Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

1992. június 25., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Keiet-Magyarország ] 1 Nyírteleki képeslap. Jólesik a délutáni séta kicsiknek és nagyoknak egyaránt Haaasztos! Pál favéiua Szembe nem mehetünk az emberekkel Együtt könnyebb, külön jobb Válla] (KM — BJ) — Szőnyegre került a térkép. A polgármester szobájának padlószőnyegén szétnyitha­tó szeletekből kerekedik ki Vállaj képe, s derült ki pilla­natok alatt, hogy Itt a világ vége. Keletről, délről és nyu­gatról Románia veszi körbe, egyedül észak felől, Mérk Irányából közelíthető meg. Persze, ha tudjuk, hogy Csanálos, Börvely, Fény, Kap- lony, Kis- és Nagymajtény, Nagykároly — a három égtáj felőli szomszéd —, s hogy ott épp olyan svábok laknak, mint Vállajon —, akkor nem is a világ vége. Csak azt a kaput kellene megtalálni és felnyitni, amit a háború után lehúzott határok megszüntettek. És ak­kor nem éreznék magukat rokonok szomszédságában egyedül. A történet itt is szokványos: 1970-ben házasították össze a falu akarata ellenére Mérket és Vállajt, a két falut és tanácsot, s a legutóbbi választás után alakulhatott meg csak ismét az önálló képviselő-testület. Az­után költöztek vissza az erede­ti községházára, a megürese­dett pártházba. Talán ezért is mondja Révész Antal polgár­mesterjóleső érzéssel, hogy a hét képviselő között nincs egyetlen párttag sem. Igaz, pártmentes a falu is, inkább templomba járnak, megőrizték őseik által Németországból hozott vallásosságukat. Elfogyott a Gyönyörű a vállaji templom. Aki nem járja körül, akár össze is téveszthetné a nyíregyházi római katolikus templommal, az igazi különbség csupán az, hogy egyik tornyát nem tudták felépíteni, mert elfogyott a pénz. Az első világháború alatt épült, sajnos mostanára beá­zik, s kevés az az egymillió fo­rint, amit tavaly és az idén megóvására kaptak. Főoltára második legmagasabb oltár az országban és három mellékol­tára közül egyet a málenkij ro­botból hazatért svábok ado­mányaiból építettek. Ebben a faluban is mindenki megszen­vedett, rájuk is kimondták a kollektív bűnösséget, mert az egész falu német volt. A köz­ség központjában felállított emlékműbe vésett halottak is erről árulkodnak. — A falunak jobb, hogy visz- szanyerte önállóságát, saját akaratának megfelelően szer­vezheti életét, és pénzét saját céljaira tudja felhasználni, — fogalmazta meg Révész Antal polgármester, annak ellenére, hogy korábban Mérk-Vállaj ta­nácselnöke volt —. Igaz, hogy fejlesztésre régebben több volt a pénz, és ha bölcs döntéseket hozott a tanácstestület, akkor egy-egy település fejlesztése felgyorsulhatott, de az em­berek azt mondják: inkább le­gyen szűkösebb a falu kasszá­ja, de az mind a mienk és tud­juk mire fordítjuk. Összenőtt a két falu Ha nem lennének pályáza­tok, ha nem lenne a testület takarékos, most például egy fillérünk sem lenne fejlesz­tésre. De takarékoskodunk, és szívesebben jönnek az em­berek is közhasznú munkára. Most például a temető és a ká­polna rendbetételét, felújítá­sát, az óvoda, az iskola felújí­tását és tornaterem építését kezdtük, kezdjük el, és jön­nének a vállalkozók is, akiknek fantáziáját megmozgatta a ha­tárnyitás híre, de várakoznak, míg nincsenek pontos dá­tumok. — A pénzt elkölteni könnyű, ezért gazdálkodni kell vele — mondja Lovász János Vállaj jegyzője. — Tavaly például ki kellett volna cserélni az iskola­padokat, 300 ezer forint lett volna az ára. A bútorgyárral készíttettünk 30 ezerért lapo­kat, aztán lefestettük, fel­szereltük, s senki nem monda­ná meg, hogy ezek nem újak. Tizedannyiért. Nagy baj vi­szont, hogy nő a munkanél­küliek száma. És ez a gond nem kisebb, ha elindulunk Vállajról Mérkre, akkor sem. Tulajdonképpen összenőtt a két falu, mégsem egészen egyformák az em­berek. Mérken is él annyi sváb, mint Vállajon, de Vállajon min­denki az, (1150 a lélekszám), Mérken élnek magyarok, és a 2600 lakos 20 százaléka, sőt van olyan osztály, ahol a tanu­lók 40 százaléka cigány. így aztán gondolkodhatnak rajta, hogy ki is Mérken az etnikai kisebbség. — Van itt min gondolkodni — mondja Kaluha János, aki társadalmi megbízatásban vál­lalta el a polgármesterséget. Az egyébként testnevelés—bi­ológia—technika szakos tanár az általános iskola megbízott igazgatója, de a válás után a falu gondját is a nyakába vette. — Kemény dolog volt a válás. Egy közösen kialakított testet kellett szétvágni, és ez fájdalmas dolog, az emberek azonban nagyon óhajtották. Ilyen a székhelyközségsors. A társközségekben mindig azt mondták: azért nem jut nekik, mert kell a központnak, mert ott a tanács, a székhely pedig sokszor azért nem saját magát fejlesztette, nehogy meggya­núsítsák. Mérken is azt tartják, most indulhat a falu az önálló fejlődés útján. Az infrastruktú­rára, az egészségügyre és az oktatásra szentel legnagyobb figyelmet az új polgármesterrel együtt tíztagú képviselő-tes­tület, akik közül mellesleg sen­ki semmilyen pártnak nem tag­ja. Útjaik csaknem teljes egé­szében pormentesek. De ezt tartják legfontosabbnak, mert korábban szomszédok estek egymásnak, ha valaki el akarta vezetni portájáról vagy kapuja elől a vizet, mert az nyilvánva­ló a másikéra folyt. Egy minila­bort építettek, így csak a kór­házi vizsgálatok miatt kell Szálkára utazni. A crossbar megérkezett, fájó pont az isko­laépítés, és a gázból sem biz­tos, hogy ebben a ciklusban valami lesz. Mert pénzt ilyen kamatok mellett felvenni ön- gyilkosság. — Hogy élünk különváltan? — kérdez vissza a polgármes­ter. — Tudomásul vesszük, mennyiből gazdálkodhatunk. Lehet hogy kevesebb, de a miénk. Lehet egy jó szom­széddal összefogni, de az ne legyen kényszer. Ez a falu akarata volt és szembe nem mehetünk az emberekkel. Saj­nos sok pénz kell szociális cé­lokra, mert sok a szegény em­ber, és egyre kevesebb a mun­kahely. Hát még Tiborszálláson. Ez a falu volt a legszegényebb a környéken, pedig nem panaszkodnak arra az időre sem, amikor Mérk-Vállaj társ­községe volt. Azt mondták, hogy a megyében nem épült annyi templom, mint Tiborszál­láson az elmúlt évtizedben, és ez körülbelül igaz is: 1980 és 86 között római, görög kato­likus és református templom épült a faluban. — És egy négy tantermes iskola, orvosi rendelő, egész­ségház — mondja Sándor Csaba polgármester, — de fájt a falunak, hogy itt munkahely sohasem létesült. Itt kenyér­adó egyedül az iskola és a me­gyei szociális otthon, mert a tsz is Mérkhez tartozik. Min­dennap odajártak az emberek dolgozni, de munka már ott sincs. Ma 130 itt a munkanél­küli, pedig a szociális otthon­nal együtt sincs 1200 lakója a falunak. Rosszak az útjaink, a mentő sem tud bejönni, és ép­pen most kaptam a hírt, hogy nincs több pénz a pályáza­tokra, az idén már nem épülhet több belterületi út, nem támo­gatják. A mentő sem tud bejönni Csoda-e ezek után, ha elke- serítőek azok a számok, ame­lyeket a polgármester mond? Itt élnek olyan családok, ahol 2680 forint az egy tagra jutó jövedelem. S a négyezer forint már nem is számít kevésnek. Csoda-e, ha a költségvetésből legnagyobb összeget szociális célokra költenek, hogy átvál­lalják legalább az étkezésinor- ma-emelkedést, hogy tízórait adhassanak, de csak 14 csa­lád kap rendszeres nevelési segélyt, pedig lényegesen többnek kellene. Igaz, Tibor­szálláson megszokták a sze­génységet. Valamikor grófi bir­tok volt, az emberek cselédek voltak, s ha adtak is 9 gyerekre 24 holdat, a tsz-be már 4-5 holddal léptek be, mert szét­osztották a családtagok között. És öröklődött a szegénység. Ma például 54 kölcsönös van, négy kivétellel mindenkinek kiegészítést kell adni, mert nem tudnák fizetni a megemelt kamatadót. Ha valakinek jut is munkahely, 4200-4300 forintot keres Mérken a kesztyűüzem­ben. Ennek ellenére is meg­próbálták a gáz bevezetését megpályázni, de ha a költsé­gek 60 százalékát megkap­nák, akkor is 16 milliót kellene a családoknak letenni. Csoda-e, ha a jövőt sötétnek látják? És ezen az önállóság sem sokat segít. Fejlesztési hozzájárulások Lassan megszűnnek a pánt­likázott pénzek, s az önkor­mányzatok szabadon dönthet­nek a költségvetésükben sze­replő összeg felhasználásáról. Vannak azonban kivételek is. Ilyen például a nevelési segély, amelyet a Népjóléti Minisztéri­umtól lehet igényelni, de ilyenek a községfejlesztési hozzájárulá­sok is, amelyeket például ci­gánytelepek felszámolására, fo­lyékony hulladék elhelyezésére, hamvasztásra, hatósági halott­szállítás támogatására, körjegy­zők bérére, tb-járulékra, lakos­sági távhőszolgáltatások támo­gatására, vagy a száz főt meg nem haladó iskolát fenntartó ön- kormányzatok támogatására ad­nak. Fagyi E gy gömb fagyi éra, vagyis 10 forint kel­lene a megye felnőtt lakosságától ahhoz, hogy megkezdhesse működését a mentőhelikopter szolgálat A legutóbbi megyei közgyű­lésen megszületett a határo­zat az újfajta egészségügyi szolgáltatás megkezdéséről, ám a működés költségeit csak a helyi önkormányza­tokkal közösen vállalhatja Fel a megyei önkormányzat. Egy ezer lakosú falunak nem több, mint évi tízezer, mintha évente egyszer az Önkormányzattól mindenki egy gömb fagylaltot kapna. Törvényre várva Nyíregyháza (KM) — A céltámogatások rendszerének életében alapvető változást hoz, ha elfogadják a céltámo­gatási törvényt a honatyák. Ez biztonságot jelent majd az ön­kormányzatoknak, mert hosz- szabb távon meghatározza a támogatások nyújtásának rendszerét. Az állami költség- vetésnek nyilvánvalóan nem praktikus mondjuk három évre előre elkötelezni magát, ám az önkormányzatok gazdálkodá­sában alapvető fontosságú lesz, hogy ha eldöntenek vala­mit, s állami segítséget kémek hozzá, nem kell attól tartaniuk, hogy most megkapják, de ki tudja mit hoz a jövő. Pontosan meghatározhat­ják, mire fordítják a saját pén­züket, s tudják, mikorra kell előteremteni ahhoz, hogy a biztosan érkező támogatással kiegészítve megvalósíthatják elképzeléseiket, s nem kam­pányon, nem ismeretségeken múlik majd, ki kap vagy ki nem. A törvény jóváhagyása után — erre még talán a nyáron sor kerül— a jövő évi induló céltá­mogatások odaítélése már en­nek alapján történik. Dologidőben teljesen elnéptelenedik a kékeset főutca Pályázatok és milliók Nyíregyháza (KM) — Az önkormányzati gazdálko­dással összefüggő adatok, információk leghamarabb a TÁKISZ-hoz jutnak el. Az ön- kormányzatoknak nem kell lefordítani e rövidítés jelen­tését, ám aki nem tudná Te­rületi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot jelent Hozzájuk juttatják el a be­nyújtásra szánt pályázatokat, tőlük kérnek segítséget azok elkészítéséhez, sőt ha elbi­zonytalanodnak: vajon szabá- lypsan, jól gazdálkodtak-e, a TÁKISZ-tól kémek egy gyors revíziót is, mert ebben a szer­vezetben dolgoznak azok a szakemberek, akik ismerik az önkormányzati gazdálkodás csínját-binját. Az idén százhat önkormány­zat, 210 céltámogatási pályá­zatot nyújtott be, amelyből 139-et fogadtak el. Víz, szennyvíz, oktatás, valamint az egészségügy gépesítettsé­gének, műszerezettségének javítása szerepelt a palettán, amelyhez céltámogatást kér­hettek az önkormányzatok. A végeredmény: egy és negyed milliárd, ezt az idén kapják az önkormányzatok, de mivel 1994-ig érvényes ez a pályá­zati rendszer, újabb összegek igényelhetők. Két új célra is adtak az idén pénzt, mégpedig az alsó- és középfokú intézményeknek kollégium létesítésére. Tizen­nyolc pályázat érkezett, az el­nyert támogatás összege 190 millió forint. Ötvenhárom pályázatot uta­sítottak el, de május 15-éig, az országgyűlés döntése alapján, lehetőség volt a dokumentu­mok pótlására. Tizennégy ön- kormányzat élt ezzel a lehe­tőséggel, s tizenhat pályázatot nyújtottak be ismét, ezek elbí­rálása folyamatban van. A napokban döntöttek az 1992-es önhibájukon kívül hát­rányos helyzetben lévő önkor­mányzatok kiegészítő támo­gatásáról. A megyéből 33 ön- kormányzat nyújtotta be pályá­zatát, a TÁKISZ szakemberei úgy vélekednek, hogy egyhar- maduknak van esélye arra, hogy pénzhez jusson. Címzett támogatásként — ez azt jelenti, hogy nem kell hozzá saját erő, a beruházás teljes összegét az állam állja — 1,1 milliárdot kapott erre az évre a megye, amiből a nyír­egyházi, a kisvárdai, a máté­szalkai kórház rekonstrukcióját folytatják, és felépülhet a nagykállói kollégium is. A hatámyiladékok karban­tartására huszonhat önkor mányzat 11 milliót kapott. Ez nem nagy összeg, de ezt a munkát támogatás nélkül is el kellett végezni, jelentősége ezek után mérhető. Hat határ- átkelőhely — Záhony, Bara­bás, Tiszabecs, Lónya, Csen- gersima, Beregsurány — is ka­pott kisebb támogatást külön­böző létesítmények építésére. Az oldalt összeállította: Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom