Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 29. Véget érlek a szovjet-etiép tárgyalások Népszavazás Dél-Koreában Csőn tábornok „mosdatása“ Kommentár Moszkvai látogatás M engisztu Hailé Mariam, az Etiópiái Ideiglenes Katonai Kormányzó- tanács, valamint az Etióp Dolgozók Pártja szervező bi­zottságának elnöke Moszk­vában tárgyalt. Személyében Afrika egyik legősibb és egy­ben egyik legújabban a hala­dás útjára lépett államának képviselője tanácskozott a szovjet fővárosban. Etiópiának sajátos történe­te van: a második világhábo­rú egy rövid szakaszától el­tekintve (amikor is a Musso- lini-féle olasz „birodalmi ál­mok” megvalósításának szín­helye lett) az a kivételes af­rikai ország, amely voltakép­pen sohasem volt gyarmat. Ez azonban csak jogilag ér­tendő. Közismert tény ugyan­is, hogy a császári Etiópiában a gazdasági élet — és ennek megfelelően a politikai po­rond — szinte minden részére jelentős befolyást gyakorol­tak a nemzetközi és elsősor­ban az amerikai monopóliu­mok. Alig több mint fél év­tizede érte el ezt a különös országot a fekete kontinens nagy forradalmi hulláma: ek­kor döntötték meg a törté­nelem egyik legrégibb dinasz­tiáját. Mivel az örökölt el­maradottság iszonyú volt, ter­mészetes, hogy az új út is nehéz, de a kontinens egyik legfiatalabb forradalmi orszá­ga az első pillanattól kezdve óriási segítséget kap — a többi között az első szocialis­ta országtól, a Szovjetuniótól. A látogatásra közismerten bonyolult és veszélyekkel ter­hes nemzetközi helyzetben került sor, aminek megvan­nak a maga afrikai vonatko­zásai is. így, mint várható volt, a moszkvai megbeszélé­sek a kétoldalú kapcsolato­kon túl az afrikai és a világ- helyzet számos egyéb kérdé­sét is érintették. A hírhedt Carter-doktrína jegyében az amerikai vezetők most feje­zik be egy olyan bázisrend­szer kialakítását, amely Egyiptomban kezdődik és Ománt, Szomáliát, Kenyát érintve az Indiai-óceán tá­maszpont-szigetéig, - Diego Garciáig húzódik. Az Etiópi­ával szomszédos Szomália egyik Washingtontól kapott stratégiai feladata a forra­dalmi Etiópia szüntelen ka­tonai és politikai „nyugtala- nítása”. ' ­Ilyen körülmények között különös jelentősége van, hogy a Moszkvában tárgyaló felek minden érdekeltet emlékez­tetnek arra: a két ország kö­zött két esztendeje megkötött szerződés, a szélesedő és mé­lyülő barátság olyan erő, amellyel a forradalmi Etiópia barátainak is, ellenségeinek is számolniuk kell. H. E. n pápa és az „abortusz- törvény“ Olaszországban fellángolt az „abortusztörvénnyel” kap­csolatos vita. Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt fő­titkára közölte, ellenezné, ha a Vatikán és a pápa támoga­tásával a kereszténydemokra­ták népszavazást készítené­nek elő a törvény rendelke­zéseinek megváltoztatásáért. A kereszténydemokrácia ke­retében szervezett „Mozga­lom az életért” elnevezésű csoport eddig több mint két­millió aláírást gyűjtött össze a népszavazás kiírásáért. Craxi közvetve azzal vá­dolta a pápát, hogy beavat­kozik az olasz állam belügye- ibe és kétségbe vonja az Olasz Köztársaság törvényeit. Felszólította II. János Pált, tevékenységét az erkölcsi és a vallási területre korlátozza, s ne idézzen elő vallási szí­nezetű összecsapást az ola­szok között. A szovjet—etióp kapcsola­tok továbbmélyítésének szán­dékát, a világbéke megőrzé­sének óhaját tükrözték a leg­magasabb szintű szovjet— etióp tárgyalások, amelyek Mengisztu Hailé Mariam és Leonyid Brezsnyev között hétfőn kezdődtek Moszkvá­ban. A tárgyalásokon, majd a vacsorán elhangzott pohár­köszöntőkben mindkét fél elégedetten nyugtázta a két ország együttműködésének fejlődését, s az etióp vezető meleg szavakkal méltatta azt a következetes támogatást, amelyet a Szovjetunió a szo­cialista útra lépett kelet-afri­kai országnak nyújt. Kedden baráti megbeszélé­sen, melyre a Kremlben ke­rült sor, Leonyid Brezsnyev, Leonyid Brezsnyev távira­tot küldött a Perzsa-öböl né­peinek antiimperialista har­cával való szolidaritás céljá­ból Nicosiába összehívott rendkívüli nemzetközi konfe­rencia résztvevőihez. A táv­irat hangsúlyozza: „A konferencia megrende­zése a világ közvéleményének aggodalmát tükrözi az impe­rialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok katonai potenciáljának a térségben folyó példátlan méretű fel­halmozása láttán, s az új ka­48. — Köszönjük. Mit tud ró­la? — Éppenhogy semmit. Nincs otthon, nincs az inté­zetben. — A kísérletről tudott? — Igen. — Hol őrizte a Fekete Gént, professzor úr? — A Génbank páncélszek­rényében. — Kinek volt hozzá kul­csa? — Nekem ... és ... — És még kinek? — Máriának. ★ Algernon leszíj azva ül egy apró kis karosszékben. Fox- man egy diavetítőn időnként bejátssza neki egy dühös macska képét. Algernon agy­áramait egy műszer se­gítségével figyeli. Algernon fején, lábain elektródák. Fox- man városneveket mormol Algernon fülébe: „Amszter­dam .. Ankara ... Buda­pest ...” Foxman hosszan, tü­relmesen dolgozik. ★ Kilenc hónap múlva. 1999 karácsonya. József és Mária egyszerű otthona, Mária ha­talmas hassal, szerelmesen búvik Józsefhez. József aggodalmaskodik. — Nem fáj semmid? — De... most... mintha kezdődne... József toporog, szerencsét- lenkedik. az SZKP KB főtitkára leszö­gezte, hogy a Szovjetunió to­vábbra is támogatja Etiópiát nemzetgazdasága megerősí­tésében, a tudomány és a kul­túra fejlesztésében, az egész­ségügyi hálózat kiépítésében, a szakemberképzésben. A találkozó ismét megerő­sítette, hogy a két fél azonos állásponton van az időszerű kérdések megítélésében, s azonos módon közelíti meg a világ különböző térségeiben kialakult helyzetet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Men­gisztu Hailé Mariam etióp állam- és kormányfőt kedden az Októberi Forradalom Ér­demrenddel tüntette ki. Kedden Moszkvában véget értek a szovjet—etióp hivata­los tárgyalások. tonai támaszpontok létreho­zását célzó törekvései miatt.” A Szovjetunió határozottan elítéli a fenyegetés és a ka­tonai zsarolás imperialista politikáját és síkraszáll a vi­lág összes állama, köztük a Perzsa-öböl térsége államai­nak függetlensége és szuve­renitása megszilárdításáért, minden nép önálló nemzeti és társadalmi fejlődéséért, valamint a Perzsa-öböl térsé­gében keletkezett fegyveres konfliktusok igazságos politi­kai rendezéséért — hangsú­lyozza befejezésül a távirat. — Mi lesz azzal a távirat­tal? Amit egy hete kaptunk. — Semmi. — Mária ... Mit tudsz te erről a Foxmanról? — Nem sokat. Semmit. Egy tudós, akinek a gyerekünket köszönhetjük. — Bocsánat... nemcsak neki... a hiúságának is ... — Minden férfi hiú, aki gyereket akar. — És Foxman nem akart mástól is gyereket? Ügy ér­tem, hogy a kulcsot nem akarta odaadni valaki, más­nak is? — A mama egyszer mintha mesélt volna ilyenről. De az illető nem vállalta. Akkor Foxman csúnyán megfenye­gette. Azt mondta annak a nőnek, hogy ezért meglakol. Hogy az életével fizet. De ezt csak a mamától hallottam... József áll Mária mellett, töpreng, gondolkodik erősen. — Mária! Én azt hiszem, hogy mi egy nagyszabású TELEX A HOLLAND KORMÁNYFŐ PERINGBEN Andreas Van Agt holland kormányfő kedden nyolcna­pos hivatalos látogatásra Pe- kingbe érkezett. Van Agt az első Kínába látogató holland kormányfő. GERMANISZTIKAI ÜLÉSSZAK BERLINBEN Berlinben, a Magyar Kul­túra Házában kedden meg­nyílt a Magyar—NDK Ger­manisztikai Vegyes Bizottság X. ülésszaka. - A négynapos tanácskozáson az NDK és magyar egyetemek, főiskolák német irodalmi tanszékei kép­viseltetik magukat és a XX. századi osztrák irodalom ku­tatásának közös problémáit vitatják meg. MAGYAR KÖNYVEK A MURA MENTÉN A Lendvai és Muraszomba­ti Magyar Nemzetiségi Okta­tási és Művelődési önigazga­tási Érdekközösség, valamint