Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

1982. március 20. fF — A legegyszerűbb most az lenne, ha azt mondanám: a születő színház izgalmas varázsa hozott Nyíregyházá­ra. De nem mondom-, bár van valami szép a színházterem­tésben, de legalább annyi a gond is. Sok minden kiforrat­lan, sokféle indulat és szán­dék csap össze. Az új létre­hozásának öröme arra is le­hetőséget teremt, hc?gy ünne­peljük magunkat, s közben elfeledkezünk arról, hogy le­tegyünk valami maradandót is az asztalra. Elfogadom, hogy talán bennem is van hi­ba, lehet, hogy túl igényes vagyok magammal és mások­kal szemben egyaránt. A z örök Anna mozdula­tával simítja hátra sző­ke haját. Aztán még egyszer megigazítja derekán fekete ruháját. Leül az új­ságíróval szemben. Hogy megadóan-e? Ügy érzem nem. Inkább várakozva, kissé el- fogódva. Létezhet ez? Musz- te Anna, akit már főiskolás korában felfedeztek? Aki annyiszor állt kamerák és filmfelvevők pergőtüzében? Akit sztároltak és kényeztet­tek? Az érzésem mfgis az: méregetjük egymást. Mi ta­gadás: kíváncsi vagyok rá, érdekel ez a törékeny, sex appeales szinésznő. Muszte Anna t&Of Mondom neki: a közönség és a szakkörök egyaránt úgy tartják, hogy a mostani Amp­hitryon előadáson talán éle­te legnagyobb alakításával örvendezteti meg a színházat szeretőket. — Nekem is mondták, s ha így van, akkor nagyon örülök. Ebben benne van Nagy András László rendező érdeme is. Nagyon szeretem az olyan rendezőt, aki amel­lett, hogy segít, irányít, hagy játszani. Hagyja, hogy a fi­gurába belevigyem saját el­képzelésemet, egyéniségemet. Ha valaha valami jót sike­rült megvalósítani, abban mindig benne voltak a jó, Az ilyen alkat nem a legjobb egy közösségben, ezt én is tu­dom. De ilyen vagyok,-érzé­keny és ez valóban sokszor védtelenné tesz. Pedig nekem a színház az, ami másnak a család. Nekem ez az életem, a mindenem. Korábbi szerepek, színda­rabok, filmek kerülnek szóba. Megannyi siker. Mi tagadás, óvatoskodom, hiszen mosta­nában nem tudok ezekkel egyenrangút Muszte Anna si­játék örömének, együtt izgul, játszik, szenved vagy örül a színésszel, s ha becsületes, azt írja, amit érzett. — Ma sajnos sokszor eleve eldöntött, hogy miről vagy kiről mit fognak írni, sok bí­rálónak a valóság nem is számít. Világos, hogy az ilyen kritika bánt, zavar, de nem­csak engem. Én nem félek a kritikától, nem sértődöm meg — feltéve ha a szándék jó, s azt szolgálja, amit én is sze­retnék szolgálni. hozzáértő rendezők. Pályá­mon Vámos László indított. Dolgoztam Huszárik Zoltán­nal, Ádám Ottóval, Szinetár Miklóssal. — Nekem ugyanis megvan a magam elmélete, ami a jó színházhoz, a jó színészi pro­dukcióhoz szükséges feltéte­leket összegzi. Két olyan hármas egységről van szó, mely egy ponton fedi egy­mást. Az elsőben ott a szer­ző a művével, a színész és a rendező. Ha létrejön a közös, akkor szinte biztos, hogy le­hetséges művészi produkció. A következő hármas: a ren­dező, a jelmez, a díszlet, vagyis mindaz, ami a gyakor­latban valósítja meg a gort, dolatot. Mindehhez termé­szetesen kell a jó alkotói lég­kör, s ez az, ami számomra nélkülözhetetlen. Muszte Anna nem könnyű ember. A színpadon, a játék­ban nem ismer megalkuvást. Vajon honnan ez a szigor? Néha az ember úgy érzi, mintha külön állna, vértezet- lenül, támadhatóan. — Nem szigorról van szó. Minden ott kezdődött, hogy másodéves koromban a Ma­dáchiban kaptam szerepet. A Tetovált rózsában. Vámos rendezett, s ott a Madáchban együtt dolgozhattam olyan színészekkel, mint Garas De­zső, Lázár Mária, Balázs Sa­mu, Psota Irén. Ez volt éle­tem legszebb időszaka. Olyan közösségben voltam, amilyet azóta sem találtam. Annyi segítőkészséget tapasztaltam, hogy az elmondhatatlan. Olyan művészi igényességgel, alázattal dolgoztak, hogy más példát nem tudok ehe­lyett elfogadni. Se a Bartók gyermekszínházban, se a Vi­dám Színpadon, se Pécsett nem találkoztam többé ezzel a hangulattal. — Persze hogy kutatok. Igaz, fecske nem akarok len­ni, de a f jobbra, a szebbre azért törekszem. Biztos az is, hogy nehéz ember vagyok. A végletekben élek, rettenete­sen boldog tudok lenni, az­tán elég valami kicsiség, és máris magam 'alatt vagyok. kerlistájából szembeállítani. Kiderül: fölöslegesen aggá- lyoskodok. — Nem vitás: boldog va­gyok, játszhattam a Tetovált rózsában. Nagy szerzőnek tartom Spiró Györgyöt, aki­nek a Nyulak Margitjában nagy örömmel játszottam. Élmény volt a Szindbád, s mondjon bárki bármit, ma is vállalom a Rózsa Sándort, a Sári bírót. A televíziónak én mondtam búcsút. Nem tud­tam elviselni azt a munka- módszert, ami ott folyt. Tud­tam, és vállaltam, hogy ezért az embert ott és talán másutt is leírják. A megalkuvásnak is van határa, és mint mond­tam, nem szeretek egyszerű­en csak mozgatott báb lenni. Nekem a színház játék, ahol elvárom, hogy hagyjanak mo­zogni, a szerző, a rendező szándékával együtt alkotó­társsá válni. — Ha ez nincsen, akkor in­kább várok, míg megszüle­tik az a hely és alkalom, ahol ezt valóra is válthatom. Biz­tos, hogy sok dologban én is hibás voltam, nem akarok igazságtalan lenni. De nem hallgathatom el, hogy sok minden nem tetszik egy-egy alkotóközösségben. Sok apró, lényegtelen, sokszor szemé­lyes vagy presztízs ok zavar­ja a művészi munkát, befo­lyásolja a minőséget, hangu­latot. Ez zavar, mondtam: ér­zékeny vagyok, végletes, s egy kicsiség is elég, hogy ki­billenjen a lelki egyensú­lyom. Aki látta Muszte Annát a színpadon, az tudja, vibráló egyénisége ugyanilyen játék közben is. Nála nem póz, nem felvett szokás az izgalom, az alkotás közbeni feszültség. A kritikák ezt mindig is nyug­tázták. — A kritikát, ha jó, szere­tem. Sokat tud segíteni, s az ember tanul belőle. De nem értem a mai kritikusok egy részét, akik hosszan írnak szerzőről, darabról, s aztán kurtán-furcsán elintézik a színészeket pár sorban. Mint­ha nem is lenne fontos, hogy vagyunk. A jó kritikus áten­gedi magát a színházban a Lassan vége a színházi év­adnak. Sokan sokfelé tájéko­zódnak. Van, akit megkeres­nek más színházak, mások maguk figyelik, hol kínál­kozik a mostaninál jobb kö­rülmény. Muszte Anna kitér a kérdés elől, bár érzem, ter­vei tépelődésre késztetik. — Nézze, nekem még van szerepálmom. Szeretnék Sha- kespeare-t játszani. És sok jó szerepet megoldani. Sze­retnék olyan közösségben dolgozni, mely segít ebben. Biztos megtalálom. Bürget Lajos V ilágunk összezsugoro­dott. S ez az egyre ki­sebb világ is forr, ál­landóan változik, mozog. Alig-alig találhatunk szilárd pontokat környezetünkben: minden gyors és minden mozgó. Nem véletlen hát, hogy a huszadik század gyer­mekéből vált felnőttet ez. gyakorta kétségek szélére kergeti; szeretne időnként megkapaszkodni valamiben, nyugalomra vágyik. Sóhajtó nosztalgiával idézi a „bol­dog békeidőket”, melyeket két világégés sodort el, öröm­mel nyúl még mélyebbre az idő kútjában: olyan kort ke­resvén, melyben minden tisz­ta és világos, ahol a Jó jó, a Rossz pedig teljesen rossz — fehér és fekete alkotja a két oldalt. Amikor végigolvastam J. R. R. Tolkien háromkötetes művét, „A Gyűrűk Urá”-t, magam is úgy éreztem: egy elringatóan csöndes, ugyan­akkor rémisztőén csatazajos világba csöppentem — ahol Provokációk Ha egyszer valaki majd megírja a filmdiplomácia történetét (gondolom előbb- utóbb sor kerül erre is), ki­emelt fejezetet szentelhet azoknak a provokációknak, melyek nem annyira a művé­szettel, mint inkább bizo­nyos politikai manőverekkel kapcsolatosak. Ami a jegyze­tünk cimében szereplő kifeje­zést illeti, a Magyar Értelme­ző Kéziszótárban a követke­ző magyarázatot találjuk ró­la: „Valaminek a kikénysze­rítése, illetve ilyen tett, kihí­vás. Megtorló lépésre kény­szerítő erőszakos cselekedet. Rendzavarásra, az uralkodó rendszer elleni megnyilatko­zásra való rosszhiszemű fel- bújtás. Kihívó viselkedés.” Nos, a film világában a provokációk szinte kivétel nélkül ideológiai indíttatású- ak, a haladó — szocijdip.ta — világszemlélet ellen .'irányul­nak s niírjdiWm műidig Vala- : milyen film seregszemle (fesztivál) harsány propagan­da céljait szolgálják. Akik az ilyen, esetek alkalmával elke­rülhetetlen botrány füzét szítják, számolnak a követ­kezményekkel, de azzal is, hogy megsütik a maguk kis pecsenyéjét. Friss tapasztalataimat sze­retném közreadni, ez az oka annak, hogy a témával előho­zakodtam. Előbb még vala­mit a közvetlen előzmények­ről. Néhány esztendővel ez­előtt a szocialista filmgyártó országok kivonultak a nyu­gat-berlini versenyről, mert ott — az előzetes tiltakozás ellenére — Michael Cimino Szarvasvadászát vetítették. Ez a „húzás” provokáció volt a javából. A film, mely egyébként nem szakmai értékek“ nélkül ’ való, a vietnami háborúról fest igaztalan képet — iga­zolva a durva amerikai be­avatkozást és ignorálva a ha­zájukat védő bátor megtá­madottak küzdelmét. Az USA-hívők azt hitték, Nyu-! gat-Berlin megfelelő fórum lesz reakciós mondanivalójuk népszerűsítésére, a válasz azonban egyértelműen, bizo­nyította: a provokációra ha­tározott elutasítással kell vá­laszolni. A fesztivál vezető­sége a sző szoros értelmében öngólt lőtt, hiszen — számos jelentős mű visszavonása után — érdektelenné degra­dálódott a nyugat-berlini fil­mes találkozó. Az illetékesek tanultak az incidensből s azóta nagyon vigyáznak arra, nehogy vala­milyen hasonló akció megza­varja a különben kifejezet­ten progresszív nyugat-ber­lini szellemet, a világ film- művészeti értékeinek felvo­nulását. Az idén mégií vészterhes fellegek feketítet­ték el a fesztivál egét. Fel­röppent a hír, miszerint bizo­nyos jobboldali körök min­dent elkövetnek az amerikai -—NSZK közös vállalkozásban gyártott Széllel Nyugatra cí­mű produktum bemutatásá­ra: az volt a tervük, hogy ez a film nyissa meg az 1982-es programot. A Széllel Nyugatra egy kü­lönös disszidálás részleteit elevenítette meg. Néhány esztendeje a Strelzyk család léggömbbel „hajózott át” az NDK-bób a másik Németor- szágbai-Á film természetesen ázért készült, hogy glóriával övezzze' a hazájuknak hátat fordító família tagjainak homlokát, dicsőítse a dezer­tálást, hirdesse a „nyugati szabadság” szellemét — s mindenekelőtt megzavarja a fesztiválra érkezettek hangu­latát, mérgezze a közszelle­met, éket verjen a szocialista és tőkés vendégek közé. Noha a Széllel Nyugatra nem a versenybe benevezett filmek számát szaporította, gyártói és pártfogói minden eszközt latba vetettek straté­giai méregkeverésük sikere érdekében. Hadel úr, a nyu­gat-berlini fesztivál igazgató­ja a művészi színvonal igény­telenségére hivatkozva eluta­sította a javaslatot — már­mint a jobb napokat is meg­ért Delbert Mann munkájá­nak nyilvánosság elé bocsáj- tását,—, ám a propagandagé­pezet irányítói ezzel a dön­téssel nem békéitek meg. Fellebbeztek. Magasabb fó­rum indokolását kérték. Sze- ' renosére csupán egymenetes volt a küzdelem, s a fesztivál zökkenőmentes lebonyolítását a Széllel Nyugatra nem za­varhatta meg. E sorok írója — aki végig­ülte valamennyi versenymű vetítését, s élményeiről a Kelet-Magyarország olvasói­nak is beszámolt — töredel­mesen' megvallja, hogy kí­váncsi volt a pálya szélére szorított koprodukcióra. Je­gyet váltott tehát az előkelő belvárosi moziba, 'ahol az egyik első előadáson körülbe­lül félház derült a fantaszti­kusan ostoba féromű fordula­tain. Derült, de azt is írhat­nám kis túlzással s némi vul- garizmussal: röhögött, pedig együtt kellett volna élnie az izgalmas eseményekkel (leg­alábbis a propagandaiparo­sok szándéka szerint). Sza­bályos kritikát, vagy komoly reflexiókat tőlem se várjon az érdeklődő, aminek egysze­rű a magyarázata: a John McGreevy forgatókönyve alapján készített tanmese a szánalmasan silány tucatáruk közül való. Meséjének foglalata mind­össze ennyi: a Strelzyk csa­lfa’feje elhatározza, hogy „a szabadságot választja”, s ma­ga eszkábálta léggömbön Nyugatra menekül. Hosszú időn át varrják, szabják, ké­szítik a monstrum eszközt. A papának a mama, a gyerekek és a rokonok is segítenek. Az első kísérlet eredménytelen. Strelzykék azonban nem ad-' ják fel a harcot és másodszor is nekirugaszkodnak a koc­kázatos manővernek. Az NDK állambiztonsági szervei gyanút fognak, most már állandó az életveszély (a nyomozást egy iszonyatosan gonosz tekintetű őrnagy irá­nyítja) — a derék kisembe­rek azonban, sok-sok lele­ménnyel és némi szerencsé­vel áttörnek a gyűrűn. Odaát meghatottan borulnak nyuga­ti testvéreik keblére... Hogy máért keltett derűt ez a voltaképpen kemény propa­ganda meskete? Mert szikrá- nyi hitele sincs. Papírmasé- figurák ágálnak, járnak-kel- nek, örülnek, szomorkodnak, izgulnak, papolnak a borzal­masan sematikus háttér előtt. Mindent beborít az unalom. A technikai attrakciók — no­ha a kiállítás látványos — öncélúak. A színészek — John Hurt, Jane Alexander és a többiek — szerepet monda­nak, igaz pillanatuk nincs. A tanulság adott: művészi szándék és sunyi antikompiu- nista propaganda nem jár­hatja kéz a kézben útját... Veress József hhhhmhhmhhhhmbmbhi olvasó elmerül e tün­döklő világban. Aki Szereti a fantázia csa- pongását, szeret elmerülni- megmártózni a csodák vilá­gában, megpihenni a tiszta­ságban: élvezettel olvassa e könyvet. Aki pedig mind­emellett a szokatlan vállal­kozásokra is tisztelettel te­kint, e három kötet alapján örvendezhet. Tolkien ugyan­is olyat alkotott, melyet azó­ta sem szárnyaltak túl: egy önálló világot — történelmet, nyelvet, hétköznapokat, éle­tet — teremtett. Világszerte úgynevezett „Tolkien-klubok” alakultak, melyek szenvedéllyel tanul­mányozzák a „Tolkien-jelen- ségnek” nevezett dolgot: ne­vezetesen azt, hogy miképp épített föl egy tudós egy sa­ját világot. Mindez persze csak kedvtelés e klubokban — de jól jelzi az érdeklődést, mely a szokatlan, a fantasz­tikusnak tűnő vállalkozások iránt megnyilvánul napjaink­ban. S titkon ott munkál a vágy, hogy de jó is lenne át­csöppenni időnként ebbe a csudavilágba, elmenekülni a hétköznapok szürkeségéből, ámulni és bámulni, feltétel nélkül szeretni, örvendeni vagy gyűlölni és küzdeni. Ez így nemigen adatik meg ma senkinek, kusza a világunk — éppen ezért jelent nagy­szerű élményt, kikapcsolódást A Gyűrűk Ura. Tarnavölgyi György T ■" ■■ | 0 m ■■ I ■■ f Torpok es tundok a dúló viszályok, a patakok­ban folyó vér ellenére mégis a nyugalom, a minden bűn fölé emelkedő Jó győzelmes- kedik — s ez oly megnyugta­tó ... Tündérmese ez a könyv — széles sodrású, izgalmakban bővelkedő meseregény. Egy réges-régi, soha nem volt vi­lág elevenedik meg benne: Középfölde. Lakói: a csetlő- botló kedves kis hobbitnép- ség, élükön Zsákos Bilbóval, a kedves és büszke tündök, a rátarti, de hűséges törpök, a nagy hatalmú varázslók „kasztja”, a vérszomjas ör­kök, a világosság ellen törő gonoszság szolgái. Furcsa vi­lág: égbe nyúló sziklaormok, döngve záruló rejtelmes vár­kapuk, titkos járatok, vará- zsos erejű eszközök, gyilkos hegyek, sötét erdők — meg­annyi meseelem Két világ áll szemben egy­mással az irodalom eddigi legterjedelmesebb tündér­meséjében: a békesség és jó­ság földje a sötétség zord Fe­kete Földjével. A Fekete Föld, Mordor \iilága nem egyébre törekszik, mint igá­jába hajtani á fényt, az em­berit, a Jó világát. Egyetlen célja van: a másik világ te­remtményeinek /testét-lelkét birtokba venni, a Végzet erő­inek rabszolgájává tenni. Ebben az időben — a rni időszámításunk szerint tíz vagy százezer évekkel ez­előtt? — ember előtti lények éltek a világban. Hobbitfal- ván például — a Megyében — a kedves, békés hobbitok népe lakott. „Még a törpök- nél is kisebbek — azazhogy nem olyan testesek és vasko­sak. Mostanában ritkán érik el a kilencven centimétert. Igen vidáman éltek: tarka ruhákban jártak, főleg a sár­gát és a zöldet kedvelték. Nevettek is jócskán, meg et­tek és ittak, sokszor és dere­kasan, mindig hajlottak az egyszerű tréfákra, és a napi hat étkezésre (ha tellett rá).” Köröttük éltek a tündök, ez az ősrégi, nagy hatalmú nép, a hegyek gyomrában pedig a törpök, a labirintusszerű föld alatti világ tulajdonosai. S egyszer csak közeleg a hegyeken túlról a mindent elnyeléssel fenyegető Sötét­ség, rohamra indul a Gonosz. Felbukkan viszont Gandalf, a jók segítője, előkerül a va­rázslatos erejű Gyűrű, mely láthatatlanná teszi viselőjét — ám ugyanakkor e hatalom birtokában egyre inkább sa­ját gonosz céljai eszközévé is változtatja gazdáját. Meg kell hát semmisíteni a Gyű­rűt, hogy soha többé senki ne birtokolhassa, senki ne vál- hassék a Gonoszság Urává e földön. Kaland kaland után­I JIB IMluifífi NEKIK TAPSOLUNK KM hétvégi melléklet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom