Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

1985.február 8. Kelet-Magyarország 3 A legfontosabb kapocs BEFEJEZŐDÖTT A PÁRTKONGRESSZUSRA való felkészülés időszaká­nak egyik legfontosabb ak­tusa: az alapszervezeti ve­zetőségek megválasztása, s már zajlanak a pártérte­kezletek. A titkárok és a vezetőségi tagok között so­kan vannak, akik régóta betöltenek ilyen választott tisztségeket, s vannak ugyancsak sokan, akiket most először helyez ilyen feladatkörbe a tagok bizal­ma. De akár régi, akár új tisztségviselőkről van szó, valamennyilükben indokol­tan vetődhet fel a kérdés: hogyan tovább? Mit tegye­nek, hogy megfeleljenek a feléjük áradó bizalomnak, mit tegyenek, hogy becsü­lettel, lelkiismeretesen el­végezzék azt a munkát, amely most joggal látszik nagynak és nehéznek. Va­lószínűleg a legelső válasz, amit ezekre a komoly és tisztességes kérdésekre ad­hatunk, a következő: ha a frissen meg- vagy újjává­lasztott tisztségviselők csak saját tevékenységükre gon­dolnak, amikor a feladata­iknak meg akarnak felelni — akkor — legyenek bár­mily áldozatikészek, ráter­mettek, fáradhaitalanok is — a lehetetlenre vállalkoz­nak. Pártunknak ugyanis nemcsak elveiből, hanem évtizedeken át sikeresen al­kalmazott munkastílusából is következő fontos tanul­sága: a politikai feladato­kat minálunk nem kevesen, csakis sokan tudják elvé­gezni. Ennek pedig a leg­főbb formája ép"gen az, amit pártmegbízatasnak ne­vezünk. Mi a pártmegbízatás? Olyan — többnyire politi­kai természetű, de minden­képpen politikai tartalmú — munka, amit a párttag az alapszervezet vagy a felsőbb pártszerv megbízá­sából vállal és következete­sen teljesít. Hogy hányféle pártmegbízatás lehetséges, arra képtelenség válaszol­ni, hiszen a politikai tevé­kenységnek is számtalan alkalma, lehetősége, fóru­ma, színe van, amint hogy nincs két egyforma ember a párttagok közt sem, így másra alkalmas az egyik és a másik, másra van hajla­ma, kedve, képessége az egyiknek, mint a másiknak. MI HATÁROZZA MEG, hogy a pártalapszervezef tagjai milyen pártmegbíza- itásokat kapjanak? Minde­nekelőtt az elvégzendő munka és az egyes pártta­gok képessége, hajlama. Mert csak annak a párt­megbízatásnak van értelme, amelynek eredménye is le­het, és csak annak lehet eredménye, amely valósá­gos szükségletre épül. Ugyanakkor csak azt a pártmegbízatást lehet iga­zán szívvel és szorgalom­V_____________________ mai ellátni, amelyről az il­lető párttag úgy érzi, hogy neki való, amelynek értel­mében, eredményességében, illetve a munka valódi hasznosságában hinni tud. Ezért felelősségteljes és nagy körültekintést igénylő döntés tárgya, hogy ki, mi­lyen pártmegbízatást kap­jon. Ez ügyben ott járnak el helyesen, ahol nem a párttag „feje felett” döntik el, mit csináljon, hanem a vele való előzetes baráti, elvtársi megbeszélés kere­tében. Ezekre a beszélgeté­sekre azért is szükség van — különösen a pártcsopor- tokon belül! —, mert így mindenki számára egyér­telműbben tisztázható az elvégzendő munka tárgya, elvégzésének módszer- és eszköztára, a pártmegbíza­táshoz nyújtható, illetve az ahhoz elvárható segítség, sőt még az is, hogy egy-egy adott pártmegbízatás mi­ként válhat szerves részé­vé az ott folyó pártmunka egészének. De a sikerhez más is kell. A pártmegbízatások ellen­őrzése. Az ellenőrzés nem a bizalmatlanság jele, ha­nem a segítség egyik, még­hozzá az egyik legfonto­sabb formája. A pártcso­portoknak rendszeresen kell ellenőrizniük a pártmegbí­zatások teljesítését, azok pillanatnyi állását, helyze­tét. A párt szervezeti sza­bályzata egy helyütt ki­mondja, hogy „ ... az éven­kénti beszámoló taggyűlé­sen értékelni kell (a veze­tőségnek — A szerk.) a párttagok munkáját, a pártmegbízatások teljesíté­sét ...” Tehát mindez a taggyűlésnek, az alapszer­vezet legfőbb és legfonto­sabb fórumának is a figyel­me középpontjában kell, hogy álljon. Nincs ezen csodálkozni való. A párt- megbízatás ugyanis nem csak egyszerűen munka, feladat, hanem az egyik legfontosabb kapocs, ami a párttagot a párthoz köti, hiszen ily módon a tevé­kenységével kötődik a párt­hoz. Pártmegbízatás az is, amit nem szoktunk annak nevezni, jóllehet ez kivé­tel nélkül minden kommu­nistára nézve kötelező. Ez pedig a párt politikája mel­letti kiállás, az állásfogla­lás. EHHEZ NEM KELL KÜ­LÖN a pártcsoportnak vagy alapszervezetnek a megbí­zása, ennek — ahogy mon­dani szokták — belülről kell jönnie. És mindazok az eredmények, amelyeket pártunk mindmáig elért a nép mozgósításában, s a nép bizalmát bírva a szoci­alizmus építésében, éppen annak íköszönhető, hogy sok száz ezer így dolgozó és helytálló kommunista él ebben az országban. Cs. I. _______________________ A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság me­leghegyi fűrészüzemében Szegfű Mihály karbantartó köszö­rűgép segítségével pillanatok alatt kiélezi a gatter fűrész­lapot. (Elek Emil felvétele) Telt házas zárszámadás Kisvárdán Forintonként gyűjtött milliók Valójában a színházi élet­ben használt kifejezés a „táblás ház” akkor, ha a darabot telt ház előtt ját- szák. Miért írom ezt egy zárszámadás krónikája elé? Részben mert a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetke­zet február 6-ra hirdetett közgyűlését a város műve­lődési házának színházter­mében tartották, másrészt zsúfolt volt a színpad és nézőtér egyaránt. Sokan akarták hallani Bodzás Ár­pád elnök beszámolóját. A csend, a figyelem is nagy volt, mint illik egy munka- értekezleten. A Rákócziban 84 januárjá­ban úgy kezdték az évet, hogy a termelésfejlesztéshez, a tervezett feladatokhoz fel­mérték az erőforrásokat. Mi­lyen következtetésre jutot­tak? — Erőforrásaink mérsékel­ten bővülnek. A termelés költségei viszont erőteljesen növekednek, leginkább az ipari eredetű eszközök drá­gulnak. Az összes körül­mény számbavétele után ar­ra a megállapodásra jutot­tunk, nincs más lehetőségünk, mint a munkaszervezés kor­szerűsítése, a gazdálkodás ésszerűsítése, az áruértéke­sítés jobb szervezése ... Önállóság Az elnök beszél. Lényeges, hogy tisztán, érthetően mond­ja a szavakat. Mégis lopva a köröttem ülők arcaira fi­gyelek. Értik-e miről van szó. A tekintetekből az ol­vasható, igen. Meglehet, hogy esztendeje, amikor a terme­lőszövetkezet vezetősége lét­rehozta az önálló elszámo­lású egységek rendszerét, ke­vesen tudták, mi lesz belő­le. önállóság tervezésben, szervezésben, aztán olyan általános fogalmak, mint tar­talékfeltárás, a dolgozók részesedésének függősége a jövedelmezőségtől. Akire tartózik tudta, mit jelent. Most is az a fontos, a szigo­rúbb, a keményebb munka milyen gyümölcsöt érlelt. Az elnök sorolja a kerületeket, az ágazatokat. — Az egyes kerület nö­vénytermesztői termeltek 1117 tonna búzát, 64 tonna ro­zsot, 3018 tonna burgonyát, (és még 5 féle növényt). Bú­zából 3,8 tonna, burgonyából 28,2 tonna volt a hektáron­kénti termésátlag... A kerü­let eredményének zömét a búza és a burgonya adja ... A ráfordítások szűkített önköltsége 17 millió 379 ezer forint, az árbevétel 21 millió 776 ezer forint. Minden száz forint költségre 125 fo­rint árbevétel jutott. Valaki azt mondta a szü­netben az elnöknek: „Árpád, sok volt a szám. Ki tudja azt mind megjegyezni.” Nem volt sok a szám, ellenkezett az elnök, mindenki megjegyez­te azt, ami rá tartozik, ami a munkájára vonatkozik. Pró­báltam volna csak egy szá­mot is kifelejteni. Bizony jó volt az elgondo­lás, hogy minden kerületről, önelszámoló egységről el­hangzottak a jellemző szá­mok. A kettes kerületben a búza termésátlaga négy ton­nán felül volt, burgonyából 24.4 tonnát termeltek hek­táronként. Ott minden száz forint költségre 130 forint árbevétel jutott. A kertészeti ágazat munkáját jelzi, hogy az alma kilogrammját 4 fo­rint 8 fillérért termelték és 5 forint 12 fillérért értékesí­tették. Az állattenyésztés (szarvasmarha, sertés és juh) 24.5 milliós költséggel ért el 27,7 milliós árbevételt. Minden száz forintért itt 111 forint 50 fillért szereztek. Mibe kerül, mennyit hoz? — A tej literenként 1 forint 60 fillér, a hizó marha kilogrammonként 6 forint, a hízó sertés kilogrammonként 8 forint, a tenyészsüldő ki­logrammonként 17 forint, a bárány kilogrammonként 3 forint 50 fillér pluszt hozott. Az állattenyésztés évek óta jó színvonalú. Minden állat­fajnál kitűnő a szaporulat. A takarmányozásnál voltak gondok. Az abrakot sajnos nem tudják megtermelni... így igaz. A kisvárdaiak ál­lattenyésztése és főként a sertéstenyésztés már hosszú évek során országosan is is­mert. Elismert. Tavaly el­érték, hogy a sertéstenyész- állomány a központi össze­hasonlító vizsgálatok mu­tatóinak alapján országos első helyre került. A juhtar- tás viszont azért jövedelme­ző mert a mellékterméket hasznosítja. Rendbentartják a határt, kukoricaszárat és mindent, ami tápláló, fel­esznek. Értékelte az elnök a mű­szaki-technikai egységeket, ahol a jó eredmények szü­lettek. És mert sok ága-boga van a gazdaságnak, van ház­táji és kisállattenyésztő szak­Feszült figyelem a hallgatóság soraiban. csoport, ezekről is szólni kellett. A szakcsoport példá­ul 38 millió forint értékű vágócsirkét forgalmazott, 3 milliót ért a háztáji sertés is. A fonóüzem feszített ter­vet teljesített nyereséggel, így gyűltek forintonként a milliók, a nyereség. — Termelőszövetkezetünk összes bevétele 198 millió 868 ezer forint volt. A nye­reség 14 millió 703 ezér fo-' rint. A számok tükrében megállapíthatjuk: 1984-ben eredményesen gazdálkod­tunk ... A zárszámadások velejárója a felszólalás, véleménymon­dás. Hol van már az az idő, amikor a sok gond és prob­léma okán megsűrűsödött a levegő. Inkább jellemző a mosoly, mintsem a ráncolt homlok, összevont szemöl­dök. Kása Ferencné szavait is derültség követte. „Fel sem tudom most fogni a sok­sok milliót, otthon majd meg­emésztem, de hadd mondjam el, nagyon örülök. Egy másik asszony, Batári Mihályné olyasmiről beszélt, amit ta­lán szándékosan került a ve­zetőségi beszámoló. Egyesülés után — Másfél év összekovácsolt bennünket. Mi papi asszo­nyok akkor, régebben is dolgoztunk, de nem volt. eredménye. Nem voltunk mi soha eldobni való emberek és örülünk annak, hogy ezt bizonyíthattuk.... ' L Kisvárda ás Pap. Volt egy kényszeregyesülés, voltak emberi konfliktusok .és min­den feloldódott^ megoldó­dott. Ez is ér annyit, mint. a sok-sok millió ^és erről egy külön fejezetben lehetne, kel­lene írni. De pereg az ese­mény. Értékelték a tizenegy szocialista brigád munkáját» kitüntettek huszonegy ter­melőszövetkezeti tagot és mert eltelt öt év, új vezető* séget választottak- A tsz elnöke ismét Bodzás Árpád lett és bizalmat kap­tak azok is, akik igyekeztek és tudtak irányítani, sikerrel, gazdálkodni. Sikeres volt Kisvárdán 1984, de nem volt könnyű dolga senkinek sem. Tudják, 1985-ben sem. lesz különb, de megér min­den fáradságot, ha siker a munka ára. Seres Ernő — Halló ki beszél ott? Antyipov? Épp téged ke­reslek. Miért van nálad az építkezésen akkora lárma? Nem tudok dol­gozni! ... Mit mondasz? Hogy ez nem lárma, ha­nem ének? Aha... De értsd meg, még csak reg­gel van, és nálad már éne­kelnek! Megvonom tőled a prémiumot, ha ilyen fegyelmezetlen a kollek­tíva! Mit mondasz? Hogy egyetemisták vannak ná­lad nyári munkán? Hogy­hogy .. .már most? Ké­sőbbre vártuk őket... Semmit sem készítettünk elő... Micsoda? Sátrakat állítottak fel? Szóval egy kis romantika ... Na még csak ez hiányzott nekünk! Éshogy sokan vannak? És mind énekelnek gi­tárkísérettel? Te jó is­ten!... Idefigyelj Antyi­pov, adj nekik valami munkát. Ássanak gödröt. Igen-igen! Egy nagy, mély gödröt, hogy egész idő alatt legyen mit csinál­niuk. Azután majd be­temetjük bulldózerrel... — Halló Antyipov? Ne­ked hiába beszélek? Vi­lágosan és érthetően meg­mondtam, hogy zabolázd meg ezeket a fiatalokat. Már széthasad a fejem az énekléstől! Miért nem ás­sák azt a gödröt? Hogy már kiásták? Hát ássák MIHAIL KAZOVSZKIJ A lárma mélyebbre. Mélyebbre már nem lehet? Azt mon­dod, hogy ott már akár alapozni is lehetne? Aha. Hát akkor alapozzanak. Igen, igen! Csináljanak egy jó erős, nagy alapo­zást. Csak minél tovább tartson, majd elszámol­juk valahogy azt a be­tont ... — Hát mi van Antyipov! Tudok már végre dolgoz­ni a taknyos kölykeid- től, vagy még mindig nem? Mit mondasz, hogy már megcsinálták az ala­pozást? Nem tudom, csi­nálj velük amit akarsz! De az én irodámban csend legyen!... Micsoda? Hogy tégla kell? Jól van, vi­gyél, azután majd levo­nom a fizetésedből, s— Tessék ... Igen én vagyok az ... No csak, te vagy Antyipov? Hogy vannak az énekeseid? Mi­csoda? ... Hogy már a be­fejezésnél tartanak? Mi­lyen befejezésnél? Milyen művelődési házat fejez­tek be? De hát azt csak szeptemberben kell el­kezdenünk! A terv szerint másfél év alatt kell fel­építenünk... Te ide fi­gyelj Antyipov, szóval tényleg azt akarod mon­dani, hogy határidő előtt elkészült a művelődési ház? Szóval hogy jelent­sem be? Akkor prémiu­mot kapunk? ... Antyi­pov! Galambocskám! Te mintadolgozó, te élmun­kás! Te káder! Kiteszlek a dicsőségtáblára! Meg­jelentetem a fényképe­det az újságokban! Soron kívül kapsz lakást! Kérj amit akarsz, megteszem! Micsoda? Engedjem meg, hogy az egyetemisták éne­keljenek? ... Na jól van, nem bánom, énekeljenek, de ne nagyon hangosan ám! Munkaidőben nem tűröm a felesleges lármát. Kommentár nélkül Csemeték M ég a múlt év őszén tör­tént. Tákos község kapott harmincezer forint értékben facse­metét. Nem is akármilyet. Volt közte fenyő, tuja — te­hát értékes növények soka­sága. A cél az volt: ezzel is tegyék szebbé a műemlék környezetét, az idegenforga­lom idejére még kellemesebb látvány fogadja a látogató­kat. Miután a fákat a nép­front adta, a terv az volt: majd társadalmi munkával tészik földbe az emberek. A dologból nem lett semmi. Jött a tél, s az el sem vermelt csemeték szétfagytak. Ebből következően nem lesznek új fák Tákoson. Nem mindig igaz tehát a mondás, hogy a fák állva halnak meg. Ládák ■ z egyik beregi község- A ben a falugyűlés részt- ; Jtm. vevője felszólalt. Ki­fogásolta, hogy az al­másládák, melyek a szerződőknek az Áfésztól ér­keznek rosszak. Sokat kell barkácsolni, amíg alkalma­sakká válnak arra, hogy a szép, drága gyümölcs beléjük kerüljön. Pedig bérleti dí­jat is fizetnek érte. Ez ért­hető, s nem is baj, ha a lá­da kifogástalan. A Vásárosna- ményi Áfész jelenlévő kép­viselője azonnal reagált. Rö­viden elmondta: örüljenek, hogy egyáltalán kapnak lá­dát. A válasz minősége meg­f y’ezik «a reklamált ládáké- 1. (bürget)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom