Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

1990. szeptember 17. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol Kovács György sportrovatvezető Ahol a sváb szalonna terem Messze az aszálytól A sváb szalonna, kolbász és füstölt csülök egy fogalom. Hallatára, főképpen látására gerjed az étvágy. Kevéske képzelőerővel, ha nem Is lucullusi, de pompás lakomák ké­pe kerekedik. Az említett fi lomságok a megye délkeleti csücskében, Vállajon teremnek. Ami ezzel kapcsolatban ma indokolt kérdés lehet, meddig lehetünk még fogyasztói az unikum értékű készítményeknek? Szeptember úgymond a futball időszaka, javában zajlik a labdarúgó-bajnok­ság. Ezúttal mégsem a leg­népszerűbb sportág került heti kérdéseink középpont­jába, más sportágak vitték el a -pálmát. Többen érdeklőd­tek telefonon, levélben, akadt néhány kérdező, aki Anonymusnak vallotta ma­it — azaz név nélkül je- lenkezett. — Azt beszélik, hogy októ­ber végén a HungarHotels női kézilabda kupa Nyíregyházán kerül megrendezésre. Igaz-e a hír? Válaszol: Listván Lajos, a Bujtosi Szabadidő Csarnok igazgatója. — Szó volt róla, de — sajnos — nem tudjuk vállalni a rendezést több ok­ból eredően. Hiányzik egy megfelelő szálloda és más egyéb gondok is felmerültek. — Megkezdődött az iskolaév, a diákok vágynak a hegyek­be. Mikor rendeznek szerve­zett eseményt az igények ki­elégítése céljából? Válaszol: Kiss Gyula, a megyei Természetbarát Bi­zottság elnöke. — Legköze­lebb szeptember 21—23 na­pokon tartunk úgynevezett barlangtúrát, ennek színhe­lye a bükki Kisfennsík. Itt mindennap 9 órától indítunk túrát a föld belsejébe, szíve­sen várunk mindenkit, fel­szerelést azonban ki-ki ma­ga biztosítja. — Nem csak a megyei labda­rúgás vezetőit kellene hozzá­értőkből kiválogatni, de a já­tékvezetőket is. Ne írjanak ők az újságba petíciókat, helyet­te nézzenek tükörbe. Miért? Szeptember 9-én Nagyhalász­ban vendégeskedő csapatunk, a rossz bírói ítéletek áldozata lett, mert a játékvezető min­dent eltűrt! — írja levelében Dolhai Tibor Nyírbátor, Káro­lyi u. 4. szám alól. — Egyetértek önnel, me­gyénkben kevés a jól felké­szült, következetes játékve­zető, ténykedésük — olykor- — alapot ad a botránynak. Nehéz helyzetben van a Labdarúgó Szövetség játék­vezetői bizottsága — ugyan­is kevesen vállalkoznak ar­ra. hogy szabadidejükben labdarúgó-mérkőzést vezes­senek. Javaslom, hogy le­velével kapcsolatban keresse meg Nagy Miklóst, a megyei JB elnökét. — Ritkán közli a Kelet-Ma­gyarország a kisvárdai város­körzeti labdarúgó-eredménye­ket. Miért? Kérdezte levelében Bácskái Mihály Pap, Kossuth u. 228. alatti lakos. — Lapunk pénteki számá­ban közöljük rendszeresen a sportág hatodik és hetedik (!) vonalában játszott labda­rúgó-mérkőzések eredmé­nyeit, az élcsoport állását. Valamennyi városkörzeti bajnoki eredményeit közzé- tesszük — amennyiben idő­ben megkapjuk azt, a terü­letileg illetékes labdarúgó­szövetségtől. A hiba tehát nem a mi készülékünkben van. — Mikor nyert Albert Flóri­án aranycipöt, és kiket előzött meg? Utcai telefonról Szegedi Ferenc: — Albert, a Ferenc­város labdarúgója 1967-ben érdemelte ki az Európa N° 1-jének járó aranylabdát. Második B. Charlton (Manch. United), 3. Johnstone (Cel­tic). A népszerű Flóri tehát aranylabdát kapott és nem aranycipőt! — Igaz-e, hogy októberben a Bujtosi Szabadidő Csarnokban világbajnokok Is fellépnek azon a karateversenyen, amelyre számos külföldi ver­senyző meghívást kapott? Listván Lajos: — Jó az in­formáció, , október. 13-án ugyanis nagyszabású kick­box karateversenyt rende­zünk. két világbajnok is részt vesz az eseményen. A verse­nyek kapcsán egész napos showműsort is rendezünk a nézők jobb kiszolgálása' ér­dekében. — Az 1981—82-es labdarúgó Nemzeti Bajnokság kürása szerint az NB II három cso­portgyőztesének és az NB I. 15. helyezettjének osztályozót kellett játszania az NB I-es jogért. A Nyíregyháza csapata Nagykanizsával került szembe. Mi volt a két eredmény? — kérdezte Demeter Géza Zá­honyból. — Az első mérkőzést Nyír­egyházán játszották 22 ezer néző előtt Szávó bíráskodása mellett. Az eredmény: NYV- SSC—Olajbányász 3:1 (2:1). Gólok: Cséke (11-esből), Kiss M., Szekrényes ill. Horváth. A visszavágó ered­ménye: Olajbányász—Nyír­egyháza 1:4, Nagykanizsa, 15 ezer néző. v.: Kuti. Gól: Kiss M., Pólyák, Gondos (öngól), Cséke (11-esből), ill. Kelemen. — Mikor rendezik az orszá­gos 11-es rúgó bajnokság me­gyei második fordulóját? — kérdezte Ferkó István Nagy- kállóból. Válaszol Tóth József, a me­gyei labdarúgó-szövetség fő­titkára: — Megyénkben ösz- szesen tizennyolcán kerültek1 a második fordulóba. Ré­szükre szeptember 22-én, szombaton 9 órától, a korábbi helyszínen, a Tiszavasvári úti sporttelepen lesz a folyta­tás Erről levélben értesítet­tük a résztvevőket. Ügy ter­veztük, hogy a második for­dulót követően, a helyszínen a megyei döntőt is megtart­juk. Tehát ezen a napon el­dől ki lesz a megyei győztes, ki képvisel bennünket az or­szágos döntőn. — Miért annyi a helsinki olimpiai stadion tornyának magassága — amennyi? kér­dezte két fogadó, a Kossuth gimnáziumból. — A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Helsinkit bízta meg a XII. olimpiai játékok megrendezésével. Lázas épít­kezés kezdődött. A stadion hamar elkészült, annak tor­nyát 72 méter 71 cm magas­ra építették. Ezzel Matti Järvinennek, az 1932-es Los Angeles-i olimpia gerelyha­jító bajnokának kívántak emléket állítani. Az épít­ményt Järvinen-toronynak nevezik. — Mikor kezdődik az NB I- es férfi kézilabda-bajnokság? Kivel jáltsziki első mérkőzésén az NYVSC? — Rajt szeptember 22-én, amikor az NYVSC a Pécsi MSC-yfogadja a bujtosi csar­nokban. Kezdés: 17 óra. — A Kelet-Magyarország szeptember 12-i számában ol­vastam az „Elment a gólki­rály” c. írást, amely egy volt NyTVE-labdarúgót idézett. Ha módjukban áll, kérem, közöl­jék: mikor alakult Nyíregyhá­zán az NyTVE illetve annak ri­válisa a NyKISE. — Kérdező: Gönczi István nyugdíjas. — Kedves Gönczi Istváji. Nem tudom ön hány éves, de bizonyosan nosztalgiával gon­dol a két patinás egyesület­re. a futballcsapatokra, a já­tékosokra. Kérését ezúton teljesítjük. Nyíregyházi Tor­na és Vívó Egylet (NyTVE) alakulási éve: 1905. Szakosz­tályai: atlétika, birkózás, céllövő, labdarúgó, vívó, tor­na, tenisz, úszó, asztalitenisz, télisportok. A Nyíregyházi Kereskedők és Iparosok Sport Egyesülete 1923-ban alakult. Szakosztályai: labdarúgó, autómobyl és motoros, ke­rékpár, tenisz, vívó, birkózó. A két egyesület 1941-ben tör­tént városi fúzió következ­tében' áiflnt még, MOVE Sza­bolcs néven folytatta. Grajczárik György, a válla- ji Rákóczi Termelőszövetke­zet elnöke — nem csak régi, jó szakember, alaptermésze­ténél fogva közvetlen — a kérdésre kérdéssel válaszol. — Hallottál valamit? — Semmit. -Viszont az aszály okozta károk a megyé­ben milliárdos nagyságúak, következésképpen kévés a takarmány, költségesebb a hizlalás, csökken az állatál­lomány. Kond is hízók — Nálunk ez még nem ér­zékelhető. Nincs még hatása a húsüzem működtetésére. Az idei sertésvágás és -feldol­gozás 80—100 darabos lesz, 1200 kilogramm húskészít­mény. Nem nagy tétéi, ezért idén is, jövőre is kikerül a háztájiból és a kisegítő gaz­daságokból. - Egyébként mi nem a húsipari vállalatok által igényelt szabvány ser­tésekkel dolgozunk. Nem a 105, hanem 150 kilogrammos állatokra vagyunk vevők. A sváb szalonnához, kolbászké­szítéshez a súlyfölösleges hí­zó kell... Hogy mennyire kedvelt és keresett a vállaji hentesáru, azt példázza, hogy a helyi boltnál mindig szép számmal akad messziről jött vevő. Vannak. akik száz és száz kilométereket utaznak azért, hogy sváb szalonnát, kolbászt vehessenek. Sokak számára megnyugtató tehát, hogy az üzemet a tsz továbbra is működteti. — Mást mondok — kaji- csolódik a gondolatsorhoz az elnök — nemcsak az üzemet működtetjük, de arról sem tudunk lemondani, hogy az állattenyésztést ne fejlesz- szük. A térségben nekünk az állattenyésztéshez van adott­ságunk. Tudjuk, hogy a jö­vedelmezőség miatt sem az állattenyésztés, sem az emlí­tett húsüzem nem egy arany­bánya. de mi mást tehetnék. Ezért is csináltuk meg a ser­téstelepünk rekonstrukcióját. Több mint 12 millió forintot költöttünk arra. hogy egy olyan telepünk legyen, amely hármas mentesítéssel évi 2500 hízott sertést bocsájt ki. Ezt a húsiparnak értékesít­jük. A hármas mentesség előnye húskilogrammonként r öp rengek. Vajon mi mindenről tudnék most nagy hirtelen lemon­dani. Nehéz szívvel. A ciga­rettáról? Soha! A feketeká­véról. Soha! Az álmaimról, a vágyaimról? Soha! Valami­ről azonban mégis csak le kellene mondanom, hogy pél­dát statuáljak. Megvan! Lemondok arról, hogy Stohanekkel ezentúl szóbaálljak. — Szomszéd, a jövőben kerülje a társaságomat. Mondjon le arról, hogy esz­mét cseréljünk. — Most meg mi baja? Megártott a szárnyasragu? — Miféle ragu és szárnyas? Ha nem látta volna, kolom­pár levest ettem. — Azt hittem, szárnyasra­gu, mert három légy is úsz­kált benne. — A légy nem úszik. A légynek nincs uszonya, a légynek szárnya van. — Na ugye. Ha a légy egy szárnyas állat, akkor mégis­csak igazam van. Maga szár­nyasragut evett. Csak azt nem értem, hogy nem