Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
1982. május 19. Kelet-Magyarország 3 Megengedők Kérte az ünnepi előadó; most pedig engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek. Néhányan bólintottak: „csak tessék”. Ekkor a szónok visz- szaélt a bizalommal. Nem viszatekintett, hanem egy órán át szemezett a múlttal. Tette ezt úgy, hogy komor színekkel ecsetelte, a nehéz időket. A nehéz idők nehezek voltak — mondta. Igaz, akkor ő még sehol sem volt, még gyermek sem volt, még meg sem született, de a nehéz időket nagy nehézségek nehezítették. Ennyit az alakulásról. Jött később a kibontakozás. Az sem volt igazi. Személyes ellentétek. „És itt most álljunk meg néhány pillanatra”. Megállt. Néhányan buzés ehhez a tagság ki bicéit. A kibicek kapái berozsdásodtak, a földeket dudva lepte be. „De levontuk a tanulságot”. Eredmény nem volt, termés nem volt, fizetés nem volt. Tanulság volt. „Ekkor lettem én elnök”. Miért lett, hogyan lett, erre elment egy bő negyedóra. „És most a jelen”. Elértük, amit elértünk. De kérdem én — mármint az elnök kérdi — meddig nézünk vissza. Meddig? Előtűnik a szép, a biztató jövő, azt firtassuk, azt kutassuk. Ekkor már én bólintok, na végre. Firtasd csak pajtás, firtasd azt a jövőt, mert nekem erről az ünnepségről valamit írni kell. De nem! Hát mi van itt? Az elnök csomagol, pakol és leül és taps és hozzám hajol egy Csigafúrók A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregységében Kozma Gyöngyi műszakonként 800 darab 15 milliméter átmérőjű csigafúrót készít félautomata esztergagépen. (Császár Csaba felvétele) HEH TÖBBET, DE JOBBAN! Munkáskézben a megoldás kulcsa Szitár Józsefné, Orosz Illésné, Jenei Sándorné, Károlyi József konzervgyári munkások, Nyíregyházán. Olyan emberek, akik családjukkal együtt azonnal megérzik a gazdasági élet jó és rossz változásait. Mellékesre, kisvállalkozásra, tusira nincs lehetőségük. Létalapjuk a bér, amit siker esetén megtold a prémium. ditó mosollyal biztatták, álljon csak álljon. Mások szundítottak. A kibontakozásban dúlt a harc, a pozíciókért. Alakultak a csoportosulások kisöreg és mondja: — Tízszer hallottam már. Soha egy betűt el nem téveszt. — Bizony, szoros az otthoni költségvetés — kezdi Károlyi József —, számolgatunk a hónap elején, végén. Sterilező vagyok, három gyermekem van. Ez azt jelenti: a jó fizetés ellenére sem könnyű manapság. — Azt hiszem egyformán szoros ez a költségvetés otthon, de itt a gyárban is. Mi bizony meggondoljuk, mit vegyünk a gyerekeknek, hogyan gazdálkodjunk. De azt is látjuk, a gyár is küzd eladással, gazdálkodással, fejtegeti Szitár Józsefné. — Az ember bizony, gyakran van bajban. A Ságvárin van házunk, fizetjük a 940 forint OTP-részletet, a gyermek is sokba kerül. Három éve építettünk, bizony minden fillérnek helye van — mondja Jeneiné. — Én bérházban lakom, itt Nyíregyházán. Ha a rezsit nézem, akkor is drága az élet. Rajtunk itt a gyárban elsősorban az segít, ha jön a szezon. Mindegy hogy szombat, vasárnap, akkor megy a vonal, s mi igen jól keresünk. Persze, ez is sok mindentől függ — magyarázza Orosz Illésné —, főleg attól, hogy miként lehet eladni azt, amit gyártunk. Ki oldja meg? Beszélgetünk még jócskán arról, hogy nem könnyű megtartani egy elért életszínvonalat, hogy drágul az élet, minden nehezebb, mint akár öt vagy tíz évvel ezelőtt. De érdekes, minél beljebb merülünk a témába, annál többször hangzik el olyan mondat, amilyet Károlyi fogalmaz meg elsőként: — Azt hiszem egy sor megoldáson kell gondolkodni, olyanon, amitől a helyzet csak javulhat. Ez pedig tőlünk is függ. A szálat felkapják az asz- szonyok. — Tudja, könnyebb lenne, ha még több korszerű gépet tudna venni a gyár. De ez nem megy mostan. A meglévőkön kell jobbat termelni! — Nézze, ha a felöntő nem dolgozik rendesen, akkor kész a selejt. Kinek a kára? Nem a miénk? — Amióta a gyár önálló lett, még több felelősség kell a mi részünkről is. A gyáron se segít senki, de rajtunk se! Serkentő visszajelzés A konzervgyár gazdasági és pártvezetése állandóan tájékoztatja a munkásokat. Mindenről tudnak, már-már meglepő volt, hogy a vonal melletti asszonyok ily jól ismerik a piaci, a fejlesztési és beruházási lehetőségeket. — Másképpen nem lehet — mondja Szitámé —, hiszen a szocialista brigádok, mint amilyen a miénk, tulajdonképpen a gyár lelkei. Mozgatni, meggyőzni minket csak az érvekkel lehet. • — Kaptunk mi olyan visz- szajelzést, ami aztán valóban serkentő volt. Egy éve, ha jól emlékszem — így Jeneiné — azt írták a naplóba: olyan uborkát gyártottunk, amilyen jó a gyár fennállása óta még nem készült. Ez is információ, mégpedig a javából. — Az igazsághoz tartozik — fejtegeti Károlyi —, hogy sok esetben valóban minden rajtunk múlik. Ha az időjárás beleszól a termésbe, torlódik a munka, akkor aztán valóban csak a vonalakon múlik minden. De kapkodni akkor sem lehet, a gyorsaságtól nem lehet rosszabb a termék. — A hazai vevő is jót vár. De ott van a nyugati és a keleti vásárló! Mennyi apróságot kérnek számon! A készítmények mind a laborba mennek — ezt Oroszné mondja —, s ha valami nem megfelelő, akkor annak sok tíz ezres kihatása van. Meglátszik a béren, elviszi a prémiumot. Zsebre megy a gyárnak, de nekünk is. — Látja, tudjuk mi azt, csoda itt nem lesz, nem mástól kell várni, hogy könnyebb legyen a sorsunk — lelkesít fel Jenei Sándorné —, rajtunk múlik sok minden. Stratégia a munkapadnál — Abból lesz a nyereség, amit mi termelünk — feltéve, ha jó — vág közbe Szitámé —, márpedig csak a nyereségből lesz jobb bér, meg új gép. — Ami béremelést kaptunk" az idén, az nem túl sokat segített, alig venni észre. Többre csak jobb bevétel esetén számíthatunk — teszi hozzá Oroszné. — Lényegében többet nem kell dolgozni — tér vissza gondolatára Jeneiné —, de jobban igen. A vonal sebessége igy is behatárolja a tempót. De hogy mi kerül le a végén, az a döntő! Egy kicsit szemlesütve szoktunk szót ejteni az adózásról, mintha restellnénk, hogy ez is hozzátartozik életünkhöz. Az állampolgárok döntő többsége felszólítás, kényszer nélkül befizeti az esedékes adóját. Ennek bizonyítéka, hogy két évvel ezelőtt 228, tavaly már csak 147 letiltásra került sor Kisvárdán, az adópótlék és behajtási költség 65 ezerről 58 ezer forintra csökkent. Javult az adózási morál, melyet a tanács is igyekszik sokféle módon segíteni. Elsősorban egyértelmű és gyors tájékoztatással, megbizható nyilvántartások vezetésével, közvetlen kapcsolat kiépítésével a lakossággal. Ahogyan életünk is változik, az adózásban is érvényre jutnak a megérett változások. Több mint egy éve, hogy megszűnt az 1500 köbcentinél kisebb hengerűrtartalmú személykocsik adója, ez év január elsejétől változtak« a házadótételek és ezzel együtt megszűnt a házérték - adó. Alapjaiban nem változott az általános jövedelem- adóról szóló minisztertanácsi és pénzügyminiszteri rendelet, azonban közismert, hogy — Nekünk világosan megmondták, mi a gyár idei feladata — mondja Károlyi József — a többi már a mi dolgunk. Az üzemrészek, brigádok ebből pontosan ki tudják számítani, mikor mit kell csinálni. — Mi nem tévesztjük el azt, hogy mi tartozik ránk — elmélkedik Orosz Illésné —, vannak dolgok, amiket a vezetésnek kell megoldani, a piackutatást, eladást, szerződést meg hasonlókat. De az is biztos, a mi dolgunkat viszont nem oldja meg más. Ez a munkás felelőssége. Fejtegetjük: ami igaz egy gyárra, az igaz az egész országra. Ami a mi gondunk, nekünk kell megoldani, hogy jobban menjen minden, az rajtunk múlik. Természetesen ki-ki félti azt, amit elért, de félteni cselekvés nélkül vajmi keveset ér.-r .Nézze — mondja Szitámé— mi nem keresünk túl sokat. Az elmúlt években hozzászoktunk, hogy jól éljünk. Könnyebb volt, ez igaz. De ülhetünk ölbe tett kézzel arra várva, hogy magától megjavuljon? , — Nem tudom figyelte-e — mondja elgondolkodva Károlyi —, hogy a legtöbbször úgy beszéltünk itt a dolgokról, hogy „mi”. Itt van a dolgok nyitja. bővült az adóköteles tevékenységek köre. Így a kisvállalkozások tagjainak adózniuk is kell, a kereskedelmi egységek, vendéglátóhelyek bérbeadásának is megvannak az adózási követelményei. Mindezek helyzetét elemezte a közelmúltban a városi tanács végrehajtó bizottsága. Megállapította, hogy megfelelően érvényesül az adó jövedelemszabályozó szerepe, a tanács adóztatási csoportja jól segítette az állam- polgári fegyelem javítását, a helyi adópolitika alakítását. Javult az adófizetési morál, eredményesebb a lakosság jogi tájékoztatása. Említésre méltó még, hog/ a csoportnak az adók kivetése, beszedése és nyilván', :- tása mellett, az is faladnn.'. közé tartozik, hogy gon '" kod jón a társszervek behajtásra érett tartozás befizetéséről iS. Ilyenek az i l- leték, sztk-tartozások, gondozási díjak, víz-, csatornaműhozzájárulás, építésrendészeti bírság, KlOSZ-forgalmi- adó, térképkészítési dijak, s egyéb vegyes tartozások, melyeket „elfelejtettek” idejében és a felszólítások ellenére befizetni. (seres)----------\ UTAK Soós Gábor államtitkár fontosnak tartotta, hogy magyarázatát adja, miként is került sor arra, hogy Sényőre látogasson. Mint mondta, a TOT kongresz- szuson nagy érdeklődéssel hallgatta Schöffer László termelőszövetkezeti elnök felszólalását. Szünetben aztán elkérte az írott szöveget, később fontos minisztériumi döntéseknél figyelembe vették a sényői gondokat. Azokat, amelyek minden gyenge termőhelyi gazdaságnál általános érvényűek, előremutatók, jobbító szándé- kúak. Az államtitkár és az elnök egy-két alkalommal ismét találkozott. így került sor a meghívásra. „És most bevallom — mondta az államtitkár — többször is jártam én már errefelé, mentem a főútvonalon Kisvárdának, Záhonynak. Nem tudtam, hogy van itt egy Sényö, egy mellékút. Pedig hát érdemes a mellékútra is letérni, mert esetleg olyat látunk, hallunk, tapasztalunk, ami bizony nem lehet mellékes.'’ Igaz, az utakat be kell járni. Minden utat. Még az ösvényeket, a csapásokat is, mert minden út végén van valami jó, érdekes, valami emberi. E seménydús volt tavaly Tölgyes István nyara. Kemény vizsgák után átvette gépészmérnöki diplomáját a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Két hét múlva tartották az esküvőt. Egy hónap múlva megjött a behívó... Egyenruháján három csontcsillag jelzi: szakaszvezető, jól vizsgázott a katonai szolgálatban is. KISZ-titkár a határőrség nyírbátori kiképző bázisán. — Nem éppen így képzeltem az élet- és pályakezdést, végül mégiscsak szerencsésnek tartom magam — mondja a szűk egy esztendő tapasztalatairól. — Azt tudtam, hogy a katonai szolgálattal még adós vagyok. Néhány laktanyai hét után megbarátkoztam a gondolattal, talán jobb is így; ha letöltőm a katonaidőt, már csak a munkára kell összpontosítani. Az induló család gondjait is félre lehetett tenni, hiszen az ifjú feleség még éppen főiskolás, s mire ő diplomázik, a férj leszerel, s ha minden „összejön”, a munkahely, a nyírbátori Csepel lakáslistáján is az elsők között lesznek. — Jól kiértékeltük a magánéletet, a személyes gondokat — mondja vidáman Tölgyes István —, csak egy dolog maradt ki: a szakmai ismeretek frissentartása. Én megmunkáló gépek programjának készítéséhez láttam a Csepelben, de ilyesmire aligha nyílik lehetőség a határőrségnél. Műszaki munka persze van, de az elmélet frissentartásához is sikerült lehetőséget találni. Van egy alkotócsoportunk, még a gyárban szerveztük, két gépész, egy közgazdász, egy joMérnök, csontcsillaggal gász alkotja. Mivel itt van helyben, tartjuk a kapcsolatot, én is részt veszek a művelettervek készítésében, a szabad időt erre használom. Így talán nem avulnak a műszaki ismeretek sem ... Persze, a határőréletről is bőven van mondanivalója Tölgyes szakaszvezetőnek, aki KISZ-titkárként ismeri a parancsnoki gondokat, lehetőségeket, de „otthon van” az újoncok közt is. — Nagyszerű dolog emberekkel foglalkozni, segíteni, fejleszteni azokat, akiket már miránk, „öreg katonákra” bíztak — magyarázza. — Nekünk is, de talán a parancsnokoknak is az lenne jobb, ha még alaposabban felkészítenék a bevonulás előtt a fiatalokat. Az MHSZ-nél, a KISZ-nél sok mindent megtudnak, de nagy hatása van még a régi történeteknek is. Ezt pedig a barátok, ismerősök, rokonok „szállítják”, így aztán elég megszeppenve érkezik sok fiatal. Itt lépünk mi közbe, a kiképzők közelében dolgozó KISZ-esek. Éppen az első napok, hetek gondjait szeretnénk oldani, a beilleszkedést, ami a legnehezebb. Mi mindenre kell figyelni! Van, akit a focival lehet megnyerni, másnak a barkácsolással, az irodalmi színpaddal válik otthonosabbá a laktanya. — Sokszor nagyon apró dolgokon múlik, hogy az újonc katonaélete miként indult — avat be a szakmai titkokba. — Volt olyan, aki nem szólt, hogy töri a lábát a bakancs, s szenvedett három napig, mert valaki azt mondta, itt „nem lehet csak úgy cserélgetni a felszerelést”, holott ez alapvető. Máskor arra kellett felfigyelni, hogy az a katona, aki levelet kapott, elkomorult. Ilyenkor ugyancsak jól jön az idősebb társ segítsége, ne hordja magában a gondot, ne rágódjon á hazai dolgokon. Lehet, hogy egyszeri hazautazással az egész katonaidőt meg lehet szépíteni, mert kiderül: vélt gond volt csupán ... A kiképző központban csak néhány hétig, hónapig tartózkodnak az újoncok, ez alatt kell megalapozni a határon végzett, tar- tósabb szolgálatot. A kiképzésnek vizsgákkal együtt szigorú előírásai, követelményei vannak. De segíteni sok mindenben lehet, s erre vállalkoznak a KISZ-esek is. — Általában a határ menti falvakba kerülnek az itt kiképzett újoncok, azok is, akik esetleg addig csak városban éltek — mondja Tölgyes szakaszvezető. — Mi ismertetjük meg velük az úttörő- és Ifjú Gárdát, alakítjuk a lakóterületi kapcsolatokat az ottani KISZ-esekkel, s szervezzük a sportot is: nemrégiben alapítottunk vándorkupát — az ötletet az egyetemi KISZ-bizottságtól mentettem át a határőrséghez ... M. S. A konzervgyárban a gépeket készítik elő a szezonra. A nagy munka most kezdődik. Szamóca, málna, borsó és így követik egymást, ezer vagonnyi mennyiségben. Készülnek rá mind. Jobb a kereset pár hónapig, mint máskor. De most dől el: vajon jutnak-e előre? A munkapadok, feldolgozóvonalak stratégiája kész. Vagy ahogy a munkások mondták: mi készen vagyunk! Bürget Lajos Adózási morál
