Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
1985. július 20. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Zsineghúzás A vesszőparipa attól váÄ» lig azzá, ha az ember z' unos untalan hajtogatja és le nem veszi saját napirendjéről. Ha közérdekű dolog a sérelem, talán nem is illene ezzel a szóval illetni, mert lejáratta már néhány teljesen magánügynek számító ügy is. Hogy az alábbi az-e, vagy sem, döntse el az olvasó. Belényessi Sándor, a nyírbátori termelőszövetkezet főmezőgazdásza a megyei tanács .szervezési bizottságának ülésein egyszer sem mulasztja el szóvá tenni, hogy a kereskedelem nem hoz forgalomba csak műanyagból készült bálázózsineget. Érdekes módon senkinek sem az jut eszébe, hogy „ni, ennek már megint ugyanaz a bajé”. Élénk vita keveredett legutóbb is. A panaszkodó nem azért ragaszkodna a régi jó kenderzsineghez, mert maradi ember, és a hozzá csatlakozók sem azok. .Amiért szólnak: a nájlonmadzag nem bomlik el a trágyában és felcsavarodik a szervestrágya- szóró kerekére, számos — drága pénzbe kerülő — bonyodalmat okozva. „Még két év múlva is felhozza az eke”, ecsetelte a károkat, és Varga Lajos, a tiszavasvári Munkából hozzátette: 102 év múlva is. Nem túlzott, ez a műanyag tulajdonsága. Ki kellene szedni a tehenésznek a szalmából — szaladt ki az ötlet e sorok írójának a szájából. Belényessi nem lepődött meg: „tíz fillért adtam volna száláért mégsem voltak hajlandók”. „Pedig a traktorosnak egy napból egy órája elmegy a tisztogatással, és az lényeges kiesés”, számolt be saját tapasztalatáról Radnai József, a nagyecsedi tsz fő- agronómusa. A kis vitából egyenesen forgószél keletkezett, amikor Czomba Antal, a Vetőmag Vállalat főmérnöke csodálkozva jelentette: „érthetetlen a kenderzsineg hiánya, mert a szegedi kenderfonó meg nem tud mit csinálni a sok kóccal, nem rendelnek tőle madzagot”. Az Agroker képviselője, Román János viszont azt mondta, hogy a megrendelésüknek alig egy- harmadát igazolták vissza. Belényessi Sándort ez a kötélhúzás, vagy ez esetben talán stílusosabb: zsineghúzás egyáltalán nem igazította útba, hogy honnan tehetne szert egy kis kenderzsinegre. Csak úgy magának megjegyezte: „a fene vinné el, maradt még egy kicsi tavalyról, de már az is elfogyott”. Kihozza tehát a műanyagot és bosszankodik toT vább. Pedig hát van kenderünk, kenderfeldolgozónk, kó- cunk és mégis a drága anyagot használjuk, ami még károsít is bennünket. Kócos ügy. Esik Sándor Nagybani piac D rága a piac. S mivel mindenki a piacról él, így zsebbevágó a dolog. Drága, mert az édes paprika kilója harminc forint. Kerek betűkkel és számokkal hirdeti ezt a krétás felirat a táblán a nyíregyházi piacon. Mellette egy másik tábla: paradicsom harmincöt forint, egy harmadikon: őszibarack harminc forint. Lehetne folytatni, de attól még nem lesz olcsóbb a zöldség, a gyümölcs. Inkább azt nézzük, miért ilyen drága? Tavaly, tavalyelőtt és azelőtt azt mondták, azért drága nyáron a zöldség és gyümölcs, mert kialakult a lánckereskedelem, több kézen méfrt-keresztül az áru, amíg a fogyasztóhoz ért. Természetesen a kereszteződésekben — ki tudja hány ilyen mellékút volt (van) ? mindenki lefölözte a hasznát. Öt perce sincs — pénteken délelőtt —, hogy Budapestről hazajőve megállt Zsukjával a Vöröshadsereg út elején, a Zöldért bolt előtt Szabó József zöldség-gyümölcs kiskereskedő. Szerződéses üzemeltetésben egyeztek meg á vállalattal. — Tegnap este zárás után indultam Pestre, ma tizenegyre értem haza — mondja a több mint félnapos fáradtság níinden jelével. — A Bosnyák téren vettem a paprikát, paradicsomot .és minden más zöldséget. Visszafelé Szolnok megyében még sárgadinnyét pakoltam a kocsira. A hét végén így friss árúval várom a vásárlókat. Vajon mennyiért friss az az áru? A nyíregyházi kiskereskedők nagyrésze ugyancsak Budapesten vásárolja az áru zömét. A primőröket délről hozzák, ami távolságban majdnem megfelel egy pesti útnak. S egy ilyen pesti út 1500—2000 forintba van, ha saját kocsi val , megy az áruért. Ha bérelt kocsival, akkor ennek a többszörösét kell kifizetni a fuvarért. Ez adja a rezsi egy részét, amit kénytelen bekalkulálni a ‘fogyasztói árba a kereskedő. A kereskedők egyöntetű véleménye, nem hiányzik nekik a heti két-háromszori pesti út, szívesen vásárolnának közelebb. Ezt hivatott kiszolgálni a nyár elején Szolnokon megnyitott nagybani piac. Itt a kereskedő közvetlenül a termelővel találkozik, ha megegyeznek az árban, már viheti is az árut. Szükség volt erre, talán szükség lenne Nyíregyházán is. Mert kedden és pénteken este, éjszaka spontán is kialakul a „nagybani piac” a Búza téren. Nem szervezett, de már sokan tudnak róla. Éppen ezért szervezett körülmények között még inkább betölthetné hivatását, árcsökkentő hatása lenne. Valóban ilyen egyszerű a dolog a zöldség- és gyümölcsárak letörése? Azért nemcsak ennyiből áll, több összetevője is van ennek. Mindenesetre közelebb kerülne a termelő a fogyasztóhoz, ami már az árban tükröződne. A többség érdeke ez. Sipos Béla Csengeri cipők A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében szov jet exportmegrendelésre 500 ezer pár női cipőt és szandált gyártanak. Emellett még ugyaneny- nyi felsőrészt készítenek a tüzödei szalagon a í nyírbátori anyagyár részére. (Elek E. felvétele) Ivóvize! látás Raka mázon Bővítés vagy takarékosság? Az idei mogorva nyárelő miatt szerencsére nem kellett vízkorlátozást elrendelni. Ez azonban nem feledtetheti el Ratoamazon sem a tényt, hogy a nagyközség kinőtte a vízmüvét, amely az utóbbi években a nyári csúcshóna- pdkban 110—130 százalékos kapacitással üzemelt, a napi vízmennyiség elérte az 1200 köbmétert. Ennek ellenére a község magasabb pontjain a délutáni, esti órákban és hétvégeken vízellátási zavarok jelentkeztek. A nyári vízhiányt figyelembe véve a SZAVICSAV több mint egymillió forintos költséggel 1981-ben megépítette a Rakamazt Tiszanagy- faluval összekötő távvezeté- . két, ezáltal a rakamazi vízmű teljesítménye napi háromszáz köbméterrel bővült. Jelenleg Tiszanagyfalu víztermelésének hatvan—hetven százalékát átadja Rakamaz- nak, a vezetékes ivóvízellátás így is feszített. Pedig 1980 és 1984 között nem nőtt jelentősen a lakossági és közületi vízbekötések száma. A nagyobb mennyiségű vizet fogyasztó közület Rakamazon a Racita Cipőipari Szövetkezet, a RAFAFÉM és az áfész. Havonta mintegy 2400 köbméter vizet használnak fel. Gyakori azonban a túlfogyasztás, ami a régi, elavult belső elosztóvezetékek meghibásodása, élfolyások miatt következik be. A rakamazi ivóvízhálózat hossZa közel ■ huszonöt kilométer. A település vízfogyasztása rohamosan nő, nagyrészt a kisáruterfhesztés, növénytermesztés miatt. A kiskertek, Udvarok locsolására is az ivóvizet használják. Most a nagyközségi tanácson annak keresik a módját, hogyan lehetne a rakamazi vízműtelepet bővíteni, hogy a nyári hónapokban se forduljon elő vízellátási zavar. Az esetleges bővítésen kívül igyekeznek megtalálni azokat az ösztönző módszereket, melyek a lakosság és a közüle- tek körében erődítik a takarékossági szemleletet. (r. g.) Gyorsabb palackozás A nyíregyházi Ságvá- ri Termelőszövetkezetben a sörpalackozó üzemet felújították — kicserélték a töltőgépet, s ezentúl óránként 8—10 ezer palackot is megtölthetnek. (jávor) Egy kiváló orvos portréjához Élet és halál mezsgyéjén Dr. Makláry Elek, a megyei kórház anesztezio- lógiai és intenzív terápiás osztályának vezető főorvosa a napokban Budapesten vette át az orvosoknak adható legmagasabb kitüntetést: Kiváló Orvos lett. Harmincegy esztendeje jegyezte el magát a gyógyító szolgálattal, s ma már van mire visszanéznie. Még akkoriban öltötte fel a fehér köpenyt, amikor Nyíregyházán Eisert Árpád főorvos szívműtétet végzett. A briliáns sebészi technika sem tudta elbűvölni Makláry doktort, noha maga is a sebészeten kezdte működését. A bonyolult altatás — Izgatott a műtéti előkészítés és az altatás, hiszen hiába az ügyes kezű operáló orvos, ha az altatás feltételei hiányoznak. Bár ez nem olyan látványos, mint maga az operálás. Tíz sebészeti év után állíthatom: az altatás sokszor bonyolultabb. 1963-, ban Magyarországon elsőként Nyíregyházán hoztuk létre az önálló anesztezio- lógiai osztályt. Később, 1969-ben kibővítettük az intenzív terápiával is. Ez olyan vívmány volt, amelyre joggal lehet büszke a mi kis csapatunk. Orvosok, ápolónők és kisegítők, akik együttvéve sosem vagyunk annyian, mint szeretnénk. Míg korábban az életveszélyes állapotba került betegről többnyire le kellett mondanunk, háromból kettőt megmentünk. Hatalmas eredmény, de nekünk küzdeni kell azokért a harmadikokért is. Addig nem nyugodhatunk; orvosi eskünk lelkiismereti parancsa űz bennünket, de egyben erőt is ad a kilátástalannak tűnő küzdelem megvívásához. Sportnyelven szólva, mi nem ismerünk elveszett labdát... Mérik, tárolják, ellenőrzik Az új sebészeti tömb egyik legmodernebb osztálya ez. Impozáns adatokat sorolhatnánk a műszerezettség fejlesztéséről, a betegmegfigyelés javításáról. Eddigi három lélegeztetőkészülékük helyett öt áll készenlétben, némelyik darabja másfél millió devi- zaforíntr IVfiria ~s~ Í2 'b£fégJ állapotát monitorok is vigyázzák. Az orvos bármely percben tájékozódhat a 'pulzusszámról, az EKG-ről, a test felszínének és üregeinek hőmérsékletéről, a vérnyomásról, a légzésről. Két gép nyolc órán át tárolja is az adatokat és lehívható az információ a beteg korábbi állapotáról. Megváltozott a kapcsolattartás rendszere is a Dr. Makláry Elek hozzátartozókkal. Telefonon beszélhet a látogatóval a beteg, ha az állapota megengedi. Minden ágy fölött televíziós kamera és a látogatószobába a nővér kiadhatja a képet a betegről. Qsak róla és nem az egész kórteremről és csak akkor, ha a gyógyulását nem hátráltatja a váratlan érdeklődés. — Büszkék lehetünk ezekre a modern gépekre, bár a legtökéletesebb masina sem pótolhatja a gondolkodó orvost. A kapott adatokat értékelni kell, a terápiát sem a gép mondja meg. Az együttérzést, a beteg érdekében történő g&jg&IAdttt pedig a világ TégcsodáiatceablK műszere sem fogja pótolni. Ahol nincs előjegyzés Erre az osztályra nincs előjegyzés. Ide nem készül a beteg. Sok esetben öntudatlanul hozzák és rendszerint nem tudja, kik tettek éjt nappallá az ő megmentéséért. Sokukat nem lehet kikérdezni, a panaszt J az életfunkciók jeleiből ér- | tik. De némcsalt a bétégekfőf és hozzátartozóktól áll kicsit távol ez az osztály, az orvosi szakmák rangsorában sem foglalja el még az őt megillető helyet. Az egyetemen nem önálló tantárgy az altatás és az intenzív terápia, a sebészet keretében kevés óraszámban oktatják. Egyetemi tanszék sem fogja össze mindenütt azt a kisszámú megszállottat, akik e terület iránt érdeklődnek. " Ai ” landósult az orvos- és a nővérhiány, a megyei kórházban ezen az osztályon húsz helyett 13 orvos, 30 helyett 24 nővér teljesít szolgálatot. Pedig az élethalál harc küszöbére ért betegnek százszor nagyobb segítségre van szüksége. Makláry főorvost a szakmai berkekben jegyzik. Vezetőségi tagja a Magyai Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaságnak és az észak-magyarországi tagozat elnökévé választották. Németül anyanyelvi szinten beszél, angolul olvassa a szakfolyóiratokat. Nem épített villát, nem szerzett balatoni nyaralót. „Megtanultunk " i~: 11 — A kitüntetés? sem személyes sikeremnek könyvelem el. Ha valahol igaz. nálunk tényleg csapatmunka az eredmény, hogy a beteget visszahoztuk a (fa- iái torkából és továbbadhatjuk más gyógyító osztályoknak. Állandó idegfeszültségben élünk, hiszen a gyors beavatkozásnál nem lehet rontani. S ha valaki megérzi ezt a magásfokú izzást, megszállottja lesz ennek a szakterületnek. Si- kerélménnvel . gazdagon kárpótolja a hivatás. Mi mégtanultunk örülni egy normálissá szelídült pulzusnak, egy megrendszabá- lyozott vérnyomásnak és az .öntudatlanságból ébredező beteg tekintetének. Tóth Kornélia
