Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
1986. június 25. Kelet-Magyarország 3 Támogatás kezdőknek Bizony van olyan termelő- szövetkezet, ahová lasszóval fogják a leendő első számú vezetőt. Ismerünk a megyében jó néhány olyan ipari szövetkezetét, ahol nagyítóval sem találni mérnököt, de hasonló a helyzet sok gyáregységnél is. A fogyasztási szövetkezetek statisztikájában szépíti a képet a diplomások száma, csak éppen a kereskedelmi, közgazdasági végzettségűből van kevés. Bármennyire túlzásnak tűnnek az előbbi mondatok, reális veszélyt, valós helyzetet tükröznek. A megállapítás: kevés a megye gazdaságaiban a jól képzett szakember. S ebből adódik máris a következtetés: ennek folytán alacsony a gazdálkodási színvonal, nem olyan a fejlődés, mint amilyent szeretnénk. Tudjuk, még számos összetevője van a gazdálkodás javításának, azonban nem árt hangsúlyozni, hogy az emberi tényezőnek, a gondolkodó, képzett irányítóknak milyen nagy a szerepe. Ezért született például a termelő- szövetkezeteknél a szakember-támogatás rendszere, hogy a gyengébb gazdaságokba is jusson igazi agrár szakember. S ezt forszírozzák most illetékes irányító szervek a gazdálkodás többi ágában is, mert időben felismerték, hogy a váltásnak, a változtatásnak ez lehet az alapja. A gyakorlat bizonyítja, hogy néha elég egy jó ötlet — no meg szükséges a következetes megvalósítás —, hogy sokkal nyereségesebben, eredményesebben termeljen egy adott üzem. ötletet viszont csakis gondolkodó vezetőktől, a legújabb szakismeretek birtokosaitól lehet várni. Ezért dolgozták ki az ipari szövetkezetek is a kezdő szakemberek támogatásának rendszerét, fordítanak a fogyasztási szövetkezeteknél — országos támogatással — jóval nagyobb gondot (és milliókat) a megfelelő szakember-utánpótlásra. A nagyberuházások mellett eltörpül a szakember-támogatásra, letelepítésre fordított pénzek összege. Ám ha eredményességében vizsgáljuk, akkor még ha nem is rögtön, de magasabb színvonalú termelésben, eredményesebb gazdálkodásban igencsak jól kamatozik. Ezért buzdítják mindenütt a káderügyekkel foglalkozókat az olyan hosszú távú gondolkodásra, amely minél több szakember megszerzését, letelepítését célozza a megyében. L. B. Az újfehértói textilipari szakmunkás, és szakközépiskolából 250 tanuló sajátítja el a szakma gyakorlati részét a helybeli gyapjúszövőgyárban. Képünkön: Galambosi Krisztina és Buczkó Katalin a fonógépen dolgozik. (Farkas Zoltán felvétele) „Nem nézhettem ezt a kínlódást“ Csak megy a pénz... Tiszta lappal, 22 milliós veszteség után Poresalmán A bágyasztó hőségben semmi sem mozdul Poresalmán, amint a látogató végighajt a főutcán. Nem fogadja másféle kép akkor sem, ha kimegy a halárba. Poros az út, a kukorica levele, az akác lombja. Nagyon elkelne egy kis időváltozás. Vagy talán még annál is több... A silózógép fürge körökben falja a rendre vágott zöldet, alig tudja követni a másik traktor a pótkocsival. Hárman közelítjük meg. Szénás Ignác, aki „immár” három napja elnöke a Szatmár Termelőszövetkezetnek, a gépkocsivezető és e sorok írója. Két izzadt ember száll ki a vezetőfülkékből. A kölcsönös bemutatkozás után egyikük, Erdős Albert előrebocsátja: Az „elakadt'1 premium Eddig kiskereskedők látták el a rohamosan épülő új városrész, Örökösföld lakóit különböző áruféleségekkel. A Zöldért vállalat üzletek sorát nyitotta a közelmúltban. A korszerű ABC-áruház bő áruválasztékában a békéscsabai, orosházi baromfi különlegességek is megtalálhatók. Itt kapott helyet a presszó és a zöldséges részleg is. A műszaki áruház és a butik jellegű ruházati üzlet egyaránt hiányt pótol. Az 1600 négyzetméter alapterületű üzletsor több mint 13 millió forintos árukészlettel rendelkezik. (Elek Emil felvétele) — Én kérem nem nyilatkozom! — És miért? — Csak... — hangzik a válasz. Pedig indulatok feszülnek az arcán. Apáti Gáspártól kérdezem, amit kollégája belémfojtott: — Mi a véleménye, a tagság mit tehetett volna a 22 milliós veszteség elkerülése végett ? — Azt csak a főnökök tudják. — Az új elnök azt mondja, hogy bajok vannak a munkaszervezéssel. — Mi úgy dolgozunk, ahogy irányítanak bennünket. Most is majdnem délig álltunk alkatrészhiány miatt. — Prémiummal nem ösztönzik a gyorsabb és jobb munkát? — Prémium? — szólal meg mégis Erdős Albert. — Olyasmit mi sohasem kaptunk, az mindig elakadt valahol feljebb. — Nem tették szóvá a munkahelyi gyűléseken? A kérdésre az új elnök válaszol elmenőben. „Falként feszül itt az ember előtt az érdektelenség és a fásultság.” A répaföldön tucatnyi ember áll körül bennünket, itt is süket a csend eleinte, de aztán... Heilig érő gazban Kanyó Ferenc: — Már 26 esztendeje vagyok a tsz-ben, sok mindent láttam. Ilyet azonban azóta sem. Ezt a répát alighanem elfelejtették vegyszerezni, most kapálhatjuk a mellig érő gazt. Az ilyen munkára négy éve hektáronként 1980 forintot kaptunk. Ma 1500-at, de tegnap még 800-at. Már azt mondjuk, hogy egye meg a fene a pénzt, úgyis meg kell szabadítani a gaztól a répát. Szász Tivadarnál — Nézze meg: csak ketten vagyunk fiatalok, mindenki elszivárgóit innen. Én sem jönnék, ha nem lenne egy ötéves fiam. Kaluca Sándor: Tudja, hogy bántak itt az emberrel? Kijött hozzánk a főmérnök nemrégen, és az egyik öreget elküldte az isten micsodájába. ősszel meg csak kiüzente ugyanazt, mikor megtudta, hogy a hidegben tüzet raktunk. Keresztesi Pál: Télen tíz fillért se keresünk, mert nincs munka. A pénz meg csak megy és nem jön. Ki- húzgálták a gyönyörű fákat, volt közöttük hat mázsát adó is .. A csatornákat úgy ásták, hogy a víznek a dombra kellene folyni. A határ meg üres. ellátni Ecsedig. — Jól meggondolta, hogy elnök lesz itt? — kérdezem a közös gazdaság újdonsült vezetőjétől. — Két hónapig gondolkoztam rajta. Aztán eldöntöttem. Előtte 15 esztendeig voltam a helyi konzervgyár főmérnöke. Elvégeztem a szervező szakmérnökit. A legfontosabb pedig az volt, hogy mégis csak porcsalmai vagyok. Nem nézhettem ezt a kínlódást. Tenni sürgősen! A Szatmár Tsz három fő vezetőjét a szanálási bizottság javaslatára leváltották. Még további két-három ember eltávozása várható a vezetés köréből. A tiszta lappal tehát nem lesz gondja Szénás Ignácnak. Egyébben azonban annál inkább. — Igaz, hogy még nem minden vonatkozásban tiszta előttem a kép, egyet azonban leszögeztem magamban. A bajokat be kell kalkulálni, nem pedig tartani tőlük. Négy“ fontos dolgot kell rövid időn belül megvalósítani. Megjavítjuk a kapcsolatot a konzervüzemmel. Egyébként érthetetlen, vagy nagyon is érthető miért élt kutya-macska barátságban eddig egy település összesen két valamirevaló gazdasági egysége. — Rendbe tesszük a háztáji felvásárlást. Ennek nagy szerepe lesz a tagság magunk mögé állításában, de abban is, hogy a szövetkezet ezáltal folyamatosan jut pénzhez. És ezzel elérkeztem a harmadikhoz, az akut pénzhiányhoz. Kapunk ugyan 12 milliót, de az nem sok. Ipart teremtünk, méghozzá valamiféle konzervdolgot. Nem varroda kell itt annak a 150— 200 embernek, akinek nincs munkája, hanem a háztájihoz kapcsolható tevékenység. A legfontosabb pedig a fegyelem, a rend és a lelkesedés visszahozása. Ez lesz a legnehezebb, ezért megkülönböztetett figyelmet fordítunk rá. Kemény munka lesz, de szeretnék két éven belül eredményeket felmutatni azoknak, akik megválasztottak. Nem volt alkalmunk az előző vezetés tagjaival beszélni, mert ők már nincsenek a tsz-ben. Az emberek, akik megszólaltak, szinte nem is hitték a változást, pedig ők maguk szavaztak végül is rá. A kérdés nyitott maradt: évek óta tart a gyengélkedés, miért csak most következett be a lényegi változás? Ha a tagok nem beszélnek, oka van. De vajon faggatta-e őket valaki azzal a szándékkal, hogy meg is szólaljanak? Ésik Sándor Képeslap Japánból Két vagy három éve ismertem meg Erdélyi Tibort, e szép szál uszkai néptáncost ...? Ment akkor egy sorozat lapunkban, a megyénkből elszármazott nevezetes embereket szólaltattuk meg abban. így találtam Erdélyi Tiborra, az Állami Népi Együttes egykori magántáncosára, a magyar táncok messze földön ismert szószólójára. Budai kertjében, egy nagy hegytetőn beszélgettünk, de tisztára, mintha csak otthon, Szatmárban üldögéltünk volna. Árnyas diófa borultránk, s az a szőlőlugas, az a szilvafasor ... ! Rá egy évre Uszkán barangoltam, pocsék, nyúlós, ködös idő volt. A bolttal szemben egy öreg nénike szőlőt kocsozott. Szóba elegyedtünk. A szatmáriak különben is szeretik a vendéget, de mikor a nénike megtudta, hogy én ismerem az ő fiát....! Az én Tibor fiamat? — csapta össze hitetlenkedve a kezét, s már szaladt is a kancsóért, borért, még pogácsát is kerített valahonnan. Eltelt egy újabb év, s egy képeslapot találok az asztalomon. Felhőtlen ég, csipkés pagoda, virágzó cseresznye- fák. Japán, Hirosima, június. Szatmári szeretettel és tisztelettel küldöm üdvözletemet — olvasom: Edesanyámékat egyszer meglátogattad, külön köszönöm. Június végén ismét otthon, várlak a Batár partján, a vén diófák alatt, ölel Tibor, Erdélyi. Ott leszek, Tibor. Folytatjuk, a beszélgetést, amit félbehagytunk azon a szép őszön. Három esztendeje. Mert mi az a három év? Pláne, ha barátra lel az ember. Balogh Géza N em ismeritek ti Biczó Jánost. öregember már, kánikulában is melegen öltözik és van egy bevett szokása, a makacsság. Ha az a fejébe vesz valamit, onnan amíg tetté nem érik, ki nem engedi. Szóval mit lát ez a vénember? Veszi észre, hogy erdészéknél mostanában az a divat, kivágják a fákat és az újraültetéshez úgy tisztítják meg a földet, hogy a tuskókat, gyökereket böhöm nagy bulldózerekkel összetolják. miszerint csak azért is dücs- kőzni kellene. És ez jó. Lám, még semmit sem csinált és máris melege lett. Verejtékezett később is. Kisbabát, fejszét élezett, kapát, lapátot, ásót igazított és nem ügyelt az olyan vénasszonyos beszédre, miszerint elment az esze. — Neked az a dolgod, hogy tarisznyázzál. Szalonnát, kenyeret, hagymát, meg egy üveg bort rakjál be. Ki segít, ki segít? Majd az Isten, ő tudja úgyis, meg én, ha fázik Ott van példának az akácos. Biczó János nézi, mit műveltek. Jobbról és balról is egy betolta a gép a tüsköt és a földet, folyógátnak is beillő földhányást rakott, így rondítva “és csíkozva a tizennégy hektárt. Mennyi tűzrevaló? És mekkora élettér, amit elvettek száz és száz csemetétől. Biczó úgy beszélt erről az erdésznek, mint személyes ügyről: — Hát a dücskőnek nincs már becsülete? Az én koromban — mintha ez a kor már nem az övé lenne — egy gallyért is lehajoltunk. A dücskőt meg a színfától is többre tartottuk. A dücskőnek, annak volt tüze, parazsa, az téli estéken ontotta a meleget. Az erdész leintette: — Nem ér az annyit, amennyi munka lenne vele. Gondolkozzék egy kicsit, János bátyám! A napszám 500 forint és ha ezért most dücs- kőzne, 200 forint értéket sem termelne ki. Ki fizesse meg a különböze tét? A dücskőnek nincs becsülete. Mit számít az, hogy mit mond az erdész. Biczó János lelki nyugalmát' a tánült emberek gazdaságossági érvelése nem nyugtatja meg. Beleizzad annak a gondolatába, a csontom, hogy mennyire kell itt a meleg. És Biczó János dücskőzött. Segítette munkáját az eső, mert a halomba tolt tüskök jó részéről a zápor már lemosta a földet és a laza homokot a keleti szél elhordta, bontogatta. Hetek teltek el úgy, hogy a makacs öreg kenyeret, szalonnát és hagymát evett, hogy mindennap megitta a maga borát és a kibányászott gyökérből, tuskóból takaros halmokat rakott. Egyszer aztán azt mondta az erdésznek: — Te gyerek! Az vagy na, mert az unokám lehetnél. Szóval, te fiú, napszámot nem kérek azért, hogy megtisztítottam egy hektárnyi földet és beültethetitek. Napszám nekem nem kell! Csak a dücskőm hozzátok haza ... N em számolták a fordulókat. Dücskőbe fulladt a ház, betakarta a portát, de az asszony nem ezért zohorált. Biczó János befűtött a cserépkályhába. Rekkenő nyárban, pokoli forróságban (árnyékban 32 fok volt az eperfa alatt) tüzelt az öreg. Istenverte jó dolgában csak arra gondolt, ha a dücskőnek nincs is becsülete, van kalóriája. Csak jönne már a tél! Seres Ernő ^yrpH^üo/oiti
