Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
Kelcí-HIsgyarofissáe 3 1986. augusztus 14.----------------------------------------Társulás—egyedül V alamelyik nap találkoztam egy társulással. Egyedül volt. Néhány perc múlva megtudtam, hogy ő nem is egy társulás, hanem kettő, mert a közeli falvakban működő társulás — az is egy ember — beteg lett, s hónapok óta ő látja el azt a munkakört is. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ez valami humoros dolog, elárulom: egyáltalán nem az, sőt nagyon is komoly. Amikor a közigazgatás átesett a legutóbbi átszervezésen, akkor hoztak létre társulásokat, hogy azokban a községekben is szakember lássa el a szakértelmét igénylő feladatokat, ahol ilyen nem volt, mert korábban a járási tanács, majd a járási hivatal dolgozói végezték el az ilyen munkákat. Az átszervezés után létrejöttek tehát a társulások, vagyis több község társult arra, hogy közösen alkalmaznak például egy műszaki szakembert, aki a társult községekben ellátja az ilyen jellegű feladatokat. Egy ilyen emberrel találkoztam, aki hónapok óta kilenc község műszaki szakembere, s beláthatatlan ideig az is maradna még, mert sajnos, remény sincs kollégája gyógyulására. Ö mondta, aligha bírja ő is tovább egy-két hónapnál. Nem panaszkodni akart, hisz azt sem tudta, hogy újságíróval beszél, — ezért nem írom meg, melyik településekről van szó — csak mondta a tényeket. Azt, hogy felső fokú végzettséggel havonta 4500 forintot keres, s ezért kell neki kilenc községben ellátni az építési engedélyek kiadásával, az épületek használatba vételével, a telekalakításokkal, telekmegosztásokkal kapcsolatos feladatokat, de az ő dolga megoldást találni alkalomadtán a belvízelvezetésre, neki kell foglalkozni az összes közművekkel, nyakába szakadnak a vízügyi hatósági feladatok, a közlekedési, az útügyi hatósági feladatok és természetesen elvárják tőle, hogy tudja: hol kezdtek hozzá engedély nélkül építkezéshez, ki tért el az építkezés során a tervtől, neki kell kitűzni az építkezés helyét és ki tudja még felsorolni, mi minden tartozik munkakörébe azért a 4500 forintért. Beszéltünk arról is: milyen jól — legalábbis hozzájuk képest milyen jól — megfizetik a kivitelező vállalatok műszaki szakembereiket, akik közül sokan még magántervező^ is, ám neki még erre sincs lehetősége. Korábban adaptálhatott ajánlott terveket, július 1-től azonban életbe lépett egy új rendelet, amelyik már ezt is megtiltotta, vagyis kimondta, hogy első; fokú műszaki ügyintéző nem lehet magántervező is. Illetve lehetne mondjuk a megye másik végében, ahol nem gyanúsíthatnák meg azzal, hogy azért kapott valaki gyorsan építési engé- délyt, mert a műszaki ügyintéző tervezte a házát, de hol van neki ideje és ere- re arra, hogy kilenc település ügyes-bajos dolgainak intézése után húsz-harminc kilométerrel arrébb munkát keressen, vagy hol van neki a megye más táján annyi ismerőse, hogy őt ajánlják tervezőnek azoknak a családoknak, akik építkezni akarnak. A műszaki ügyintéző nemsokára bedobja a törülközőt. Vagy az orvos írja ki hosszabb időre, mert munkája kimerítette, vagy keres egy másik munkahelyet, ahol — ha kell is dolgozni — de legalább megfizetik érte. És akkor már két körzetben nem találkozom majd társulással. Balogh József V ___________________________________________/ Feliks Derecki: Vendéglői ellenőrzés M egebédeltünk, és vártuk a számlát. A pincér sokáig nem mutatkozott, és türelmetlenkedni kezdtünk. Amikor végre odajött az asztalunkhoz, rendkívül felzaklatott állapotban volt, és remegett a keze. — A franc essen bele! — és az asztalra dobott egy gyűrött számlát. — Történt valami? — kérdezte a barátom. — Történt. A maguk ebédje harmincezrembe fog kerülni. — Hogyhogy? — Ott ül egy ellenőr a sarokban. Meglátta az önök számláját, és észrevette, hogy egy százassal többet számoltam, s most aztán elverik rajtam a port. — Száz zloty miatt harmincezer a büntetés? — föl nem foghattam. — Nem muszáj kifizetnem, de a bitóság hozzácsap még húszezret, és ráadásul mehetek a dutyiba. — Nem állt szándékunkban bajba hozni önt — próbálta enyhíteni a feszült helyzetet a barátom. A pincér dühösen csapkodta az asztalt a kendőjével. — Na persze. Mi a fenének jöttek ide ebédelni? Igaza van. Annak ellenére, hogy megéheztünk, nem kellett volna mindjárt vendéglőbe mennünk. — Majdhogynem kéthavi fizetésem rá fog menni erre! Igen ostobán éreztük magunkat. — Akkor talán... — és a barátomra néztem. — Igazad van — és egy pillanat alatt kitalálta a gondolatomat. Benyúltunk a pénztárcánkba, és nehezen bár, de összekapartuk azt a harmincezret. — Oké, rendben van! - gondosan átszámolta a pénzt. — így hát legyen máskor is szerencsénk! — Mellesleg az ebéd jó volt, ugye? — Fölséges — helyeseltünk. Az ismerős ruhatáros adta oda a kabátunkat. — Csak nem kaptak ellenőrzést? — kérdeztem együttérzően. — Lehetetlen — válaszolta. — Akkor tudnék róla, hiszen itt ülök nyitás óta. — Az a magas pincér mondta. — Ja, a Jenő — nevette el magát. — ö mindenkivel ezt csinálja, s néha bejön neki. Vicces egy ember. J^ucorogni kezdett a ffC gyomrunk ezután az ebéd után. Igazuk Van a tapasztalt embereknek, akik azt tartják, hogy jobban ízlik otthon a főtt krumpli, mint a többfogá- sos ebéd valamelyik közétkeztetési intézményben. (Fordította: Adameez Kálmán) Zsákvarró és előtisztító. [Az aratás kezdésével átfutották üzembe a Balká- [ nyi Állami Gazdaság szárítójában azt az előtisztító berendezést, amivel a szárítóba kerülő búzát 97 százalékosra tisztítják. Az új berendezés növeli a termény rétegvastagságát, így gyorsítja a szárító kapacitását: naponta 60 tonna vetőbúzát osztályoznak és tisztítanak (jobb oldali kép) az eddigi hagyományos kézi kötözést függesztett zsákvarró gép váltotta fel (bal oldali kép). (Császár Csaba fel- i vétele) Nem csökkennek a tálórák Hogyan alakul az iskolák nevelői ellátottsága? Bő két hét és kezdődik az 1986 87-es tanév a megye is- mészetes „kiöregedés" is, ért- koláiban. Finiséhez érkeztek az előkészületek, hogy mindenütt zavartalanul megkezdhessék a tanítást. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy elegendő számú tanító, általános és középiskolás tanár,. zenepedagógus, gyógypedagógus kezdje meg a munkát és ne legyenek betöltetlen álláshelyek. Korábban a megyei tanács művelődésügyi osztályának tájékoztatása alapján már beszámoltunk arról, hogy az elmúlt tanév befejezését követő hetekben körülbelül a meghirdetett álláshelyek egyharmadát sikerült betölteni. Az 1985/86-os tanévben a pályázati rendszer lehetőségeivel élve a megyében 204 pályakezdő, 73 már dolgozó pedagógus alkalmazására került sor. Jelentős — 378 — volt azoknak a nevelőknek a száma, akik az úgynevezett szabadmozgásos mun- kahelyváltoztatás lehetőségeivel élve kerestek és találtak más iskolát maguknak. Mindezek nehéz helyzet elé állították a megye iskoláit, főként a kisebb községek és távoli települések nevelőire jutott több teher, mert a hiányzók helyett is tanítaniuk kellett. Aktív nyugdíjasok A feszítő gondok enyhítésére a pályázatok lezárása után 135 nyugdíjas pedagógust kértek meg az iskolák, hogy vállalják — a megváltozott, kedvezőbb, anyagiak mellett — az oktató-nevelő munkát. De még így is szükség volt további erősítésre is. a megyei oktatási szervek a tanárképző főiskola vezetőivel együttműködve ötvenkét főiskolai hallgató tagozatváltásával is növelni igyekeztek a nevelői állományt, azaz több mint félszáz fiatal nappali tagozatos hallgató vállalta, hogy levelező tagozaton folytatja és fejezi be tanulmányait és megkezdi az iskolai munkát. De még így is 229 üres álláshely volt a tanévben, amely nagy terhet rótt a pedagógusokra. Szabados György, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője arra is utalt tájékoztatójában: növelte a gondokat a 881 gyermekgondozási szabadságon lévő pedagógus is. S bár lehetőség van rá, mégis kevesen, 16-an vállaltak tanítást a „gyes” mellett. Kényszerűségből ezért az elmúlt tanévben 208 képesítés nélküli fiatal alkalmazását engedélyezték az oktatási szervek, számuk így 422-re emelkedett. Közülük 159-en már tanulnak, míg a többiek ezekben a hetekben, hónapban is készülnek tanulmányaik megkezdésére. Ilyen előzmények után láttak hozzá az oktatási szervek, az iskolák az 1986/87-es tanév személyi feltételeinek megalapozásához. A megye iskolái 653 álláshelyet hirdettek meg, melyből — sajnos — a pályázati szakaszban csak 191 helyet sikerült betölteni. Vagyis a pályázatok lezárása után 462 pedagógus alkalmazásáról kell gondoskodni. A tájékoztatás arról is szól, hogy az álláshelyekhez 80 szolgálati lakást, 24 szolgálati szobát, 50 szolgálati „férőhelyet”, valamint 80 pályázathoz letelepedési segélyt is hirdettek. Arra is számítottak az iskolák, hogy a magasabb bérek is vonzzák majd a pályázókat. Mindezek ellenére július végén a nevelőhiány a következő képet mutatta: Fehérgyarmaton és körzetében 5, Kisvárdán 30, Mátészalkán 10, Nyírbátorban 36, Nyíregyházán 20, Tiszavasváribari 4, Vásár osnaményban 11 üres tanítói álláshely volt. Nem jobb a helyzet az általános iskolai tanári álláshelyeknél sem, Fehérgyarmaton és körzetében 22, Kisvárdán 49, Mátészalkán 30, Nyírbátorban 60, Nyíregyházán 36, Tisza- vasváriban 4, Vásárosna- ményban 9 általános iskolai tanár hiányzik. (Mindezek természetesen a városok körzetére vonatkoznak elsősorban.) Betöltetlen további 83 középiskolai, 24 gyógypedagógiai és 12 zenetanári állás. A gimnáziumokban a nyelvszakos — magyar, orosz, német, angol, francia — a szakmunkásképző intézetekben és kollégiumokban az egyetemet végzett tanárok hiányoznak. Különösen nagy a szakoshiány a kisebb vidéki középiskolákban. Több a gyermek — több nevelő kell Miért ilyen sok az üres állás? Az okok sokfélék: ösz- szefügg a megye kedvező demográfiai — népességi — helyzetével, a magas gyermeklétszámmal, s az egyik állandó tényező a nevelői pálya elnőiesedése, a gyesen, gyeden lévők magas száma. S mivel a nevelőket' sem kerülik el a betegségek — károsítanak a foglalkozási ártalmak is — s van egy térhető, hogy a pedagógusképző intézmények nem képesek elegendő számú és szakos nevelőt adni az iskoláknak. .Minden lehetőséget igyekeznek felkutatni az oktatás irányító szakemberei, hogy csökkentsék a hiányokat. Továbbra is szeretnék elérni, hogy a jelenleginél több nyugdíjas — vagy az idén nyugdíjas korba érő — nevelő folytassa a tanítást. Természetesen azok, akik jól bírják magukat, nem fáradtak el nagyon. A nappali tagozatról is szükségessé válik minél több fiatalt átirányítani a levelező tagozatra — akik ezt vállalják — és velük is gyarapszik a nevelők tábora. Gondos mérlegelések alapján szorgalmazzák az úgynevezett „egy lépcsővel előbbre lépés” is, amely any- nyit jelent: a legrátermettebb, óvónői szakközépiskolát végzett fiataloknak felkínálják az általános iskolai napközis munkaköröket. A napközikben tanító legjobb szakembereket pedig iskolai tanórai munkára irányítják, míg a legalkalmasabb — és az egyetemi továbbtanulást is vállaló — általános iskolai tanárokat egyes középiskolákban kívánják alkalmazni. Kényszerű lépések S úgy látszik, tartósan együtt kell élni a ténnyel, hogy az idén is szükség lesz képesítés nélküli nevelők alkalmazására. Erre azonban csak indokolt esetben adnak engedélyt, s azok számára, akik a főiskolái felvételi pontszámok alapján garanciát látnak a megfelelő tudásszint elérésére, a tanulmányok elvégzésére. A megyei tanács művelődésügyi osztályának szakemberei szerint, a meglévő üres álláshelyek ellenére, súlyosabb akadályokkal nem számolnak a tanév indítását illetően. Nem lehet viszont elhallgatni — és miért is kellene —, hogy jelentős túlóra — többletmunka — jut az idén is a nevelőkre. S bizony előfordulhat, hogy a negyedik, ötödik, hatodik — ki tudja, hányadik — órában a nevelő fáradtan, nem teljes intenzitással tud majd részt venni az oktató-nevelő munkában. Ezért a jelenleginél is nagyobb figyelmet, gondoskodást, — teljesítmény szerinti — anyagi és erkölcsi elismerést érdemelnek ... Páll Géza. A megingott bizalom mm eséli a tanácstag: Iwt körzetében a múlt esztendőben sikert ért el. Megépült az autóbusz „leállóöble”, a környéket a lakosok társadalmi munkában parkosították, virággal, bokorral beültették. Felszerelték az átkelőhelyre a sárga higanygőzlámpákat is. A lakosok elégedettek voltak. Régi vágyuk teljesült. Aztán jött a tavasz. Rohannak a tanácstaghoz, aki mellesleg városi tisztségviselő. Baj van, a bokrokat már kivágták, a buszmegálló környékén munka kezdődött. A tanácstag ki a helyszínre. A jelzés: igaz. A tanácstag informálódik: megyei rendelkezés, mert a két öböl túl közel van egymáshoz. Nota bene: ezt meg kell változtatni. A tanácstag érvel, jön, megy, magyaráz. De hiába a város testületének választott tagja, mindez kevés, a megyei közlekedés döntött. Mindebből világosan következik: az emberek hite alaposan megingott a tanácsban. Felmerül a kérdés: vajon ki engedélyezte az első változatot, s ki fizeti zsebből az utólagos munka árát? Amit o köz pénzéből fizettek ki, jó néhány tízezer forintot. A társadalmi munka jövője is veszélyben van, mert aki azt látja, hogy korábbi munkáját szív nélkül teszik tönkre, az legközelebb aligha fog lelkesedni. Aztán jogos az a kérdés is: a megyeszékhely közlekedését miért a megye egyik osztálya szervezi és irányítja, amikor Nyíregyházának van megfelelő apparátusa, mitöbb, helyismerete, felelősség- érzete is. A tanácstag elkeseredett, hasonlóan választóihoz. Az újságíró meg kérdez: vajon hogyan ütik mindez bele a demokráciáról vallott nézetekbe? Felelősségre uon- ják-e azokat, akik rossz döntésükkel herdálták a közvagyont? Megmagyarázza-e valaki a lakosságnak, hogy a hivatal nem hatalom, legfeljebb annak eszköze. Néha rosszul működő eszköze. (B. L.) \L __________L
