Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
Kelet-Magyarország 1986. december 31. Egy munkáscsaíád házat épít (10.) Ünnep a Szeder utcában Ez év márciusában kerestem föl először azt a nyíregyházi fiatal munkáscsaládot, akik nagy fába vágták a fejszét: családi ház építésébe fogtak. Havonta egy-egy beszámolóban adtam közre a házépítés menetét, a gondokat és örömöket, de ez idáig nem mutattam be igazán a családot, hiszen nevüket, lakhelyüket „eltitkoltam”. Ezzel nem volt más szándékom, mint az: ne kerüljenek túlságosan reflektorfénybe, hiszen ez nemcsak használni tud — ártani is néha. Most, hogy fedél került a fejük fölé, s az esztendő is véget ért, ideje bemutatni a fiatal családot. Nyíregyháza déli részén, Borbánya és a Kisteleki-szőlő határán, a Szeder utcában magasodik az új ház, a tulajdonos Pór Balázs és felesége. Kocsis Mária. Jöttek a munkatársak — A 'huszonnyolcadik évemet töltöm be januárban — mondja Balázs (amit persze én már tudok), amikor a szép karácsonyfa mellett leülünk beszélgetni az új ház egyik szobájában. — Kékre való vagyok, édesanyámék ott élnek ma is. Marika nyíregyházi, az ő szülei itt a közelben, a Debreceni úton laknak. — S milyen jól jött ez az építkezés idején — sóhajt fel Marika. — Édesapám gyakran itt volt, hogy segítsen. anyukám pedig talán még nagyobb feladatra vállalkozott: a két kislányra ügyelt nemegyszer. Előttem van a jelenet valamikor nyárról: az épülő ház mögötti kis kamra felől finom illatok szállnak, a férfiak betonoznak a tűző na- jaon, Marika és édesanyja pedig az „ellátmánnyal" foglalatoskodik (de sok csirke áldozatul esett a kalákamun- káknak ...) — A családtól rengeteg segítséget kaptunk — máshogy nemigen vergődtünk volna zöldágra — mondja Balázs. — Itt voltak Kékről az én szüleim is gyakran, meg a rokonságból többen, aki csak tudott. A munkahelyemről, a nyíregyházi konzervgyárból is megfordult az építkezésen nem egy munkatársam, a főnököm — főképp az első lépéseknél: az itt álló kis ház elbontásánál és az alap készítésénél, de később is. Balázs a konzervgyár tmk- üzemének géplakatosa, felesége pedig konzervgyártó szakmunkás. Mindketten Itt voltak tanulók is. — 1976-tól dolgozom a gyárban, a tanulóévek után. Marika ez idő tájt került ide szakmunkástanulónak, s 1979- ben, amikor munkába állt, megismerkedtünk. Egy esztendő múlva volt az esküvőnk ... Két aranyos kislány futkos azóta a Pór családban: Bea januárban már ötéves lesz. húga márciusban kettő. — Én tehát lényegében nem sokáig dolgoztam: már öt éve gyesen vagyok — öleli magához a most éppen megfázott gyerekeket Marika. — Illetve: közben a kicsivel „gyed” is volt, de ez már lejárt másfél éves korában. Sokat töprengünk, miképp menjen vissza dolgozni, de ez egyelőre bizonytalan, mert errefelé nincs bölcsőde. Pedig jól jönne ám a pénz . .. Haladék tavaszig S ha már a pénzről beszélünk: bizonyára az olvasó is kíváncsi arra, hogy mibe is került az új ház. — Először is el kell mondani — kezdi a számvetést a családfő —, hogy még most se készültünk el egészen. A múltkori cikkben azt írta, hogy 60 napot kaptunk a tanácstól a teljes befejezésre, de mire az megjelent, helyesbítettek : hat hónapot adtak, tehát jövő tavaszig kell végeznünk. Van még mit csinálni : a hátsó terasz és a lépcső, a lábazat, a külső kőporozás, a támfal a garázsajtóhoz — no, és idebent a parkettázás. Nos, az ezekre eltett pénzt is hozzáadva, közel járunk a 900 ezer forinthoz. Egészen pontosan nem tudom, mert természetesen a havonta hazahozott fizetésből is sok elment erre-arra, ami a házhoz kellett. S még szóba se jött az az iszonyú sok munka, amit maga Balázs végzett, meg persze a különféle „segítő erők” tevékenységének értéke. — Ha mindezt fizetni kellett volna, nem is tudom, hol állnánk. Biztos, hogy elfogyott volna már a pénzünk. Tanúja voltam nem egyszer, micsoda ínszakasztó Most már mosolyog... Nem sokat láttam nevetni Balázst 1986-ban — most már mosolyog, látni rajta a megkönnyebbülést, hogy ha nehezen is, de félig-meddig révbe jutottak. Felesége szeme meg-megsimogatja az előszoba lambériáját, a pár napja barnára festett ajtófélfákat, az új szobában álló karácsonyfát. Aztán ebédhez ülnek a tágas konyhában, Marika már megszokott mozdulatokkal térül-fordul a tűzhely és az asztal között, a lányok csivitelnek, Balázs pedig a konyhaablakon mereng kifelé. Valószínűleg az oda épülő terasz jár a fejében. Az illatozó karácsonyi húsleves azonban egy-kettőre eltereli figyelmét. Legszívesebben azt írnám: békésen duruzsol a kályha, feledtetve a fagyot-havat. De hát itt a ünnepi ebéd az új ház új konyhájában. (Farkas Z. felv.) tempót diktált magának a fiatal férfi — a betonozástól a malterkeverésig vagy a földmunkákig. Bizony meg is sínylette kissé az egészsége — érzi a feszített munkát ma is. — Roppant nehéz év volt — bámul maga elé, felesége pedig rásóhajt. — S még nincs vége, mert most a víz adja a nagy gondunkat. . . Elmeséli a tényleg nagyon bosszantó esetet: elkészült a vezeték az utcában, december elején jöttek bekötni a szerelők. Két hivatalos papírt kellett felmutatnia, hogy ezt megtegyék, az egyik a befizetett pénzről szóló, a másik az útfelbontá- si engedély. Balázs pénteken berohant a tanácsra, de nem kaphatta meg az engedélyt, •mert nem volt kéznél nyomtatványa az ügyintézőnek .. . Hétfőre pedig elvonultak a vizesek — mivel beállt a fagy, s nem dolgozhatnak tovább. Most tehát az utcai kútról hordják a vizet a gyönyörű fürdőszobába, s öntik a csap alá ... — De ettől függetlenül, nagyon reméljük: 1987 könynyebb évünk lesz. Befejezzük, ami még hátravan, s nyáron elmegyünk egy üdülőbe! Még nem voltunk együtt sehol nyaralni! kazán a pincében van, s itt fent a radiátorok ontják a jóleső meleget. Lassan 1987-et írunk. Egy fiatal munkáscsalád házat épített. Tarnavölgyi György Mit vár az új évtől Farkas Bertalan űrhajós A szilvesztert a Mátrában tölti — Meglehetősen sok autogramot adott az elmúlt tíz percben — megszokta már ezt? — Hozzá kellett szoknom, hiszen gyakran kérnek tőlem. Szívesen teszek eleget a kéréseknek. Csak persze ... ha minden helyre elmennék, ahová hívnak, másra nemigen jutna időm. Így aztán a sok-sok felkérő levél nyomán csak viszonylag kevés alkalommal jutok el az ország különböző részeibe. — Ha viszont hazahívják — Gyulaházára, illetve ide Szabolcs-Szatmárba, rendszerint eleget tesz a kéréseknek. — Ez természetes! S roppant örülök annak, hogy Gyulaházán közös összefogással megvalósult az a bizonyos ifjúsági és honvédelmi ház. Igen nagy lehetőségeket látok benne. Amikor például legutóbb — novemberben — a Szovjetunióban, Csillagvárosban jártam, hallottam: a jövő évben egy fiatalokból álló csoportot szeretnének körbeutaztatni Európában, s persze hazánkba is eljönnének. Az űrkutatással, csillagászattal, a természettudományokkal kapcsolatos dolgok érdeklik őket — meg az űrhajósok. Ügy gondolom: Gyulaházára is ellátogatnak majd... — Gyakori vendég Csillagvárosban? — Rendszeresen megfordulok ott, tartom a kapcsolatot a szovjet űrhajósokkal, űrkutatókkal. — Titkot kérdezek, ha affelől érdeklődöm: mikor lesz legközelebb magyar űrhajós valamelyik szovjet űrjárművön? — Egyelőre annyit tudok: jelenleg egv szír, egy bolgár és egy francia űrhajós készül Csillagvárosban. 1987-ben a szíriai repül először, őt követi a bolgár, majd a francia. Hogy magyar űrhajós mikor kerül sorra, az sok mindentől függ. Sokat nyomnak a latban az anyagiak, tudományos kísérleteink előrehaladottsága és így tovább. Mert csak azért, hogy újabb magyar kerüljön űrhajóra, nem érdemes ... Ahhoz megfelelő stádiumban lévő, fontos kísérletek kellenek, amit az űrben végez el az asztronautánk. — Sokan megkérdőjelezik egyébként az űrhajózás létjogosultságát. mondván: any- nyi megoldásra váró gondunk van a földön . . . — .. . s miért erre költünk. Ismerem az ellenvetéseket. De könnyű választ adni a kétkedőknek: olyan nagyjelentőségű eredmények születnek az űrkísérletek során, melyek egyértelműen hasznot hajtanak a földi gyakorlatban is! Technológiák, új anyagok születnek. Ma lényegében a jövőt alapozzuk meg ezekkel a kísérletekkel — az ember nem maradhat szülőbolygóján! Hogy mást ne mondjak: a japánok már a jövő évezredért dolgoznak, amikor újabb energiaforrásokat kutatnak .. . — Mit vár 1987-től a legjobban? — Nagyon készülök a jövő évi űrhajóskongresszusra, melyet Mexikóban rendeznek. Rendkívül jó kezdeményezés ez — találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek az űrhajósok sok mindenről, függetlenül a napi politikától. országaik berendezkedésétől ... Szeretnék előbbrejutni saját kutatási területemen is: az erőforráskutatásban, a távérzékelési lehetőségek fejlesztésében. — Hol tölti a szilvesztert a magyar űrhajós? — A Mátrába készülünk a családdal — remélem, a Természet kegyes lesz hozzánk, és szép hó vár bennünket. Sajnálatos, de ezt még nem sikerült kellőképp szabályozni — pedig de jó is lenne ... (U Ahonnan a sárga angyal „alászáll" Fizetni csak az alkatrészért kell... Különösen sikergazdag évet tudhat maga mögött a Magyar Autóklub Szabolcs- Szatmár megyei szervezete. Nem volt még év, mely során annyit gyarapodott volna a négy keréken gördülők e közössége, mint idén — 5000 új tagsági igazolvány talált gazdára. Így immár 15 ezer tagot számlál a szervezet, ami azt is jelenti, hogy a megyében majdnem minden harmadik személygépkocsin ott van a klub emblémája. „Pedig tavaly novemberben, amikor évi 200-ról 300 forintra emelkedett a tagsági díj, azt hittük, csökkenni fog az érdeklődés szervezetünk iránt” — mondta Módy Elek a megyei szervezet titkára, mikor sikereik okát tudakoltam. Félelmeik alaptakészséggel megmondta, sőt Erdélyi kérésére még értékes időmérőjét is átadta — megtekintésre. Vesztére tette, mert az órával nem rendelkező idegennek túlságosan megtetszett a 4000 forintos kis portéka — olyannyira, hogy iaiben kereket is oldott vele. Az sem bírta jobb belátásra, hogy a hoppon maradt N. Gábor megfenyegette. fel fogja jelenteni. Meg is tette, így kerülhetett az ügy a Nyíregyházi Városi Bíróság elé, amely kisebb értékre elkövetett lopás vétségében mondta ki bűnösnek Erdélyit, s — mint többszörös visszaesőt — 9 hónapi szabadságvesztésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte. A határozat jogerős. Az alábbi történet humoros tanulsága ez lehetne: ne adjuk át a karóránkat idegeneknek, akkor se. ha az iránt érdeklődik, mennyi az idő. Mert, mint látni fogjuk, vannak, akik visszaélhetnek j ói nd u latunk ka 1. Ez év április 28-án este a besztereci Erdélyi András egy fiatalkorú ismerősével Nyíregyházán a Jereván söröző előtti parkban beszélgetett, amikor összetalálkoztak N. Gáborral és V. Sándorral. Szóba elegyedtek egymással, majd a már egyebek közt súlyos testi sértés, lopás és közokirat-hamisítás miatt már többször büntetett 23 éves besztereci fiatalember megkérdezte N. Gábortól, hogy hány óra van. A férfi lannak bizonyultak: a tendencia, amely az 1986-ot megelőző öt év alatt megtízszerezte a taglétszámot, folytatódott. De vajon mi vonzza az autósokat, sőt — mint látni fogjuk — a nem autósakat is? Bizonyosan a felismerés, hogy érdemes klubtagnak lenni: sok ingyenes és egyre magasabb szintű szolgáltatás előnyeit élvezhetik azok, akik hajlandók évi 300 forint áldozatot hozni. Csak az idei eredményekről szólva: április 1-től állandó segély- és indító szolgálat működik Nyíregyházán, melyek igény- bevétele esetén a klubtagoknak csupán a beépített alkatrészekért kell fizetni. Aztán a megyeszékhely és Mátészalka után műszaki állomás létesült Tiszavasváriban is, melynek felszereltsége lehetővé teszi, hogy a jövő héttől már ott műszaki vizsgáztassák járműveiket a környékbeliek. Azoknak is lehet és érdemes belépni a klubba, akik nem szorulnak rá ezekre a szolgáltatásokra, mert nincs kocsijuk. A tagság jogán ugyanis bárki olcsón üdülhet külföldön, a klub több európai város kempingjében felállított lakókocsijainak köszönhetően. A véget érő év szeptemberében új otthont is kapott a megyei szövetség. Remélhetően sokan fogják majd felkeresni a Dózsa György úti székházat is belépési szándékkal. Hiszen, mint a megyei titkár mondta: „A szolgáltatások további bővítése és színvonaluk emelése pénzkérdés. Nem közömbös tehát, hogy milyen összegű tagdíj- bevétellel gazdálkodhat a klub." (cztnc) Grúz film Zichyről Zichy Mihály magyar festő életéről rendez filmet Grúziában Nana Mcsedlidze. A kaukázusi köztársaságban rendkívül népszerű a magyar festő. Amikor ott járt, elsőként készített illusztrációkat Sota Rusztaveli, a XII. századi költő „tigrisbőrös lovag” című poémájához, amelyet a grúzok nemzeti eposzuknak tekintenek. A festő illusztrációit a grúz •népnek ajándékozta, s ma is sok RusZtavéli-kiadást díszítenek rajzai, amelyeket az eposz legjobb illusztrációi között tartanak számon. Nemrégiben magángyűjteményekben több Zichy-akvareltt fedeztek fel Grúziában: ezek most a Tbiliszi Szép- művészeti Múzeumban láthatók. A film előkészítése során a rendezőnő tanulmányozta a festő életének legjelentősebb szakaszait, amelyeket Franciaországban, Pétervárott, Grúziában és természetesen Magyarországon töltött. A filmet részben Magyarországon forgatják, magyar filmművészek részvételével — mondotta el McSedlIidze. Egyébként ez lesz a második grúz film Zichy Mihályról: néhány évvel ezelőtt doku- mentumfilmet forgattak" a magyar festőről. 2 ____ A hálátlan órátlan
