Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. augusztus 31. r ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Divatékszer, bizsu Képeinken Claude Dehais, Charles Garnier és Francoise Montaque modelljeit mutatjuk be, melyeket Kovács Mari párizsi divatleveléhez mellékelt. Ha a gyermek nem akar enni Nagyon sok szülő visszatérő panasza, hogy gyermeke étvágytalan, nem hajlandó a szabályos étkezések — elsősorban az ebéd és a vacsora — alkalmával enni. Bár van olyan orvosi vélemény, hogy az ilyesmivel egészséges gyermeknél nem kell törődni, mert még egyetlen egészséges gyermek sem halt éhen, ha volt elég táplálék előtte, a dolog mégsem egyszerűsíthető le ennyire. Eltekintve A SZÜLŐ NYUGTALANSÁGÁTÓL, ha az étvágytalan gyermek sokkal soványabb, sápadtabb, netán a fejlődésben is elmaradt, akkor nyilvánvaló, hogy erre a gyermekre már nem mondhatjuk, hogy teljesen egészséges. Mindennek az elméleti háttere: maga a táplálékfelvétel, mint alapvető élettani folyamat, nem egészen tisztázott még, legalábbis a tekintetben, hogy az étvágyat és a jóllakottság érzését mi és hogyan szabályozza. Éppen egy magyar kutató, Knoll József akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetének az igazgatója tett olyan újszerű megállapítást, miszerint van egy eddig nem ismert szabályozóanyag a szervezetben, amelynek a hatására a táplálkozást szabályozó idegi központ vezérelné azt, hogy mikor vagyunk éhesek, mikor, mennyit együnk. Ezt az anyagot — amelyet eddig még nem sikerült sem izolálni, sem pedig tiszta állapotában előállítani — ő nevezte el szatietin-nek a jóllakottság, a telítettség latin elnevezéséről. Így az étvágytalan gyermek esetében elsősorban orvosi vizsgálatra van szükség annak megállapítására (többnyire: kizárására) , van-e netán olyan betegsége a gyermeknek, amely okozója lehet az étvágytalanságnak. Pozitív eredmény esetén természetesen az alapbetegséget kell — mint kiváltó okot — kezelni. Az esetek többségében azonban semmiféle olyan szervi okot nem talál a gondos orvosi vizsgálat, amely megfelelő okkal, magyarázattal szolgálna az étvágytalanságra. Ilyenkor csak PSZICHÉS OKRA GONDOLHATUNK, de ennek okozója — persze akaratlanul — többnyire maga a szülő. Az a szülő, aki egyébként a legjobban szenved attól, hogy gyermeke étvágytalan, és nem eszik megfelelően. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Semmi esetre sem szabad egészséges, de étvágytalan gyermekét betegként kezelnie, túlságosán a kedvében járnia, sőt valamiféle ellenértéket, jutalmat kilátásba helyezni azért, hogy a gyermek megegye az eléje tett ételt. Nézzen inkább szét a környezetében. Előfordul, hogy a szülői ház, a családi környezet állandóan feszültséggel teli, sok a veszekedés, a nézeteltérés. Mindez negatívan hathat a gyermek étvágyára. Ilyenkor a családi háttér rendezése az elsőrendű feladat; ezt látszik igazolni az a több felmérés, amely szerint az elvált szülők gyermekeinél gyakoribb az étvágytalanság. Vannak olyan gyermekek, akik „örökmozgók”, mert ilyen a természetük. Ezek egyszerűen sajnálják az időt az étkezésre. Esetleg annyira elfáradnak, hogy emiatt nem tudnak megfelelően táplálkozni. Figyeljük meg, miként étkezik az ilyen gyermek idegenben. Az otthonon kívüli étkezésnél gyakran azt látjuk, hogy teljesen megfeledkezik az étvágytalanságáról. Ez megerősíti azt a véleményt: az otthoni hangulat körül, a szülői bánásmódban lehet a hiba. Ebből a helyzetből a kiúthoz feltétlenül hozzátartozik az is, hogy átmenetileg el tudja a szülő viselni azt, Hogy gyermeke keveset, vagy alig eszik. Előfordul az is, hogy az étvágytalanság csak látszólagos, mert hátterében nem csökkent kalóriabevitel, hanem az étkezések közötti csipegetés áll. Az a gyerek, aki kekszet, édességet, ropit, üdítőket stb. fogyaszt rendszeresen és nagyobb meny- nyiségben, netán zsíros kenyérrel csillapítja éhségét két étkezés között, az nyilvánvalóan étvágytalan lesz, amikor a főétkezéskor asztalhoz kell ülnie. Semmi esetre se kísérletezzen a szülő a saját elhatározása alapján étvágyjavító gyógyszeres kezeléssel. Lehetséges, hogy valóban savhiány az oka az étvágytalanságnak, de ezt csak orvosi, laboratóriumi vizsgálat döntheti el. Ilyen esetben a szükséges sav (esetleg pepszin) pótlást az orvos rendeli el. Létezik egy allergiaellenes HAZAI GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY, amelynek van kifejezett étvágynövelő hatása is. Ezt azonban csak orvosi rendeletre adhatják ki a gyógyszertárak. Féléves kor alatt egyébként is tilos adni, sőt 2 éves korig is csak kivételesen rendelik az orvosok. E szernek egyébként nyugtató, álmosító mellékhatása van. Az étvágytalan gyermek szülője először önmagában keresse az okot, a hibát. Értékelje át gyermekéhez való kapcsolatát, mert lehetséges, hogy ez önmagában is megoldhatja a problémát. Dr. Kempler Kurt A faliszőnyeg RECEPTEK Két fajta faliszőnyeg van: az egyik a falat védi a sérüléstől, a másik pedig disz, kiegészítő. Az ágyunk fölött lévő faliszőnyegnek természetes, puha anyagból kell lennie. Használhatunk szépen melírozott rongyszőnyeget a szobaberendezés színében, de vásárolhatunk olyan darabot is, amely a padlószőnyeg színét viszi tovább. A gyapjú faliszőnyeg már sokkai drágább, de ez a legkellemesebb tapintású anyag. A mintegy hetven centiméter széles szőnyeget a fekvőhely teljes hosszában vezessük a falon. Jó szolgálatot tesz a bőrből, báránybőrből készült falborítás is, ez akkor is nemes anyag, ha például apró darabokból van ősz- szevarrva. Az a faliszőnyeg, amely nem védelmül szolgál, műalkotásként „viselkedik” a lakberendezésben, fontos tehát, hogy művészi darab legyen. A magyar textilművészet olyan jelentős, saját maga által teremtett hagyománnyal rendelkezik, amelyből érdemes válogatni a lakásbelső számára is. A gyapjúból szövött gobelinek képviselik e hagyomány egyik vonulatát, amelyeket hajdan a paloták kőfalának díszítésére használtak. Ha nem művészi textilt veszünk, válogassunk régi hímzésekből! Egy szűrgallér mai változata párnaként, faliképként is használható, de modem berendezéshez nyugodtan felrakhatunk egy öreg csíkos hází- szőttest; régieshez meg szép csipketakarót. A szoba hangulatát mindenképpen Őrizzük meg, hiszen egy oda nem illő faliszőnyeg észrevehetetlenül feszültséget teremt a szobában. A faliszőnyeg puhává, szelid- dé teszi a helyiséget: véd bennünket és védi a falat; télen pedig még szigetel is. Szobánkban az otthonosság érzését teremti meg. Torday Aliz TÖLTÖTT BURGONYAGOMBÓC, Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 dl tej, 2 db tojás, 1/4 kg darált hús, 10 dkg liszt, bors. só és olaj a kisütéshez. A burgonyát sós vízben karikára vágva megfőzzük. Leöntjük a levét és áttörjük. Tejjel simára keverjük. Ha teljesen kihűlt, a liszt felét, kb. 4—5 dkg-ot és a két tojást hozzáadjuk, jól átkeverjük. A darált húst sóval, borssal fűszerezzük. A burgonyamasszái henger alakúra formáljuk és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Egy-egy szelet közepére kávéskanálnyi darált húst teszünk. Gombócot formálunk belőle, lisztben megforgatjuk és olajban pirosra sütjük. VESEPECSENYE ANGOLOSAN. Hozzávalók: 1 kg vesepecsenye, só, bors, olaj, szalonna, zsír. A megmosott és szárazra törölt húst kiverjük, sóval, borssal fűszerezzük, szalonnacsikok- kal spékeljük, olajjal megkenjük és forró zsírral leöntve sütőben sütjük. ZÖLD METÉLT — KÖRÍTÉSNEK. Hozzávalók: 1/4 kg spenót, 1 db tojás, 25—30 dkg liszt, zsír. A spenótot megfőzzük, jól lecsurgatjuk a levét és szitán áttörjük. Hozzáadjuk a tojást és annyi lisztet, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A meggyúrt tésztát 2—3 mm vastagságúra nyújtjuk és metéltre vágjuk. Sós vízben kifőzzük és zsíron átforgatjuk. Ha reszelt sajttal meghintjük, vagy juhtúrót teszünk rá, tejföllel főtt tészta helyett is adhatjuk. TÖLTÖTT DAGADÓ. Hozzávalók: 1 kg sertésdagadó, 3—4 db zsemle, 10 dkg füstölt szalonna, 1 fej vöröshagyma, 2 egész tojás, bors, só, pirospaprika, petrezselyemzöld, 10 dkg zsír. A dagadót hegyes késsel felvágjuk, sózzuk. A tölteléket a következőképpen készítjük: a szalonnát apróra vágjuk és kisütjük, sütés közben átfuttatjuk a reszelt hagymát, majd fűszerekkel (só, bors, paprika, apróra vágott petrezselyem) Ízesítjük, áztatott és kicsavart zsemlékre öntjük, 2 egész tojással jól ösz- szedolgozzuk. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a dagadót és a hasítékot összevarrjuk. A húst kívülről is megsózzuk, zsírban átsütjük, majd kevés vízzel puhára pároljuk, végül sütőben megsütjük. Körítésnek sült burgonyát és salátát vagy savanyúságot adunk. HORTOBÁGYI PALACSINTA. Hozzávalók: 1/4 kg sertéscomb, 1 evőkanál zsír, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, só, 2 klskanál liszt, 1 pohár tejföl, 10—12 db kissé sós palacsinta. A finomra vágott hagymát zsíron üvegesre pároljuk, pirospaprikát szórunk rá és rádobjuk az apró kockára vágott sertéshúst. Megsózzuk. Kevés vizet öntünk alá és addig pároljuk, mig vajpuha nem lesz. Ekkor a húst kiszedjük és 1—2 kanál tejföllel és kevés pörköltlével elkeverve a húst pépesítjük. Ezzel a masszával a palacsintákat megtöltjük, széleit felhajtjuk és felgöngyölítjük. Jénai tálba rakjuk. A pörköltlét lisztezett tejföllel behabarjuk, átforraljuk és ráöntjük a palacsintákra. Ha szükséges, sütőben átmelegltjük. ZÖLDBORSÓLEVES. Hozzávalók 4 személynek: 1 fej hagyma, 20 dekagramm krinolin, 6 dekagramm margarin, bors, só. egy liter húslé (tyúkhúsleves kockából) 40—50 dekagramm zöldborsó (lehet fagyasztott is), 1 kávéskanál citrom, habaráshoz liszt és kevés tej. A hagymát megtisztítjuk és feldaraboljuk, a krinolint karikákra vágjuk, és forró margarinban együtt megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, és húslével felöntjük. Hozzátesszük a zöldborsót, és együtt megpároljuk, amíg megpuhul a borsó. Kevés liszttel és tejjel behabarjuk. Végül citromlével ízesítjük. UBORKALEVES. Hozzávalók 4 személynek: 75 dekagramm kígyóuborka, fél kilogramm paradicsom, 1 liter tej, 1 pohár joghurt, 1 citrom leve, egy csomag petrezselyem, egy csomag snid- ling, egy csomag kapor, bors. só, fél kávéskanál cukor. Az uborkát meghámozzuk, és kis kockára feldaraboljuk, a paradicsom bőrét lehúzzuk, és szintén kockákra vágjuk. Az uborkát lesózva állni hagyjuk. A tejet elkeverjük joghurttal és citromlével. Majd ráöntjük az uborkára, hozzátesszük a paradicsomot, apróra vágott petrezselyemmel, snidlinggel és kaporral megszórjuk. Sóval, borssal és cukorral ízesítjük. CSOKOLADÉLEVES fagylalttal. Hozzávalók: 1 csomag csokoládé pudingpor, egy evőkanál kakaó, 1,5 liter tej, 4 evőkanál cukor, 1 csipet só, 5 dekagramm keserű csokoládé. 1,5 deciliter felvert tejszín, 1 doboz vanília fagylalt. A pudingport és a kakaót kevés tejjel elkeverjük. A többi tejet cukorral és sóval felforraljuk. Tűzről levéve belekeverjük a pudingport. Üjból felforraljuk, majd belekeverjük a keserű csokoládédarabokat. Lehűtjük. Tálaláskor a tányérokba tesszük a levest, rátesszük a vanília fagylaltdarabokat és a tejszínt. SPARGAKRÉMLEVES. Hozzávalók 4 személynek: fél kilogramm spárga, 1 fej hagyma, 3 evőkanál vaj vagy margarin, 2,5 deciliter fehér bor, 1 deciliter tejszín, 2 tojás sárgája, só, szerecsendió, ételízesítő, fél liter húsleves (tyúkhúsleves-kockából). A megtisztított, meghámozott spárgát 3—4 centiméteres darabokra vágjuk. A hagymát feldaraboljuk, és forró margarinban 2 percig pároljuk. Beletesz- szük a spárgát, és együtt körülbelül 1 percig pároljuk. Hozzáöntjük a bort, a húslét, és közepes lángon 20 percig főzzük. A tejszínbe belekeverjük a tojás sárgáját és az ételízesítőt, majd a levest a tűzről levéve hozzákeverjük a tejszínes tojást, és sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük. A spárga levét elkészíthetjük egyszerű levesnek, ha tejfellel és tojás sárgájával behabarjuk, és pirított zsemlekockákkal tálaljuk. A modern lakás dísze is lehet az a makramékompozíció, amelyet az idei textilbiennálén mutattak be. Csökkenő csecsemőhalandóság A halva született, illetve a hat napon belül elhalt csecsemők száma, aránya évek óta folyamatosan csökken hazánkban. A háború előtt, 1938-ban ezer csecsemő közül 131 még egyéves kora előtt meghalt. Egy negyed- százada 48 ezrelékes, majd egy évtizeddel ezelőttre 26 ezrelékesre csökkent a csecsemőhalálozások aránya, s azóta is évről évre csökken ez az arányszám. A szülés előtti magzati halálesetek száma gyakorlatilag alig változott az utóbbi esztendőkben. Nagymértékben csökkent viszont a szülés alatti halálozása. Ehhez nagyban hozzájárult a kórházi ágyak, a szakemberek növekvő száma, a laboratóriumi vizsgálatok, a műszerek fejlődése és gyarapodása, az egységes szakmai elveket és gyakorlatot követő progresszív ellátás. Nagy eredmény, hogy csak a legsimább szülések zajlanak szülőotthonokban. Szövődmény esetén, annak súlyosságától függően a szülő nőt a megfelelő várost, vagy megyei osztályra utalják. Koraszülés például elvileg csak olyan kórházban történhet, ahol koraszülött osztály is van. Ha másképp esik mégis, a korai jövevényt szükség esetén édesanyjával együtt haladéktalanul odaszállítják. Ha a koraszülöttek számát leszoríthatnánk, a magzati halálozás Is csökkenne. (A koraszülött és kis súlyú csecsemőknél csaknem háromszoros a halálozási arány.) Képünkön a csecsemőhalandóság csökkentését segítő technikára láthatunk egy példát. A nyugatnémet szakemberek által kifejlesztett hordozható újjáélesztő berendezéssel olyan újszülötteken is segíthetnek az orvosok, akiknek légzése a megszületés után nem indult meg. Az újszülött a kezelés során vízzel melegített rugalmas kádban fekszik, kétoldalt meleg levegőfüggöny védi az életveszélyes kihűléstől. A berendezés fölött elhelyezett ibolyántúli sugárzó csírátlanítja a levegőt. Tálkarneyál Jópár évvel ezelőtt alakult meg Üzbegisztánban az Uszto- egyesülés. Az üzbég szó jelentése : mesterek mestere. Az egyesülés munkatársai akkor elindultak, hogy mestereket kutassanak fel köztársaságszerte. Az első évben öt iparágban 117 szakember állt rendelkezésre, a másodikban már százzal több. A mesterek többsége azonban bizony hajlott korú volt. Ma már több mint száz olyan szakember dolgozik az egyesülésben, akiket az uszto-mesterek tanítottak. Kezük alól kerülnek ki a képen látható szép tálak. KM
