Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. március 31. Illúziók fogságában Magyarország külpolitikája a második világháború alatt Hazánk történelmében 40 esztendővel ezelőtt számos jelentős esemény zajlott le: a német megszállástól az ország (elszabadulásá­nak megkezdődéséig. Mi­lyen volt mindezek poli­tikai előzménye — erre tekint vissza az évforduló alkalmából az alábbi írás. Alig néhány héttel a má­sodik világháború kitörése előtt, 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök levelet írt Hitlernek, amelyben kifej­tette, hogy egy általános há­ború esetén Magyarország a maga politikáját a tengely- hatalmak politikájával fogja összhangba hozni. Ehhez hozzátette: „Nem lehet azon­ban kétséges, hogy e politi­kához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, amely alkotmányunkban van megtestesítve és nem emel­het akadályokat nemzeti cél­jaink megvalósítása elé.” Á „nem hadviselés11 tévútja Külpolitikai program volt ez, elég világos megfogalma­zásban. Ez érvényesülni tu­dott mindaddig, amíg a há­ború Délkelet-Európát el nem érte, de csak úgy, hogy egyre nagyobb engedménye­ket kellett tenni. A második bécsi döntés után már a magyar kormány azt is meg­tette, amit Lengyelország esetében még megtagadott: átengedte területén az ún. német tankcsapatokat Romá­niába. Ugyanakkor csatlako­zott a tengely szövetségi rendszeréhez: 1940. novem­ber 20-án aláírta a három­hatalmi egyezményt. Mindez arra késztette a brit kormányt, hogy kije­lentse: amenyiben a magyar kormány más szövetséges vagy baráti ország ellen né­met csapatokat átenged te­rületén, akkor megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal; ha pedig maga is részt vesz katonai akcióban a németek oldalán, akkor Nagy-Britannia hadat üzen. Á háború felé Amikor ez a kijelentés el­hangzott, Mussolini már meg­kezdte nem sok sikert hozó háborúját Görögország ellen. A német beavatkozás várha­tó volt, s ebben kulcsszerepe lett volna Jugoszláviának: annak az országnak, amelyre a brit üzenet elsősorban vo­natkozhatott. A Teleki-kor­mány megpróbálta kivédeni a veszélyeket a jugoszláv— magyar örök barátsági szer­ződés megkötésével. Amikor azonban 1941 már­ciusában Belgrádban meg­döntötték a németbarát kor­mány uralmát és Hitler a balkáni hadjáratot Jugoszlá­viára is kiterjesztette, a ma­gyar politikai és katonai ve­zetés már nem volt képes —, illetve nagy része nem is akart — ellenállni annak a német kérésnek, hogy ma­gyar területekről is támadás induljon. Az a csábítás is benne rejlett ebben, hogy a magyar hadsereg bevonuljon az egykor Magyarországhoz tartozó területekre. Teleki látta mindennek katasztrofális következmé­nyeit és 1941. április 3-ára virradó éjjel öngyilkos lett. A Wermacht 6-án megkezd­te támadását Jugoszlávia el­len, magyar területről is. Ugyanaznap a brit kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarország­gal. Április 11-én a magyar hadsereg bevonult Jugoszlá­viába. Alig két hónappal később, június 22-én a hitleri Né­metország megtámadta a Szovjetuniót. Néhány napig úgy tűnt, sikerül kívül ma­-------------RE------------­NÉZZÉTEK TÉTLENÜL... radni a háborún. Az előké­születek idején ugyanis Hit­ler nem tervezte Magyaror­szág katonai részvételét a szovjetellenes háborúban, s Bárdossy, az új miniszterel­nök egy ideig szem előtt tar­totta Teleki örökségeként azt a katonai doktrínát, hogy a magyar hadsereg épségét meg kell őrizni a háború végéig. így nem ajánlotta fel azon­nal az önkéntes csatlakozást a hadjárathoz. A fokozódó német nyomás, a félelem, hogy Románia és Szlovákia előnyösebb pozícióba kerül Berlinben, s ez esetleg a bé­csi döntések revízióját ered­ményezheti, azoknak a kato­nai és politikai erőknek a a pozícióját erősítette, ame­lyek a háborút akarták. Így aztán a június 26-i kassai provokatív bombázás elegen­dő ürügynek látszott arra, hogy a Bárdossy-kormány