Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-18 / 270. szám
Kelet-Magyarország 3 1991. november 18., hétfő HATTER Privatizáció üzleti alapon Van aki megél. Tan aki bezár Jövő év tavaszán nyitja kapuit a Nyíregyháza- sóstói Múzeumfalu régi mesterségeket bemutató műhelysora. Az itt helyet kapó berendezések, tárgyak,' eszközök restaurálása kezdődött el a Jósa András Múzeum műhelyében. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Testi, lelki felüdülés Nyíregyháza (KM — Bojté) — A „Pozitív emberért” alapítvány néhány hónapja alakult Nyíregyházán, azóta már több tréninget szerveztek, amely segítséget nyújt önmagunk megismeréséhez, a feszültségek levezetéséhez. Egy-két hónapja indították az Amerikában már jól ismert „euro-gym” tornagyakorlatot. Elsősorban baNyíregyháza, (KM — M. CS.) — Korszerű élelmiszer kereskedelmi lánc létrehozása, a kis- és nagykereskedelem szétválasztásának megszüntetése, tőkés befektetők felkutatása szerepel a szaktárca közeli terveiben. Mind- erröl Schagrin Tamást, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkárát kérdeztük. A Támogatják korszerű élelmiszerkereskedelmi lánc kialakulását, közben sorra nyílnak a mini ABC-k, élelmiszerboltok. Szükség van ezekre a nagy hálózatokra? — A jelenlegi élelmiszerkereskedelmi cégek egy-egy terület ellátására jöttek iét- re, szerepük mindig meghatározó. De még mindig nincs megoldva a hűtőlánc, az árurendelés és a raktározás. Nincs különösebb konkurencia sem, a vevő nem nagyon válogathat a boltok között. Ezen kívánunk javítani. Az ABC-k területeinek 50 százalékát ma is raktározásra használják, ami jelentős költségkiadással jár. A boltok privatizációja is a szolgáltatások javulását eredményezheti. A A privatizáció formái közül számos fajtát ismerünk, így az elő-, ön- és a befektető privatizációt. ön mennyire tartja kedvezőnek a lízing útján történő privatizációt? — Ez a módszer, úgy érzem, nincs kellően kidolgozva. Üzleti alapon viszont érdemes megszervezni, ezzel felgyorsulna a folyamat, ugyanakkor számos cég számára jó lehetőség kínálkozna. A A kormány vagy a minisztérium mennyire határozza meg, egy-egy bolt privatizációjánál milyen legyen a profil? — Ezt nem kell szabályozni, a piac mindezt viszonylag gyorsan megteszi. Azt akarjuk, a hatóságnak ne legyen mérlegelési joga, melyik vállalkozóval köt szerződést. A vállalkozó döntsön, hogy fagyizót vagy híradástechnikai cikkeket árusító üzletet nyit és az ő ügyességén, talpraesettségén, vállalkozói kedvén múljon, hogy megél, vagy bezárja a boltot. Ugyanakkor bizonyos profilkötöttség jelentkezik, például a munkahelyi vendéglátás, az élelmiszerek árusítása ezek közé tartozik, emellett viszont bármivel bővítheti a profilt. A Közeleg a karácsony. Hogyan ítéli meg Magyarországon a boltok ellátottságát? — Általános jellemző, hogy kínálati piac van, hiánycikk szinte nincs, és az árak is megfelelőek. A KSH szerint a tavalyi bolti forgalom 20 százalékkal ugyan csökkent, de értékben emelkedett. Sokszor éri vád az import liberalizációja miatt a minisztériumot, de ezzel a hazai cégek számára egy olyan mércét állítunk fel, amelyet nekik is meg kell célozni. A Nem fél attól, hogy a szolgáltató boltok teljesen eltűnnek a privatizáció során? — Nem. Ezek kis befektetést, ugyanakkor nagy szakértelmet igényelnek, őket pedig megbecsülik, keresik. rátok, ismerősök járnak ösz- sae hetente kétszer, akik három havonta egy programot vesznek át, amely megmozgatja a test minden izmát. Az „euro-gym” budapesti központjának közreműködésével szélesítik majd e klubszerű tornát a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, aminek meghatározott feltételei vannak. A videokazettákat Kanadából kapják, a mozgásvariációk annyiban újszerű- ek, hogy nem egy mechanikus mintát kell állandóan ismételni, hanem számtalan könnyed gyakorlat van. Utcanévtáblák városainknak Kisvárda (KM B- A. [.) -| Gombostűt és torony darut még nem gyártanak Kisvár- ff dán a Vulkán Öntödei Vállalatnál, de a közel 500 féle gyártmány jelzi, komolyan veszik az új gazdasági hely- ™ zetben adódó A SZERZŐ FELVÉTELE lehetőségeket, a piaci igények szerint termelnek. így került sor az öntöttvas utcanévtáblák és házszámtáblák gyártásának felújítására is. Több önkormányzat is jelentkezett táblavásárlási igénnyel és elsőként a megyeszékhelynek készítettek 11 utcába táblákat, amelyeket egyébként már szerelnek is. Nyíregyházára eddig 500 táblát szállítottak és még ezerre van igény. Más városok igényeit a megrendelés sorrendjében elégítik ki. TÁRCA L átogatóban voltam ismerősömnél egy közeli faluban. Eljövet a kapuban búcsúzkodtunk, amikor a kerítésen át ránk köszönt egy nénike korú, szentképarcú nő. Amikor eltávolodott, ismerősöm így mutatta be: — Híres fözöasszony volt ennek a nagyanyja, de még az anyja is. Na, ő is tud, jól főz, de nem úgy, mint azok — magyarázta. A nagyanyját ismerték az egész országban, minden kastélyban. Nagy eszem- iszom nem volt meg nélküle. Messzi földről jöttek érte és vitték. Emlékszem, kis lányka voltam, Máli nénit a kapujában várta a kocsi vagy a batár. ö meg pakolt, kedvenc kavarókanalait, fűszereket, füveket, ízesítő gyökereket, miegymást. Ha hideg volt, akkor feltett egy nagy fekete subát is. Hátul jól beburkolózott, aztán odaszólt a kocsisnak: Indulhatsz lstvány. Mindig névről mert nemcsak a kastélyokat, hanem a parádés kocsisokat is ismerte. Többször megkérdeztem: — Hová megy, Máli nénink? — Főzni! — felelte kurtán, sose árulta el, hogy valójában hová megy. — De ismerték öt a papok is. Abban az időben nemigen volt nagy pap, püspök, aki nem evett valahol a föztjéből, vagy legalább dicsérni ne hallotta volna. Annyifele hívták, vitték, hogy szinte sose volt itthon. A gyermeke — egy leánya volt, ennek a Borcának az édesanyja — vele járva nőtt föl. Felültette a batárba, maga mellé. Szép, derék lány nőtt Anicából. Mondták is: „Ez a lány azért olyan szép, derék, mert úri konyhákban jó ételek szagán nőtt!” Lehet, hogy igaz volt. — A férje is keveset volt otthon a háznál — folytatta ismerősöm —, mert csen- zálkodott, vásárokra járt. Ma úgy mondanánk, hogy üzletkötő volt. Némi jutalékért kommendált házat, földet, erdőt... Néha azonban hétszámra itthon ült. Várta Máli nénit. Én is csak felnőtt fejjel értettem meg, Máli néni miért nem mondta meg sosem, hogy hová megy. Félt, hogy az ura felkeresi. Azt pedig nem nagyon akarhatta. — És mi volt a fizetsége? Ismerősöm elmosolyodott: — A szüleim gyakran mondogatták, Málit maholnap felveti a pénz. Hogy menynyit keresett, azt csak találgatták, de nem keveset. Ezt abból gyanítom, hogy tavaly festették belül a templomunkat és a mesterek a boltozaton megtalálták Máli néni nevét. A húszas években pin- gálták oda, amikor az ő költségén festették ki a templomot. Ma állami kölcsönt kérnek ilyesmikre. Azzal is megbecsülték Máli nénit, hogy három püspök küldött papot a temetésére. Három pap temette. Ingyen! — fejezte be Borca néni bemutatását nagymama korú ismerősöm. Levél a miniszternek Kállai János A „Gazdálkodó iskola” elnevezésű, országos konferenciát a közelmúltban rendezték meg Székesfehérváron. A téma iránti érdeklődés intenzitását érzékelteti, hogy mintegy négyszázötven oktatási intézmény képviselője — közöttük többen a m,i megyénkből is — volt kíváncsi a kormány oktatással összefüggő pénzügyi politikájának irányelveire és az 1992. évi költségvetés tanügyi mútatószámaira. Amiről a jelenlévőket tájékoztatták, még enyhén szólva is feszültségekkel, aggodalmakkal teli helyzetet sejtet, aminek egy, a tárca miniszterének címzett és elküldött levél a manifesztuma. Benne a megdöbbenés és az „ügy”, az oktatásügy féltésének hangjai egyaránt felfedezhetőek. Miről is van szó? A lényeg: „A nemzeti jövedelemből az oktatásra szánt hányad túlságosan kevés .,. az irányelvekben megfogalmazottak a szinten tartáshoz sem elegendőek, és sok iskolát a működésképtelenség határáig juttatnak el.” Aki csak egy kicsit is járatos az oktatás-nevelés gazdálkodási ,,berkeiben”, megértheti, hogy a konferencia delegáltjai miért tartják méltatlannak és elfogadhatatlannak — az infláció mértékéhez viszonyítottan — az öt százalék dologi és a tízszázalékos bérautomatizmust. Nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy ebben a kérdéskörben egyedi, önös érdekek jelennek meg a kollektív vélemény- nyilvánítás megtévesztő és védelmet adó álarcában. Nem! Az oktatás ilyen alacsony szintű finanszírozása már korántsem az iskolák „magánügye”, hanem az ország jövőjét veszélyeztető lépés. J ogosan vetették fel tehát a tanácskozás küldöttei: mivé lettek az ígéretek, mi lett az oktatás stratégiai ágazattá való deklarálásából9 Ami pedig még a segítségért folyamodó mondatoknál is elkeserítőbb: mi lesz a visszasorolt, lefékezetten működtetendő iskolarendszerből kikerülő generációkkal? Ez pedig nemcsak a négyszázötven konferencia-résztvevőt kell, hogy nyugtalanítsa! A fehérgyarmati óvodák sem dúskálnak anyagiakban. A Május 14. téri 4. sz. óvoda szülői értekezletén nyíltan elmondták az óvónők: bizony játékra, s extra dolgoikranem nagyon futja. Az egyik szülő vállalta, segít- A 20 ezer forintot érő játékokat Koncz László és neje az óvodások és a pedagógusok jelenlétében adták át. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Kommentár A LECKE Kovács Éva F antasztikus, ahogy az angolok dolgoznak” — mondta csodálkozással és elismeréssel a hangjában az a hölgy, akit cége — egy frissiben alakult angol—magyar' vegyes vállalat — tanulmányútra a szigetországba küldött. A minapi tv-ri- portból azt is megtudhattuk, az új gazda új módszerek bevezetésén fáradó-- zik, azt szeretné — naná, hogy szeretné! —, ha vállalkozása sikeres lenne, ha a buksza mind gyorsabban telne. Érthető törekvés. Mert ugyan miért is fektetne be a magyar vállalatba súlyos milliókat, ha nem azért, hogy egy idő után a bevitt pénzből kivehető haszon legyen? Miféle ostobaság azt hinni, hogy a tőkés — legyen bármely náció tagja — a két szép szemünkért, nem pedig a számolható haszonért fog vállalkozásba? E téren tehát senkit nem érhet meglepetés. Meglepetés az új gazda régi dolgozóit szokta érni, akiknek az új zászló alatt új módszereket, új munkatempót is el kell sajátítaniuk. Nincs lógás a munkapad mellett, nincs óránkénti cigarettaszünet, csak munka van, pontos, fegyelmezett munka. Szokatlan még nekünk az efféle szemlélet, kicsit csodálkozva nézzük és fogadjuk a nyugati tempót. Sokan gondolják úgy, a magyar gazdaság összes problémája kizárólag a vezetőké, a kormányé, a gyárigazgatóké, a „kisember” e tárgyban nem sokat tehet. S okan vannak, kik még ma sem érzik a veszélyt. Akik úgy gondolják, baj, gond, elbocsátás csak másokat érhet. Az Angliában járt tv-beli riportalany már tudja a leckét: csak az, csak azok maradnak és maradhatnak, akik minden körülmények között a legjobbat nyújtják. Akik „fantasztikusan” dolgoznak ...
