Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 12. HfiTFÖ: Prágában megkezdődik a CSKP XVI. kongresszusa — A francia elnökválasztási kampány finise, a közvéleménykutató intézetek ellentmondóan értékelik az esélyeket — Heves harcok Salvadorban KEDD: Leonyid Brezsnyev felszólalása a csehszlovák pártkongresz- szuson — Szovjet—osztrák kormányfői tárgyalások Bécs- ben — A NATO-tagállamok hadügyminiszterei Bonnban tanácskoznak — Véget ér a Szojuz—81 hadgyakorlat — Megalakul az új belga kormány SZERDA: Magyar—szovjet külügyminiszteri megbeszélések Moszkvában, Púja Frigyesnek átnyújtják a Népek Barátsága Érdemrendet — Üjabb elnökgyilkossággal fenyegetőző merénylő őrizetbe vétele Amerikában CSÜTÖRTÖK: Ismételt közvetítési kísérletek Irak és Irán között — Haig több nyugat-európai fővárost is felkeres közel-keleti körútja nyomán — jugoszláv—albán sajtóvita a koszovói események kapcsán PÉNTEK: A lengyel szejm ülése — Ismételten elhalasztják a Columbia űrrepülőgép felbocsátását — Dán tiltakozás a neutronbomba ellen ' SZOMBAT: A Német Szocialista Egységpárt kongresszusa összeült Berlinben — A legújabb tűzszünet után is feszült a helyzet Libanonban * A hét három kérdése O Milyen új elemek jelentkeztek a kelet— nyugati párbeszédben? Fontos szovjet nyilatkozatok hangzottak el a héten, ha ezúttal nem is Moszkvából, hanem Prágából és Bécsből. A csehszlovák pártkongresszuson elhangzott felszólalásában Leonyid Brezsnyev ismét & tárgyalások szükségességét hangsúlyozta, míg Nyikolaj Tyihonov bécsi látogatása, amely első külföldi útja a kormányfői poszt átvétele óta, a gyakorlatban érzékeltethette a békés egymás mellett élés, a termékeny európai együttműködés előnyeit. (A tizennégy milliárd schilling értékű megállapodás keretében az osztrák állami ipar földgázvezetékek csöveit szállítja a Szovjetuniónak, Auszt- § La-#n.ergiarellátásájaap . -,yálr, tozatlanul nagy .szgreppt játszik majd a szovjet export, s a hosszú távú, kölcsönösen előnyös kereskedelem erősíti a bizalmat, javítja a politikai légkört is.) A Brezsnyev-beszéd — érthetően — nem tartalmazott új javaslatokat, hiszen nyugati részről egyelőre nem válaszoltak az SZKP kongresszusán előterjesztett, nyolcpontos békekezdeményezésre sem. Sőt, a NATO nukleáris tervező bizottságának éppen ebben az időben lezajlott kétnapos, bonni értekezlete — ezen az atlanti tagállamok hadügyminiszterei tanácskoztak — a fegyverkezési hajsza fokozása, valamint az egyoldalú előnyszerzési kísérletek mellett foglalt állást. (A ki- szivárgott hírek szerint heves belső viták közepette különösen a kisebb atlanti partnerek nyilvánították ki sűrűn fenntartásaikat.) A szovjet államfő, ilyen körülmények között, visszatért a hat hete elhangzott indítványokra, aláhúzta azok nyitottságát és rugalmasságát, Moszkva messzemenő tárgyalási készségét. A legtöbb szó az eurcraké- tákról, a Nyugat-Európába telepítendő 572 amerikai, középhatósugarú rakétáról esett. Brezsnyev újra kifejtette, hogy a moratórium (e telepítés felfüggesztése, elhalasztása) kedvezőbb tárgyalási feltételeket biztosítana, hiszen jobban lehetne szót érteni, ha közben nem ível felfelé meredeken a fegyverkezés. Ugyanakkor a Szovjetunió nem támaszt előfeltételeket, még a moratórium esetleges elvetését sem tekintené kizáró oknak (legfeljebb sajnálatos és akadályozó tényezőnek), és kész megvitatni a nyugati oldal bármely javaslatát. Brezsnyev találóan érzékeltette azt is, hogy Moszkvának sok minden nem tetszik Washington poltikájában, de a fegyverzetkorlátozási tárgyalásoknál nem valamiféle „viselkedési kódexet” akar előtérbe helyezni, hanem a mindkét részről elfogadható kompromisszumon alapuló megegyezéseket. Ezért visszautasítja az amerikai törekvéseket, amelyek a tárgyalásokat például ahhoz kapcsolnák, hogy a Szovjetunió feladja szolidaritását a nemzetközi f^lszabadítási törekvésekkel. Nem titok, hogy az új amerikai kormányzat politikája következtében tovább emelkedett a nemzetközi