Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

1992. november 23., hétfő HÁTTÉR . v Kelet-Magyaromág 3 Segélyszállítmány Amerikából Mindenki jól jár vele Nyíregyháza (KM - Kováts Dénes) — Talán a sivatagot is megjárta az az élelmiszer­szállítmány, amely a közel­múltban érkezett megyénk több településére az amerikai kormány jóvoltából, a Nép­jóléti Minisztérium Válság- kezelő Irodája közreműkö­désével. Hasznukat a szociális segélyre szorultak látják majd. Az említett feltételezésnek azért lehet alapja, mert a rak­lapok közül kihulló homok, s annak a ténynek ismerete, hogy az Öböl-háborúban har­coló katonák számára készül­tek e csomagok, erre engednek következtetni. S a katonákat nem lehet alamizsnán tartani... / Árusítani tilos — Hatvan raklap érkezett a megyeszékhelyre — tájékoz­tatott Gacsályiné Hankovszki Edit, a polgármesteri hivatal munkatársa —, Rotterdamból szállították a fővárosba, mi onnan hoztuk el. Az amerika­iaknak mindössze két kikö­tésük volt, az egyik, hogy árusítani tilos a csomagokat, a másik, hogy Magyarországon lehet csak felhasználni. Egy- egy raklapon 48, közel tízkilós doboz volt, mindegyikben 12 napra való élelmiszeradag. Légmentesen csomagolták be a porciókat, amikor az Ál­lamokban összeállították — ahogy dukál —, hogy minél tovább elálljanak, hisz nem lehetett tudni, mikor használ­Néhány apróság a csomagból Szekeres Tibor felvétele ják fel. Tucatnyi, különböző fajta, kalóriadús, jóízű, laktató menüt, emellett hideg élelmet, kiegészítő táplálékot tartal­maznak a csomagok Csirke rizzsel, tonhal tésztá­val, sonkaszelet krumplival, húsos spagetti paradicsom­mártással — hogy csak né­hányat említsünk — jelentik a főételt, emellett kávé- és üdítőitalpor, kétszersült, dzsem, sajtkrém, csokoládé és egyebek a kiegészítő enni­valókat. Természetbeni juttatásként kapják meg a segélyezettek az élelmiszereket, bizonyára nagy segítséget jelent min­denkinek. Kéthavi segítség A nyíregyházi polgármes­teri hivatal a napokban osztot­ta, osztja egy részét a rá­szorulóknak, karácsony előtt lesz még hasonló akció. Se­gítenek az egyházak is, né­hány raklapnyit pedig a gyer­mekvédő intézet, az ingyen­konyha, a szociális otthon, a jóléti szolgálati alap és a pi­henőház hasznosít. Csupán egy példa: az in­gyenkonyhán naponta 30 fő­vel számolva mintegy kéthavi időtartamra lehet megoldani a rászorulók ellátását. A segély- csomagok mellé (nagyon praktikusan!) felhasználási ta­nácsokat is mellékelt a hivatal, nem szeretnének úgy járni, mint volt rá példa a főváros­ban: az érintettek nem tudták, mit kezdjenek a kapott cső-, magok egy részével, így sze­métbe dobták... Ingyen szállították — Reméljük, hogy ered­ménnyel jár az adományok szétosztása, eléri célját — mondta Gacsályiné. — Fel­tétlenül meg kell említenem a sóstóhelyi Kelet-Bor Kft. ve­zetőinek és a raktárnál dolgo­zók áldozatos munkáját, akik lepakolták és tárolták a szállít­mányt, nem riadva meg az éjszakai munkától sem. Kö­szönet jár a Start Vállalatnak is, térítésmentesen szállították be a csomagokat Sóstóhegy­ről. Jól jött tehát az amerikai segítség megyénk érintett tele­püléseinek, természetbeni jut­tatással tudták így támogatni a sanyarú körülmények között élőket. S nem megvetendő az sem, hogy az amúgy is szűkös önkormányzati segélykerete­ket is kiegészítette. így vél­hetően mindenki jól jár. Korszerű módszerekkel a gyarmati kórházban Fehérgyarmat (KM) — Je­lentős változás következett be a fehérgyarmati városi kórház gyógyító munkájában. A négy alapszakmán kívül az újonnan létesült szemészeti, sürgőssé­gi, intenzív, krónikus belgyó­gyászati, fertőző és gégészeti osztályokon 295 beteget tud­nak egyidejűleg fogadni az egész megye területéről. Min­den szakorvosi és egészségü­gyi középkáderi állás be van töltve; s ennek hatása meg­mutatkozik abban is, hogy a betegforgalom meggyorsult. Szakambulancia áll rendel­kezésre — s így megalapozot­tan történik a döntés — hová kerüljön a beteg. A cél az, hogy a sürgősségin, vagy ott­honról való bejárással gyó­gyítsák azt, akinek nincs szük­sége a kórházi ágyra. így pél­dául Fehérgyarmaton aranyér­eltávolítást is úgy végeznek, hogy nem kell befeküdni a kórházba. Az epehólyag-eltá­volítás sem okoz ma már gon­dot Fehérgyarmaton. Akik bekerülnek a kórház­ba, a tisztaságot, a fegyelmet, az ápolást illetően is pozitív változást tapasztalnak. Áz osz­tályokon lévő színes televí­ziókon — a városi kábel- hálózat segítségével — a helyi és a műholdas programokat is nézhetik. Helyben van lehetőség lapa­roszkópos gyomor- és vastag­bélvizsgálatok gyors, fájda­lommentes elvégzésére is. Beigazolódott: jól döntöttek a szatmári települések — ami­kor úgy vélték — szükség van a fehérgyarmati kórházra.--------Tárca — ávid igazából nem tud­ta, mit kellene monda­nia. Zavarban volt, mert nem teljesítette ígéretét. Nem tele­fonált. Csak állt némán a fi­atalasszony előtt, ügyefogyot- tan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Pedig tudta, sőt, várta, hogy bekövetkezik ez a találkozás. Régen, nagyon régen tör­tént az első. Úgy másfél évti­zede, egy májusi napon, vélet­lenül. Egyik haverjával uta­zott a szomszéd településre, s a vonaton felfigyeltek két lányra. Jó heccnek indult csu­pán, kis kalandnak, szóra­kozásnak: megszólították őket. Aztán együtt szálltak le mind a négyen — ő a barnát. Dórát választotta. Beszélget­tek, sétálgattak, közben tár­saik eltűntek valahová mö- gülük. Külön utakon járt a két pár. Az idő eltelt, indulni kel­lett hazafelé. Kettesben utaz­tak vissza, majd találkozót beszéltek meg. Dávid osztálytársnője vál­lalta a postás szerepét, aki a leánykollégiumban egy eme­leten lakott Dórával, így is­merte. A levelek jöttek-men- tek, időnként találkoztak, az órarendtől, a kollégiumi há­zirendtől —s a szülei engedé­kenységétől — függően. He­teken, hónapokon át. Talán túl szégyellős, félénk volt, talán be sem merte vallani nyíltan, igazán; talán a lány „csak" barátjának érezte: sosem fog kiderülni. Hisz utólag már úgyis mind­egy. Még el sem kez­dődött a kölcsönös sze­relem, s máris vége sza­kadt. Időnként azért még váltottak néhány levelet. Aztán hallotta a hírt: Dóra férjhez ment. Már ő is mást szeretett ugyan, de a Szíve mégis gyorsabban kezdett dobogni: szeretettel gondolt rá, s feltolultak a régi szép, és szomorkás emlékek. Hogy, hogy nem, később is­mét összefutottak. Hivatalos ügyben járt egy cégnél, ott találkoztak újra. Meglepet­ten, de nagy örömmel üd­vözölték egymást. Néhány­szor — nem minden szándé­kosság nélkül — Dávid visz- sza-visszatért oda. Nem tudta igazából miért, hisz boldog családi életet élt, Dóra és közte semmi sem történt. Nosztalgia? Munkája másfelé sodorta közben, tán másfél év is eltelt utolsó találkozásuk óta. A vá­rosban futottak össze, ki­derült, a fiatalasszony to­vábbképzésre jár. Megígérte: telefonál majd, hogy megbe­széljenek egy találkozót, töb­bet megtudni egymásról, sor­suk alakulásáról. De nem hív­ta még fel. S most Dóra itt áll előtte, üdén, barátságosan. Talán végigkíséri életét? Csupán így, fel-felbukkanva, ártatlanul? Kováts Dénes Emlékképek Ünnep együtt Balogh József mikor Virágh Pál cím­zetes államtitkár átad­ta a kitüntetéseket az októ­ber 23-ai, megyeházán tar­tott ünnepségen, a köszöntő szavakat néhány szemrehá­nyó, neheztelő mondat kö­vette. Azt kifogásolta — jog­gal —, hogy most, amikor szabad az emlékezés 1956- ra, amikor együtt ünnepel­hetné az ország a forradal­mat, a szabadságharcot, amire tilos volt emlékezni 35 éven át, érthetetlen: miért nem együtt ünnepel Nyír­egyháza, miért kell külön szervezni a megyeházán és a művelődési központban a megye és a megyeszékhely ünnepségét. Akkor nem. volt válasz, bár a jelenlévők közül töb­ben is tudták, mi volt az oka. Ez derült ki néhány napja a megyei és a megyeszékhelyi közgyűlés vezetőinek meg­beszélésén. Az ünnepre ugyanis együtt készültek, senkinek nem jutott eszébe a különcködés. Am a sors köz­beszólt. A lovasszobor le­bontása vagy otthagyása vitát váltott ki a TIB és a városi közgyűlés között, erre a TIB vezetői azt mondták: ők nem hajlandók együtt ün­nepelni azokkal, akik a for­radalom leverésének jelké­pét nem távolítják el. A megyei közgyűlés veze­tői erről mit sem tudva (nem a vitáról, hisz az hangos volt, hanem a szándékról) igent mondtak, amikor a megyeháza nagytermét kér­ték az ünnepségre, s ter­mészetesen vállalták a ren­dező szerepét is a TIB-bel és POFOSZ-szal együtt. A vá­ros pedig — miután kihagy­ták őket a névsorból — ön­álló ünnepséget szervezett. A már említett közös megbeszélés azért is jó volt, hogy ezt tisztázhatták és sok egyéb mellett abban is meg­egyeztek: ezután minden ál­lami és nemzeti ünnepet — március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át — együtt rendeznek meg. Függetlenül attól, hogy ki párttag és ki nem, vagy hogy ki melyik pártnak kötelezte el magát. Nagymosás után Balázs Attila felvételei . Kommentár_________ Téli kisjavítás Galambos Béla L assan befejezéshez kö­zelednek az őszi tenni­valók a határban, s jön a ré­gen „téli nagyjavításnak” hívott munkák ideje, mely­nek során traktorosok, sze­relők a műhelyek „langyo­sában", sorra rendbe tették az egész évben nyúzott gé­peket, felkészítve azokat a következő idényre. Mára alaposan megválto­zott a helyzet a gépjavítások terén a megyében. A gépek nagy részét ugyanis — első­sorban persze a kisebbeket — a legtöbb termelőszö­vetkezet kiadta egyéni, il­letve társas vállalkozásba. Tőlük az üzem csak megren­deli a munkát, majd pedig kifizeti a szolgáltatást. Az alkatrészbeszerzés, -készle­tezés és a javítás gondja így most már a vállalkozóé. A változás meg is látszik a nyíregyházi Agroker alkat­részforgalmán, ahol nagy visszaesésről panaszkod­nak. Az öt évvel ezelőtti két- három millió forinttal szem­ben manapság csak jó eset­ben érik el a napi ötszázezer forintos forgalmat. A „bé­lyegzővel" történő fizetéssel együtt megszűnt a teher­autós tételű vásárlás is. A zömében csak készpénz el­lenében kiszolgált vevők már szimeringből is csak néhány darabot, s nem egy egész zacskónyit kérnek — mondják az alkatrészosztá­lyon. A szövetkezetek, amelyek egyébként is el vannak fog­lalva belső dolgaikkal, pénztelenségükkel, már má­sodik éve nem adnak alkat­részmegrendelést az Agro- kernek. Emiatt gondban van a kereskedelmi vállalat is, nem tudja mit készletezzen. A gyakorlat azt mutatja, hogy főként az MTZ trak­torok alkatrészei, s azok közül is csak a legszüksége­sebbek iránt van kereslet. Egyébként az is igaz, hogy minden géptulajdonosnak ma már több csatorna áll rendelkezésére a beszerzés­hez. Ezek közül nem kevesen választják mifelénk az al­katrész kereskedelemben is virágzó KGST-piacot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom