Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 24. megtiltottam nekik, hogy bár­kivel utazzanak — mondja Camille Bell. — Az az érzé­sem ugyanis, hogy a kisfiam ismerte gyilkosát”. A legkülönösebb eset 1980. június 22-én történt. Aznap ugyanis a hétéves Latonya Wilson éjszaka tűnt el szobá­jából, mialatt szülei a szom­szédos szobában aludtak. Egyik szomszéd elmondta a rendőröknek: „Úgy hajnal­ban, négy óra körül, láttam a kislányt, amikor egy férfi­val eltávozott a házból. Nem gondoltam semmi rosszra. Biztosan egy rokonnal ment el — véltem.” A kislány holt­testét négy hónappal később egy üres telken találták meg — néhány száz méterre a szülői háztól. Csak a tizedik után? A kétségbeesett szülők azó­ta védelmi bizottságot szer­veztek. Minden hét végén fe­hér és fekete önkéntesek ku­tatják át a parkokat és a város erdeit, keresik az el­tűntek holttesteit. Állandóan figyelik az útkereszteződése­ket. Mindez nem segít. A leg­utóbbi áldozat világos nappal tűnt el a forgalmas város ut­cáin. A szülők természetesen elé­gedetlenek a rendőrség mun­kájával. Camille Bell így panaszkodik: „A rendőrség csak 1980 júliusában, a tize­dik gyermek eltűnése után figyelt fel egyáltalán a prob­lémára. Akkor kezdtek erő­teljesebben nyomozni. Bez­zeg, ha ez a fehérek negyedé­ben történik, az első halott után elszabadult volna a po­kol.” Le Brown rendőrtiszt, a nyomozótestület néger veze­tője mondotta: „Az ügy tel­jeséggel áttekinthetetlen. Fo­galmunk sincs róla, hogy egy vagy több tettesről van-e szó, férfi-e vagy nő, fehér-e, vagy fekete. A gyilkosságok indító okát sem sejtjük. A legidő­sebb áldozat 15, a legfiata­labb 7 éves. Valamennyien a szegény negyedben éltek. A gyilkos módszerei is külön­bözőek: hét gyermeket meg­fojtottak, egyet agyonlőttek, kettőt agyonszúrtak. A töb­bi gyilkosság módja még is­meretlen. Szexuális indítékra semmi jel nem mutat.” Valami hivatalos személy? 'Érdekes Camille Bell véle­ménye: „Szerintem a gyilkos valami hivatalos személy, vagy annak adja ki magát. Talán rendőr, akinek nagy tekintélye van a mi gyerme­keink szemében. Ha egy ilyen egyenruhás azt mondja: gye­re velem! — a mi kis gyer­mekeink biztosan engedel­meskednek.” Jesse Jackson, a város fe­kete polgármestere naponta bemutatja a tévében azt a 200 ezer dollárt, amelyet a nyomravezetőnek ajánlottak fel — a nyomozás költségeit részben közadakozásból te­remtik elő. A polgármester nyilatkozatában összeesküvés áldozatainak nevezte a meg­gyilkolt néger gyermekeket, s arra célzott, hogy a városban még él a fajgyűlölet. Sokan úgy vélik, hogy a gyilkossá­gok mögött a Ku-Klux-Klan van. A legújabb fejlemény: az atlanti újságok két levelet kaptak a gyilkostól, aki be­jelentette, hogy újabb akció­ra készül. A hatóságok azt remélik, hogy a levelek nyo­mán talán sikerül a nyomá­ra bukkani. De addig?... Gáti István Atlanta — a rettegés városa „Ha a gyilkost nem talál­ják meg, Atlanta rövidesen gyermek nélküli várossá lesz”. Camille Bell, az atlantai kol­dusszegény néger gettó lakó­ja, négy gyermek anyja, tud­ja mit mond. Kisfia, a kilenc­éves Yusuf 1979. október 21- én tűnt el nyomtalanul. Holt­testét három hét múlva egy elhagyott iskola keltjében ta­lálták meg. Megfojtották. Yusuf egyike azoknak a gyermekeknek, akik Atlan­tában az elmúlt másfél év alatt eltűntek. „Aki csak te­heti, vidékre viszi gyerme­keit, messze ettől a várostól, messze az őrült gyilkostól” — mondotta Camille Bell. Üresek a játszóterek A félelem városa lett Atlan­ta. Helyesebben szólva a két­milliós metropolis feketék lakta déli városrésze, ame­lyet a 20. autóút élesen elha­tárol a fehérek lakónegyedei­től. Ha egy idegen itt meg­kérdez egy gyermeket, mer­re vezet az út, azonnal igazol­tatják az illetőt. A gyerme­kek nem merik az iskola­buszt igénybe venni. A szülők viszik őket az iskolába és ha­za is kísérik. Ha idegent pil­lantanak meg, sírva fakad­nak. A játszóterek üresek. Az atlantai rémdráma egy 14 éves fiú eltűnésével 1979. július 20-án kezdődött. Egy hét múlva bukkantak rá. Agyonlőtték. A rendőrség azóta is csak a sötétben ta­pogatózik. A 35 főnyi külön­leges nyomozótestület mind­máig csupán holttesteket ta­lált, de semmi nyomot. Az iskolában a védekezésre ok­tatják a gyermekeket. A ta­nítók barátaikat hívják, aki­ket a tanulók nem ismernek. Amikor ezek megjelennek az iskolában, a gyermekek hisz­térikusan segítségért kiáltoz­nak. „Azelőtt attól óvtam gyer­mekeimet, hogy egy ismeret­len autójába beszálljanak, ma A szocializmusellenes központok, amelyeknek lengyelországi elő­őrse a Társadalmi önvédelmi Bizottság (KOR), veszélyes játékba kezdtek. Arra törekednek, hogy szembeállítsák a „Szolidaritás” szakszervezetet a párttal és a kormánnyal; semmibe veszik Woj- ciech Jaruzelski hadseregtábornoknak, lengyel miniszterelnöknek azt a felhívását: együttesen előzzék meg a veszélyes eseményeket — írta Norbert Michta hadosztálytábornok a Zolnierz Wolnosci- ban, a lengyel néphadsereg központi lapjában. „A különféle próféták és a nép megmentői” újabb és újabb körzetekben törekednek a feszültség, a káosz és a szervezetlenség fokozására, eszközül használják fel a sztrájkot, a sztrájkkészültség kihirdetését olyan esetekben is, amikor elégséges volna a közvet­len szótértés és megegyezés. Senki sem csodálkozik a KOR vezetőinek pártellenes és kor­mányellenes irányvonalán, hiszen olyan szenvedélyes és tapasztalt kommunistaellenes egyénekről van szó, akiknek célja a hatalom fő elemeinek szétrombolása, egy szociáldemokrata állam alapjainak megteremtése — szögezi le a cikkíró. Ugyanakkor csodálkozást kel­tő és elgondolkoztató, hogy a „Szolidaritás” néhány vezetője nem­csak hogy nem veszi észre a KOR-ban tömörülő, tudományos fo­kozattal és címmel rendelkező tanácsosainak és szakértőinek ve­szélyes játékát, hanem elismeréssel adózik nekik. Norbert Michta felhívja a figyelmet: fanatizmusukkal és meg­gondolatlanságukkal a KOR tagjai nyomást gyakorolnak a „Szoli­daritás” szakszervezet néhány szervezetére azért, hogy azok nyil­vánosan bírálják Stanislaw Kaniának, a LEMP KB első titkárának az SZKP XXVI. kongresszusán és Volgográdban elhangzott beszé­dét. A beszédben a LEMP KB első titkára hangsúlyozta: a Szov­jetunióval és a szocialista közösség többi országával kialakított szö­vetség és barátság, a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített po­litikai-honvédelmi ereje a fő biztosítéka Lengyelország határainak és nemzeti biztonságának. Márpedig — mutat rá a szerző — a len­gyel nép meggyőződése, hogy a Szovjetunióval kialakított szövetség és barátság a záloga független állami létünknek és a békének. Lengyelország pozícióinak gyengülése, az országban elhúzódó társadalmi, gazdasági válság nyugtalanságot kelt szomszédaink kö­rében. A lengyel nép érdeke megköveteli, hogy egységfrontba tö­mörüljön nemzeti léte megmentésére. Ezekből a gondolatokból ki­indulva határozottan el kell ítélnünk az ellenséges fanatikusokat, akik hazánkat katasztrófába vihetik — írja befejezésül a lengyeí néphadsereg tábornoka. Jackson polgármester a tévékamerák előtt a nyomravezetőt megitlető 200 ezer dollárral. Csehszlovákia, Lengyelor­szág, az NDK és a Szovjet­unió területén folytatódik a „Szojuz—81” elnevezésű együttes parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat. Vasárnap látogatást tett a gyakorlatok egyik lengyelor­szági színhelyén Wojcziech Jaruzelski hadesergtábornok, a Lengyel Népköztársaság mi­niszterelnöke és nemzetvédel­Kettős kapcsolat IXO MASZAJOSI japán külügyminiszter az amerikai fővárosban tárgyal. Washing­toni utazása ezúttal aligha minősíthető egyszerű proto­kolláris eseménynek, éppen­séggel nem rutinlátogatás. Miközben ugyanis mind Washingtonban, mind Tokió­ban nemcsak hangsúlyozzák, hanem többé-kevésbé komo­lyan gondolják, hogy a ja­pán—amerikai viszony „rend­kívüli jelentőségű” — ez a vi­szony egyik oldalon sincs hí­ján sértődésnek, sőt keserű­ségnek. Két ország kapcsolatai álta­lában gazdasági és politikai pilléreken épülnek. E két vo­natkozás sosem független egymástól. Az amerikai—ja­pán viszonyban sincs máskép­pen. Sőt, ezen a kapcsolaton oly érzékletesen tanulmá­nyozható a gazdasági és, a politikai tényezők összefüggé­se, mint a betegségek az ál­latorvosi egyetem ama híres lován. A Washington és Tokió kapcsolatát a legjobban ter­helő két tényező a követke­ző: 1. az Egyesült Államok nehezményezi, hogy Japán — szerinte — messze nem anya­gi teherbíró képességének megfelelően költ fegyveres ereje fejlesztésére; 2. egyre elviselhetetlenebb az ameri­kai nagyipar és kereskedelem számára a felkelő nap orszá­gának nyomasztó konkuren­ciája a világpiacon — és nem utolsósorban az amerikai (!) piacon. Ami a második pontot ille­ti, a legújabb adatok önma­gukért beszélnek. Japán — elképesztő tény! — acélgyár­tásban megelőzte a Nyugat óriását, az USA-t. Részben ennek következményeként a japán autóipar immár min­den tekintetben megelőzi az amerikait, aminek beláthatat­lan következményei vannak az amerikai gazdasági életre nézve, hiszen ott minden ha­todik munkavállalónak vala­milyen köze van az autógyár- táshoz MIVEL 1980-BAN kétmil­liói!) japán kocsi kelt el az amerikai piacon, az USA-ban óriási erők mozdultak meg az „állítsátok meg Japánt” kö­vetelésével bombázva a Fe­hér Házat és a törvényhozást. És mivel a monopóliumok óriási hatása a kongresszus­ra, a Fehér Házra közismert, mivel Washington ugyanak­kor valóban fontosnak tart­ja „a japán kapcsolatot” — az amerikai vezetés azt re­méli. hogy legfőbb külpoliti­kai követelésével segíthet a belpolitikai követelés kielé­gítésében. Lengyelországi helyzetkép KOR (Folytatás az 1. oldalról) program során. Hét szocialis­ta ország űrhajósa vett eddig részt űrutazáson, s közülük hatan dolgoztak a Szaljuton, köztük Farkas Bertalan is. Utoljára, a múlt év szeptem­berében kubai űrhajós Árnál- do Tamayo Mendez járt az űrállomáson, veterán pa­rancsnokával, Jurij Roma- nyenkóval. Mint ismeretes, a Szaljuton most új állandó sze­mélyzet dolgozik, az ugyan­csak „őslakosnak” számító Kővaljonok és az újonc, de kitűnően képzett Szavinih. Az újabb Interkozmosz- expedíció részvevői a tervek szerint a többiekhez hasonló­an valamivel több mint egy hetet töltenek a világűrben. A két űrhajósnak mintegy húsz kísérletet kell végrehaj­tania, köztük van olyan is, amelyet első ízben a magyar űrhajós végzett el: a Balaton műszerrel munkaképesség­vizsgálatot végeznek majd. Vlagyimir Dzsanibekov, aki a magyar—szovjet űrrepülés idején a második személyzet parancsnoka volt, megfelelő­en felkészült a kísérletre, jól ismeri a műszert, s a szovjet televízióban a mostani In­terkozmosz-gzemélyzet felké­szüléséről készített filmösz- szeállítás mutatta; hogy Gur- ragcsaa is alaposan elsajátí­totta annak használatát. Lesz­nek olyan kísérletek is, ame­lyeket a kubai, az NDK-beli és a lengel űrhajósok kezd­tek meg: az ismétlés célja az adatok gazdagítása, az ösz- szehasonlítás. Mongólia az Interkozmosz- program létrejötte óta vesz részt a szocialista országok űrkutatási együttműködésé­ben. Az ország képviselői foglalkoznak a kozmikus fi­zikával, az űrmeteorológiával, a kozmikus híradástechnika kérdéseivel, orvosi és bioló­giai témákkal és erőforrás-ku­tatással is. Igen jelentős pél­dául az a munka, amelyet Mongóliában — az ország kedvező természeti adottsá­gait kihasználva — a mester­séges holdak megfigyelése te­rén végeztek. Mongóliában több megfi­gyelő állomás működik, az or­szág tudósai tanulmányozzák a. naptevékenységet, a Földet körülvevő mágneses mezőt és érdekes orvosi-biológiai kí­sérletekbe is bekapcsolódtak, a többi között a bioritmus­jelenségeket tanulmányozzák. Szojuz—81 gyakorlat Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió és Csehszlovákia te­rületén folyik a „Szojuz—81” közös törzsvezetési gyakorlat. Képünkön: a közös szovjet—lengyel parancsnoki központ a gyakorlat közben. (Kelet-Magyarország telefotó) mi minisztere; Heinz Hoff­mann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisz­tere és Martin Dzur hadse­regtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hon­védelmi minisztere, valamint Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. A testvéri or­szágok hadseregeinek katonai vezetői megtekintették a gya­korlaton részt vevő jelzőcsa­patok tevékenységét. Charles (12) Alfred (14) Milton (14) Edward (14) Anthony (9) Angel (13) Darron(10) Jeffrey (11) Eric (15) A legidősebb 15, a legfiatalabb 7 éves. Tizenöten az áldo­zatok közül. A GYILKOS LEVELE Kommentár Szovjet-mongol űrexpedíció Cliff (13) Chuck (14) Chris (11) Yusef (9) Latonya (7) Earl (10)

Next

/
Oldalképek
Tartalom