Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. március 12. A Nyugat és Szabolcs-Szatmár V ÉVFOLYAM 1911 OKTOBER J 19 NYUGAT MU. OKTÓBER 1 =ÖSZERPESZTÖIGNOrUSSZER|<ESZIÍ =ESKÖ MJKSA*£S*OS\ÄT ERNŐ Sok szó esik mostanában a 75 A harmincas évek közé- évvel ezelőtt indult Nyugat pén két szatmári költő je- c. folyóiratról és közvetlen lentkezdk itt: a 75 éves, szü- folytatásáróL a Magyar Csil- letésnapja alkalmából a la- lagról. Milyen volt hát en- punk hasábjain is éppen mos­nék, a korában legszínvona- tanában méltatott nagygéci lasabb folyóiratnak a viszo- Kiss Ferenc (először 1935- nya az itt élő, innen indult ben), és a mátészalkai ^tile­(1938-tól), írókkal', költőkkel? Áttekin- tésű Képes Géze fésűnk aligha lehet teljes, s aki máinavA,, '•<. ' w{w.Pn elsősorban a kevésbé ismer- vip— ls szivesen tekre szeretnénk ezúttal fe' hívni a figyelmet. reM^ fol-7airat többnyi A*,ct-vissza jár szülőföldjé­re. A Kossuth gimnázium egy­kori tanárairól is olvasha- '-*i példányban jelent tunk. Prőhle Vilmosnak Nap- meg, csak Móricz szerkesztő- keletről című, Budapesten sége idején ért el a kétezres megjelent könyvéről a meg- példányszám közelébe. Éppen jelenés után azonnal írnak ezért igen magas is volt az (1910), úgy, mint Vietórisz előfizetési díj. Nyíregyházán Józsefnek Ars poetica mea c. a kaszinó könyvtáráról tud- kötetéről. Itt említhető, hogy juk, hogy előfizetője egy időben a Kossuth volt, az isköla diákja, majd taná­gim- ra, Leffler Béla már 1910 ja­názium ifjúsági Olvasó Kö- nuárjában feltűnést keltő re; a nemrég elhunyt Deák előadást tartott a Kereskedő Endre Nyugat-sorozatának Ifjak Egyletében a Nyugat nagyobb része rendszeres köré csoportosult köítők- előfizetés útján került a ről, középpontban Adyval családi könyvtárba. Pedig s ezt a Nyírvidék öt folyta- a húszas—harmincas évek- tásban közölte is. Jelentősé­ben a Nyírvidék általában gét az is növeli, hogy a Nyír­hirdeti a megjelent számok vidék más számaiban vi- kivonatos tartalomjegyzékét, szont meglehetősen gúnyos és gondosan feltüntetve, hogy a ízléstelen támadások olvas- számok az Üjságboltban hatók a Nyugat nagy líriku- kaphatók. De e kor könyv- sa, Ady ellen. — És már a forgalmának jó ismerője, ma, Magyar Csillag-korszakra is élő emlékezete, Komlós esik két fiatalabb tanárnak, Jenő sem tud a nagymúltú, Bakos Józsefnek és Sziklay magas kultúrájú folyóirat Lászlónak műveit méltató nagyobb forgalmáról. két recenzió. Az előbbit az az «r, * tartó,„mosna* SS SaSÄS« Móricz Zsigmond, hogy szé- £s Kiss Lajos támogatásával, lesebb közönséget kell szer- irányításával kezdte el és vé- vezmi, s ezért előadói és elő- gezte szabolcsi gyűjtőmunká­ját, s eredményeiből a Nyu­gatban is közölt mutatvá­fizetőszerző utakra kell men­ni az országban. így került k L Fedics mh61ytO, sor arra, hogy 1930. február -,-*15 hátorlieeti evűi­1-én, a Kossuth gimnázium ® batonngeti gyuj dísztermében Móricz felöl- 65 0 ' Egy szabolcsi u rílak ból, Eresztvénypusztáról indult el 1886-ban élete útjára Un­ger Ha, aki Alba Nevis név alatt adta ki merész, feltűnő hangú költeményeit, elbeszé­léseit, több kötetben is. Az 1910-ben megjelent Nász előtt c. versgyűjteményéről Kaffka Margit írt hosszabb ismertetést. És ugyancsak Kaffka ismertette 1911-ben Dánielné Lengyel Laura egyik novelláskötetét. Szá­zadunk első két évtizedének népszerű regényírója, aki el­beszéléseivel és fordíté^ajyai is jelen van 5 Nyugat sok évfolyama-arL> üjfehértón szl->^étt 1877-ben. Tallózás közben találkoz­hatunk a nyírbátori Szende Pál nevével is. A neves ha­ladó közgazdász 1922-ben: Az Einstein féle elmélet történe­ti jelentőségéről értekezik a Nyugatban, ahol tíz évvel előbb az ő könyvét ismertet­ték (Nemzeti jog és demok­ratikus fejlődés). Megjegy­zendő, hogy Szende, ez utób­bi témakörben Nyíregyházán is tartott előadást, a Kereske­dők és Gazdák Körében 1910- ben. A másfél órás előadás kivonatos szövegét a Nyír­vidék is közölte akkoriban. Kiss Lajos híres könyveit (A szegény ember élete és A szegény asszony élete) Or- tutay Gyula ismertette (1939, 1943); a szatmári népélet ki­váló ismerőjének, Luby Mar­gitnak emlékezetes szép könyvéről (A paraszt élet renje) Illyés Gyula írt 1935- ben, de Luby Margit maga is publikált a Magyar Csil­lagban szokásrendi, életmód- leíró cikkeket, s itt ismerte­tik újabb köteteit is. S hadd írjuk ide végül két újságíró nevét, akik a Magyar Csillag- korszakban jelentkeztek: a balsai születésű, innen indult, de a dunántúli lapoknál volt újságíró Cserhát (Cserpák) Józsefét és a szatmári Gesz- telyi Nagy Zoltánét, akiknek a folyóirat utolsó két évfo­lyamában olvashatók fiatal­kori verseik. Margócsy József vasta a Tiszazugi méregkeve- rők c. nagy jelentőségű ta­A nagykállói gimnázium tanára 1940/41-ben Sárkány nulmányát, majd egy novel- Oszkár: éppen ez időben, a lát is. Társa, Nagy Endre pe- kelet-közép-európai összetö­rtig Adyról beszélt, akinek gás szükségességeiről írt dol- elismertetéséért még abban gozatad a Magyar Csillagban az időben is harcolni kellett, kapnak nyilvánosságot. (Ami éppenséggel a szép számban keveset tudunk róla, Bodor megjelent közönség előtt. Sándor kutatásainak köszön­, , , .. . ___, , _ . hető.) — Ugyanitt volt tanár Eléggé közismert, hogy Mo- egyidöben Kyovai L5rinc; ak_ koriban megjelent köteteiről (Vadvíz, Földönfutók) szintén a Magyar Csillag közöl is­ricz is a Nyugatban „indult1 itt megjelent Hét krajcár c. novellája hozta meg számá­ra a régvárt sikert, elismer­tetést. Ugyanitt jelent meg a meneteseket (1944 44). szatmáraköritói tűzvészről írt riadója, első jelentős társadalomkritikai cikke Margitnak a verskötetét közül m "-----/ A Nyíregyházán tanító, ke- mecsei származású M. Juhász Szépirodalmi művei csak az erre a vidékre uta­lókat említve: A fáklya, Ár­valányok, Sárarany c. regé (Üzenem Ádámnak) 1930-ban ismertetik. A kisvárdai szellemi élet tőutakról hozott válu. egy A nyírmadai szabadsághős nyék, vagy az olyan elbeszé- kiemelkedő alakja volt a fia­lések, mint a prügyi emléke- talon elhunyt Virágh Ferenc, két visszahozó, már említett Korábbi verseskötetéről Hét krajcár, a szatmári gyűj- (Tiszta szó kell) már 1927- Birkaitató ben recenziót írt a Nyugat­ban a figyelmes kortárs, Fe­nyő László. Másik kötete 1934-ben jelent meg Szépség Krúdy Gyulának csak regénye jelent itt meg az '7mnwí Aranyidő, a fontosabb novel­lái közül pl. A kakasos ház Ugyancsak Kisvárda mellől és vendégei, vagy a nagyszerű indult el ölbey Irén, akinek Utolsó szivar az Arabs Szűr- 1939—40-ben jelentek meg kében. Viszont majd minden versei a Nyugatban, miután fontosabb kötetéről írtak a már 1931-ben ismertették Nyugat hasábjain, mint Senki szigete c. kötetét. A ahogy ő maga is szívesen írt Dögén élő költő változatlan recenziókat, bizonyos „éjsza- aktivitását a közelmúltban kai jegyzeteket” például ép- megjelent kötetei is jelzik. pen Móricznak nyíri foganta- Mind az öt kötete Buda- tasu regényéről, a Kivilagos pesten jelent meg a ^y. kivirradtigrod. káliéi Kelen Lás2ÍórLak, aki­A nyíregyházi felsőkeres- ről Bodor Sándor tanulmá- kedelmi iskola tanára 1923/24- nyából részletesebb adato- Ben Gulyás Pál: versei a hú- kát is megtudhatunk. Vala- szas évektől jelennek meg a mennyi kötetéről önálló mél- Nyugatban, köteteiről meleg tatást közöl a Nyugat, olyan hangú méltatásokat is írnak, kritikusok tollából, mint Kar- szaporábban azonban csak a dós László, Komlós Aladár, Magyar Csillag nyitja meg Színi Gyula, és verseit is kö- előtte lapjait. zölte 1931—38 között. Tollvonások Patay István portréjához Családjáról, s magáról Pa­tay Istvánról is keveset tu­dunk. Még születési adatai­nak közlésében sem egységes az emlékező irodalom. A nyírmadai református egyház levéltárában őrzött, e szem­pontból perdöntőnek tekint­hető „Születettek és megke­reszteltek anyakönyvé”-nek egykorú bejegyzése szerint Patay István és Ilosvay Po- lyxena házasságából született 1807. május 19-én, Nyírma- dán. Gyermek- és ifjúkora nem sok egyedi vonást mutat. Kor- és osztályos társaihoz hasonlóan a katonai pályát, azt megunva pedig a megyei hivatalt választotta. Az 1848. évi bécsi, pozsonyi és pest-budai márciusi ese­ményeinek híre és a nyomá­ban fakadt lelkes tüze őt is magával ragadta. Különböző posztokon -ugyan, de minden­kor és mindenhol becsülettel képviselte a forradalom ügyét Mint az idők szavát meg­értő honfi, már az 1848. már­cius 21-i nagykállói nagygyű­lésen beválasztották Szabolcs vármegye Közbiztonsági Vá­lasztmányának tagjai sorába. Néhány nap múlva — azzal a megbízással, hogy vegyen részt „a szükséges katonai rendszabályok előkészítésé”- ben — a nádudvari járás mozdítható őrseregének ka­pitánya, később a nyírbátori járás önkénteseinek toborzó- tisztje, illetve az újoncok be- sorozásához polgári bÍ7-0Sui kinevezett Finta tárton se­géde lett délvidéki zendülés híré­re és a haza hívó szavára — mit sem törődve azzal, hogy az áprilisi törvények egyszer s mindenkorra megfosztot­ták születési előjogaitól — újból fölvette a korábban már eldobott kardot és be­állt honvédnek. Mint fegyver- forgatásban és hadi tudo­mányban jártas ember, ha­marosan a megye nemzetőr­zászlóaljának parancsnoka lett. Midőn értesült az Orszá­gos Honvédelmi Bizottmány reguláris katonaság iránti igényéről, habozás nélkül fel­ajánlotta csapatát: a később híressé vált 48-as zászlóaljat. Katonái — mint azt az egy­korú hírlapok is bizonyítják — rendszerint személyesen vezette rohamra. Több csatában is kitűnt személyes bátorságávaL Ozo- ránál, Fridaunál, Nagyszom­batnál, Cinkotánál, Tiszafü­rednél, Pest-Buda ostromá- ■ nál és máshol is jeleskedett. A tiszafüredi híd 1849. feb­ruár 26-i védelmének meg­szervezéséért alezredessé léptették elő. Dandárparancs­noknak, Pest-Buda vissza­foglalása után — már ezrede­si rangban — a főváros tér- parancsnokának nevezték ki. Még az önvédelmi harc utol­só stációjában is szolgálatté­telre jelentkezett a vesztésre állt ügy megmentésére szer­vezett al-dunai hadsereg ve­zényletét ellátó Dembinszky és Mészáros tábornokoknál. Fegyverrel a kezében küzdöt­te végig a szabadságharcot, s végül is ezredesként érte a tragikus vég. Mindezek ellenére: szabad­ságharcos múlt járói ellent­mond feljegyzéseket hagytak kartársai az utókorra. Hogy előítélettel viseltetett-e vagy sem ezek után véle szemben Görgey, ennyi év után. már aligha mutatható ki. Az azonban tény, hogy Patay se­hogy sem szívelte a haital- ínaskodó tábornokot. Történelmi tény: sok di­csőséget szerzett szabolcsi önkéntes nemzetőr-zászlóalj például már 1848 szeptembe­rében is egyenesen őt tekin­tette legalkalmasabbnak a parancsnoki tisztre. Perczel Mór ezredes, utóbb tábornok — aki Batthyánynál szintén közelebbről, sőt: személye­sen győződhetett meg Patay harci szelleméről — is elis­merően nyilatkozott neve­zett hazafiú helytállásáról. Az ozorai fegyvertényről szó­ló október 7-i, az Országos Honvédelmi Bizományinak címzett jelentésében például a következőképpen: „Köteles­ségem dicsérőleg megemlí­teni ... az ellenségnek Ozo- rán át törését meggátló ... Szabolcsi derék ömkénytesek parancsnokát Patay Őrnagy” urat. Ugyanazon év novem­ber 9-i datálással ellátott, Csáktornyáról küldött értesí­tésében pedig az ellenség Nagyszombatig történő visz- szaverésében magukat ki­tüntetettek közé sorolta hő­sünket. A szabadságharc vérbe foj­tása őt is bújdosásra kény­szerítette. Csak az önkény- uralom szelídülése után tér­hetett vissza szülőföldjére. De még azit követően is éve­kig kellett visszavonultan él­nie. Az Októberi Diploma és a Februári Pátens következ­ményeként helyreállított al­kotmányosság térítette visz- sza a politikai élet porond­jára. A közéletbe való visszaté­résének története ellenben már Debrecenhez és az or­szágos politikához fűződik. Ha el is hagyta szülő megyé­jét, hű maradt 48/49-es „én”- jéhez. 1878. május 5-én bekö­vetkezett haláláig megmaradt a megtestesült forradalom­nak. Folyó­irata­PEDAQÓQIAI ink MŰHELY Aki csak egy kicsit is ér­deklődik megyénk pedagógiai irodalma iránt, az nemrég örömmel olvashatta — ép­pen a Pedagógiai Műhely egyik számában —, hogy már a két világháború kö­zött is jelentős pedagógiai periodikák (folyóiratok) je­lentek meg a megyében, amelyek segítették a tanítók, tanárok, oktatók nevelő munkáját. A feliszabadulást követően hosszú időnek kellett eltel­nie ahhoz, hogy az 1960-as években először Szabolcs- Szatmár Megyei Nevelő, majd 1966-tól megyei tanács vb művelődésügyi osztályá­nak Évkönyvei adjanak hírt a megye pedagógusainak munkáiról, az oktatás, neve­lés elméleti, gyakorlati, mód­szertani kérdéseiről. Amennyire lehet fájlalni, hogy ezek a kiadványok ma már nem élnek, legalább annyira örülhetünk, hogy a Pedagógiai Műhely 1983-ban már a 9. évfolyamába lépett. A folyóirat gondolata 1974- ben merült fel először a Pe­dagógus Továbbképző Kabi­netben, azzal az igénnyel, hogy szükség lenne egy évente gyakrabban megjele­nő, az oktatási és nevelési nóvumokra gyorsabban rea­gáló fórumra, amelyik az akkoriban megyei modellé formálódó pedagógus tovább­képzést is segítené. A szerkesztő előszavában világosan kirajzolódik a lap kettős célja: egyrészt kitágí­tani a műhelyt, és potenciá­lisan bekapcsolni a munká­ba a megye valamennyi pe­dagógusát, másrészt fórumot, tapasztalatcsere lehetőséget biztosítani azoknak, akik ta­pasztalataik és elképzeléseik közreadására szívesen vál­lalkoznak. 1976-ban szeren­csésen bővül a lap profilja, a nevelésügy kérdései mellett a közművelődés dolgairól is olvashatunk. A negyedévenként megje­lenő folyóirat Pedagógia cí­mű rovatában bőséggel ta­lálkozunk közoktatáspoLitikai és tanügyigazgatási kérdése­ket elemző cikkekkel, sok írás foglalkozik neveléselmé­leti és tantervi problémák­kal. Gazdag skálán mozog­nak a módszertani írások, s öröm az is, hogy az Évkönyv után itt publikálhatnak a ne­veléstörténettel foglalkozók. Kiemelt hangsúlyt kapnak továbbá az óvodapedagógiai, iskolavezetési, könyvtári-ol­vasási témakörök, s a közölt műelemzések az irodalmi ne­velést gazdagítják. A Közművelődés rovatban a sokrétű témafelvetés a kérdéskör gazdagságát mu­tatja Ha kellő differenciált­sággal kezeljük ezeket az írásokat, akkor elsősorban azoknak örülhetünk, amelyek a népművelés egyes terüle­teinek helyzetelemzését vég­zik el, s a továbblépés lehe­tőségeit is felvillantják: a gyermekszínjátszásról, az iro­dalmi és diákszínpadokról, a szabolcs-szatmári néptánc helyzetéről, a zenei életről, a megyei írócsoportról, az if­júsági klubokról, a honis­mereti munkáról, a közmű­velődési kísérletekről, nép­frontmozgalmi feladatokról, az új színházról. Értékelnünk kell a Bemu­tatjuk rovatot, ahol egy-egy intézmény, illetve egy-egy jelentős személyiség megis'- mertetését vállalja a Műhely. Különösen jól sikerült né­hány pedagógus és népmű­velő portréját megrajzolni. Vallomásaik szuggesztivitá- sa, hivatástudatuk ereje szép példaként mutathatók fel az ifjú értei miségi eknek. A Szemle rovat gyakran vállalja egy-egy megyei ki­advány vagy más hasznos könyv recenzálását. Számon­ként 3—4 mű bemutatásával igyekszik az érdeklődés fel­keltésére. A rövid tartalmi ismertetésen túl esetenként kritikai megjegyzésekkel, a gyakorló pedagógus és nép­művelő munkájában hasz­nosítható elemek kiemelésé­vel jól szolgálják a tájékoz­tatást. Külön kell foglalkozni a Műhely szépirodalmi és kép­zőművészeti anyagával. Ál­talános gyakorlat, hogy írók, költők bemutatásakor a fo­lyóiratban több alkotásuk is megjelenik, s így a szerző portréján túl — néhány írá­suk közlésével, a nyolc év­folyamban mintegy 160 vers­sel — plasztikusabbá válik a róluk alkotott kép. Kitűnik a folyóirat képzőművészeti alkotások bemutatásával is. A 750 kép, illusztráció több­nyire megyei művészek al­kotásait, festményeit, szob­rait, érmeit, grafikáit nép­szerűsíti. Gazdag képanyag­gal igyekszik bemutatni egy- egy kiállítást, s újabban a színházi produkciók kiemel­kedő jeleneteit is. A jó mi­nőségű képek erősen köze­lítik azt az esztétikai igényt, amelyet ma már joggal el­várhatunk a modem nyom­da, képsokszorosító techniká­jától. A Pedagógiai Műhely fele­lőséggel és igényesen dol­gozik. Az 1975 és 82 között megjelent 25 számával ösz- szesen 2940 lap terjedelem­ben a legjelentősebb és ez- ideig leghosszabb életű me­gyei pedagógiai és közműve­lődési folyóirat. Nemi volt könnyű az idáig vezető út. Sokszor voltak belső vitáik, gyakran érte kritika, hogy felvállal nem profiljába vá­gó témákat, s mégis a ma már előfizetéses rendszerben megjelenő folyóirat országos összehasonlításban is meg­állja a helyét. S már maga az a tény, hogy erről a fo­lyóiratról úgy beszélhetünk, amelyiknek nemcsak múlt­ja, hanem jelene is van, s talán ígéret arra, hogy jövő­je is lesz. Csermely Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom