Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-07 / 4. szám
1985. január 7. Kelet-Magyarország 3 QkERDÉSEIREM;11:17íiH Gyuricsku Kálmán, Nyíregyháza tanácselnöke — Mielőtt válaszolnék a kérdésekre, szeretném megköszönni az érdeklődést, mert a Kelet-Magyarország- hoz érkezett kérdések a várospolitikának olyan területeit érintik, amellyel a város, vezetői naponta találkoznak. Több olyan kérdés is elhangzott, ami annyira személyes, hogy nekik írásban válaszolok. Mielőtt rátérnék a válaszokra, fontosnak tartom, hogy érintsem: a város rendezési terve 1980-tól van érvényben. Jelentős ellentmondás, hogy egy tervet, amely újnak mondható, a megváltozott anyagi lehetőségek, a lakosság igényei és a város- építési áramlatok ilyen gyorsan elavulttá tették. Módosításán most dolgoznak a debreceni tervezőintézetben. Hogy milyen legyen, körvonalait a tanács határozta meg. Igen komolyan gondoljuk: alapvető cél, hogy az új terv emberibb, a lakosság igényeinek jobban megfelelő lehetőséget adjon. Ami miatt ennek hangsúlyt adok, az egy negatív tapasztalat. Az, hogy a tervmódosítás több évet vesz igénybe, a tanács által elhatározott változtatásokat pedig a lakosság már mint lehetőségeket értelmezi és érthetetlenül, nem kis nehezteléssel fogadja azokat a közléseket, amikor munkatársaim az általuk kiválasztott területet beépíthetetlen- nek tartják, mert az például külterület, vagy építési korlátozás érvényes az adott térségben. — A módosítás tehát részben az elképzelések szintjén, másrészt végrehajtandó feladatként létezik. Ennek szellemében készülnek már a részletes rendezési tervek. Mindezt azért mondtam el elöljáróban, mert szép számmal adódtak a rendezési tervvel, az építési korlátozásokkal kapcsolatos kérdések. Mi lesz a Tiszavasvári út jobb oldali részének — a Szikla, a Tagló, az Alkotás utcák térségének — sorsa? — Az általános rendezési terv módosítása során vizsgáltatjuk: hogyan lehet bevonni a lakóterületek közé. Erre sajnos'még évekig várni kell, de a válaszból remélem kitűnik szándékunk. A Pipacs utca 53. szám alatti lakás évek óta kisajátítás alá esik, a tanács erről írásban is nyilatkozott. 15 éve nem történik semmi, gazdája eladni sem tudja, rendbehozni sem. Mikor sajátítják ki? — A rendezési terv szerint valóban építési korlátozás alá esik, ám ez nem jelenti, hogy a tanács hatósági eszközökkel akadályozná a telek eladását, vagy ne járulna hozzá a lakás korszerűsítéséhez, akár ahhoz is, hogy 25 négyzetméterrel bővítsék. Belátható időn belül egyébként nem tervezzük a kisajátítását. A Hunyadi utca lakóit évek óta hitegetik a szanálással, de érdemleges választ nem kapnak. Érdemes-e költeni romló lakásaik felújítására? — A lakások felújítása városi érdek is. Ennek a területnek a közeli kisajátítása nem" szerepel terveinkben. Minden ilyen építési korlátozással sújtott területre igaz viszont az, hogy újjáépítést nem teszünk lehetővé. Mikor szanálják a Sólyom utca páros oldalát? — Ha lehet, a válasz egy kicsit hosszabb lenne. Elkezdődött az a munka, amelynek végeredményeként a végrehajtó bizottság kiválasztja majd a VII. ötéves terv lakásépítési területeit. Ez a területkiválasztás nemcsak az állami lakások helyének kijelölését jelenti. A Sólyom utcán és a környékén kialakult helyzet logikája diktálja, hogy ez a terület is szerepeljen a javaslatban. Végül is nincs még ebben döntés, de a terület részletes rendezési terve belátható időn belül a szanálást indokolja. — Mi lesz a sorsa a Xl-es lakókörzet nyugati oldalán, illetve a Vasvári Pál utca nyugati oldalán lévő házaknak? — Jelentős hozzáértésről tanúskodik a kérdés, még a szakemberek is többször keverik ezt a lehetetlen római számmal illetett elnevezést. Az itt lévő házak megítélésem szerint még hosszú ideig háborítatlanul megmaradnak, mert a ma érvényes rendezési terv ezt a területet intézményeknek és a lakosságot nem zavaró ipari és szolgáltató tevékenységnek szánja. Ügy gondolom, a város lakosságának jelentős érdekei fűződnek ahhoz, hogy ezek gyorsan megvalósuljanak, erre azonban reális lehetőség nincs. A városkörzet rendezési tervének felülvizsgálata egyébként folyamatban van. Nyíregyháza és Oros között, a tejporgyár oldalában vízzel és villannyal ellátott zártkertek vannak. Mi lesz ennek a területnek a sorsa? — A terület státusán egyelőre nem kívánunk változtatni, azaz lakásépítésre nem tervezzük kijelölni. Jól karbantartott házak sorakoznak a Soltész Mihály utcán, sok viszont a romos, nádfedeles ház Nyíregyházán és üres területek is vannak. Miért akarják szanálni ezt a területet? — A Soltész Mihály utcával kapcsolatos kérdés feleleveníti azt az igen heves vitát, ami a Sóstói út egy részének átépítését célzó rendezési terv elfogadásával kapcsolatban kialakult. A válaszom: nem tervezünk kisajátítást. A lakásszövetkezet e térséget érintően is végez lakásépítéseket, megalapozott igényei kielégítésében ezután is közreműködünk majd. Lakáskorszerűsítésre adtunk, s ezután is adunk engedélyt, ellentétben a kérdező kételyeivel: jelezve azt a köztudott tényt, hogy az így befektetett lakossági pénzek nem vesznek kárba. A munka igencsak előkészületi stádiumban van, mégis kötelességem azt is jelezni, hogy egy nagyon fontos létesítmény tervezésére adtunk megbízást. Ennek megvalósítása érinteni fogja a Soltész Mihály utcát is. A több célú szabadidő-központról van szó. (A várospolitika egyéb területeivel foglalkozó kérdésekre adott válaszokat keddi lapunkban közöljük.) VISSZASZERZETT ÖNÁLLÓSÁG KISVÁRDÁN Munkásgyűléssel kezdtek január 2-án, reggel Kisvárdán. A létszám fele, közel ötszázan hallották újra, hogy munkahelyük a Vulkán. S immár nem az öntödei Vállalat gyáraként, hanem önálló cégként kell megállniuk. A húsz évvel ezelőtti régi jó nevet vették fel ismét. A Vulkán öntödei Vállalat úgy vágott neki az 1985-ös esztendőnek, hogy munkás és vezető egyaránt bizonyít: megérdemelték a bizalmat, önállóan még nagyobb eredményekre képesek. Fokozatos lépések — Régóta többek vagyunk, mint a húsz évvel ezelőtti vállalat — indokol Kovács Zoltán igazgató. — Azóta a létszámunk megduplázódott, a termelésünk az évi 8 ezer tonnás kapacitásról 25 ezer tonnára nőtt. Ezzel az országban Kisvárdán található a legnagyobb vasöntöde. Az újra elnyert önállóság fokozatosan jött létre. Előbb egyre több lehetőséget adtak a gyáregységeknek. A fejlesztésen, a pénzügyeken kívül szinte minden helyi hatáskörbe került. Nemcsak a termelésben, hanem az alapanyagok beszerzésében, a gyártandó termékek megválasztásában, a piaci kapcsolatokban is a gyáriakra hárult a döntés. — Lehetne több a fizetésünk — fejezi ki reményét néhány megkérdezett munkás. Nem véletlenül, mert a megszűnt vállalat tíz gyára közül Kisvárdán voltak a legalacsonyabbak a bérek. Érződött, hogy más, ipari körzetekben ezt a nehéz fizikai munkát jóval jobban meg kellett fizetni ahhoz, hogy egyáltalán embert kapjanak. — Szeretnénk a központi bérszabályozáson belül is olyan eredményeket elérni, hogy elégedettek legyenek dolgozóink — bizakodik az igazgató. Központ nélkül Amikor a különböző öntödék összevonásával létrehozták a nagyvállalatot, akkor „mézesmadzagként” azt csillantották fel az elavult üzemek előtt, hogy egymás után felújítják őket. Tagadhatatlan, hogy ennék vannak jelei Kisvárdán, ám az a fejlesztés, amiben reménykedtek, mégsem következett be. — Amit szeretnénk — egy 4—500 milliós beruházás indítása, a vállalat nagyarányú rekonstrukciója — most sem kezdhető el, ismeri el Kovács Zoltán. — Fel kell mérnünk, mire vagyunk képesek — teszi hozzá a számok embere, a gazdasági igazgatóhelyettes, aki éppen egy pillanatra lépett be az irodába. Ha valakinek, a gazdasági vonal munkatársainak van most a legtöbb dolga. Az év végén kapták meg az alapító okiratot, s ennek alapján lehetett bejegyeztetni a vállalatot, számlát nyitni, a pénz- forgalmat megindítani. — Elsőrendű feladat, hogy belejöjjünk az új irányítási rendszerbe, hogy tudjuk, nincs mögöttünk budapesti központ, amelyik változtatna, ha valami nem a legjobban sikerül — szögezi le az igazgató. Á munkás nyelvére Az üzemben, a kúpoló kemencék, az öntőformák mellett ebből nem szabad megérezni semmit. A munkások nyelvére'lefordított feladat: a minőség javítása, a határEMBERE ó évtizede újsághirde- I tésre jelentkezett Hajnal Béla matematika- földrajz szakos tanár. Így akár esetlegesnek is nevezhetjük, hogy a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának munkatársa lett. Azóta a hivatal igazgatója, aki a közeli napokban kandidátusi disszertációját védi meg Budapesten. — Hogyan lesz egy tanárból statisztikus? Mi kell ahhoz, hogy valaki a napi munka mellett elmélyüljön a tudomány művelésében? — A tanításban, a nagy- kállói középiskolában a matematikát szerettem jobban, de mint tudomány, kutatás, a földrajz állt közelebb hozzám. Manapság minden tudományos kutatás felhasználja a számítástechnikát, s ehhez alapot adott a matematika. Mondhatom, a véletlenek szerencsés összejátszása, hogy volt olyan tanárom, aki bíztatást adott a témakiválasztáshoz. Szeretem azt a nyitottságot, sokoldalú ismeretet, ami hozzásegít új törvényszerűségek felismeréséhez. S persze nem hiányozhat a nagy szorgalom, a kitartó tanulás, a kutatói ambíció. Ráadásul én azt kívánom, hogy ne csak elméleti, hanem gyakorlati haszna legyen dolgozatomnak. — Mindezt megértő család, két gyermek nevelése mellett, több ezer óra felhasz~ válásával lehet elérni. Mi az a téma, aminek alapján ön lesz a megyében az első, — Határtudománynak nevezhető a témám, hiszen matematikai, földrajzi, közgazdasági ismeretek felhasználásával született. A terület- és településhálózat-fejlesztés infrastrukturális kérdései Szabolcs-Szatmár megyében címet viseli a disszertáció. — Vagyis olyan téma, amely emberek tízezreinek életkörülményeit vizsgálja. — A közeljövőben az országgyűlés elé kerül a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepciója. Ennek megyei kidolgozásához szolgálhat adalékul az én munkám. Az ország egyik legnagyobb számítógépét vettem igénybe ahhoz, hogy 12 ezer fajta ismérv alapján meghatározzam a települések közötti hasonlóságokat. Sokoldalúan mutattam be a megyén belül az életkörülményekben meglévő különbségeket. Így kiderült a szat- már-beregi térség szükséges fejlesztése, a kistérségi szemlélet fontossága. — Hogyan fogadták dolgozatát, hogy alig 36 évesen bekerül a tudósok táborába? — Természetes, hogy személy szerint is jólesett, amikor elismeréssel fogadták a disszertációmat. S úgy hiszem, én, aki nyíregyházinak vallom magam, ezzel hozzájárulok annak megértetéséhez: vidéken is lehet elmé- lyülten, tudományos munkát végezni, s talán valamit lendíteni a megye sorsán. L. B. Hajnal Béla aki Budapesten kiérdemli a közgazdaságtudomány kandidátusa címet? U hírnév kötelez Az új év utáni napon jó néhány nyíregyházi élelmiszerbolt leltározott, s a nyit- vatartók közül sem volt néhányban tej és kenyér. A magyarázat: az üzletek nem készültek fel a többiek leltározására. Szombaton szintén zavarok voltak a nyíregyházi ellátásban, s délután kellett közbelépni, hogy pótrendelést nyújtsanak be az üzletek. Nem szabad elfogadnunk a magyarázatokat. Sem a tej és a kenyér zökkenői, sem más létező hiány esetében. Mert mi történik, ha belenyugszunk abba, hogy a kézbesítő nem, hozza a megrendelt újságot, vagy csak délutánra ér az előfizetőkhöz a reggeli lap? És kinek jó, ha a közterületfenntartásért felelős vállalat — amely gondosan és jó előre beszedi a lakosságtól a szemét elszállításáért a díjat —, a heti kétszeri szállítás helyett csak két hétben egyszer hajlandó kiüríteni a szeméttárolókat? Nehézségekre, ráunkaerőhi- ányra, objektív okokkal takarózni persze, hogy lehet. (Ezekre hivatkozva nem takarítják el a havat az úttestről, nem seprik le a járdákat ... 1 Magyarázat, kibúvás a felelősség alól már bőségesen van, de ha elfogadjuk azokat, törvényesítjük a határozatok, rendeletek, utasítások kijátszását. Ha csupán bocsánatos, és már nem is mindig bún, hogy az építési vállalkozó fél évet, vagy évet csúszik a határidőben, hogy a hivatalokban elfelejtkeznek a 30 napos ügyintézési kötelezettségről, valami olyasmi lehet úrrá életünkben, amely előregyártóit magyarázatokkal pótolja a kötelességet. Pontosság, tisztesség — régen kitalált, de nem idejét múlt szavak. Mindenki tegye a dolgát, amiért fizetik, amiért megbízták: életünk mind fontosabb követelménye. És ezért mindent meg kell tennünk bármilyen beosztásban. Mert ne feledjük: ha utat engedünk a magyarázatoknak, cinkosai leszünk a hanyagságnak, a felületességnek. K. J. Nyíregyházi Konzervgyár Termel az új aszeptikus üzem Az ország legnagyobb gyümölcsfeldolgozójában, a Nyíregyházi Konzervgyárban a múlt héten kezdte meg a folyamatos termelést az új aszeptikus, vagyis csíramentes üzem. A beruházás értéke hatszázezer angol font, amely a becslések szerint devizában két év alatt térül meg. A megtérülésnél azonban — mint Buglyó Tibor termelési főmérnöktől megtudtuk — sokkal fontosabb, hogy az új technika és technológia révén a gyár képes megtartani eddigi tőkés partnereit. Az élelmiszeripari termékek egyre szigorodó nemzetközi szabványa ugyanis már jóval túllépte a hajdani legmagasabb mércét, a mesterséges tartósítószer használatának tilalmát. A mai követelmények előírják a garantált csíramentességet, azt, hogy a gyümölcs eredeti jellemzőjét — ízét, színét, illatát — a konzervben is megőrizze. (kovács) idők betartása, új termékekkel való jelentkezés. A tervek megvannak. A sikeres tőkés export mellett olyan öntvényeket, mint a kandalló, csatornaöntvények, a hazai piac is igényel. Felkészülnek öntöttvas kazánok gyártására is. S hogy a Vulkán hatását érezzék a közvetlen környezetben: a radiátorok, satuk árusítását, más szerelési cikkeket is megkaphatnak az építkezőik a vállalati boltban. Sőt ezen Az öntés nehéz mesterség. Folyik a vas a Vulkánban. is túl akarnak lépni, mert a" kazángyártással együtt akár a helyszíni fűtésszerelésre is vállalkozni fognak. — Így jóval túllépünk a termelő vállalaton, de csakis a megrendelők, a lakosság megelégedésére — mondja Kovács Zoltán igazgató. — Ennek lehetőségei is megteremtődtek többek között a vállalati önállósággal. Lányi Botond SZERKESZTŐI oooooooo
