Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
Havannai biennálé Az a Illyés Gyula: r Újszülött Ilyen kormos hajjal, angyal, angyalom, honnan jöttél, messzi és legközelebbi kedves rokonom? Óriásként, felhők közül, félszegen hajlok rád, köszöntőn, köszöntelek e földön, pici idegen! Nem hall még, nem lát még, roppant anyaméh ez a világ néki — — Jobb volt az a régi! sírja fölfelé. Szeme ferdén szétáll, mintha kínai lett volna s most fogna csak a magyarokra hasonlítani. Mintha most érkezne, elvétve a célt, Kínából, Japánból, egy ősi hazából örökségiért. Füstös menyországból havas hajnalon most érkezett messzi és legközelebbi kedves rokonom, hogy mennék eléd én, hogy menne anyád, hogy neved vallásod, országod, lakásod, hamar megtaláld. Ide küldtek, mint a cím a ládikán, ide szól e homlok, szem, száj, ilyet hordott anyám, nagyapám. RÉTI ZOLTÁN: ANYASÁG Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg virága* A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háramszimnú, semmi kis virággal. — Jó napot! — mondta a kis herceg. — Jó napot! — mondta a virág. — Hol vannak aiz emberek? — kérdezte udvariasain a kis herceg. A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt. — Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük. — Viszon Hátast a — mondta a kis herceg. — Viszontlátásra — mondta a virág. Száz közt, százezer közt, azon hirtelen, akármi a próba, megismertem volna: ezt küldték nekem! Itten vagy te otthon, most s mindenkoron, itt bontja ki mindeü értékedet isten, drága csomagom. Mint csillag a vízre, lomb közé a fény, kerek arcod ebbe a népbe illik be, itt lesz jó helyén. Itt lesz hazád, házfld, anyád, itt leszek apádnak én ködlő jövőmmel dúlt költő, míg el nem veszek. ★ A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. „Egy ekkora hegyről — gondolta — egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert.” De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat. — Jó napot! — mondta találomra. — napot! ... Jó napot! ... Jó napot!... — válaszolta a visszhang. — Légy a barátom, olyan egyedül vagyok — mondta. — Egyedül vagyok ... egyedül vagyok ... egyedül vagyok — felelte a visszhang. „Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelő tehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik ... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést...” • Készlet a szerző A kis herceg című, meseszép könyvéből, ajánlva gyermeknapra felnőttnek, kicsinek. Karollak, karol majd más is, nem csak én! Itt vár, mint a kezdet, a vég, meg a gyermek, a végső remény. Kormoshajú kislány, pici mongolom, ó titkosan messzi és legközelebbi kedves rokonom! Albert Gábor: — Az adósságtól én mindig féltem. Nekem nem volt adósságom otthon sem, nincsen, hála istennek itt sem. Én nem annak örültem, hogy tartozék, én annak örültem, hogy tisztában vagyok. — Mennyi földjük volt otthon Vaján? — Kilenc hold. Ezek már olyan frontharcosi földek voltak. Abból kaptuk. Ezt aztán átvették az ottaniak. — Kilenc holdból Vaján nem lehetett megélni? — Persze hogy nem lehetett. Hogy élhetnék meg kilencből nyolcadmagammal! Az gyengébb föld, az homokos rész. Kevert. Vannak ott jó földek is. Az a bérlőké volt. A kisembereké a sívó, a homokos. Már mindketten fáradtnak látszanak, nem is nagyon értik, hogy mire jó nekem ez a sok kérdezősködés. De azért azt még megkérdem, hogy mi volt á véleményük a németek kitelepítéséről. Sajnálták őket? Kapi Bálint felkapja a fejét. — Miért sajnáltam volna? — Nem beszéltünk mi velek Művészparádé Kuba nemcsak egyenletes gazdasági fejlődésével, szociális vívmányai, egészségügyi és oktatási hálózata révén emelkedik ki a karibi térség államai közül, hanem pezsgő, sokrétű kulturális életével is. A messzeföldön híres varaderói dalfesztiválnak, vagy a Casa de las Americas kiadó rendszeres, évenkénti irodalmi pályázatainak jelentősége például napjainkra már túlnőtt a hagyományos latin-amerikai kereteken és világszerte élénk érdeklődést kelt. A most küszöbön álló eseménysorozat fontossága azonban még ezekét is meghaladja. Először rendeznek nemzetközi kulturális biennálét Kubában. A megnyitóra május 22-én került sor, s az előzetes tervek szerint 23 ország több mint 700 művészének részvételére számítanak. „A jelenkori latin-amerikai és karibi kultúra széles körképének leszünk tanúi — mondta Mariano Rodriguez, a Casa de las Americas igazgatója, a biennálé héttagú nemzetközi zsűrijének elnöke. A mostani alkalommal a tér ségben született, vagy Legalább öt esztendeje ott élő alkotóművészek jelentkezését várták, de az elképzelések szerint a következő seregszemlék hatóköre kiszélesedik a fejlődő országok szinte teljes körére. A biennálét ugyanis az a Kubában tavaly alapított Wilfre- do Lám kulturális központ szervezi és támogatja anyagilag, amelynek létrehozásáról az el nem kötelezett országok legutóbbi, új-delhi csúcsértekezletén, majd a mozgalom művelődésügyi minisztereinek phenjani konferenciáján döntöttek. Á fő cél tehát nem feltétlenül a világszerte felkapott, akár jó, akár rossz értelemben divatos, „futtatott” nyugati alkotók meghívása, hanem a tágabb latin-amerikai térség, majd idővel a harmadik világ egyre sokszínűbb, a hagyományokat a modern vonásokkal ötvöző művészetének bemutatása. Ez magyarázza, hogy a biennálé díszvendégei nálunk talán kevésbé ismertek, bár a chilei Roberto S. Matta, a mexikói Francisco Toledo, vagy a venezuelai Ja- cobo Borges neve (valameny- nyien festők, grafikusok) hazájuk határain túl is egyre ismerősebben cseng. Az ecuadori Osvaldo Guayasamin vásznai, sajátos stílusú, megtermett nőalakjai, indián arcképei néhány éve a magyar múzieumlá- togató közönség soraiban is megérdemelt sikert arattak. A biennálé elsődleges műfaját jelentő képzőművészeti kiállításokon kívül néprajzi és népművészeti bemutatókat, rézkarc- és fényképtáratokat is szerveznek. A zsűri 2—5 ezer dolláros díjakkal jutalmazza a nyerteseket. Sor kerül természetesen művészek, kritikusok és más művészeti szakemberek szakmai megbeszéléseire és közönségtalálkozókra is. A Balett de Camaguey együttes izgalmas, a bemutatóra ké szített koreográfiájából. — magyarázza Kapi néni. Ha feljöttek, akkor beszéltünk, de máskülönben nem. — Itt erős volt a Volksbund- szervezet? Nagyhangúak voltak a bundisták? — A franc tudja! — így Kapi Bálint. — Ez a telep el volt különítve a falutól. Mit tudom én, hogy mit csináltak odalenn. Minket nem érdekelt Minket a magunk dolgai érdekeltek, mint ahogyan őket az övék. — Csak hát, volt olyan hely, ahol a nekivadult vagy megvadított svábok a magyarokat fleköpdösték. — Volt, hogyne lett volna Itt is kérem — békül meg valamennyire Kapi Bálint —, mikor idejöttünk, szervezkedtek az itt lenn való svábok. Fel is jöttek idáig a csarnokig, ni. (Az egyik sarki telepesház- ban van a tej csarnok.) — Mit akartak? — Megrohanni bennünket. De a magyarban is volt annyi, hogy szembeszállt velük, és visszamentek. Nem tudták végrehajtani, amit akartak. Őket bántotta, hogy idejöttünk. Nekik ez fájt. Pedig nem az övéké volt. — Akkor miért fájt? — próbálok akadékoskodni. — Azért, hogy mi jöttünk ide. magyarok — De hiszen, őket semmi károsodás nem érte. — Egyszerűen bosszantotta őket, hogy idejöttünk a nyakukra. Cigány telepeseknek mondtak minket. De aztán bebizonyosodott, hogy nem vagyunk cigányok. — Biztos már az sem tetszett nekik, hogy a magyaroknak ilyen gyerekük van. — Nem tetszett nekik semmi sem. Azóta már megszokták. Aztán már összenősültek. Az én fiam is sváb lányt vett el. Még mindig a telepesek személy szerinti kiválasztásánál tartunk. Előzetes feltevés szerint (ezt az álláspontot képviseli a már többször idézett tanulmány) nagyon logikusnak látszik, hogy azokat részesítették előnybe, akiket politikailag megbízhatónak tartott a Milyen keveset tudunk Ma már a legendák sem ( Petőfivel valló barátsága csán, legfeljebb néhány szállott irodalmár tartja man, hogy valamikor élt már megyében egy Luby mond nevű úr, aki birt szállást adott és meleg b ságot kötött a költővel. Félreértelmezett úrgyí tünk kései leszármazottai sújtotta; L. Sarolta a kite tést is megjárva szociális honban, L. Margit, a mj néprajztudomány kiemel munkása szerény körűimé között, élt, 91 éves kor halt meg 1976-ban. Luby Zsigmand 1819. á 15-én született Nagy-Aror gi nemesi családból. A náziumot Kassán, jogi t; many alt Pesten végezte. vankovics József, később galmazott hétszemélyes t bíró gondos vezetése alat felügyelet alatt az élénk é gékony fiatalember, aki egyszer megfordult az at ság révén a nagy Kölcsey rencz és Bay György aln házánál is, a jó körben j tanulhatott és csak nemes hetett.”Miután 1838-ban ügyvéd levelet szerzett, csakhama látjuk a megyegyülésekéi szabadelvű párt soraiban párt jelöltjeinek, Üjfal Miklósnak és Kovács Ágoe nak megválasztása után a több tagja ellen indított ben az ő neve is ott szeri a vádlottak között, azonbf delegált bíróság felmen! Ilostalvy Katalinnal 1845 kötött házasságot. Egészen 1848-ig szellemi képzéssel és gazd álkod, töltötte idejét, érdeklőd kísérte a reformkor mozgaí it, eseményeit. Barátsá; volt a rokon Kölcseyvel, C nyik Károllyal és Petőfi dórral. Utóbhi akkortájt n kig vendégeskedett nagyai fülpösdaróci kúriáján. (K tanulmányt érdemelne ez szak taglalása, most elég gyen csak annyit, hogy I fi 75 verset írt Szatmár me ben, ebből Csekén négyet, nálaitos módon csupán a Petőfi-levél ismert, melye költő L. Zsigmondhoz zett.) 1848-ban főszolgabíróvá lasztatták; mint nemzető) rendszer. S vajon a Hói korszakban politikailag í bízhatónak lehetett-e ta) azokat, akik hozzátartozói zül esetleg többet is kivé tek, olykor nem is távoli r nokat, hanem testvért, só vagy apát, esetleg magul hónapokig, évekig cser felügyelet alatt álltak? Ha nem én magam be; tem volna ezekkel az embe kel, ha nem találtam voln rektori um i tagot, vagy é| elnököt az úgynevezett 1 ■thy-telepesek között, a le gyobb nyugalommal válás nék nemmel a kérdésre. A kiválasztás azon emint láttuk, elsősorban ciális szempontok alapján terít. A „leglényegesebb) minősített politikai szem; tok érvényesítésére a lévé k utatások nem találtak ír adatot. Erre ugyanis nem szükség. A hatalommal összeütközés ezeket az er reket egy életre megféle tette. Szinte azt lehet- monc hogy a kivégzettek hozzá tozói lettek a politikailag kevésbé veszélyesek, ; megszólalni is alig me) — *rt minden pillanatban ; KM .. ................ „Szabolcsi telepes*"