vette észre. Sok mindent nem veszek plusz két forint, ezért is, a hizlalás még nem ráfizetéses. — De az lehet? — Nagyon bízom abban, hogy ez nem fog bekövetkez­ni... Elégedett gazdák Témát váltunk. Ami ma az ország közvéleményét foglal­koztatja, az aszály, Vállajon sem közömbös. Csodálatos viszont, hogy az Ecsedi-láp peremén, a Kraszna árteré­ben most jó a termés. Ott in­kább a sok eső okozott volna kárt — Talán hihetetlenül hang­zik. de búzából most rekord­évünk volt. hektáronkénti át­lagban 6,37 tonna. A kukori­cánk is elég ló. természete­sen nálunk is van aszálykár, 6—7 millió. Viszont szép a nyolc hektár magkender. Be­jött a paradicsom is. Idén először termesztünk paradi­csomot. Ha nem lesz dér, köd, ha az időjárás nem tar­togat számunkra újabb meg­észre. örökké azt a rohadt tévét lesem. Ha eszem, ha iszom furton-feszt oda kell figyelni, ' mert most nagy a vonulás. Az oroszok kivonul­nak, az irakiak bevonul­nak. Ja és a képviselő urak is kivonulnak. Csak ez a Stohanek szobrozik nálam és szó nélkül tűri, hogy eszem a legyeket. Rá is szó­lok: — Kívül tágasabb. — Tessék? — Álljon fel és mondjon le. Mondjon le arról, hogy továbbra is rontsa itt a leve­gőt. Hát miféle jószomszéd az olyan ember, aki megissza a söröm, elszívja a cigaret­támat és közömbösen szemlé­li, hogy egymás után nyelem le a krokodilokat. — Már elnézést, de kroko­dil nem ■ volt■ a levesében, csak légy. Másrészt most ez lepetéseket. akkor a gazdák elégedettek lehetnek. — Gazdák? — Igen, mert a magkender, a paradicsom, de a gyümölcs is háztáji, illetve földbérlet, vállalkozás. Szóval a kender, az jó termést ígér, hektáron­ként 1,5 tonna magra számí­tunk. az alma azonban keve­sebb lesz. 1200 tonna helyett úgy 700—800 tonna. — És mi van a privatizá­cióval? A földvisszaigény­léssel? — Nincs túlzott igény. Ká­rom hektár visszakért földet adtunk ki. De hát miért is tülekednének a földért, hi­szen a földbérlet lehetősége ad-ott. Idén 42 hektár a tagok által bérelt föld. Nem csak paradicsomtermesztésre, ku­koricának is adtunk, hiszen mint mondtam, itt az állat­tartásnak nagy hagyományai vannak, kell a takarmány ... Égig ér a kender Ősszel, mint mindenütt, úgy Vállaj környékén is élénk a határ/Tart a nagy betaka­rítás. Az égig érő. vágásra érő kender, a frissen szántott földek, az új magágy látvá­nya a mezőgazdasági terme­lés folyamatosságának ígére­te. Jövőre is lesz hús és ke­nyér. Legalábbis Vállajon. a mániája, hogy mondjak le. Honnan veszi ezt a badarsá­got? — A televízióból. — Ja. Nekem nem kül- ügyem a belügyem, de mint magánember kijelentem, nem mondok le semmiről. Ha vi­szont sajnálja tőlem a piát, a cigarettát, én el is mehetek. De akkor maga is mondjon le arról, hogy nálunk barack- lekvárt kap és szó nélkül el­tűröm, hogy titokban simo­gatja a feleségem kezét... Begurulok. Ez a Stohanek tisztára átment személyeske­désbe és még azt sem mond­hatom, hogy ez nála válasz­tási fogás. Most választhatok. Vagy kirúgom és lemondok a baracklekvárról, vagy meg­tűröm és élvezem továbbra is a kedvenc csemegémet. mmondjak le a barack- /wf lekvárról? Soha! A Stonekné-féle barack- lekvár az nem egy bársony­szék. Stohanekné lekvárjáról nem lehet lemondani. Ebben a kérdésben szörnyen makacs vagyok. Seres Ernő SZERKESZTŐI OOOOOOOO ős­BEAT msem szabad észrevét­fy lenül megöregedni. w Sorsát senki sem kerülheti el, de a kor élő­haladtának jelei kevésbé szembetűnőek, ha valaki nap mint nap, de leg­alábbis gyakran látnak. Zenélni a végelgyengülés­ig lehet, sőt jól zenét komponálni úgyszintén. Bizonyíték erre, hogy gyakran matuzsálem korú „tinédzserek” pengetik a gitárt a Kisstadionban, vagy a Petőfi Csarnokban. Külsejükön egy kicsit megütközünk, zenéjüket viszont elfogadjuk. Illésék úgy tértek vissza szombat este, hogy másfél évtizednél is több idő el­telt, amióta együtt láttuk a bandát. A százezer néző a stadionban, és a nem tu­dom hányszor ennyi a képernyők előtt nagyobb részt a „nagy generáció” tagjaiból tevődött össze. A fogalom is azóta született, hiszen a „Néha furcsa hangulatban” születése idején nemigen gondolták, hogy mi — ma harminca­sok, negyvenesek leszünk egykor a nagy generáció. Olyannyira azzá vál­tunk, hogy azóta befogad­tuk Queent, a Pink Floyd- ot... Az Illést hallgatva pedig gondolkozhatunk: zenei fejlődésük, kifeje­zésmódjuk, mondanivaló­juk meddig juttatta volna el őket, ha... Ezzel szem­ben eszünkbe juthatott régi önmagunk, ismét a fülünkbe kéredzkedett az a beat, ami már múzeumi relikvia: ősbeat. Kicsit restellem a fa- nyalgást, és egyes szám első személyre váltok, hi­szen siker volt a szombat esti fellépés, és még vala­ki kikérheti magának, hogy a nevében beszélek. Magam is haragszom ma­gamra. A hálátlan beszéd azt is jelenti, hogy meg­tagadom szellemem ébre­désének boldog éveit, ér­telmem molekuláinak azon részét, amelyeket az Illés-életérzés plántált be­lém. De talán éppen ezek­ből is fakadó kritikával nézem a mai öregfiúkat. Haragszom az életre? Bródiék is haragban van­nak vele. A Csehszlová­kiába indult tankokra, a keserű eltiltásokra, az együttes tagjainak egy­mással megvívott kicsiny és néha talán kicsinyes harcaira, és még ki tudja, mi mindenre. Én legin­kább amiatt vagyok csaló­dott, amit már fentebb említettem: hogy egyszer csak elfogyott az Illés, ve­le együtt valami, amit a Fonográf már nem pótolt, mert valahogy szépelgő lett. Később pedig minden elenyészett. Mint a múlt ifjúság, amelyet azonban sikere­sen hozott vissza a szom­bati koncert. Levente hoz­záöregedett korábban is viselt külsejéhez, a lányok most is Bródinak csápol- tak, Pásztori talán még nagyobb vehemenciával püfölte a dobot, mint annak idején. Az „idő vasfoga” — Rejtő örökifjú képzavarával — leginkább Szabolcs fölött szállt el. Illés Lajos pedig épp­olyan feszengő volt saját zenekarában, mint akko­riban, amikor már kiállt a rúdja. Esik Sándor S. E. A vásárosnaményi fafeldolgozó Özemében egy műszakban 20 köbméter almásláda kerül le a tűzőgépekről. Képünkön a Képkezelők ládaelemeket helyeznek a tűzőgépbe. (H. P.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom