Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-17 / 295. szám

1991. december 17., kedd HATTER Kelet- Magyarország 3 Nyitott kapuk a felzárkézáskoz Iparüző-hívogató Balogh József Nyíregyháza (KM) — Nin­csen ipar hírközlés nélkül. Akár jelmondata is lehetne ez minden olyan területnek vagy településnek, ahol ipar- fejlesztésre szánják magukat. Éppen a hírközlés hiánya az egyik döntő oka annak, hogy az országnak ezen a vidékén nem alakult ki, nem vert gyökeret az ipar. Most remény van egy je­lentős változásra. A kormány megígérte a támogatást, így svéd segítséggel 1993-ra a megye hírközlő hálózatának és góckörzeteinek fejlesztése elkészülhet. A digitális ge­rinc kiépítése lehetővé teszi a kistelepülések telefonellá­tását, és az egyéb hírközlő eszközök (telex, telefax) ki­terjedt alkalmazását is. A vízzel, az ivóvízzel nem sok gondja lesz a me­gyének, hiszen gyakorlatilag már a nagyobb tanyákon is ott a vezetékes víz, annál több gondot okoz a szenny­vízelvezetés. A tisztítóművek és a hálózat kiépítésére je­lentős támogatást ad a kor­mány azoknak a települések­nek, amelyek pályázatot nyújtanak be. Rendkívül elő­nyös helyzetben van Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye a földgázellátás és az elekt­romos energiaellátás bővít­hetősége tekintetében. Itt ér­keznek be a Szovjetunióból az energiát szállító vezeté­kek, s ha a szállítások meg­bízhatóak lesznek, úgy ko­moly esélye van a megye sok településének, hogy néhány éven belül gázzal fűthetnek majd. Azon is érdemes len­ne gondolkodni, hogy orosz vagy ukrán energiát terme­lőkkel közös vállalatokat le­hetne létrehozni, amelyhez nyugati (amerikai) tőke is se­gítségül jelentkezne. Rendkívül jó lehetőségek kínálkoznának a kereskede­tak arról is: hol, milyen adottságok kínálkoznak leg­inkább egyes termékfajták gyártására. Az eredmény ér­dekes és megvalósítható. Nyíregyháza körzetében pél­dául a szórakoztató elektro­nika, irodagép-műszer, szá­mítástechnika, raktárbázis, kereskedőház; Mátészalka körzetében gépjármű-össze­• U kormány támogatla • Kürzetek és lehetőségek • Merev szabályozék lem fejlesztésére. A regioná­lis terület- és településfej­lesztési tanulmány készítői előzetes piackutatást végez­tek a keleti piaci lehetősé­gekről, azokról a kurrens ex­porttényezőkről, amelyek kapcsán reális lehetőség nyí­lik arra, hogy akár helyi, akár nyugati vegyes vállala­tok formájában felkészülje­nek a piacok kiszolgálására. Lehetne ez élelmiszeripar, mezőgazdasági és háztartási gépgyártás, szórakoztató elektronika, vasipari szerke­zetek, textilruházat, élelmi- szeripari gyártó gépsorok, légkondicionáló berendezé­sek, építőipari elemgyártás, gépjárműipar, irodagépek, számítástechnika, bőripar, üveg-porcelán-, kézműipar, illatszer, háztartási vegyi­anyag és így tovább. Noha ezek a kereskede­lem lehetőségei, az iparnak nyilvánvalóan ehhez kellene alkalmazkodni. Ugyancsak a tanulmány készítői vizsgálód­szerelő, gépipar; Tiszavasvári körzetében élelmiszer-feldol­gozás, hűtőgép, bőripar, vegyipar; Csenger körzetében élelmiszer-feldolgozás, mező- gazdasági kisgép és szer­számipar, raktárbázis, ke­reskedőház; Vásárosnamény körzetében építőanyag-ipar, faipari szerkezetek, kézmű­ipar, üvegipar, kereskedőház; Fehérgyarmat körzetében háztartási gépipar, építő­anyagipar,, építőipari elem­gyártás; Nagykálló körzeté­ben ruházat, textil, kézmű­ipar; Nyírbátor körzetében ruházat, textil, kézműipar; Záhony körzetében illatszer - vegyianyag, raktárbázis, ke­reskedőház. Természetesen ez a felsoro­lás nem teljes körű, hiszen több olyan üzem van a me­gyében, amelyek termelésére tovább lehet építeni. Ilyenek a már működő vegyes válla­latok közül többek között az Interspan, a Nyíregyházi Konzervgyár, a fehérgyarma­ti MACOWE, a csengeri Ag- rofruct, a mátészalkai Euro- mobil, de ide sorolható né­hány tsz-kezdeményezés vagy a nyíregyházi repülőgép- gyártás is. Mindezek megvalósításához természetesen vállalkozókedv és némi pénz szükséges. A vállalkozások segítésére, élénkítésére az országban el­sőként jött létre Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében egy válalkozói tanácsadó iroda, majd egy vállalkozásélénkí­tő alapítvány. A vállalkozás- élénkítés másik eszköze a kelet-európai Kárpátok-Tisza Munkaközösség létrehozása, amely a gazdaság, az infor­máció, a tudomány, az ide­genforgalom, a területrende­zés és a kultúra területén szeretné kifejteni tevékeny­ségét. A harmadik működtetési forma a Mezogiorno-prog- ramhoz hasonló kormány- program e térség gazdasági kibontakozásához. Ennek szabályozórendszerében olyan pénzügyi, finanszírozó és adórendszer-működést kelle­ne kidolgozni, amely lehető­vé teszi mind a helyi, mind a külföldi vállalkozók számá­ra a kedvező telepítést, illet­ve fejlesztéseket, másrészt azokat a garanciális feltéte­leket, melyek a vállalkozói bizonytalanságokat kiegyen­súlyozhatják. A településstruktúráról, a környezetvédelemről, az ide­genforgalomról és az egyéb infrastruktúrákról a követ­kező részben lesz szó. (folytatjuk) Garanciális Hordós László mminden cserélhető lett. IWB Nemcsak a porszívó, de a rendszer, a világ­nézet, a munkahely, a hit és az élettárs is. És mi buzgón élünk az alkalommal. Le­cserélt „csatolt ■ részeink” többé-kevésbé csereszaba­tosak ugyan, de életünk, kapcsolataink minősége nem javul. Újra és újra el­követjük hibáinkat, melyek úgy hozzánk nőttek már, mint tulajdon húsunkhoz a bőrünk. Szinte már csak általuk vagyunk definiál­hatóak. Barátok jönnek- mennek körülöttünk — job­bára már ők is csak baja­inkban jutnak eszünkbe, s ha a szalmaszál még elég erős, csak akkor nem süly- lyedünk lejjebb. Ha lenne valaki, aki egy­szer és mindenkorra ga­ranciát vállalna el-elromló életünk megjavítására, minden sokkal egyszerűbb lenne. Kudarcaink nem okoznának nagyobb lelkiis- meretfurdalást, mint fritte- useink fűtöszálcseréje. Saj­nos azonban ez nem így van. Problémáinkat töké­letlenségünk folytán hábo­rús szilánkokként beágya­zódva hordozzuk magunk­ban. Lelkünk egy-egy hir­telen mozdulatára belénk- nyilall a fájdalom. Aztán valahogy mégis időről idő­re talpraállunk. Megpróbá­lunk felejteni. Csak időnként kiégő em­berségbiztosítékunk figyel­meztet: a készülék cseréjé­re semmi esélyünk. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Vállalat radiátorüzemé­ben eddig 20 ezer négyzetméter ipari lapradiátort gyár­tottak belföldi megrendelésre és ipari exportra. Képün­kön a radiátorok tagosítása, harasztosi pál felvétele Tárca A z én gyermekkorom­ban még misztikus hangulata volt Kará­csony ünnepének. Falunk­ban, Kömörőben, mi gyere­kek már hetekkel előtte izga­tottan készültünk a kis Jé­zus születésének napjára. Elővettük ünneplőruhánkat, csizmánkat a sifonérból, lá­dából, kikeféltük, megtisztí­tottuk, hogy ezzel is emeljük az ünnep fényét. Ekkor még nem volt vil­lany, így híradástechnikai eszközök sem, de most visz- szaemlékezve valószínűleg pont ezért sokkal közelebb álltak az emberek egymás­hoz, nagyobb volt a szeretet, a megbecsülés mint manap­ság. Ugyanis a szórakozást az jelentette, hogy összegyűl­tünk egy-egy háznál barátok, egykorú fiatalok és ott elbe­szélgettünk, tréfálkoztunk, énekeltünk. Csodálatosak voltak ezek a téli esték. A falura leszállt az éj, a nádfedeles házak benső­séges hangulatot árasztottak, a csendet csak kutyák ugatá­sa törte meg időnként. A tor­nácon, leverve a havat csiz­mánkról, beléptünk a kony­hába. Körülültük az áldott meleget árasztó tűzhelyt, csak ennek a lángja világított a házban. Nyitva hagyva a sparhelt ajtaját, néztük a tűz misztikus szépségét, a parázsló-sercegő fának, ahogy égett-szikrázott, mesebeli hatása volt, a közös érzés együvé kovácsolt, egymás iránti szeretettel töltött el bennünket. Hallgattuk az öregek elbeszéléseit, legendá­it, s mindezek ilyen környe­zetben óriási élményt nyúj­tottak — még ma is ezeknek az estéknek hatása ad erőt nehéz napjaimon. A parázs között krumplit sütöttünk, kikapva, egyik ke­zünkből a másikba dobálva hűtöttük a forró csemegét. A lerben sült az alma, tálból aszalt gyümölcsökkel kínál­tuk egymást akik drága ba­nánon, narancson nőnek fel, nem ismerhetik ezek ízét, za­matét. E ljőve a Karácsony nap­ja, összegyűlt a család a fenyőfa alatt, amin akkor nem voltak szaloncu­kor- és csokoládédíszhegyek, csak fényes papírba csoma­golt dió, néhány felfüggesz­tett alma, s gyertyák. Aján­dékunk is csak fából fara­gott hajó, ló, baba volt, de mégis meghittséget, boldog­ságot éreztünk, szeretetet egymás és az egész világ iránt, amit megosztottunk másokkal is harangszóra, a templomban összegyűlve. Szabó Ambrus visszaemlékezését lejegyezte Szabó Csaba Ne kukoricázzmk! Seres Ernő ff o eddig nem érett be, WW már -nem fog beérni a kukorica. Decem­ber 16-át írunk és a leg­frissebb információ, hogy a megye területén még 13 ezer hektáron töretlen a kukorica. Ez a tavasszal vetett területnek 16 száza­léka, hiszen májusban 35 ezer hektáron kelt ki a mag. A kukoricának ta­valy ilyenkor, de még ja­nuárban is nagyon jó ára volt, tonnánként 10—12 ezer forintért adták-vették. Most a kukorica —, mint az történt a kalászos gabo­nával — az árát tekintve a padlóra került. Jó ha ton­nánként 6400—6600 forin­tot adnak érte. De nem­csak ez a baj. Az, hogy 13 ezer hektár a töretlen kukorica, annak sok oka van. Termelőszö­vetkezeti elnök mondta, a gabonaipar, mint tette a búzával, most is elfogad­hatatlan ajánlatokkal élt az átvételre. Másrészt — ezt már máshelyütt közölték — a bérszárítás díját a gáz­olaj áremelkedésére hivat­kozva felemelték, az ipar tehát a termelőre hárítja át a költségeit. De hát a kombájnok, a szállítóesz­közök szintén a drágább gázolajjal üzemelnek. A termelő vajon kire hárítsa át a költségeit? Tehát hadd érjen he a szárán a kuko­rica — gondolták sokan, költséget takarítanak meg. A kukorica beérett, túl­érett, és mert se jószágtar­tás nincs, se a kukoricának tisztességes ára nincs, üzemanyagra sem telik, most bőven van teríték az ég madarainak, az erdők vadjainak. engeteg vadkárt je- lentenek. És még w mennyi lesz, de hogy ki téríti meg, azt senki sem tudja. De hogy a ku­koricánál maradjunk, FM illetékese nyilatkozta, hogy nem gond, hogy a tavalyi­nál egyharmaddal, vagy többel kevesebb búzát ve­tettek. Helyette vetnek majd kukoricát a gazdasá­gok tavasszal. Jó lenne hinni. Jó lenne hinni, hogy újra lendületbe jön a ser­téstenyésztés, a marhahiz­lalás, a baromfitartás, az­tán ha felesleg is lesz ku­koricából, annak exportra piaca is lesz. Közmeghallgatás Nyíregyháza (KM) — A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés decem­ber 30-án a soros ülést kö­vetően közmeghallgatást tart a megyeházán. Az ál­lampolgárok, a gazdasági és társadalmi szervezetek ezen a napon 13,30—15 órá­ig, a megyei önkormányzat intézményei, vállalatai ál­tal nyújtott szolgáltatások­kal kapcsolatban tehetnek fel kérdéseket, terjeszthet­nek elő közérdekű bejelen­téseket, javaslatokat. Kommentár _____________________ Fekete retúr Daciák Galambos Béla Jirök dara b— mondják ll a hazai autósok, eny­he maliciával, a ro­mán autóipar hajdan nép­szerű személygépkocsijáról, a Daciáról. Minden bizony­nyal azért ez a csípős vé ­lemény, mert ha valakinek erre a típusra esik a vá­lasztása (ennyire futja), szá­molhat azzal, hogy a kocsi egy életre az övé marad. Ugyanis képtelen megsza­badulni tőle, mivel a Da­cia eladhatatlan. Azaz, hogy újabban még­is csak eladható. Legalább is ezt beszélik „jól érte­sült’ szabolcsi autós kö­rökben. A használt Volgák szovjetunióbeli magánin- portőreihez hasonlóan — akik sok ezer ilyen rozo­ga batári vittek el eddig Magyarországról, hogy ki­pofozva azokat mesés ha­szonnal adják tovább a Szojuz távolabbi köztár­saságaiban az autóra ácsin­gózó állampolgároknak — romániai Dacia-vásárlók jelentek meg a mostaná­ban pangó, de e típus ela­dói számára aztán végképp reménytelen itthoni autó­piacon. Romániában ugyanis úgyszólván lehe­tetlen egy földi halandónak Daciához, a gyakorlatilag egyetlen kapható sze­mélygépkocsihoz jutni. Az ötezer, lej körüli fizetések mellett az autó 700—780 ezer lej közöti ára, megfi­zethetetlen. A sorsukba már-már be­letörődő hazai Dada-tulaj­donosokra így hát szebb napok köszöntöttek s ame­lyik már nagyon megúnta örök darabnak hitt kedven­cét és elég vakmerő netán gátlástalan is, hogy tör­vénytelen utat válasszon, annak lehetősége nyílott megszabadulni autójától. A legszemtelenebbek — mint hírlik — még extra profitot is zsebre vágnak az üzlet­ből. A „jól értesültek” szerint a bevált módszer a követ­kező: jön a román vevő, az üzlet megköttetik, pénz a zsebben. A Daciát az adásvételi szerződéssel együtt átviszik a határon. A kint leszerelt rendszámot visszacsempészik. Itt a volt tulajdonos — aki papíron még mindig az — leadja a kocsi papírjait és rendszá­mát a közlekedési ható­ságnak azzal, hogy nem kí­vánja egy időre (soha töb­bé) autóját üzemeltetni. Bízik benne, hogy idővel minden a feledés homá­lyába merül. Akinek biztosítása mel­lett kellő plépofája is van, s még vakmerőbb szélhá­mos, az egyszerűen eltün­teti — mondjuk felaprítja — a rendszámot, s az or­szágból kivitt kocsiról be­jelenti a biztosítótársaság­nak, hogy ellopták. Így, még egyszer megkaphatja idővel a használt autó árát, ami az eladási értékkel együtt már megközelíti azt az összeget, amit két évvel ezelőtt elképzelt a Daciájá­ért. mm a igaz — de miért ne Ww lenne az, amikor a fent leírtakról jóval vaskosabb csalásokról hal­lani hétről-hétre — ami­ről az emberek beszélnek, talán nem lenne hálátlan feladat, a nyugati autókat Magyarországra importáló cégekhez hasonlóan itthon is alakítani a Daciák és más olcsóbb típusok romániai exportjára olyan kft.-t, amelyik legálisan végez­hetné, a most „svarcban” egyénileg folytatott tevé­kenységet. % Régi idők karácsonya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom