Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

1985; július 20. O-égi pásztoremberek a ti- tos égbolt minden-zegét- ismerték, képzeletükben en részét benépesítették, észükiről most már azt tudjuk, hogy merre ke- k őket. Ilyen például a dtú, ami hét csillagból áll. ; hívják így, mert ezzel irúzták meg Szűz Máriát, or Szent József őt elje- e. A két árva csillaghoz azt a mondát, hogy ők életükben a földön bo- ;tak apáti am - an y át lan, de sem könyörült meg naj- Végtére iaz égiatya meg- a őket és felvitte magá- Azóta a két árva az ég* ektot le ránk, de vajon ikbe jut-e, hogy segíte- kellene a tehetetlene- A Krisztus urunk aszta- utolsó vacsora emlékére tizenkét csillag van egy ín, középütt a tizenhar- k maga Krisztus. X Csillagba zárt lélek ndenkinek van egy csilla- A néphit szerint minden ighan egy lélek van be- i. Ha idelenn meghal va- atokor az életénék csilla- s lefut az égről. Szokás az is, hogy a legény és • közös csillagot keresett inak az égen. Ha időlege- ávol maradtak egymástól, llag ragyogása, halványo- jó vagy rossz hírt közve- . Végül, amikor a fiatalok nosésen összeházasodtak, r azt .mondták a falubeli- „Jó csillagot választottak íkraafc!” csillaghullás nyári idő- tan gyakoribb, min más- Azt tartják, hogy a csil- íllás esőt és szelet hoz uval. Nyáron a leányok csak azért is figyelték az mert ha valaki a csillag- s .pillanatában kívánt inak valamit (vágy vála- akikor az be is teljesedett, nyílt a nóphiagyományról! I utaljak még arra, hogy 'akács Ferenc tanár úr szeresen fielhívja a Kelet- 'arország olvasóinak li­nót az égbolt csodás lát­óira. Köziései megszívle- ík. Ugyanis őseink még izáz csillag útját, történe- ismerték. Vajon most annyian itudjuk-e, hogy ■s mikor kél fel és merre íz Esthajnali csillag? Erdész Sándor A csehszlovák szobrászat a két világháború között az avamtgiarde kifejezésformáik élharcosai közé tartozott Európában. A haladó forma­képzéshez progresszív esz­mei-társadalmi mondanivaló társult. Ehhez a hagyomány­hoz kapcsolódott a felszaba­dulás utáni fejlődés Mysl- bek és Sturza szellemét foly­tatva. Az ötvenes évek első felében azonban a közérthe­tőség szűk értelmezése kö­vetkeztében itt is a realiz­mus gyakran historizmusba hajtó tendenciája jutott elő­térbe. Ez a helyzet 1956 után oldódott, elsősorban az átütő erejű modern olasz szobrá­szat és az angol szobrászóri­ás, Henry Moore hatására, akinek árnyékától a hatva­nas években senki sem sza­badulhatott Európában. Leg­erősebben azonban az újra felfedezett hazai avamtgarde nyomta rá bélyegét á forma- képzésre. A cseh szobrászat már az ötvenes évek végén jó hír­Kurt Gebauer: Menekülő lány (Hauer Lajos felvételei) Szombati galéria Egy napon amikor már torkig volt azzal hogy soha sem tudja megmondani haza ér-e megbeszélt vacsorára s a hozzá nem értő gépeltérítők dilettáns parancsait is elunta * a világ összes pilótája navigátora és a stewardesek is elhagyták a repülőtereket formaruhájuk rendben ott lóg a szolgálati öltöző fogasain (közönséges hétkönapi nap volt) a fürdőkben még mindig ott lebeg az utolsó zuhany szappanszaga s egy kis kábító asszonyi illat a stewardeseké elmentek mind ki hamburgert süt azóta ki jól fizető butikot nyitott (túl kéne élni ezt a századot) valaki meg csak néz maga elé a kertben nem látja már csak érzi az eget szárnyak verését-érzi fönt s belül s az időt ami eltéríthetetlen. (Mester Attila: Eltéríthetetlen) Reális és szimbolikus portrék nevet vívott ki magának, amelyet az 1958-as brüsszeli világkiállításon elnyeri díjak, -elismerések fémjelezitek. A plasztikában" új területet nyitottak a keramikusok és üvegművészek, akik azóta is a világ vezető Iparművészei közé tartoznak nemcsak for­maképzésükkel, hanem tech­nológiai megoldásaikkal is. A szobrászatban napjaink­ban — akárcsak nálunk — a fő tendenciák az emlékmű- szobrászatban jelentkeznek. A tömeg plasztikai felépíté­sét a formai szűkszavúság kiemeli, erőteljessé teszi. A kortárs cseh művészet­ben figyelemreméltó , szere­pet játszik a portré, mely más középeurópai országok­ban hanyatlást mutat. A cseh , művészek azonban iitt is sze­les skálán dolgoznak. A portrék zöme egyénien reá­lis, de á szimbolista ábrázo­lás sem ritka, némi szecesz- sziós felhanggal. A tipizálás tendenciája is jól felismer­hető, de a szuggesztív érzel­mi hatás mindig erősebb, mint a formai kísérletezések­hez valp ragaszkodás. A megoldások sokfélesége, egy­fajta letisztultság — talán a jó válogatás következménye­ként — rokonszenvessé teszi a nagyközönség körében is a kortárs cseh szobrászaltot, mely a modern nemzetközi információkat sikeresen emeli át hazai környezetbe. Zdenek Kővár: Dur-Moll Torzó Olbram Zoubek: Mária mell­szobra Szépen magyarul, szépen emberül Velencében, Velencén? „Hazajöttem Tamásira.. „Ásotthalmán így ünnepel­nek. .A televízió adásaiból jegyeztem fel e két mondattö­redéket. Egyik megyei hírla­punknak ugyanabban a szá­mában olyan eseményekről esik szó, amelyek Nagykállón, illetve Nyírlövőben történtek. Helyesen így hangzanak e településnevek a fenti monda­tokban: Tamásiba, Ásotthal­mon, Nagkállóban és Nyírlö­vőn. Hát nem mindegy az, hogy a településnevekhez bel­ső (bői, bői-, ban-, ben-, ba-, -be) vágy külső helyviszony- ragokat (-ról, -ről, -n, -on, -en, -ön, -ra, -re) teszünk? Az igénytelenebb mindennapi nyelvhasználatban sokat meg­engedhet magának az ember. Vannak hely i nyelvszokások is. Például Szabolcsban szinte mindenki, -akinek Kisvárdán van dolga, Várdába utazik, Komárom megyében pedig Ta­tába a köznyelvi Várdára és Tatára helyett. Az igényes nyelvhasználatban azonban, tehát a riporterek és az új­ságírók nyelvében is, ragasz­kodni kell a köznyelvi szabá­lyokhoz. A külföldi város- és község- nevekhez, a hazaiak közül az -i, -m, -n, -ny végűekhez, a -falu és -szombat utótagunk­hoz belső helyv iszonyragot kell tenni. Tehát Londonban, Bécs­ből, Belgrádba, Tamásiba, Ko­máromiból, Tihanyba, Debre­cenben, Leányfaluba stb. Az -j, -1, -ly és -r végűek eseté­ben ingadozás tapasztalható, ea azonban nem olyasféle, hogy jó mellléjük a belső és a külső helyrag egyaránt, hanem egyesiek mellé a nyelvszokás belső helynagot, mások mellé viszont külső helyragot kíván. A más hangokra végződő te­lepülésnevek, továbbá a -ha­lom, -hegy, -hely, -patak, -szi­get, -vár, -várad utótagúak külső helyragokat kapnak: Makón, Csongrádon, Hegyes­halomra, Sárospatakról, Vas­várra, Pécsvánádról stb. Meg kell jegyeznünk azon­ban azt, hogy azokat a külföl­di város- és községneveket, amelyeknek van magyar ne­vük is, a hazai településnevek szabályai szerint ragozzuk: Bécsújhelyen, Pozsonyban, Kassán, Nagyváradon stb. A helyhatározóragok keve­rése, helytelen használata fél­reértésre is vezethet. Más do­log Velencében élni, mint Ve­lencén, s más Csongrádban járni, mint Csongrádon. A bel­ső helyragos alak külföldi helynév (Velencében) vagy megyenév (Csongrádban), a külső helyragos alak pedig ha­zai településnév (Velencén, Csongrádon). Bachát László Antal Attila: Vége az ásatásnak Riézvörös alkonyaiban, borzas árnyaink karolva hordjuk őseink csontjait ropogó halomba.' Autó Viszi holnap őket nyögetni raktár-priccset; Nagyapó Míg csend-meséd hallgatom, ezer arcodból a földnek melyiket mutatod, nagyapó, a varázslat-ígérőt-e, vagy a tréfától fényeset? S van-e arra arcod ott szájjal s benne nyelvvel, hogy befejezhesd az itt csonkán maradt mesét, s egyáltalán, felhallatszik-e majd oly mélyről, hová lefektettünk, ha folytatod valamikor? dorogi határ, Temető-hegy hírüknek búcsút inthet. őszit foozsog a kukoricás. A porúton örvény vágtat, lélek sír benne, ezeréves — vége az ásatásnak. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom