítják, hogy az illetékesek sokat tesznek a témával kapcsolatban. Szerintem is az aktív eszköz, a munkahelyteremtés a fontosabb. De a megoldást nemcsak a munkaügyi szerveknek kell keresni. A gazdaság élénkítése tágabb körű feladat. ' ...... Záhonyi csendélet. A kamionsor tagjai kerek egy napot várnak az átkelésre Balázs Attila FELVÉTELE s ' s ' ' y? v -f -é ______Tárca _ a valaki rámnéz, tudja mi jár a fejemben. A koszos ablakon keresztül bámulok kifelé. Látni úgysem látok semmit, de nem vagyok kíváncsi a velem együtt utazókra. Az Embereken kívül szeretnék lenni. A busz kanyart vesz, leszusszan, ajtót nyit. A fejek az újonnan jöttek felé fordulnak. S felkoppan az első lépcsőre a fehér bot. Mindannyiunk izmában megfeszül az akarat, s csak aztán szól a józan belátás, hely van bőven. A bot vége a mellettem levő székhez ütő- dik. Az én társam lesz. Orrom elfacsarodik. Tömény szeszszag csap meg. Mint egy ecetes vizesrongy. Lopva nézek arcára. Szeme tompán hunyorog a sötét szemüveg mögött. Figyelem, hogyan reagál a mozgásra, vajon nem csak az italtól homályos a látása? De csak meTapoicai Zoitán Ki vagy te? red előre, feszes tartással, egyenes derékkal, botjába kapaszkodva. A bot. Fehérnek fehér. De inkább vascső, mint a szokásos görbe támasz. Zománcfestékkel lekent, egyik végén jól látható a belémetszett menet. Most már teljes bennem a káosz. Ki vagy te? Egy szerencsétlen világtalan, aki sok társaddal ellentétben nem tűrted méltósággal a természet kegyetlenségét? S ha már a szem kába, legyen az agy is? Ki vagy te? Egy számító ép szemű, aki a mindannyi- unkban megbúvó sajnálatra, emberségre számítva palástolod bűnöd, magad is újabb bűnbe esve? Ki vagy te? Dönteni nem tudok, csak remélek. Másfelé vigyen utunk. De ki megmérettetni választott, az megmérettetik. Együtt számoljuk a megállókat. Én szemmel, ő talán magában. S ugyanakkor jutunk a végére. Bókán nyúl előre, kapaszkodót keres. Nyögve áll talpra. Megnyílik előtte, s előttem az utasfal. A lépcsőket egymás mellett vesszük. Az utolsónál segítenem kellene. Nem teszem. Vessenek meg érte. Folytatni a gondozást Nyíregyháza (KM) — A környező országok felekeze- teinek beszámolójával fejeződött be szombaton az a háromnapos nemzetközi tanácskozás, amelyet a református egyház szervezett a kelet-európai cigány lelkigondozók számára. A konferencia zárónapján dr. Virágh Pál köztársasági megbízott is felszólalt. Mint elmondta, a lelkigondozók nagy felelősségű feladatot vállaltak magukra, hiszen a mindennapi munka mellett még a cigánysággal, annak lelki életével is foglalkoznak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyházak mintha kicsit későn kezdtek volna ehhez a munkához. Nézőpont Az utca figyelme Cselényi György A piacgazdaság, a verseny, az éberséget és állandó készenlétet kívánó élet megedzi az ember koncentráló és reagáló képességét. Legalábbis, remélem. Ez jutott eszembe a közelmúltban két hír olvastán. Az események annak ellenére, hogy nem hazánkban zajlottak, mégis némi félelemmel töltöttek el: a mi megfigyelő képességünk vajon mikor jut el a nyugati országokkal való sikeres versenyhez szükséges szintre? Barcelonában történt, hogy a tűzszerészek az utolsó percekben hatástalanítottak egy robbanószerkezetet. A bomba egyik bevásárlócentrumban egy szatyor mélyén bújt meg. Es itt jön a lényeg, az irigyelt, éles szem: ugyanis a járókelők amikor látták: egy asszony az áruház elé óvatosan tetesz egy csomagot, majd gyorsan eltűnik, rögtön értesítették a biztonságiakat. A minap Londonban telt el néhány óra robbanásfélelemben. Az őrök egy 280 méter magas épület tövében két parkoló autóra figyelte k(!) fel. Az egyikben több pokolgépet kellett hatástalanítani. Mindkét sztoriban, az ámulatra méltó, hogy az egyszerű járókelők, illetve a szállodaőrök is mennyire figyelmesek. A lényeget, a veszélyt nem különlegesen képzett kommandósok, elhárítok, vagy hasonlók, hanem egyszerű, úgymond, hétköznapi emberek vették észre. Ekkor arra gondoltam, mi lett volna nálunk(?), ahol ha valamihez tanúkat keresnek, a legtöbben nem láttak, nem hallottak semmit. Megkockáztatom, abban az országban, ahol az utca embere az említetthez hasonlóan szemfüles, ott a gazdasági, a kulturális és egyéb területen dolgozók szellemi, cselekvési és érdeklődési szintje sem lehet alacsony. De vajon ez tanulás, adottság, esetleg mindkettő kérdése? Azt hiszem, az elkövetkezendő évek félreérthetetlenül tudtunkra adják a választ, ami arra is felelet: a mezőnyükben van- e mit keresnünk? Kisvárdán a Gyár úti lakótelep ellátását bővíti a Renomé Rt. nemrégiben megnyílt diszkont áruháza Balázs Attila felvétele Kommentár __________________ Szórakozásleckék Kállai János M ondhatnánk: ha valami, akkor a szórakozás, a pihenéssel fűszerezett kikapcsolódás a legmagánabb magánügy. Ne találja ki helyettünk senki, hogy mivel próbáljuk agyonütni a tévelygő időt, ne legyen kötelező végigszenvednünk a nevelve-oktatva szórakoztatásnak a közelmúltban még oly divatos, felülről kezdeményezett és irányított penzumait. Persze, azért ez az elutasító attitűd veszélyeket is hordoz magában, mert csak a szakemberek a megmondhatói, hogy hová vezet, ha a lassanként totálisan elüzletiesedő szórakoztatóipar gyakran nagyon kétes értékrendje lesz az iránymutató: fiatalnak, idősebbnek, gazdagnak, szegénynek. A nemrég Nyíregyházán megtartott Szórakozás és szórakoztatás elnevezésű tanácskozás éppen a tömeg- kultúrában mostanában igencsak megszaporodott, a kommersz, a bóvli, a giccs térhódítását segítő jelenségekre, tendenciákra kívánta felhívni a figyelmet. Arra, hogy a hagyományos kultúraközvetítő intézmények funkciójában gyökeres változtatásokat kell végrehajtani, méghozzá az erősen módosult rétegigények és szórakozási „szokások” fel- térképezésével, bemérésével. Mert a piac kínálatában megjelentek a játéktermek, a rexszalonok, a kaszinók, egyre több a „kukkolda” (peep show), a szexmozi, hogy csak a legismertebb új formációkat soroljam. Nem tudni róluk, úgy tenni, mintha nem lennének, még struccpolitikának sem válna be. Annál kevésbé, mivel bennük a tömegszórakoztatás legkönnyebben befolyásolható alanyai, a 10-18 évesek számítanak törzsvendégnek. Akiket azért jó szóval oktatni (mondjuk éppen a szórakozás tudományára) legalább annyira kötelességünk, mint a „játszani is engedd” örömteli szabadságát megéreztetni velük.