a Magyarországi Könyvki­adók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) közös szervezésében irodalmi estek, író-olvasó találkozók és könyvkiállítások kezdődtek a Mura vidéki magyar lakta fal­vakban. A művészvendégek között van Bánffy György és Papp János színész, Dévai Nagy Kamilla énekesnő és Jókai Anna írónő. BARTÖK-MÜ A SCALÁBAN A milánói Scala idei évad­jának műsorán Bartók Béla művei is szerepelnek. A ma­gyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház ze­nekara és balettkara előadja A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és a Csodálatos mandarint. MERÉNYLETEK ALTO ADIGEBEN Trentino-Alto Adigeben, Olaszország Ausztriával ha­táros tartományában, amelyet Dél-Tirolnak is szoktak ne­vezni, szélsőséges nacionalis­ta csoportok az elmúlt na­pokban robbantásos merény­leteket követtek el. Egy nagyfeszültségű veze­ték tartóoszlopát robbantot­ták fel Bolzano közelében. Tettük színhelyén NSZK-ban nyomtatott röpcédulákat hagytak hátra, amelyekben „önrendelkezést és szabadsá­got” követeltek Dél-Tirolnak. terv részesei, vagy inkább: végrehajtói vagyunk! Fox­man előre elképzelte, hogy egy adott helyzetben mit fo­gunk csinálni, tudta, hogy te a gyereket, ha hozzájutsz a kulcsokhoz, meg fogod szül­ni, tudta előre, hogy én le­szek olyan balek, hogy min­denbe beleegyezem, szóval, mint egy jó sakkozó, tudta előre az összes lépéseket. — A jó lépéseket, édesem, csak a jó lépéseket! — És most kaptunk egy táviratot. Azt hiszem, tőle ... — Nem tudtuk megfejte­ni... — Én sokat próbálkoztam. — És van eredmény? — Azt hiszem, igen. — Arra gondoltam, hogy ... — Mondd, édesem ... — Megfejtettem a távira­tot. Foxman küldte egy he­te. Azt írja: „Mária, József. Születéshez gratulálok. Ke­ressétek Erzsébetet. Fia lett: János. Vigyázzatok egymásra. A Washington által támo­gatott reakciós rendszerek egyik legkeményebbike, Dél- Korea új alkotmányt foga­dott el — a várakozásnak megfelelő többséggel. Nem vé­letlen, hogy ezt a népszava­zást éppen az amerikai elnök- választási harc finisében ren­dezték. Egy esztendeje, ami­kor meggyilkolták Washing­ton előző kreatúráját, Pák Csöng Hi elnököt, az ameri­kai stratégákat súlyos gondok emésztik. Feladatuk az, hogy megőrizzék Dél-Koreát, mint a távol-keleti amerikai tá­maszpontrendszer egyik leg­fontosabb láncszemét. A vá­lasztási évre való tekintettel azonban ezt úgy kellett meg­tenniük, hogy az óhatatlanul megszülető új katonai dikta­túra keze ne legyen túlságo­san véres. Á vérfoltok nem tűntek el Az események első szaka­szában — egészen 1980 kora őszéig — ezt a feladatot félig teljesítették. A katonai dikta­túrát sikerült újjászervezni — a vérfoltok azonban to­vábbra is látszottak. A folyamat első és döntő láncszeme az volt, hogy az amerikai katonai vezetés ki­szemelte magának a támasz­pontállam új „erős emberét”, a viszonylag fiatal — 49 éves — Csőn Tu Hvan tábornokot. Wickham tábornok, a Dél- Koreában állomásozó negy­venezer főnyi amerikai expe- díciós haderő parancsnoka már az események e korai fázisában leszögezte, hogy az Egyesült Államok támogatja Csőn jelölését. A Pentagon képviselője, a Fehér Házzal történő előzetes egyeztetés nélkül, aligha tett volna ilyen nyilatkozatot. Szavai ily mó­don azt jelentették, hogy az amerikai polgári liberális kö­rökben mutatkozó és egészen a külügyminisztériumig csap­kodó aggodalomhullámmal szemben a hatalom csúcsain igen határozott az ellenállás. Pák Csöng Hi meggyilkolá­Liliant lelövettem. Foxman. Utóirat. Algernon jól van. Tőle tudtam meg a cimete- ket.” — Ki az a Lilian? — Honnan tudjam? — És én? — Orvos kellene ... — Nincs. A faluban nincs orvos. Nemsokára itt lesz a bába. Mi lehet szegény Erzsé­bettel? — A kolléganőddel? Ö is szült egy fiúcskát... Egy egészen apró fiúgyereket... — Nem tudom, hol le­het ... Megint a fájások ... Már hárompercesek ... József kinéz az ablakon. — Odanézz! Ott! Három ember! Valóban, nagyon messze, három sötét ruhás úr lépdel a sivatag homokjában. Fehér, világítóan fehér ing van rajtuk, kezükben fekete dip­lomatatáska. Mária följajdul, vajúdik. Ä három férfi mögött lát­hatóan szaporodó tömeg. Utolérik a három férfit, aki nem más, mint Jones, Bert­ram és a forradásos homlokú férfi. A tömeg vonul Mária ott­hona felé. Távoli gyereksírás hangja hallatszik. A tömeg énekel, Jones, Bertram és a forradásos elvész a tömegben. Beletapossák őket a sivatag homokjába. Az ének és a gyereksírás egyre erősebben hallatszik. Esteledik. Az égen feltűnik egy fényes pont. Rakéta? Lehet. VÉGE sa után a szöuli rendszerben bomlás mutatkozott. A helyi liberális burzsoázia, az értel­miség és az egyetemisták — természetesen tőkés keretek között — a rezsim demokra­tizálását követelték. 1980 ta­vaszán ez a mozgalom nép­felkeléssé dagadt. Csőn ekkor kardot rántott. Az ellenállás fő fészkének tekintett egye­temi város, Kvangzsu ellen valóságos hadjáratot viselt. A sortüzek számlálatlanul szed­ték az áldozatokat. A börtö­nök rogyásig megteltek poli­tikai foglyokkal. Letartóztat­ták az ellenzék legnépsze­rűbb politikusát, a polgári liberális Kim De Dzsungot. Wickham tábornok nyilatko­zata különben e kegyetlen tisztogatási kampány után hangzott el és annak jóvá­hagyását jelentette. Egy halálos ítélet háttere Közben tovább tartott az amerikai elnökválasztási kampány. Carternek gondol­nia kellett a dél-koreai fejle­ményeket elégedetlenül figye­lő amerikai liberálisok sza­vazataira. Ha már nem sike­rült az eredeti terv: a dikta­túra megszilárdítása vér nélkül — legalább a vérfol­tok eltüntetésére kellett kí­sérletet tenni. Ezt a célt szol­gálta az új alkotmány kidol­gozása és annak szentesítése egy olyan népszavazáson, amelyet az időközben állam­elnöki székbe kapaszkodó Csőn tábornok hadserege és rendőrsége ellenőrzött. A rendszer bizonytalanságát jel­lemzi, hogy röviddel a nép­szavazás megrendezése előtt, zárt tárgyaláson halálra ítél­ték Kim De Dzsungot. A ki­végzést egyelőre nem hajtot­ták végre: a halálos ítélet nyilvánvaló célja az volt, hogy látványos akcióval meg­félemlítse az ellenzéket a népszavazás küszöbén. Ilyen előzmények után fo­gadták el az új alkotmányt, amelynek az amerikai pro­paganda voltaképpen egyet­len elemét emeli ki. Neveze­tesen azt, hogy az elnököt hét esztendőre választják és hi­vatali idejének letöltése után többé nem választható újjá,- Ezzel — mondják Washing­tonban — alkotmányjogilag megakadályozták egy Pák Csöng Hi rendszeréhez ha­sonló, időtartamhoz nem kö­tött személyi diktatúra lét­rehozását. Csak taktika Az alkotmány más rendel­kezéseinek vizsgálata azon­ban azt mutatja, hogy ez az intézkedés csak taktikai vál­tozást jelent. A parlamentet ugyanis feloszlatják és a had­sereg irányítása alatt „nem­zetbiztonsági törvényhozó ta­nácsot” hoznak létre. Ez a szerv — tehát gyakorlatilag Csőn tábornokelnök, az új diktátor — dönti majd el, hogy a jövőben milyen poli­tikai pártok alakulhatnak és a politikusok közül kik tar­tozhatnak majd ezekhez a pártokhoz. Csőn tábornok ily módon szabad kezet kapott, hogy kedve szerint hozzon létre különböző árnyalatú, de hatalmától függő pártokat és azok élére az ő bizalmát él­vező politikusokat állíthas­son. 1981 késő tavaszán „parla­menti választást” tartanak Dél-Koreában. Az előzmé­nyek ismeretében ezeknek aligha lesz más szerepük, mint az új államfő, Csőn tá­bornok katonai diktatúrájá­nak törvényesítése és szalon- képesítése ... —i —e. L Brezsnyev távirata a szolidaritási konferencia résztvevőihez Folytatódtak a fegyveres cselekmények az iraki—iráni ha­tártérségben. Képünkön: iraki katonák harcállásban. (Ke- let-Magyarország telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom