Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. február 24. Nagybani piac kis tételben Tízéves program részeként A hideg, a hó otthon tart vevőt és eladót A piac az, ahol adják és veszik az árut. A jó pi­acnak, attól függően, mi­lyen szemszögből nézzük, sok az ismérve. Ha nagy az árubőség, jó a minő­ség, elfogadható az áru ára, a piac jó. De ez nem biztos. A piac jósága szub­jektív megítélésben az, ha ki-ki úgy érzi, jól járt, megtalálta a vásárlás és eladás aktusában számí­tásait. Nyíregyházán a Búza té­ren az adás-vétel nagyban és kicsiben történik. A nagyba­ni eladás csak kevesek által ismert. Ez a szertartás- .egy héten csak kétszer ismétlő­dik: kedden délutántól szer­dán virradóig, valamint pén­tek délutántól szombat reg­gelig. Miért van ez így? Nyilván azért, hogy a kisfo­gyasztói a piaci napokra áruval telítődjenek, a kiske­reskedőd, az áfész, Zöldért és mindenféle standok. A nagybani piac télen csak halódik. A helyi áruel­látásban szinte semmi sze­repe nincs. A kínálat gyen­ge, kereskedő is csak egy- kettő lézeng, nem titkolt le- hangoltsággal és olyan ér­zéssel, hogy az ördögnek tar­tozott a Budapest—Nyíregy­háza közötti úttal. Minden­esetre azért van valami? Kálmánházáröl érkezett az a férfi, aki félórája már, hogy nem tud mit kezdeni poptékájával. Babot hozott. Mint mondja, felkínálta a piaci Zöldért-boltnak, de ott alacsony árat kínáltak. — Harmincnyolc forintért nem adom, inkább visszavi­szem. — E szavak után mint gyakorlott piacozó, mondja: — Felnyitom már a csomag­tartót, lássák, hogy eladni- valóm van. Igen. A nagybani piacnak rituáléja az eladók és vevők magatartása. Az eladó fel­nyitja a csomagtartót és a kocsi végéhez áll. A vevő, hóna alatt egy üres zsákkal, avagy kezében a pénztárcá­val jelzi, hogy ő kereskedő. A nyitott csomagtartó mel­lett nem kell sokáig várni. Jön egy férfi és kérdi: — Mije van? — Bab. — Mennyiért? — ötven forint. — Az sok, de mutassa. A minta a nagykabát zse­béből kerül elő, marokszám. Fehérbab, egészséges és tisz­ta. Az alkudozás bő tíz perc. A kereskedő 35 forintot kí­nál, az eladó kineveti, vé­gül megegyeznek negyven fo­rintban. Ezek után már egy a gond, hol mérlegeljenek. Nincs más, csak a Zöldért- üzlet, ahol egy kissé furcsán néznek a kálmánházi őster­melőre: miért a pestinek és nem nekik adta el az árut? — Két forint is pénz. Kü­lönben nem sok ez a bab, 41 kilogramm, többnek hit­tem... Aki Negycserkeszről a nyolc láda almát hozta, .mert totál sötét volt, és mert nem volt mozgás-nyüzsgés a té­ren, ijedten kérdezte: — Nincs piac? — Dehogy nincs — élén­kül a pesti kereskedő, — mije van és mennyiért? — Nyolc láda alma. Nagy ládák, 20—21 kilogramm van bennük — ládánként 200 fo­rint. — Na lássuk... Mert nincs más lehetőség, egy láda almát a teret sze­gélyező lámpák egyike alá visznek és kezdődik az alku, a minősítés. Végül is a kilo­grammonként 10 forintra tar­tott gyümölcs 8 forintért cse­rél gazdát, és a kereskedő immár bízik: nem furikázott a Nyírségbe hiába. Vesz még dióbelet, kilogrammonként 140 forintért, aztán befut egy nagyobb tétel sárgarépa, né­mi gyökér. Ez a saláta kellene már a piacra, de jó időbe telik, amíg kifejlődik, áruvá érik. Egyébként a felvétel Farkas Zsig- mond Fábiánháza, előteleki portáján készült, aki sikerrel foglalkozik primőr áruk és vegyes zöldség termesztésével. (Baján Erzsébet felvétele) — Na, én már tele vagyok. Viszlát, — köszön és ropog a fagyott hó a gumik alatt, ahogy kihúz járgányával a nyíregyházi nagybaniról... Ezenkívül is volt még lát­ni- és megjegyezni való. Jött még a miskolci felvásárló, krumplit keresett, karalábét, és ha lett volna, fóliás pri­mőrt vett volna, vitte volna. Az ő véleménye, akkor lesz itt áru, amikor már a ku­tyának sem kell. Pedig most üzlet a retek, a saláta, a pap­rika, az uborka ... Azt is mondja, két hete nagyobb szerencsével járt. Akkor eny­he, szinte tavaszias volt az idő. Való igaz. Hideg van, az utak csúszósak, veszélyesek, termelő és vevő ezt a koc­kázatot nemigen vállalja. ★ Másnap, február 22-én a kisfogyasztók piaca a szo­kottnál is élénkebb volt, de az árufelhozatal viszonylag gyenge, az árak magasak. A burgonyát például 8—9 fo­rintos árral kínálták. Sem az ár, sem a választék nem utalt arra, hogy tavaly nagy volt a termés. A primőrök árai is — a tavalyihoz ké­pest — borsosak. A huszonöt forintos retket, a 14 forintos paprikát, a 150 forintos ubor­kát inkább csak nézik, mint veszik. Ilyen a piac és a termé­szete. Seres Ernő Aranykorona Aki ismeri a Tisza, a Túr és a Batár határolta terüle­tet, az azt is tudja: a tala­jok között alig van némi különbség. Kötött talaj ez, embert próbáló. Ennek megfelelően az aranykoro­na-érték is alacsony. Telje­sen mindegy, hogy koroná­ban vagy pontban számo­lunk, ezekről a földekről különösen jót nem mond senki. így aztán nem is csodálható, hogy a környék gazdaságai kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságúak. Egy kivételével. A tiszakóródi termelőszövetkezet nem esik ebbe a kategóriába. Az ok egyszerű: földjeik < ___________________________________ aranykorona-értéke maga­sabb. Nem azért, mert jobb itt a föld, hanem mert bá­ró Kende egykor huncut volt. Hitelre volt szüksége, s jól tudta: akkor kap csak, ha a földje jó. Felértékel­tette hát a kóródi határt. Meg is kapta annak idején a banktól a pénzt. Az aranykorona-érték viszont maradt. Máig. A fineszes Kende manővere egykor aranyat ért, ma viszont sú­lyos teher. A történelem visszaköszön. Aligha mond­ható szívesnek fogadtatása. (bürget) A tárgyalóteremből Három olyan bűncselekmény­ben született a közelmúltban jogerős ítélet, amelyről valami­lyen formában tudósítottuk olva­sóinkat az elsőfokú tárgyalás után. Tavaly májusban történt, hogy Balkány-Petri tanyán Mú­lik Mihály összetűzésbe kevere­dett testvérével. Előbb csak az udvariba hajigáit be sörös és üdítős rekeszeket, majd amikor testvére egy léccel próbálta megfékezni, előkerült a kés is. Előbb mellbeszúrta fivérét, az­tán a hátán is megsebesítette. A sértett életveszélyesen sérült meg, a máját is elérte a penge. A megyei bíróság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa Mú­lik Mihályt életveszélyt okozó testi sértés miatt négy év fegy­házra ítélte és elrendelte az al­koholista vádlott kényszergyó­gyítását. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Minden valószínűség szerint nem lehetett volna életben tar­tani a magzatot a leggondosabb orvosi ápolással sem — szervi rendellenességek miatt. Ilyen ápolásra azonban nem is került sor, mert az anya, a rakamazi Ludas Erzsébet az otthon egye­dül megszült gyermeket s az áru­ló nyomokat elégette. A megyei bíróság a vádlottat emberölés miatt három év börtönre ítélte. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Július ll-én nagy vitába keve­redett a 32 éves, alkoholista Nagy János egy falubeli férfi­vel Nyírgyulajban, s kora este már a vasvilila is előkerült. Ügy tűnt Nagy megijedt, igyekezett kerülni haragosát, de este me- gintosak összetalálkoztak. Ki félt jobban a másiktól, nem tud­ni, mindenesetre Nagy János szúrt. Kése behatolt a tüdőbe, s közvetlen életveszélyes sérü­lést okozóit. A vádlottat a me­gyei bíróság három év és hat hónap börtönre ítélte életveszélyt okozó testi sértés miatt* Az ügyész álláspontja szerint cse­lekedete emberölés kísérlete, ezért súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Időközben a legfőbb ügyész visszavonta a fellebbezést, s az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Legfelső Bíróság mindhá­rom ügyben helybenhagyta a megyei bíróság ítéletét, így azok jogerőssé váltak. Fakivágás Nyíregyházán Talán semmi nem ingerli jobban a nyíregyháziakat, mint amikor meglátják, hogy megint irtják a szép, nagy, lombot, árnyat adó fákat. Most a tavasszal ugyancsak lesz miért idegeskedni, hi­szen az elmúlt tíz évben nem vágtak ki annyi fát, mint amennyit most fognak, mert a város legforgalmasabb ut­cáiban lévő fák elhanyagol­tak, életveszélyesek, csúcsaik száradnak, ágaik letörnek, s a fölnyesés sem segít már rajtuk. SÖTÉT UTCÄK, letört Agak Sok helyen kell beavatkoz­ni azért is, mert a letörede­ző ágak komoly károkat okoznak a házak tetőszerke­zetében, néhány utcában a lombosodástól a levelek le­hullásáig szinte sötétté vál­nak az árnyéktól a házak, de sok helyen a falak is elpené- szesednek, mert az állandó árnyék miatt képtelenek ki­száradni. A Búza utcán 55 idős nyár­fát kell kivágni, s erre még a lombfakadás előtt sort kerí­tenek. Ebben az évben sze­dik ki a Vöröshadsereg, a Bocskai és a Dózsa György út elhanyagolt, öreg és egy­re veszélyesebbé váló fáit is. A Honfoglalás utcán még nem öregek a fák, de a ti­zenöt évvel ezelőtti telepítés nem valami jól sikerült. A fák kisebb korukban Nyír­egyháza egyik legszebb fa­sorává tették a Honfoglalás utcát, aztán amikor három évvel ezelőtt a lakosság ké­résére visszanyesték, teljesen elcsúfították, emiatt most ismét kérték a lakók, hogy cseréljék ki, s ehhez társa­dalmi munkájukat is fel­ajánlották. Segít majd az er­dőgazdaság, s még lombfaka- dásig alacsonyabb növésű fákkal — nyírrel, tujával és (berkenyével — ültetik be. „GYÖKÉRSZÖTTES” A FÖLD ALATT Sok fát ültettek már el Nyíregyházán társadalmi munkában, sajnos ezek egy részét szakszerűtlenül tették a helyükre és többségük gyö­kérzete komolyan veszélyez­teti a közműveket. Most pél­dául a Vöröshadsereg utcán nem lehet majd kiszedni a gyökereket, mert teljesen át­szőtték a földben lévő veze­tékeket, s beláthatatlan kö­vetkezménnyel járna felszag­gatásuk. És nemcsak a gyö­kerek okoznak gondot, ha­nem a lombok is. Sok fa ko­ronája olyan közel van a vil­lanyvezetékhez, hogy vissza­nyesésük, bokorfává formá­lásuk is sok fejtörést okoz. ÉVI EGYMILLIÓS KÄR ... Február tizediké óta állnak készenlétben Ti- szalöknél a „Jégvirá­gok”. A Felső-Tisza-vi- déki és Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgató­ság jégtörőin szolgálatot teljesítő dolgozók két hete vannak távol a csa­ládjuktól. A hajón dol­goznak, étkeznek, kel­nek és fekszenek, nem csoda, hogy igen várják már e készültség „lefú­jását”. A tavalyi rendkívüli, em­beremlékezet óta nem ta­pasztalt jeges árhoz képest nyugodalmasan ,telt a mosta­ni szezon, de mint minden tél, az idei is hozott nehéz­ségeket és meglepetéseket. Barát Sándor hajóvezető, Fehér Árpád gépész, Szabó István és Tóth Jenő matró­zok számára mindenekelőtt azt, hogy soha ilyen közel még nem dolgoztak az erő­műhöz. Elég lett volna egy rossz mozdulat, egy váratlan gép­hiba és átbillennek a zsili­peken. „Belegondolni sem szabad, milyen katasztrófát okozhatott volna az öt-hat méteres vízszintkülönbség — mondja Tóth Jenő. — Mind­ezt csak azért említem, ne­hogy azt higgye bárki, a mostani enyhe télen leány­álom volt a jégtörés.” A „Jégvirág IV.” most egyedül képviselte a megyei „színeket”. A III-as számú hajó felújításra szorult. A Borsod megyei kollegák­kal együtt, Zemlényi István irányítása mellett védte az egyesített hajóhad a tisza- löki erőművet. Az északiak egészen a csermelyi sarokig felmentek a helyenként har­minc centiméter vastag jeget rombolni, döngölni. A meg­indult jégtáblák további ap­rítása pedig a szabolcsiakra várt. Reggel hattól este hatig tartott megállás nélkül ez a munka, a csapat sötétedés után Tiszalöknél találkozott. Itt megbeszélték a másnapi haditervet, illetve kölcsönö­sen segítettek egymásnak a hibák kijavításában. Hiszen a jég, ha az idén a Tiszán egybefüggően nem is vblt nagyobb tíz-tizenkét centi­méternél, a kemény páncél rombolja még a jégtörőt is. A IX-es vezérhajó gépésze, Fekete János több mint 25 esztendős tapasztalata alap­ján mondja: „kilehelte már a tél a lelkét.” A hét vége szokatlan hidege ellenére a víz hőfoka már nulla körül van, ez pedig közelgő jó időt jelent. De azért jégtörő Má­tyásban még nagyon nem bíz­va, a jégtörők készenlétben maradnak egy ideig. (Kovács K.) Az örök tű^ birodalma Kazángépész a monitornál Az örök tűz birodalmában forróságot árasztó kazánok morognak, sisteregnek. A TIT ASZ nyíregyházi erőmű­véből csaknem 13 ezer lakást, több 'intézményit fűtenek, és 10 nagy ipari üzemiét latnaik el gőzenergiával. Tetemes mennyiségű villamos energiát is termelnek. A 'központi ve­zérlőpultnál Pehi József ka­zángépész van szolgálatban. Előtte jó néhány kijelző és színes gomb. — Itt szinte minden auto­matizált — mondja. — Ha valami meghibásodik, a mo­nitor azonnal mutatja, sőt egy berendezés papírra is nyomtatja, mi a gond. — Hogyan teliik egy napja? — kérdezem. — Bejövök, megnézem a műszereket, ellenőrzőm a ventillátorokat, szivattyúkat. Például az a műszer — mu­tat az egyikre — jelzi, hogy a 10. számú kazán most órán­ként 55 tonna 410 Celsius-fo- kos, 37 Bar nyomású gőzt termel. Tíz gőzkazánunk van. — Az idei tél eddig jóval enyhébb a tavalyinál — köz­li Dohanics László erőműve­zető. — A Szabolcsim Válla­lattól naponta kétszer. 8,30 és 21 óraikor kapunk hőmérsék­leti adatokat, amelyek alap­ján a következő napon ter­melendő hőmennyiség prog­nosztizálhatjuk. Az időjárá­si frontváltozásokira négy óra alatt tudunk reagálni, hiszen a távhőel.látó rendszerben a víz ennyi idő alatt fordul meg. Az idén sem az erőmű­ben, sem a vezetékrendszer­ben nem volt komolyabb meghibásodás. Krámer Zoltán termelési osztályvezető néhány érde­kes adattal szolgái: — 1985 januárjában az átlaghőmér­séklet mínusz 6,92 Celsius tök volt, az idén mínusz 0,5. Most januárban 13,3 száza­lékkal kevesebb hőmennyisé­get adtunk ki, mint a múlt óv első havában. Az erőmű­ben naponta 450 ezer köbmé­ter földgázt használnak fel. Az idén eddig 21 millió köb­méter fogyott. Naponta átla­gosan 150 ejer kilowattóra villamos energiát állítanak elő, amit Nyíregyháza hasz­nál fel. (cselényi) A nyíregyházi fák, fasorok rendbe tétele, az elöregedet­tek kicserélése nem egy-két tavasz alatt megoldható fel­adat, hanem körülbelül tíz­éves program, amely a múlt év őszén el is kezdődött. Ek­kor ezer fát, 500 fenyőt és tu- ját, valamint 15 ezer cserjét ültettek el, s nagyjából ilyen ütemben ültetnek majd a ta­vasszal és ősszel is. Mindez azonban nem lesz elegendő, ha évente egymilliós kárt okoznak csak Jósaváros fái­ban, cserjéiben és parkjai­ban. Most azt tervezik a vá­rosi tanács műszaki osztá­lyán, hogy nagyobb segítsé­get és szakértelmet adnak a Hazafias Népfront által szer­vezett faültetésekhez is, mert ma az emberek egy része sokszor úgy látja, hogy amit ő elültetett szabad idejében, azt a tanács kivágatja és így értelmetlennek találja mun­káját. A fák kivágása most nem fairtás lesz, hanem olyan sürgős feladat, amely — ha tovább halogatják el­végzését — komoly károkat okozhat. Balogh József r-----------■ Lapos szolgáltatás Ötletnek talán kiváló, de lépcsőházunkban sen- . kinek nem tetszett a pos­ta újítása, amikor né­hány hete bevezette az önkiszolgálást. Csak úgy egy csomagban ledobta a bejáratnál (még szeren­cse, hogy nem kívül), a lakók összes újságját, az­tán ki-ki válogathatott. A Móricz Zsigmond utcán lakók eleinte azt hitték, csak átmeneti ügyről van szó, de az „atrocitás” ál­landósult. Visszakerültek ugyan a lapok a ládába, de mostanában egyre rit­kábban. Hétvégén már nem is számítanak az itt élők semmire. A hetila­pokat kihozzák a követ­kező kedden ... Most sem jött egy sem, nem lehet tudni, lesz-e egyáltalán vagy nem. Nincs okunk nem elhinni, hogy az ügy egy személy hanyagsága és nem jellemző a postára, a dologért mégis csak az in­tézmény a felelős. A ké­sőn hozott, vagy egyálta­lán ki sem kézbesített új­ságért az előfizető mindig előre és pontosan fizet. Csökkent értékű szolgál­tatásért teljes árat felven­ni nem tisztességes dolog. (és) s _______________> Elégetett nyomok

Next

/
Oldalképek
Tartalom