hadba lépjen a Szovjetunió ellen. Bezárul a kör Ez a háború — mint ahogy a kormány asztalára került több jelentés is leszögezte — nem váltott ki lelkesedést a magyar lakosság körében. A nemzetközi erőviszonyok ala­kulása pedig — a kezdeti nagy német sikerek ellenére — hamar arra késztette a kormányt és Horthyt is, hogy megpróbálják a harcoló ma­gyar hadtestet kihozni a szovjet frontról. Ettől kezd­ve a német—magyar kap­csolatok egyik jellegzetes vo­nása lett, hogy a németek mind több katonát kértek, a magyar kormány pedig mind kevesebbet kívánt adni. A vita mindig a németek javá­ra dőlt el. Minden szempontból ka­tasztrofális következmények­kel járt Magyarország belé­pése a szovjetellenes hábo­rúba. Megbukott a magyar katonai doktrína: 1942-ben már a kétszázezres második magyar hadsereg frontra küldéséről született döntés. Ez erősitette a félelmet a szomszédos németbarát or­szágok formálódó új kisan- tant törekvéseivel szemben. A Szovjetunió megtámadá­sával Magyarország szembe­került azzal a nagyhatalom­mal, amely korábban elis­merte bizonyos magyar terü­leti követelések jogosságát. 1941. december 6-án Nagy- Britannia hadat üzent Ma­gyarországnak, s hat nappal később a Bárdossy-kormány hadiállapotban lévőnek nyil­vánította az országot az Egyesült Államokkal. A kör bezárult és ez magával hoz­ta Bárdossy László bukását is, 1942 márciusában. Az új miniszterelnök, Kál- lay Miklós, azzal a megbíza­tással kezdte működését, hogy újabb kötelezettségeket nem vállal, s ha a háború­ban az antifasiszta hatalmak erőfölénye sikerekben is megmutatkozik, megkezdi a nyugati hatalmakkal való fegyverszünet titkos diplo­máciai előkészítését abban a reményben, hogy Magyaror­szág földjét az angol—ame­rikai hadsereg szabadítja fel. A nyugati szövetséges had­erő észak-afrikai partraszál­lása után meg is kezdődtek a béketapogatózások. A ma­gyar megbízottak azonban minden alkalommal azt a választ kapták, hogy „amíg Magyarország szövetségese­ink ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kí­méletre”. Ennek a formulá­nak a megváltoztatását csak akkor vették fontolóra, ami­kor Szent-Györgyi Albert személyében a demokratikus ellenzék képviselője jelent­kezett Isztambulban, a szö­vetségeseknél, s amíg Lon­donban élt olyan elképzelés, hogy Magyarországon a de­mokratikus erők, az adott körülmények között, kor­mányképes alternatíváját je­lentik a horthysta hatalom­nak. A Kállay-kormány ugyan­akkor szárnyaszegett próbál­kozásokat tett, hogy kivonja hadseregét a keleti frontról. A hitlerista vezetés gyanak­vása és ellenkezése miatt azonban a legcsekélyebb si­ker nélkül'. Átmentési kísérletek Az angol—amerikai hadse­reg szicíliai partraszállása után, az olasz kapituláció előkészítésének időszakában Kállay felajánlotta Magyar- ország feltétel nélküli kapi­tulációját a szövetségesek­nek. Az USA és a Szovjet­unió tudtával titkos megálla­podás jött létre Nagy-Bri­tannia és Magyarország kö­zött arról, hogy megfelelő időben a magyar kormány nyilvánosan is bejelenti ka­pitulációját, s addig is meg­tesz mindent, ami szükséges a lépés előkészítésére. Kállay miniszterelnök úgy vélte, hogy ezzel a legfonto­sabbat elérte: Magyarorszá­got kihúzzák az ellenséges országok listájáról és kellő óvatossággal elkerülhető a német megszállás is. Vagyis kivárható a szövetséges had­erő megérkezése anélkül, hogy az ellenforradalmi rendszer összeomlana. Ha pedig a keleti fronton har­coló haderő kivonása is si­kerülne, akkor a politika fő célja, a rendszer átmentése még inkább lehetséges volna, hiszen megszűnne az ok, amiért a szovjet hadsereg Magyarország területére lép­ne. Az illúziók oly mértékű eluralkodása volt ez a kül­politikában, hogy más ered­ménye, mint a kudarc nem is lehetett. Ezek után 1944. március 19-én bekövetkezett a német megszállás. A Kál­lay-kormány helyébe lépő Sztójay-kormány pedig már mindent megtett, hogy ki­elégítse Hitler katonai, gaz­dasági és politikai igényeit. Juhász Gyula Képtávírón érkezett A képen: ülősztrájk Santiago belvárosában. Az NDK nemzeti néphadse­reg, a lengyel néphadsereg és az NDK-ban állomásozó szov­jet hadseregcsoport csapatai részvételével JUG—84 elne­vezéssel hadgyakorlatot tar­tanak az NDK déli részén. A képen a parancsnokok egyez­tetik a terveket. New Yorkban tüntetés volt a Reagan-kormányzat nyugat­európai rakétatelepítése, va­lamint közép-amerikai és kö­zel-keleti politikája ellen. Weiner Mórt, a munkásmoz­galom régi harcosát születé­sének 100. évfordulója alkal­mából köszöntötték pénteken az MSZMP V. kerületi Bizott­sága 7. számú körzetében a városrész párt, állami és tár­sadalmi szervezeteinek kép­viselői. Weiner Mór 1922 óta vesz részt a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalomban. Harcolt a fiatal szovjet állam megvédéséért, hazunk felsza­badulása után nagy érdeme­ket szerzett a szocializmus alapjainak lerakásában és megszilárdításában- Képünk: az ünnepelt otthonában. (Molnár Edit felvétele) Pályázati felhívás a Marxizmus—feninizmus Esti Egyetemére Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága az 1984/85-ös tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem tagozataira. HÁROMÉVES ALTALANOS TAGOZAT A tagozaton a hallgatók a három év alatt marxista filozófiát, politikai gazdaságtant, magyar és nemzetközi munkásmozgalom történetét, valamint a pártélet elméleti és gyakorlati kérdéseit tanulmányozzák. Félévenként vizsgáznak, év végén szigorlatot tesznek. A tagozat elvégzése után középfokú politikai végzettsé­get igazoló bizonyítványt kapnak. A tagozatra a jelentkezés feltétele: alapfokú politikai kép­zettség és legalább középfokú állami iskolai végzettség. A felvé­teli követelménye a Marxizmus—leninizmus Esti Középiskola tananyagának ismerete. A tagozatnak Csengerben, Fehérgyarma­ton, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Nyíregyházán, Vásá- rosnaményban. Tiszaiökön, Üjfehértón és. Záhonyban indul első évfolyama. Nyíregyházán és Fehérgyarmaton — nagyobb szám­ban — olyanok jelentkezését is várjuk, akik rendszeresen propa­gandamunkát végeznek. SZAKOSÍTOTT TAGOZAT Az esti egyetem szakosított tagozata magasabb szintű társa­dalomtudományi ismereteket nyújt a következő választható szakon: — marxista filozófia, — kapitalizmus és szocializmus politikai gazdaságtana, — nemzetközi munkásmozgalom története, — magyar munkásmozgalom története. A tanulmányidő valamennyi szakon 3 év. A három év, hat félévből, négy a főtárgy, az utolsó kettő pedig a főtárgyhoz köz­vetlenül kapcsolódó szaktudományágak témaköreit dolgozza fel. A szakosító tagozatra a hallgatók érdeklődési körüknek megfe­lelően akkor jelentkezhetnek, ha egyetemi, főiskolai végzettség­gel rendelkeznek, illetve az esti egyetem általános tagozatát, vagy az egyéves pártiskolát elvégezték. A felvételi vizsga követelménye a 3 éves általános tagozat tananyaga, különös tekintettel a választott szakra. A hallgatók félévenként vizsgát, a negyedik félév végén szigorlatot köteleseik tenni. A szakosító tagozat három évének sikeres befejezése után a hallgatók felsőfokú politikai végzettséget igazoló bizonyítványt FILOZÓFIA: Nyíregyházáin, Mátészalkán, POLITIKAI GAZDASÁGTAN: Nyíregyházán, Kisvárdán, MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE: Nyíregyházán, NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE: Nyíregyházán indul. TOVÁBBKÉPZŐ tanfolyamok A speciális továbbképző tanfolyamok a párt-, állami, tömeg­szervezeti, gazdasági és kulturális területen dolgozó vezetők és propagandisták társadalompolitikai és módszertani továbbképzé­sét szolgálják. A tanfolyamokra elsősorban azok jelentkezhetnek, akik felsőfokú politikai előképzettséggel rendelkeznek. A hallgatók félévenként vizsgáznak, és a tanfolyam sikeres elvégzése után bizonyítványt kapnak. Az 1984/85-ös oktatási évben az alábbi egyéves továbbképző spe­ciális tanfolyamokat jndit juk: NYÍREGYHÁZÁN: ■> iít;-i ■ .. — A marxista valláskritika és egyházpolitika, — Politikai szociológia, — Etika, — Művelődéspolitika, — Vállalati gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdései, — Gazdaságpolitika (általános), — Gazdaságpolitika (Ipari szövetkezeti), — A magyar munkásmozgalom története, — A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései, — Pártirányítás és pártélet kérdései, — Káder- és személyzeti munka kérdései, — A pártoktatás pedagógiája, — Vezetésismeret, — Ifjúságpolitika, — Információs felelősök tanfolyama, — Agitációs továbbképző tanfolyam (szakosító III. évf.), — A Marxizmus—leninizmus Esti Középiskola propagan­distáinak tanfolyama, — A szocializmus építésének időszerű politikai és ideológi­ai kérdéséi tanfolyam, propagandisták számára — az ideológiai és kulturális élet — tárgykörben. MÁTÉSZALKA: — A magyar munkásmozgalom története, — Gazdaságpolitika (általános), vasarosnamény: — Gazdaságpolitika (általános), KISVARDA: — Üzem- és munkaszervezés, — A magyar munkásmozgalom története, — A szocializmus építésének időszerű politikai és ideoló- giad kérdései tanfolyam, propagandisták számára — tár­sadalompolitikai fejlődés tárgykörben. ZÁHONY: — Üzem- és munkaszervezés, NYÍRBÁTOR: — A szocializmus építésének időszerű politikai és ideoló­giai kérdései tanfolyam, propagandisták számára, — társadalompolitikai fejlődés tárgykörben. TISZAVASVARI: — A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései, FEHÉRGYARMAT: — Pártoktatás pedagógiája, RAKAMAZ: — A pártoktatás pedagógiája, NAGYKÄLLÖ: — A pártoktatás pedagógiája, A szocializmus építésének időszerű politikai és ideológiai tan­folyamára az olyan propagandisták jelentkezését várjuk, akik a különféle tömegpolitikai tanfolyamokon közvetlenül oktató mun­kát végeznek. Altalanos tudnivalók A felvételi elbeszélgetések ideje a szakosító tagozatokon 1984. május 14—19-e, az általános tagozaton május 28—június 2-a kö­zötti Időben. A speciális tanfolyamokra jelentkezőkkel június 6— 11-e között tartjuk az egyéni elbeszélgetést. A tanév szeptember­től júniusig tart. Az általános, a szakosított és továbbképző spe­ciális tanfolyamokon hetenként meghatározott napon és Időpont­ban előadás, Illetve osztályfoglalkozás van, melyeken a részvétel kötelező. A marxizmus—leninizmus esti egyetemek általános tagozatán továbbtanulók tanulmányi szabadsága tanévenként 15 munkanap; a szakosított tagozatokon továbbtanulóké tanévenként 18 munka­nap. A marxizmus—leninizmus esti egyetemek általános, illetve szakosított tagozatán, vagy egyéves továbbképző tanfolyamán részt vevő továbbtanulók, akiknek egyetemi-főiskolai végzettsé­gük van, ideértve azt a továbbtanulót Is, aki elvégezte a MLEE általános tagozatát és szakosított tagozaton tanul tovább, tan­évenként 10 munkanap tanulmányi szabadságban részesülnek. (Munkaügyi Közlöny 3/1982. sz.) A tandíj egész évre, az 1984/85-ös tanévben kezdődő tanfolya­mokon az általános tagozaton 300 Ft, a szakosított tagozatokon 500 Ft, az általános célú továbbképző speciális tanfolyamokon 600 Ft, melyet két részletben lehet befizetni. A tandíj-befizetési kötelezettséget részben, vagy egészben a munkahely is átvállal­hatja. A pártmunkához közvetlenül kapcsolódó speciális tovább­képző tanfolyamok tandíjmentesek. A pályázók jelentkezési lapot a pártalapszervezetektől, a vá­rosi-községi pártbizottságoktól Igényeljenek és azt kitöltve, 1984. április 25-ig oda juttassák vissza. A jelntkezéshez a pártszervezet és a munkahelyi vezetőik hozzájárulása szükséges. A jelentkező­ket az oktatási igazgatóság a felvételi vizsga Idejéről értesíti. MSZMP SZABOLCS-SZATMAR MEGYEI BIZOTTSÁG OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGA

Next

/
Oldalképek
Tartalom