Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
10 II Kelet . A Magyarország 1991. február 9. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Az egészségnevelő Kőkorszaki szervezetünknek óriási kihívás a XX. század technikai csodái nyomán létrejött elkényelmesedés. Mintha két szervezetünk lenne, úgy pusztítjuk étellel, itallal, pirulákkal, nikotinnal az egyetlent, amely eleinte ádáz küzdelmet folytat az önkizsákmányolás miatt, később feladja, és a legkülönbözőbb betegségekkel reagál a sejtjeiben végbemenő kóros elváltozásokra. Biológiai óránk rossz irányba lendült ki, és bizonyára valamennyien átéreztük már: vissza kellene állítani a természeti környezet és az ember között évmilliók során csiszolódott harmóniát. Nagyon sok beteget rádöbbentett erre a felismerésre dr. Czé- gé Zoltánná, a megyei kórház egészségnevelője. Sőt, megmutatja az utat, miként lehet visszanyerni a testi-lelki egészséget. Nemrégiben táplálkozási tanácsadót nyitott Nyíregyházán, és személyre szóló tanácsokkal látja el a hozzá fordulókat. Szent meggyőződése: sok minden a táplálkozás fonákságaira vezethető vissza. — Valahol olvastam: amíg fekete volt a kenyerünk és fehér az italunk, nem fordult elő annyi betegség, mint most, amikor fehér a kenyerünk és fekete az italunk. Bár ellentmondásosnak hihetjük, mégsem az, hiszen korábban elképzelhetetlen bajokat is meggyógyít az orvos, viszont képtelenek vagyunk megbirkózni azokkal a veszedelmekkel, amelyeket mi magunk idézünk elő, szándékosan. Arra már régen rámutattak a szakemberek, hogy lejárt az idő, amikor a szakszervezeti üdülőkben hízási versenyt hirdettek a beutaltaknak. A kiéhezett ország jó negyven esztendőn keresztül igyekezett bepótolni az elmulasztott földi javakat, és hiába kongatják a vészharangot az orvosok, a táplálkozás negatívumaira visszavezethető betegségek szedik áldozataikat. S nemcsak az idősebbek közül, hanem a középkorúak, sőt a fiatalok közt is szép számmal találni pa- naszkodókat. — Tudom, manapság egyre nehezebb helyzetbe kerül az egészségnevelő, amikor józan életre, önmérsékletre inti a szervezetükkel rablógazdálkodást folytatókat. Mert mit látunk? Aki teheti, hajt a maszek munka után, este jól bevacsorázik, leöblíti egy-két sörrel, bekap egy altatót, reggel kávéval frissíti magát és egyszercsak elcsodálkozik, ha a szokásosnál fáradtabb, szúr a szíve, nem jön álom a szemére és nem tud eleget tenni mindennapi kötelezettségeinek. Hát a fent vázolt ördögi kör elkerülésére kellene, hogy mindenkinek legyen egy használati utasítása a saját testéhez. Ezekre az ismeretekre nem tanítanak az iskolában, ki-ki saját bőrén tapasztalhatja, mit kell tennie a lelki-testi jó közérzet kialakítása érdekében. A betűk tanítanak, a példák magukkal ragadnak — ismeretes az elv a pedagógiában. Czégéné i^ azt vallja: a leghatásosabb meggyőző erővel a személyes példa bír. Nem is titkolja, ő is végigjárta azt az utat, amelyet ma követendőnek tart. — Természetesen mindenkinek a saját körülményeit mérlegelve kell a legoptimálisabb módszert megtalálnia a laza lelki tartás eléréséhez. Én például közel húsz kilót fogytam le, amikor tudatosult bennem, hogy az elhízás számos baj okozója. Bár a családom nem hitte el, hogy képes vagyok lemondani a töltött káposztáról és almát rágcsálni vacsora helyett. Persze más a fogyókúra és más a normál étrend kialakítása. Ez utóbbinál is el kellene jutnunk oda, hogy a számunkra valóban fontos zöldségeknek, gyümölcsöknek, gyü- mölcsleveknek adjunk nagyobb szerepet. Az étkezés és a mozgás összhangjára próbálta felhívni a közfigyelmet, amikor nyolc évvel ezelőtt indította az élelmiszer- kisker vállalattal közösen a „Fogyókúra — két forintért” című akciót. Levélben (akkor ennyi volt a bélyeg ára) adtak receptet, miként lehet megszabadulni a felesleges kilóktól. Utána elkezdődött a megyében egy addig soha nem látott méretű együttműködés az élelmiszertermelő és -forgalmazó vállalatok, a kereskedelem, valamint az egészségnevelés között. Ekkoriban ismerkedtünk meg a szójás ételekkel, az alföldi barna kenyérrel, a diétás szörpökkel, a búzacsírával és még sok más alapanyaggal. Nemrégiben az Egészségvédelmi Tanácstól félmillió forintot nyertek el pályázattal. Ebből a pénzből úszásoktatásra vitték a programjukhoz csatlakozókat, 300 és 500 forint értékű bonokat adtak, amelyeket le lehetett vásárolni korszerű élelmiszerekre. Most szerdánként relaxálást és speciális tornát vezet a csoportnak Czégéné. Nem titkolja, örül, hogy 28 éve ingázó Kemecséről, imád tornászni, két éve áttért a vegetáriánus életmódra. Nyolc éve, hogy egyetlen tablettát nem vett be. Még az influenzát is gyógy- teával kúrálta ki. Mint elmondta: etikátlannak tartaná, ha csak a dohányzás káros voltára hívná fel a figyelmet, ő ugyanis sose dohányzott. Kár lenne minden bajért egyetlen káros szenvedélyt okolni. így, amire rájött, saját példáján tapasztalta, ezért jó szívvel ajánlhatja másoknak is. — Az emberek sok apró-cseprő problémával szaladnak az orvoshoz. Csodát várnak a patikaszerektől, noha a legnagyobb csodája az a természetnek, hogy a szervezet képes meggyógyítani önmagát. Csak egy kicsit több figyelmet szentelnénk önmagunkra, hogy testünk egészségét, lelkünk békéjét visszanyerjük. A környezetünkkel elválaszthatatlan kapcsolatban élünk, ezért körülményeinket is meg kell próbálni úgy alakítani, hogy azok személyiségünket fejlesz- szék, és képesek legyenek kellemes közérzetet biztosítani számunkra. Tagadná, ha azt mondaná, hogy nem látja, mennyire rossz az emberek hangulata, nehéz a helyzetünk, sokszor kilátástalannak hisszük a sorsunkat. Ennek ellenére arra biztatja a hozzá fordulókat: tegyenek meg mindent azért, hogy a génjeinkben hordozott öregedési folyamatot lassítsuk, mert pszichés közérzetünk nagyrészt függ attól, milyen az életünk minősége. Ez pedig nyilván jobb, ha egészségesek vagyunk, akár a hatodik X után is megőrizzük fiatalságunkat, és derűsen szemléljük az életet. A felismerés igazát bizonyíthatják azok az emberek, akik súlyos betegségből, balesetből felépültek vagy egy infarktus után kezdték átrendezni az életüket. Mint Czégéné hangsúlyozta: az lenne az ideális, ha nem várnánk meg a létünket is fenyegető jelet, ha nem kiszolgáltatottjai lennénk a sorsnak, hanem mi magunk vennénk kezünkbe életünk kormányzását. Tóth Kornélia fTil*** Dózsa népe Az önkényes földfoglalások sorozata jelzi a legerőteljesebben, hogy a magyar paraszti világ micsoda erjedésben van, micsoda indulatok éltek lefojtot- tan az elmúlt évtizedek során a falusi sorsokban. A gazdasági összefüggések egyre pontosabb ismeretében az is világossá válik, hogy ez a mindig árnyékban lévő termelő szféra milyen jelentős erő volt a talponmaradás szolgálatában. A mezőgazdasági termelés évtizedeken keresztül a (kölcsönökkel fenntartott) egyensúly garanciáját jelentette a népgazdaságban. S mit kapott ezért cserébe a magyar falu? Hogy majdnem semmit, arról mintha ma se nagyon akarna tudomást venni az ország, egész pontosan Budapest, amelynek szerepe változatlan ma is: ország az országban. Sajtónkban többszörösen nagyobb teret kap, hogy a fővárosnak mennyi az idei költségvetési hiánya, mint az, hogy az aprófalvak az ellehetetlenülés állapotába kerültek. A magyar falu szerencsétlensége, hogy olyan politikai párt képviseli érdekeit, amely a maga céljait képtelen artikulálni, de mielőtt az a vád hullana rám, hogy bármiféle politikai erő szószólójává válók, leszögezem, a lap e szokott helyén a megszokott műfaj, a filmjegyzet segítségével kísérelem meg a figyelmet felhívni egy olyan társadalmi gondra, amely hovatovább akuttá vált. Annak a művészetnek, amely eleve lemondott arról, hogy a szórakoztatás szerepét elvállalja, kutya kötelessége (lennel), hogy hiteles társadalmi tükörképet adjon. Mivel a magyar játékfilmet erre a sínre irányították, . számon kérhető rajta, hogyan végezte dolgát. Például az is megkérdezhető, hogyan mutatta be az utóbbi évtizedekben azt a magyar falusi életet, azt a paraszti világot, amelynek léte drámaian kiéleződött napjainkra. Mivel az idei esztendő páratlan, számíthatunk arra, hogy egy olyan film elkészül, amelynek színhelye a falu. Elnézést kell kérnem ezért az erőltetett ironizálásért, de a helyzet az, hogy a 80-as években tényleg úgy esett, az e témába sorolható alkotásokból a páratlan években készült egy-egy, s az elmúlt két évtizedben a hasonló jellegű művek száma alig éri el a tízet. Érdemes játszani a számokkal! 1990-ben két játékfilm készült a kurvákról, s egy sem a parasztságról! Az elmúlt négy évben két filmünk színhelye volt a magyar falu, ugyanannyi, ahánynak a színhelye az Egyesült Államok (Tiszta Amerika, Mr. Universe) . Kétségtelen, nagyobb élmény New Yorkban filmezni, mint Penyigén. Hosszabb tanulmányban sort lehetne keríteni arra, hogy e két évtized falusi témájú filmjeit problémaérzékenység, művészi érték szempontjából rangsoroljuk, s összevessük a magyar filmművészet tematikai szerkezetével, abban elfoglalt helyével, itt azonban csak jelzésekre van lehetőség. Számomra az utolsó tartós művészi értéket képviselő falusiparaszti témájú film Gaál István Holt vidéke. 1971-ben készült! Nyilván kevesen emlékeznek rá: az elnéptelenedett Gyűrűfű ihlette történet háromszemélyes kamaradrámába sűrítve hordozta a máig érvényes gondokat. A magyar filmművészet ismerői bizonyára megkérdeznék: és az 1975-ös Jutalomutazás? A kritika (értsd: a fővárosi kritika, hiszen a Filmművész Szövetség kritikusi tagozatának 52 tagja közül egy vidéki sincs) e filmet egekbe emelte, én változatlanul kitartok a bemutatáskor leírt véleményem mellett: néhány pontos jelzése ellenére a Dárday- film főbb ítéletei hamisak a falusi világról. Ha a vizsgálódás keretét időben tágítjuk, további kérdések vetődnek fel. A korábbi filmek valóságképe, gondolatisága miként áll meg a megváltozott eszmei erőtérben? Például a Körhinta? Anélkül, hogy szemernyit is kétségbe vonnám Fábri Zoltán emberi és művészi tisztességét, emlékeztetnem kell e film propa- gandisztikus mellékízére. Tagadhatatlan ugyanis, hogy negatív figurái azok, akik kifelé igyekeznek a termelőszövetkezetből, de nem azért, mintha kevesebbet akarnának dolgozni. Az idő őket látszik igazolni. Amilyen mostohán bánt a játékfilm a paraszti világgal, ugyanolyan kincsesbányaként kezelte a dokumentumfilm. (Milyen kár, hogy ez a vonulat nem időben és nem a megfelelő csatornákon jutott el a nézőkhöz!) Csak a két művészi értékei miatt is kiemelkedőt említem itt: Zolnay Fotográfiáiét és Schiffer: A Dunánál-ját. Ha az utókor hiteles képet akar kapni, ezeket kell forrásnak tekintenie. Hamar Péter Demokrácia ide, demokrácia oda, vannak olyan dolgok, amelyekben nem választhatunk. így például nem választás kérdése a szavak elválasztása az írásban. Sajnálatos, hogy a nyelvművelők, nyelvet ápolók és féltők nem örülhetnek annak a technikai fejlődésnek, amely az újságok szerkesztését könnyíti meg. Ugyanis amióta számítógépek segítenek az újságok megírásában és megjelentetésében, teljesen felborult a szavak elválasztásának a rendje, szabálya. Szokatlan elválasztások sorával találkozhatunk a sajtó hasábjain. Például: odame - gy, kac - sa, játss - zon. Vajon mennyire megoldhatatlan a probléma? Bízom benne, hogy semennyire. A számítógépbe csupán a következő szabályokat kellene betáplálni: ha két magánhangzó között egy vagy több mássalhangzó áll, egyet mindig a következő szótaghoz csatolunk (há - zas, egy - szer, lajst -rom). Meg kellene „tanítani" a számítógépes szövegszerkesztőt, hogy kétjegyű mássalhangzóinkat soha ne válassza ketté (leg - yen). Ugyanakkor fontos, hogy az összetett szavakat a szót alkotó tagok határán lehet elválasztani, ha éppen így alakul a sor vége (arany - ember), a kétjegyű kettőzött mássalhangzókat pedig elválasztáskor csonkítatlanul írjuk. Ez utóbbi két esetben valószínűleg szükség van a szerkesztő vagy a korrektor segítségére. Mindez pedig úgy valósítható meg, hogy a szavak közötti távolságot kell aszerint alakítani, hogy a sorvégi helyes elválasztás kijöjjön. Ez nyilván többletmunkával jár, de úgy vélem, megéri. Vajon megoldhatatlan helyesírásunk megvédése? S a sors fintora még ebben a cikkben is „hoz” szabálytalanságot? Az utóbbira könnyű a válasz, kiderül az olvasás után, az előbbire viszont jóval nehezebb. Minya Károly Magyar nevek N apjainkban hozzászoktunk a meglepetésekhez. Ezek között természetesen kellemes is akad. Könyvkiadásunk szinte naponta szolgál újdonságokkal. Ezek egyike ez a helységnévszótár is. Mint ismeretes, a trianoni (1920), majd a párizsi (1947) békeszerződés Magyarország területét (Horvát- és Szlavónország nélkül!) egyharmadára csökkentette; a 12 500 településből 9000 más országokhoz került (Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió). Ezek az országok a helységeknek más nevet adtak, vagy ha meg is tartották a magyar nevet, saját helyesírásukkal írták le. A régi (magyar) nevek egy részét több városunkban utcanevek őrzik. 1948—50-ben hivatalos úton számos helység idegen vagy idegenesített nevét is megváltoztatták, pl. Bős — Bes — Gabci- kovo, Álsóverecke — Nizny Ve- recky — Nyizsnyije Vorota stb. Községegyesítések, városhoz való csatolások ott is voltak, a megszűnt község neve elé kereszt került, az újonnan alakultak elé pedig csillag. Az utódállamokat, továbbá a helységneveket ábécésorrendben találjuk meg. Országonként kiejtési útmutató is van. Térképvázlatok mutatják a mai közigazgatási beosztást, utána pedig szótárszerűen olvashatjuk idegen név — magyar név, illetve magyar név — idegen név beosztásban a neveket. Az annyit jelent, hogy az idegen névből kikereshetjük a magyart és fordítva. Az előző a részletesebb: a megfeleléseken kívül hozza a mai, illetve az 1913-as közigazgatási egységet, továbbá az ott élő más (horvát, német) kisebbség nyelvében használatos adatot, pl. Heltai Gáspár szülőfaluját a következőképpen: Cisnadie (németül Heltau) Nagydisznód. Vajon csak az újságírókat és a nyelvészeket érdekelheti ez a névszótár? Kétségtelenül ők forgathatják a legtöbb haszonnal, de bizony mindazok számára is ad fontos információt, akik a történelemmel, az irodalommal, a földrajzzal, a művelődéstörténettel stb. foglalkoznak. Lássunk azonban példákat is! Madách Imre szülőfaluja (itt írta Az ember tragédiáját is) ma Dolná Stre- hova, a tévében bemutatott Névtelen vár című Jókai-regény cselekménye nagyrészt Pomogyon (Pamhagen) játszódott, Szent László Kerlés (SChirales) mellett győzte le a kunokat, Körösi Csorna Sándor Csorbakőrösön (Chiurus) született, s Nagyenyed (Aiud) híres kollégiumában tanult, a honvédsereg Világosnál (Siria) tette le a fegyvert, Liszt Ferenc Doborjánban (Raiding) született, Zrínyi Csáktornyán (Cakovec) írta a Szigeti veszedelmet. Es oldalakon át folytatnánk történelmünk és kultúránk egykori nevezetes helyeit. Vagy: tegyük fel, hogy valakit Barótinak hívnak, az megtudhatja, hogy a névadó község Háromszék megyéhez tartozott, és a mai neve Baraolt. Olykor problémát okoz, hogy más és más ország területén azonos magyar név is előfordul, mint pl. Erdőd (Erdut Jugoszláviában), illetve Erdőd (Ardud Romániában); ez utóbbi volt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia esküvőjének a színhelye. szerkesztő összeállító, Sebők László kétségtelenül alapos munkát végzett. A könyv könnyen kezelhető, áttekinthető, de a használónak tudnia kell, hogy a keresett helység mely ország területén található. Emelte volna még ezt a magas értéket is, ha felsorolásszerűen egy összesített magyar névtár is kiegészítette volna. (Arany Lapok). Mizser Lajos Egy elkényeztetett gyermek utazása ^ Színes, szinkronizált francia film jfcwPv Rendezte. Claude Lelouch Szereplők Jean-Pau! Belmondo. Richard Anconma 9
