Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-10 / 186. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 10. Kommentár Néhány nap a szomszédban Megnyílt az ENSZ Brezsnyev üzenete a tanácskozás résztvevőihez A bécsi Hofburgban hétfőn délelőtt Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár és Rudolf Kirchscháger osztrák' köztársasági elnök megnyitotta az ENSZ második nemzetközi értekezletét a világűr kutatásáról és békés célú fel- használásáról. A konferencián (Unispace—82) a világ- szervezet több mint száz tagállamának, valamint az ENSZ szakosított szervezeteinek, kormányközi és nem kormányszintű szervezeteknek a képviseletében több mint ezer küldött vesz részt. A konferencián Magyarországot Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, az Interkozmosz Tanács elnöke képviseli. A magyar delegáció tagjaként részt vesz Farkas Bertalan űrhajós alezredes is. A két hétig tartó ENSZ-ér- tekezlet három nagy témakörrel foglalkozik. Mérleget von az űrkutatás eddigi eredményeiről és felvázolja perspektíváit. Megvitatja az űrkutatás eredményeinek, technikai vívmányainak felhasználási lehetőségeit. Áttekinti a nemzetközi együttműködés kiszélesítésének, együttműködési programok kidolgozásának lehetőségeit. A konferencia résztvevőihez üzenetet intézett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke. Üzenetében leszögezi: a Szovjetunió következetesen arra törekszik, hogy a világűr békés együttműködés színhelye legyen, mentes maradjon mindenféle fegyvertől. A Szovjetunió a kutatáson kívül jelentősen kiveszi részét a nemzetközi együttműködésből is. Űrhajóin és űrállomásain már tíz ország kozmonautái jártak a világűrben és kész a további nemzetközi űrrepülésekre is — mutat rá Brezsnyev. Ellentmondó nyilatkozatok Katonai vagy politikai megoldás várható Nyugat-Beirutban? Az izraeli invázió tizedik hetében még mindig nincs egyértelmű, megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy politikai vagy katonai megoldással zárul-e az 57 napja bekerített Nyugat-Beirut ostroma? Menahem Begin miniszterelnök vasárnap első ízben jelentette ki, hogy az izraeli hadseregnek nem kell behatolnia a libanoni fővárosba, mert a körülzárt palisztinai harcosok hajlandók békés úton eltávozni onnan. Hozzátette: az eredeti Habib-tervet elfogadva kormánya hozzájárult ahhoz, hogy a több nemzetiségű haderő ne az utolsó gerilla eltávozását követően, hanem a palesztin fegyveres erők zömének kivonása után kezdje meg libanoni misszióját. Izrael feltételül szabta azonban, hogy vagy a több nemzetiségű erők, vagy az izraeli hadsereg „gondoskodnak” a palesztin harcosok eltávolításáról, ha a PFSZ megtagadná a kiürítés végrehajtását. Miniszterelnökének ellentmondva, Ariel Sáron hadügyminiszter vasárnap azt állította, hogy még mindig nem született megállapodás a palesztinai gerillák eltávolításáról, mert egyetlen arab ország sem hajlandó befogadni őket. A katonai nyomás és feszültség fenntartására utal, hogy az izraeli tüzérség minden frontszakaszon folyamatos tűzpárbajokat provokál a palesztin ellenállás és a libanoni baloldal egységeivel. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete Miközben a távoli .Japánban, Hirosima főterén meg- kondult az emlékezés harangja, szomszédságunkban, a bécsi István-templom előtt ezrek tartották magasra a „Soha többé Hirosimát” feliratú táblákat. Az elmúlt napokban Bécsből az összecsengő hírek harangkondulása érkezett. Kicsendült belőle, hogy a feszültség és a sok nehézség ellenére Európa sokat tesz a nukleáris halál ellen, ahogy egy francia író szellemesen megfogalmazta: Hirosima elkerüléséért. A pozitív semlegességéről hires Ausztria otthont ad az egyetemes érdekeket szolgáló, humanista fórumoknak. Érdemes egy pillantást vetnünk az elmúlt kilencvenhat órára. A Staphansdomnál tartott nagy találkozó több „folyam”, kontinensünk több útján hömpölygő békemenet — „deltájává” lett: ide ömlőitek, itt duzzadtak tengerré a mesz- sziről érként indult, folyóvá dagadt menetek. A tömeggyűlést Ausztria kormányának nevében egy államtitkár köszöntötte. A békéért Bécsben nemcsak tüntetnek, tárgyalnak is. Hétfőn nyílt meg — 140 ország részvételével — az ENSZ égisze alatt az „Unispace ’82” konferencia, ahol a világűr békés felhasználásáról van Iszó. Volt még egy konferencia a napokban Bécsben, éspedig szintén a világszervezet zászlaja alatt, sőt, az ENSZ-főtit- kár jelenlétében: az öregedés problémájáról. Hála az orvostudománynak és a temérdek gond ellenére javuló körülményeknek, világszerte növekszik az átlagéletkor. Ez a tény a jövőre nézve azonban csak akkor lesz igaz, ha az embereknek egyáltalán módjuk lesz arra, hogy megöregedjenek. A dolgok tehát összefüggenek — s nemcsak azért, mert az említett események Bécs- hez kötődnek. Mint ahogy összefügg a kor és az élet parancsa: küzdeni kell a békéért, más szóval azért az elemi jogért, hogy — megöregedhessünk. Harmat Endre 7. Beszerzi írnoknak a királyi ítélőtáblához, ahol ellátást, szállást és napi 90 krajcár díjazást fog kapni. Jártasságot szerez az igazságszolgáltatás gyakorlásában, s mint távhallgató, nyugodtan, biztosan készülhet vizsgáira, mígnem a jogászi diploma birtokába jut. így már a szigorú apa sem ellenezte, hogy a debreceni akadémia helyett a Budapesti Jogtudományi Egyetemre iratkozzon be a második évfolyamra, hiszen úgyis csak vizsgákra kell majd jelentkeznie temesvári munkahelyéről. Ady tehát 1897 szeptember első felében Budapestre utazott leckekönyve láttamoztatására és az esedékes tandíj befizetésére. De barátok és alkalmi ismerősök társaságában megfeledkezett úticéljáról — szórakozott éjszakáról éjszakára, így a tandíjjal együtt a hirtelen kölcsönt is elverte, majd ugyanerre a sorsra jutott a hazulról kapott gyorssegély. A tandíj harmadszori ösz- szegét az Üllői út és a József körút sarkán lévő Valéria kávéházba kérte, s ez a szolidnak egyáltalán nem mondható cím mély megdöbbenést váltott ki az érmindszenti atyából, aki maga is szeretett ugyan mulatozni, de csak otthon, házilag. A városi, vigalmi helyeken szokásos murik messze estek ízlésétől, azokkal soha nem tudott megbarátkozni. Bandi fiát ennek megfelelően — a fandíj harmadszori törlesztésével egy időben — távirati paranccsal szigorúan Temesvárra irányította. Szerencsétlen lépés volt ez. Ady Endre élete végéig úgy emlegette temesvári hónapjait, mint magánemberi sorsának legzordabb periódusát. 1897 szeptemberétől 1898 elejéig élt a bánáti nagyvárosban. A részleteket homály fedi, mert életrajzi adatait illetően mindig zárkózott volt a költő, emlékező szemtanú pedig nem akadt a temesvári időtöltéshez. ínség, sivárság, magány volt az osztályrésze. A karácsonyt fűtetlen szobában, elhagyatottan, lázas bétegen töltötte. Ráadásul bajt szedett össze valami alkalmi nőtől. Mindjárt újév után, panaszos hívására érte utazott az édesanyja, és zaklatott aggodalommal vitte haza fiát, aki ugyan már elmúlott 20 éves, de „Ides” mindig akkora gyengédségben részesítette, mint csetlő- botló, fejlődésében visszamaradt kis púja korában. Dehogy tett volna szemrehányást a könnyelmű, botcsinálta jogászbojtárnak. Sőt a szigorú apa is annyira megijedt, hogy teljesen feledve neheztelését, serényen iparkodott szeretettel, gondoskodással segédkezni fia mielőbbi gyógyulásában. Mert akárhogy volt, az Ady- család' legjellemzőbb tulajdonságaként az összetartás, az egymást segítő ragaszkodás gyorsan eloszlatta a múló neheztelést. VÉGLEGES DÖNTÉS Temesvári sanyarúságá- ból hamarosan talpra állt egészségileg. Az otthoni jó bánásmód, az egymást követő szilágysági disznótorok valóságos daliává javitottáK, így erőteljes fizikummal utazott márciusban Budapestre, hogy apja meghagyása szerint rendezze joghallgatói kötelességeit. Nem tudott szót fogadni. Megint előkerültek a tavaly szeptemberi cimborák, és a kiskocsmák látogatásával gyorsan fogyott a pénz, gyorsan múlott az idő. Szorult helyzetében újabb pénzeket kért hazulról, ismét és ismét megfogadva, hogy jobb belátásra térül. Mintha lemásolta volna a fiatal Tolsztoj pétervári könnyelműségeit. 1898 március végén belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Utolsó 10 koronáján vonatjegyet ÉPlTÓMUHKÁSOK FÉLÁRON Stuttgarti emberkereskedők Két rendőrségi riadókocsi stoppol a nyugat-németországi Duisburg belvárosának metróépítkezésénél. A rendőrök leugrálnak az autókról, körülveszik, igazoltatják a munkásokat. A razzia a kantinra is kiterjed. Bár sokaknak sikerül kijutniok a gyűrűből, hat jugoszlávot és egy törököt, akiknek nincs tartózkodási, sem munkavállalási engedélyük, a rendőrautóba tuszkolnak. így kezdi a hamburgi Stern magazin riportját a nyugatnémet rendőrség és az illegális építőmunkások „harcáról”. Az ország nagy építkezésein ugyanis számtalan jugoszláv, török, olasz és angol dolgozik munkavállalási engedély, társadalmi és beteg- biztosítás nélkül. A nyilvántartott munkanélküli építők száma majdnem 200 ezer. De a szakszervezet becslése szerint körülbelül ugyanennyi kőműves-, ács- és betonmunkás dolgozik illegálisan. Kialakult az építőmunkások feketepiaca, ahol olcsóbban mérik a munkaerőt. A háttér világos: az építőipar mindössze 56 százalékának van munkája. Az élethalál konkurrenciában marakodó cégek igyekeznek az árakat lenyomni. Sokan aztán, ha megkapják a rendelést, az illegálisan bevándorló olcsójánosok munkabérén próbálják behozni a hiányt. Honnan szerzik az illegális munkásokat? Erről a váltott, de nem haza, hanem Zilahra. Állhatatlan viselkedése miatt egyelőre nem mert az apa szeme elé kerülni. Zilahon, az alma mater szeretett városában azonnal magára talált. Itt jól ismerték, képességeit sokra tartották, társasági tekintélyét szolidárisán becsülték. Egyik barátja, Végh Miklós otthont adott neki, Z. Kiss Ernő ügyvéd pedig díjnokként alkalmazta, havi 30 forintért. Bo- hémsége mellett fegyelmezett szellemi munkásnak bizonyult az ügyvédi irodában, noha úgy viselte el az írnoki robotot, mint akinek fát vágnak a hátán. Annál el- szántabb lelkesedéssel írt cikkeket, verseket a „Szilágyságának, amely már gimnazista korában fölkarolta próbálkozásait, s amely szívesen közölte Temesvárról küldött alkalmi tudósításait is. E hírlapírói és költői munkálkodásnak köszönhetően a helyi tekintélyek sorába emelkedett, önbecsülésének igen jólesett a tollával kivívott hírnév. Egyelőre remekül érezte magát szülőmegyéje székhelyén. A renomé érdekében vigyázott, hogy legényes szórakozásai a polgári jóízlés határai közt maradjanak. Sorra csináltatta a divatosnál divatosabb ruhákat, látogatta az úri társaságot, költeményeivel fellépett a műkedvelő előadásokon, szerenádokat adott Zilah szép, mindamellett jó hírnevű ha- jadonjainak. Népszerűségére alapozva elhatározta, hogy előfizetőket toboroz, s az így befolyt összegből kiadatja első verseskötetét. Dolgainak ideiglenes rendbejötté az apai neheztelést is eloszlatta. A szemreháRazzia a duisburgi metróállomáson. A rendőrök két személyt letartóztattak, mert nem volt tartózkodási és munka- vállalási engedélyük. kiterjedt maffia gondoskodik. Ismerkedjünk meg vele a stuttgarti bíróság előtt folyó per közben. A vádlottak padján egy banda négy tagja ül, amely ezer jugoszlávot és törököt tartott rabszolgaként és adott bérbe nyugatnémet cégeknek. Névtelen telefonbejelentés hívta fel rá az államügyészség figyelmét, s a bűnügyi rendőrség négy hónapig figyelte az érintett „vállalatot”, majd lecsapott. A banda főnökének, a priuszos Vidak Korac horvát ellenforradalmárnak sikerült idejében megugrania. 1974- ben, a heidelbergi bíróság ítélete alapján, egy jugoszláv konzul elleni gyilkosságban való részvétel miatt három évet már börtönben töltött. Mielőtt a rendőrség lecsapott volna, Korac már a liechtensteini Vaduzba tette át székhelyét. A stuttgarti ügyészség megkeresésére ott ugyan letartóztatták, de aztán óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Azóta nyoma veszett. Most az Interpol keresi. Korac Stuttgartban és más városokban munkásközvetítőt alapított. Némelyiket mint építőipari vállalatot be is jegyeztette. A hatóságok félrevezetésére, néhány munkás nyások veszélye nélkül térhetett haza Érmindszentre 1898 nyarán. Űjabb tanakodások következtek leendő sorsa felől, mert hiszen a zilahi egzisztencia csak átmeneti megoldást jelenthetett. Ismét fejet hajtott a szülők akarata előtt, beletörődött, hogy folytassa a jogot, mégpedig az eredetileg kijelölt helyen, Debrecenben. Közben katonai sorozásra idézték. Alkalmatlannak bizonyult: az Ecsedi-láp okozta hűlés végleges nyomot hagyott ízületeiben. Most nem bánta. A katonai drillt másoknak találták ki. Csendes érmindszenti nyaralását arra használta fel, hogy sajtó alá rendezze a szilágysági előfizetőknek beígért első verseskötetét. Terve szerint a kötetnek Debrecenben kellett megjelennie. Ilyen kilátással — bár az előfizetőktől ösz- szegyűjtött nyomdaköltséget már elköltötte — szívesen tért vissza 1898 szeptemberében a hajdúsági civis központba. Első debreceni időtöltéséhez képest sokkal céltudatosabban szervezte meg életét, miután ismét elfoglalta helyét a joghallgatók körében. Erős közéleti hajlamai a politikára terelték figyelmét, más igazán nem is érdekelte, mint az irodalom és a közügyek. Szellemi érettsége, széles látóköre, társadalmi érzékenysége messze meghaladta a jogászbojtároktól elvárható mértéket, természetes hát, ha feszélyezték az akadémia keretei. Zilahon belekóstolt az önálló, véglegesen felnőtt életbe, s Debrecenben is ehhez tartotta magát, hiába ígért apjának fiúi engedelmet. (Folytatjuk) Vidak Korac, a gengszterfőnök szökésben van. 1974-ben már három évet töltött börtönben. után társadalombiztosítási díjat és adót fizetett. A külföldieket — főleg az NSZK- ban maradt jugoszláv turistákat — negyven különböző baden-württembergi és hes- seni cégnek közvetítette. Velük építették a stuttgarti munkaügyi hivatal épületét is, ahol most a munkanélküli segélyeket fizetik. Az „üzlet” pompásan ment. A nyugatnémet cégek a „kiközvetített” munkásokért 16— 24 márkát fizettek, az előírt 32—40 helyett. A munkások ebből 8—12 márkát kaptak és még örültek is, hogy engedély nélkül is dolgozhatnak az NSZK-ban. Aki mégis elégedetlenkedett az alacsony bér miatt, azt megfenyegették, hogy feljelentik és kiuta- síttatják. A munkafelügyelők „önvédelemből” pisztolyt hordtak magukkal. A vádirat szerint a Korac- cég három év alatt kereken tízmillió márkát keresett, miközben alig fizetett adót és társadalombiztosítást. Így 3,3 millió márkával károsította meg az államkasszát. Az együttműködő nyugatnémet cégek pedig hamis szerződésekkel, számlákkal, a balesetek és a betegségek elhallgatásával segítették a modern emberkufárokat. A nyomozás rendkívül nehéz volt, mert mindenki hallgatott. S aki nem? — Nos, a stuttgarti metróépítkezésen lefogott egyik jugoszláv munkás vallott. Részletesen beszámolt az emberkereskedelemről. Kiengedték, s azután egy reggel — holtan találták ... Stuttgart mellett Münchenben folyik a rabszolgakereskedelem. S míg Dél-Német- országban főleg a jugoszlá- vok és az osztrákok uralják a mezőnyt, a Rajna- és a Ruhr- vidéken inkább olaszok és hollandok a „vállalkozók”. Az emberkufárok persze nem finnyásak. Üzletüket kiterjesztik a kábítószerre, a zsarolásra és a rablásra. Nijmegen holland határvárosban nemrég lepleztek le ember- csempészést; munkanélküli angol építőmunkások ezreit juttatták el Nyugat-Német- országba. S nem egy közülük, aki — látva a helyzetet — megpróbált saját szakállára munkát keresni az NSZK- ban, csakhamar törött lábakkal volt kénytelen visszatérni Angliába... Gáti István
