Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-25 / 173. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 25. Napi külpolitikai kommentár Előtérben: Észak HÁZÁN K, KELET-EURÓPA (10.) A gazdaságirányítás és a szocialista integráció A lig egy hónapja Leonyid Brezsnyev figyelemre méltó javaslatot tett az észak-európai atomfegyver- mentes övezet létesítésére. Most néhány hír erre a tervre irányította az érdeklődést annak kapcsán, hogy Paavo Vayrynen finn külügyminiszter Washingtonban Haiggel tárgyalt, Knut Frydenlund, a norvég diplomácia vezetője pedig brit kollégájával, Lord Carringtonnal Londonban folytatott eszmecserét. A szovjet javaslat célja egyértelmű: kontinensünk északi felén csökkentené a nukleáris háború veszélyét, növelné a biztonságot, kiküszöbölné az atomháborúnak még a lehetőségét is. Ha valahol, Észak-Európában erre jó alkalom kínálkozik, hiszen a svédek és a finnek a semlegesek táborába tartoznak, a dánok és a norvégek pedig — bár a NATO szövetségi keretébe tartoznak — nem mindenben értenek egyet a washingtoni „héjákkal”. Ellenkezőleg, Norvégia már puhatolózott az USA vezetőinél az Észak-Európát érintő javaslat felől, igaz, eredménytelenül. A washingtoni vezetők — mint annyi más esetben — az atomfegyver- mentes övezet létesítését „szovjet propagandafogásnak” minősítették. Dánia a maga részéről üdvözölte Brezsnyev javaslatát, s értésre adta, hogy a tervet hasznosnak véli. Most a finn külügyminiszter tartózkodik az amerikai fővárosban. Alexander Haig és vendége — jóllehet, a csü(Folytatás az 1. oldalról) ság hőse, Alekszej Zseltov vezérezredes, a Szovjetunió hőse, a háborús veteránok szovjet bizottságának elnök- helyettese, Mihail Vasziljev, az uszty-ilimszki vízi erőmű építésének Állami-díjas brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, Nona Gaprin- dasvili női sakk exvilágbaj- nok, nemzetközi sakknagymester, továbbá magyar részről Farkas Bertalan űrhajós alezredes, a Magyar Népköztársaság hőse, a Szovjetunió hőse, Verőd Zsuzsa nemzetközi sakkmester, Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat vájára, a Szocialista Munka-Hőse, és Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára. A délelőtt folyamán Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese baráti beszélgetésen fogadta Csingiz Ajtmatov Lenin- és Államidíjas írót, a Szovjetunió írószövetségének titkárát, a Szocialista Munka Hősét, a III. magyar—szovjet ifjúsági törtök délutáni tárgyalásokról amerikai források semmit nem közöltek — bizonyára megvitatta a javaslatot. Sok kétség nem férhet hozzá, hogy az amerikai külügyminiszter ismét a már ismert álláspontra helyezkedett. Persze, Finnországot nem fűzi szövetség az Egyesült Államokhoz. Ebből következik, hogy Helsinki véleményét nem lehet egyszerűen „lesöpörni” a tárgyalóasztalról, hivatkozva a szövetségesi hűségből fakadó kötelezettségekre. S az sem kétséges, hogy a pozitív semlegesség tiszteletet érdemlő politikájához következetesen ragaszkodó Finnország — amely példás jószomszédi viszonyt valósított meg a Szovjetunióval —, több szempontból is magára irányíthatja Washington figyelmét. E gyelőre nem tudni, miként foglaltak állást a norvég külügyminiszter és Lord Carrington londoni megbeszélésein, ahol ugyancsak szóba került az észak-európai övezet témája. S talán az a nemkülönben feltűnést keltő állásfoglalás is, amelynek értelmében Norvégia nem vesz részt a NATO Ocean Venture ’81 fedőnevű hadgyakorlatának az Atlanti-óceán térségében rendezendő manőverein. Az ok: Oslóban úgy vélik, hogy ezek a gyakorlatok túllépik az atlanti szövetség politikai és katonai „felelősségi szférájának” határait. Gyapay Dénes barátságfesztivál díszvendégét. A béke, az enyhülés, a leszerelés jegyében délután forró hangulatú nagygyűlést tartottak a KISZ KB székházában. Elsőként Kovács Jenő, a KISZ KB titkára mondott beszédet, majd Dmitrij Fili- pov, a Lenini Komszomol KB titkára emelkedett szólásra. Kijelentette: a háború megakadályozásáért és felszámolásáért vívott harc a fiatal internacionalisták legfőbb feladata. Ranajit Guha, a DÍVSZ al- elnöke arról szólt, hogy a világszövetségnek mindenkor egyik fő célja volt a békéért és a leszerelésért folytatott harc. Úszta Gyula altárbornagy, a Magyar Partizánszövetség főtitkára, a barátságfesztivál díszvendége a Magyarország felszabadulásáért harcolt veteránok nevében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit. A felszólalásokat követően a nagygyűlés résztvevői, a magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál delegátusai a világ ifjúságához intézett felhívást fogadtak el. A z előző részben már szó volt arról, hogy a hatvanas években kezdtek kimerülni a gazdasági fejlődés extenzív forrásai, és az évtized második felében a magas növekedési ütem csökkent Az iparban a termelékenység nem nőtt kielégítően, a mezőgazdasági termelés nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel. A gazdaságirányítás rendszerében már 1953-ban és 1956-ban is végeztek korrekciókat, a hatvanas években azonban komolyabb változtatások igénye merült fel. Megélénkültek az elméleti viták, gyakorlati kísérletekbe kezdtek. 1963—70 között mindenhol új irányítási rendszer bevezetésével próbálkoztak a változatlan célok hatékonyabb megvalósítása érdekében. Jugoszláviában 1965-ben tovább korlátozták a központi gazdaságirányító szervek hatáskörét és bővítették a piaci törvények érvényesülésének lehetőségét. Az NDK-ban az 1964-ben bevezetett új rendszer foko- zot hangsúlyt helyezett a távlati népgazdasági tervezésre, amely a rövidebb távú, konkrétabb tervek alapjául szolgál. Az önálló tervező tevékenységet végző nagy ipari egyesülések (VVB-k) munkáját a központi állami tervezés hangolja össze. Az üzemi demokrácia szélesítése érdekében termelési bizottságokat hoztak létre. Bulgáriában az 1966—69 között életbe léptetett új mechanizmus alapvető elemei a koncentrált termelési egységek — az ipari gazdasági egyesülések, az agráripari komplexumok és a tudomány, a termelés hatékonyabb integrációját megvalósítani kívánó kutató és fejlesztő központok. Romániában részenként próbálták az egyes ágazatok irányítását korszerűsíteni. A nagyfokú központosítás azonban változatlanul megmaradt. A vállalatok és a minisztériumok között nem sikerült egyértelmű viszonyokat kialakítani. A meghozott, de végre nem hajtott intézkedések megvalósítására, a gazdasági-társadalmi szervezés egységes irányítására 1972- ben párthatározat alapján a minisztertanács mellé rendelt önálló szervet hoztak létre. Csehszlovákiában 1965—66- ban szintén hozzákezdtek a gazdaságirányítási rendszer átalakításához, de a kibontakozó politikai válság miatt ellentmondásos, átgondolatlan intézkedések születtek. Lengyelországban — bár a lengyel közgazdászok a reformok elméleti kidolgozásában élen jártak — a bevezetett intézkedések nem képeztek egységes koncepciót, számos fontos társadalmi-gazdasági jelenséget figyelmen kívül hagytak. A legátfogóbbnak az 1968- as magyarországi új gazdasági mechanizmus tekinthető. Magyarországon a gazdasági reform kidolgozásakor megfogalmazódott, hogy a direkt irányítás a tervlebontás rendszere alkalmas arra, hogy a gazdasági erőforrásokat koncentrálja és az ipar- fejlesztés meghatározott irányaiban szelektíven újra elossza. Ugyanakkor a gazdaságirányítási rendszer nem ösztönöz eléggé az erőforrásokkal való takarékosságra, a rugalmas gazdálkodási tevékenységre, s nem ad elegendő megbízható információt a tervezés számára. Ezért szükséges a gazdaság indirekt irányítási rendszerére való áttérés, amely fokozottan támaszkodik az áru- és pénzviszonyokra, s a tervezést olyan gazdasági feltételrendszer kialakításával kapcsolja össze, amely a piaci automatizmusok működtetése révén egyrészt szolgálja a tervezés céljait, másrészt orientálja, gazdaságos tevékenységre készteti a gazdálkodó egységeket. A 68-ban bevezetett reform rövid idő alatt igazolta életképességét, ugyanakkor azonban gazdasági és társadalmi ellentmondásokra is vezetett. így például a megnövekedett vállalati önállóság az általános túlkereslet viszonyai között jelentős vállalati felhalmozást, beruházási túlfűtöttséget eredményezett, amely kihívta a központi szervek recentralizáci- ós ezközeinek alkalmazását, adminisztratív korlátozások bevezetését. Ugyanakkor az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása a korábbinál érezhetőbben jelenítette meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ez ütközött a dolgozók egyenlőségre orientált értékrendszerével. A gazdasági és társadalmi ellentmondások a 70-es évek elején a reform lefékeződését eredményezték. Mégis a korábban kedvező világgazdasági helyzet megváltozása, a belső gazdasági helyzet alakulása világossá tette, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodó képessége, rugalmassága, hatékonysága nem kielégítő. A tudományos elemzések kimutaták, hogy a piaci mechanizmusok nem kielégítő irányító funkciója jelentős mértékben azzal függ össze, hogy a vállalatok képesek függetleníteni magukat ezek hatásától, képesek kijárni a központi intézményekben az egyedi támogatásokat. Világossá vált tehát, hogy a gazdasági reform hatékonyságának érvényesítése elválaszthatatlan a társadalomirányítási rendszer reformjától, az ágazati irányítás szerepének újraértékelésétől stb. Az is egyértelműen kiderült, hogy az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása elsősorban nem egy korábban nem létező társadalmi egyenlőtlenségi rendszert hozott .létre, hanem láthatóvá tette a magyar társadalom objektíve meglévő egyenlőtlenségi viszonyainak egy részét Az is világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenség bizonyos mértéke szükséges a teljesítmény-orientált tevékenység érvényesüléséhez, a piaci igények jobb kielégítéséhez. Összegezve: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a politikai döntésekben is érvényesült az a felismerés, hogy a gazdaság hatékonyabb működése nem a reform tevékenység korlátozását, hanem kiszélesítését teszi szükségessé. A kelet-közép-európai szocialista országok gazdasági fejlődésében már kezdettől fogva nagy jelentősége volt az egymással folytatott gazdasági együttműködésnek: Ennek legfontosabb szerve az 1949 januárjában megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). A hidegháború miatt a térség országai és a fejlett tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok úgyszólván megszűntek, így az iparosítás végrehajtásában a saját erőforrásokon kívül csak a KGST-re lehetett támaszkodni. Az ötvenes években az együttműködés fő formája a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése és a szakemberképzés volt. A tagállamok a műszaki dokumentációkat és a gyártási eljárásokat ingyenesen adták át egymásnak. A tagállamok autarchiás gazdaságpolitikája, a párhuzamos kapacitások kiépülése miatt a külkereskedelmi árucsere csak egyes ágazatokra terjedt ki. Az ötéves tervek bevezetésekor áttértek a hosszú lejáratú gazdaságikereskedelmi egyezményekre. A KGST sikerrel biztosította tagállamai számára a legfontosabb beruházási javakat és nyersanyagokat. Az együttműködés során a Szovjetunió hitelegyezmények keretében szállított, szakértőket küldött, műszaki-tudományos kádereket képzett ki a többi tagállam számára. A KGST-n belüli együttműködés kiszélesítése és intenzívebbé tétele érdekében 1956—60 között tizennégy állandó bizottságot hoztak létre. 1958-ban kidolgozták a nemzetközi specializáció és a több oldalú termelési együttműködés, valamint az egymás közötti kereskedelmi forgalomban részt vevő termékek árképzésének elveit. Bevezették a sokoldalú tervegyeztetést. 1962-ben létrejöttek a KGST különböző szervei. 1964 szeptemberétől Jugoszlávia a KGST tizenhárom bizottságának munkájában teljes jogú tagként vagy megfigyelőként vesz részt. A KGST működésének első tíz éve alatt a tagállamok egymás közötti kereskedelmi forgalma 3—5-szörösére növekedett. • A hatvanas években több közös beruházás valósult meg (például a Béke elektromos" távvezeték, Barátság kő- olajvezeték, stb.), közös szervezetek jöttek létre (Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, Közös Tehervagon Park stb.). Előrehaladás történt a termelés szakosodásában is, elsősorban a gépgyártásban, a vegyiparban és az elektronikában. A külkereskedelmi együttműködés' változatlanul a kétoldalú árucsere alapján folyt, ami fékezte a forgalom dinamikusabb növekedését, mivel a kiegyenlített mérlegre való törekvés miatt a szintet a kisebb kapacitású partner teljesítőképesége határozta meg. (Az esetleges aktívumot harmadik országban igén nehéz érvényesíteni.) A KGST 1969. április 23-i ülésszaka az együttműködés hatékonyságának fokozása, a tudományos és műszaki fejlődés meggyorsítása, az új követelményeknek való megfelelés érdekében elhatározta a szocialista országok gazdasági integrációja hosszú távú komplex programjának kidolgozását, amelyet 1971 júliusában fogadtak el. A KGST, mint gazdasági egység, rendkívül dinamikusan fejlődött. Az ipari termelés 1950—70 között megnyolcszorozódott. Ugyanezen idő alatt a világ ipari termeléséből való részesedése 18 százalékról 34 százalékra nőtt, a világon megtermelt nemzeti jövedelemben pedig 15 százalékról 25 százalékra emelkedett. A világkereskedelmi részarány változatlanul alacsony (10 százalék körüli) maradt. A húsz év során az évi átlagos növekedés 8 százalék volt (a fejlett tőkés országokban kb. 5 százalék). A KGST kétségkívül jelentősen hozzájárult a tagállamok gazdasági eredményeihez. 1951— 71 között a nemzeti jövedelem Bulgáriában 6,3 szorosára Csehszlovákiában 3,3 szorosára, Lengyelországban 4- szeresére, Magyarországon 3,2-szeresére, az NDK-ban 4,2-szeresére, Romániában 6,7-szeresére (a Szovjetunióban 5,6-szorosára) nőtt. Molnár Tamás Ifjúsági barátságfeszlivál Boldog vendégségben (5.) Beszélünk a lovakról Igen, beszéljünk a lovakról! Nem azért, mert a ló szerintem a legemberibb állat, pontosabban nem is igazán ló a ló az ember nélkül, hanem mert oszétföldön a legtöbben osztják ezt a véleményt. Az oszétek lószeretetének az oka történelmükben és mai életükben egyaránt megtalálható. A lovakkal először az ordzsonikidzei úttörőházban találkoztam, ahol sok más szakkör mellett egy szoborkészítésre specializálódott kerámia szakkör is működik. Az úttörőház aulájában rendezett kiállításon, továbbá a szakkör műhelyében, raktárában is feltűnően sok lovas figura volt, s bizony nem tudnám megmondani, hogy alán harcost, avagy forradalmár lovaskatonát mintázott-e meg a legtöbb gyerek. Később a Kaukázus kies szurdokaiban részint egész méneseket, részint pedig marhacsordákat terelő, a vadnyugat hőseire emlékeztető lovasokat láttam, nem beszélve arról, hogy — amint azt észrevettem — a ló a nehezen járEgy emlékmű a hegyek között. A ló oszétföldön a hűség szimbóluma is. (A szerző felvétele) ható vidékeken ma is nélkülözhetetlen a közlekedéshez. Nem lepett meg tehát, hogy az Ordzso- nikidzéhez közeli Beszlán környékén (ahol leginkább a magyar viszonylatban szerénynek számító hektáronkénti 35 mázsás kukoricaterméssel dicsekedtek) elsősorban a ló- tenyésztésre lehetnének büszkék. No persze Hacsirov Vlagyimir Kazievics, a 8-as számú beszláni lótenyésztő „gyár” vezetője kellőképpen büszke volt a telepen nevelt versenylovakra, s nem győzte sorolni, hogy melyik ló melyik városban, milyen nagydíjat nyert. Büszke volt arra is, hogy bár sportcélokra a Szovjetunióban csak az 1952-es olimpia után kezdtek lovakat tenyészteni, a szovjet lótenyésztés ma elismerten az élvonalhoz tartozik. Elmondta, hogy a beszláni telep az 50-es években 30 lóval kezdett, s hogy ma 250 lovuk van, mégpedig úgy, hogy évenként 40—50 lovat adnak el. A beszláni lovak iránti keresletet példázza, hogy közvetlenül előttem Ausztria moszkvai nagykövete járt a telepen, mégpedig nemcsak érdeklődőként, mint én: ő kimondottan vásárlási céllal tett látogatást. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen az oszétföldön tenyésztett versenylovak világhírűek, az viszont véletlen, hogy Hacsirov Vlagyimir Kazievics egy magyar derbynyerőt is megmutathatott nekem. A derbynyerő — amint azt utóbb itthon megtudtam — nem kimondottan magyar mén, noha a Gázsi nevet viseli és Magyarországon született. A dolog úgy kezdődött, hogy a Magyar Lóverseny Vállalat egy Athens Wood nevű angol cső- dörtől vemhes Gazetka nevű kancát vásárolt meg a Szovjetuniótól. És úgy folytatódott, hogy a Magyarországon világot látott Gázsi 1978-ban megnyerte a Kétévesek Nagydíját, majd egy év múlva a Nemzeti Díjat, az Alagi Díjat, a Magyar Derbyt, és a Kincsem Díjat is. Sajnos egy 1979 augusztusi nemzetközi találkozón Berlinben lesán- tult, többé nem versenyezhetett, s fedezőménként adtuk kölcsön (egy kiváló képességű ügetőménért cserébe) a szovjet lótenyésztésnek. Gázsi Oszétiába került, s a telepvezető erősen sajnálta, amiért az eddig 17 sikeres fedezést maga mögött tudó magyar kölcsöncsődörnek 1982. augusztus 2-án már Csopakon kell lennie, hiszen az eddig megszületett öt Gázsi-csikó kiváló képességűnek ígérkezik. Ami azt illeti, Gázsi jól érzi magát, mert a kancákról nem szólva, méntársai sem akármilyenek, a „jóbarátja” például az 1974-ben NSZK Nagydíjat nyert Genaldon, „akinek” egy Agregát nevű magyar ló volt a nagyapja. Apropo, Genaldon. A ló egy őszét folyócskáról kapta nevét, amelytől nem mesz- sze, a ködsörényes hegyek rejtekén kőből faragott lószobor őrzi a szovjethatalomért elesett polgárháborús őszét hősök emlékét. Az emlékmű a Bánatos ló nevet viseli, s azért ló, mert a ló oszétföldön a hűség szimbóluma is. Következik: Puzsnag, fandarazat... Aczél Gábor