feszültség szintje. Terméketlen szópárbajok csak nehezítik a helyzetet — a Szovjetunió ezért indítványozza a széles körű tárgyalások megkezdését. Washingtonnak tudomásul kell vennie, hogy korunk áthághatatlan törvénye a katonai egyensúly: ennek ésszerű felismerése jelentett alapot a korábbi enyhültebb szakaszhoz, s most az előnyszerzési próbálkozások a helyzet romlásához vezetnek. A nemzetközi erőviszonyok azonban adottak, ezek tudatában tette meg a Szovjetunió reális kezdeményezéseit. A világ s Európa számára annál jobb lenne, minél kevesebb halogatás, kitérés történne a nyugati hatalmak részéről. © Mit végzett Haig külügyminiszter a Közel- Keleten? Rövid időn belül a tizenkilencedik tűzszüneti megállapodást kötötték Libanonban, de változatlanul nincs nyugalom a Dunántúlnál kisebb országban. Mindez szinte adalékul is szolgálhat ahhoz, hogy az olyan nagy hírveréssel beharangozott Camp David-i békerendezés nem hozott békét földünknek ebben az érzékeny válságtérségében. Haig, amerikai külügyminiszter — közel-keleti körútKudarccal végződött a thaiföldi puccskísérlet. Képünkön: a héten már ismét a Prem Tinszulanond miniszterelnökhöz hű katonai egységek ellenőrizték a bangkoki utcákat. ja során — természetesen elkerülte Libanont, de nem járt jobb eredménnyel más országokban sem. Igaz, Egyiptomban és Izraelben megkülönböztetett — a gazdasági és katonai segély bőkezű folyósítójának járó — tisztelettel fogadták, ám a lényeget illetően kitűnt: Kairóban és Jeruzsálemben sem fűznek nagy reményeket a Camp David-i tárgyalások folytatásához. Izraelben különösképpen árnyékot vethetett a megbeszélésekre a Begin-kor- mány bizonytalan jövője, az előrejelzések a június 30-án esedékes választásokra a kormányfő bukását helyezik kilátásba. A fő figyelem az amerikai külügyminiszter jordániai és szaúd-arábiai tárgyalásaira irányult. Hiszen Camp David pótszereként a „jordániai megoldást” emlegetik, a palesztin problémának a jordán királyságon belüli rendezését. A legbefolyásosabb olajállam, Szaúd-Arábia pedig a legfontosabb hátvéd és külső tá- 'masz lenne a tervhez. Haig, hogy egyaránt biztosítsa Izrael, valamint az arab országok támogatását, a „szovjet veszély elleni közös frontra” szólított fel — arab részről viszont súlyosabb és közvetlenebb veszélynek érzik Jeruzsálem arab szektorának bekebelezését, a palesztin állam támogatását, Libanon rendszeres bombázását. Jordánia és Szaúd-Arábia tehát nem támogatta-az előterjesztett amerikai elképzeléseket, legalábbis egyelőre nem: Washington nyilván folytatni fogja a különút valamilyen formáját, s ehhez új szövetségeseket igyekszik megnyerni. Haig ügyes diplomataként, mindenesetre eleve csökkenteni igyekezett a várakozásokat a bizonytalan talajon, szerényen ténymegállapító kőrútról beszélt. Csupán az a kérdés, hajlandó-e szembenézni a valóságos tényekkel? © Mi történt Koszovóban? Ha bárhol földrészünkön nyugtalanság keletkezik, az érthető visszhangot kelt: így történt ez a jugoszláviai Koszovó tartományban bekövetkező események nyomán is. A 11 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, több mint másfél milliós népességű területet nyolcvan százalékban albán nemzetiségűek lakják. Jóllehet rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek Koszovó fejlesztéséért, a súlyos történelmi örökség (fél évezredes török hódoltság) következtében ez a tartomány a mai Jugoszlávia legfejletlenebb része, s nehéz lett volna egycsapásra megoldani az összes súlyos ellentmondásokat. Ezeket a körülményeket használták ki az ország alkotmányos rendjével ellenséges, nacionalista csoportok, amelyek március 11-e óta háromízben szerveztek zavargásokat, volt amely emberéleteket követelt áldozatul. A határozott intézkedések nyomán, a lakosság túlnyomó többségének támogatásával normalizálódik a helyzet, de további bonyodalmat jelentettek azok a tiranai kommentárok, amelyeket a belgrádi lapok botrányos beavatkozásnak mondottak Jugoszlávia belügyeibe. Jugoszlávia-szerte élesen elítélték a Koszovóban végbement ellenséges megnyilvánulásokat, s az ország minden igaz barátja őszintén kívánja, hogy Jugoszlávia népei energiájukat'- az előttük álló gazdasági és társadalmi feladatok megoldására összpontosíthassák. __ Réti Ervin A repülés és az űrhajózás világnapja Gagarin űrrepülésének 20. évfordulója A világ első űrhajósa: Jurij Gagarin ......Az ember számára a felfedezésekben való részvétel a legnagyobb boldogság”. Jurij Gagarin mondta ezeket a szavakat, 1961. április 12-én, amikor a fémlétrán felment a rakéta lábához. A Vosztok, szovjet űrhajós pilótával a fedélzetén, pontosan 20 évvel ezelőtt ezen a tavaszi napon indult el az ismeretlenbe. Gagarin 108 percig repült a Föld körül, másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel. A szovjet űrrepülő pilóta nagyszerű hőstette örökre bekerült a történe- nelembe. A szovjet nép minden évben április 12-én ünnepli az űrhajózás napját. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet pedig a repülés és űrhajózás világnapjává nyilvánította Gagarin repülésének napját. A világűr meghódításának alapját az első mesterséges hold vetette meg, amelyet 1957. október 4-én állítottak földkörüli pályára. Amikor Joliot Curie francia tudós erről tudomást szerzett, így kiáltott fel: „Az ember nincs többé bolygójához Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, a szovjet—magyar űrexpedíció résztvevői: a Földre érkezés után. Az űrhajósok hagyományosan felírják nevüket a leszálló készülékre. kötve!” S szavai látnokiaknak bizonyultak : három és fél esztendő múlva felemelkedett a kozmoszba maga az ember is; Jurij Gagarin. Az első szovjet űrhajós repülést követően még négy hónap sem telt el, s a világ máris German Tyitov újabb repülését figyelhette. Tyitov 17 fordulatot, több mint 700 ezer kilométert tett meg a Föld körül. A tudósok prognózisai beigazolódtak. Az emberi szervezet funkciói egy napi földkörüli pályán való tartózkodás folyamán semmiféle észrevehető eltérést nem mutattak. Az űrhajós megőrizte munka- képességét. A repülés bebizonyította, hogy az ember károsodás nélkül elviseli a súlytalanságot. A tudósoknak ezt a következtetését Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajósok repülése (1962) igazolta. Ök a repülés folyamán kioldották magukat a karosszékről és lebegtek az űrkabinban ... Ezt követte Valentyina Tyeresko- va és Valerij Bikovszkij sikeres űrrepülése 1963-ban. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy a világegyetembe vezető jövendő űrrepülésekben nők is részt vehetnek. Szervezetük ugyanolyan jól viseli el az űrrepülés körülményeit, mint a férfiaké. A kozmikus tér meghódításában újabb lépés volt a több férőhelyes Voszhod űrhajó repülése. Majd tanúi voltunk egy meJurij Gagarin és a ma még egyetlen űrhajósnő, Valentyina Nyikolajevna Tyereskova rész hőstettnek: a Voszhod—2 űrhajó (1965) legénysége Pavel Beljajev és Alek- szej Leonov űrhajós pilótákból állt. E repülés soráln első ízben lépett ki az ember közvetlenül a kozmoszba. ... Az első repülések már történelemmé váltak. A Szovjetunióban húsz év alatt 49 űrhajóst képeztek ki. S a szovjet szakemberek készségesen megosztják gazdag tapasztalataikat barátaikkal. Eddig már hét nemzetközi expedícióra került sor. Szovjet állampolgárokkal együtt repültek a testvéri szocialista országok képviselői: Vlagyimir Remek (Csehszlovákia), Miroszlaw Hermaszewski (Lengyel- ország), Sigmund Jahn (NDK), Georgi Ivanov (Bulgária), Farkas Bertalan (Magyarország), Fám Tuan (Vietnam), Ar- naldo Tamayo Mendez (Kuba). A nemzetközi kozmikus együttműködés példája volt a Szojuz—19 és az Apollo űrhajók közös repülése is. 1975. július 17-én a televízió jóvoltából az egész világ szeme- láttára megtörtént a szovjet és az amerikai űrhajó összekapcsolódása. A kozmosz kutatása a béke jegyében folyik, a tudománynak, annak a bolygónak a fejlődéséért, amelyen élünk: az emberiség érdekében. yi rarer ir-Lvi*]
