Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-24 / 172. szám
Siránkozás helyett cselekvés □ kik figyelemmel kísérték a megye mezőgazdálkodásáról szóló ez évi híreket, közöttük a legutóbbi, nagy károkat okozó viharról szóló tudósításokat, azt gondolhatják: nem voltak még ilyen nehéz helyzetben a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. A tény az tény: nagyon rossz tavaszi időjárást kaptunk és most már leírhatjuk, hogy a nyár sem hasonlít a megszokott és elvárt időszakhoz. Az elemek szeszélyeit, az ebből fakadó nehézségeket, gondokat felesleges újra felidézni. Egy azonban biztos: nem a mezőgazdasági üzemeken, a mezőgazdasági dolgozókon múlott, hogy termőföldjeinken ma szívszorító dolgokat is látni. A mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdaságban dolgozók mindent megtettek azért, hogy a megyei párthatározatra alapozott üzemi tervek a népgazdasági célokkal összhangban megvalósuljanak. Már az elmúlt év őszén az idei termésnek olyan alapjait teremtették meg, amelyre mindeddig nem volt példa. A kalászosokat időben, jó magágyba vetették, a tavasziak alá felszántottak minden talpalatnyi földet. Télen sem tétlenkedtek. Talajerő-visszapótlásra ki- hordtak minden szerves trágyát, a gyümölcsfák metszését is úgy szervezték, hogy amire a hó elolvadt, nem volt felesleges gally a fákon. Ezekre sem volt eddig példa. Tehát jól indultunk, és ekkor következett az, amire az ember álmában sem gondol: a tavaszból tél lett, a nyár viszont ködös reggeleivel, a több napos esőkkel, a párás levegővel őszre emlékeztet. A feladatok, a tervek teljesítése az ember számára siker és élmény is egyben. Most kevés a sikerélmény. Vannak, akik ezért elkeserednek, idegessé és komorrá válnak, és akadnak, akik a feketét is feketébbre festik. Átgondolva kialakult — a tőlünk függetlenül kialakult — helyzetet, most az a kérdés: minden annyira rossz? Van-e okunk az elkeseredésre, a sötétenlátásra? Ha csak egyoldalúan néznénk a dolgokat, akkor talán igen. ötvenezer hektár szenvedett víz- és jégkárt, nagy a kártétel növényekben és gyümölcsösökben. Jelentős mennyiségű a kalászosokból a vihar által kicsépelt gabona. Efelett nem lehet, nem tudunk szemrebbenés nélkül eltekinteni. De ez már megtörtént, ez ellen nem tudunk tenni. Viszont a kár a gazdálkodásnak csak egy részét, nem pedig az egészet érintette. Megindult a gépezet is, hogy a mezőgazdasági üzemek szorult pénzügyi helyzetén segítsen a bank, az Állami Biztosító. Erre nagy szükség van, mert most igaz a mondás: kétszer ad, aki időben ad. Mindezeket figyelembe véve nem kell tehát elkeseredni. A szükséges és helyes magatartás napjaiban és az év hátralévő részében csak egyféle lehet: az eltökélt cselekvőkészség. Ott kell többet tenni a tervezettnél, ahol lehet, ahol mód van a gazdálkodás javítására. Ahol a növénytermesztést érte a kár, ott az állattenyésztés, a melléküzem- ági tevékenység és az ezekhez kapcsolódó takarékosabb gazdálkodás, jobb munkaszervezés billentheti kedvezőbb állásba a mérleg nyelvét. De lehetne hosszan sorolni az adottságoknak megfelelő lehetőségeket. Egy biztos: nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahol ne kínálkozna valamilyen útja és módja a termelés fokozásának, az eredmények növelésének, a kártételek ellensúlyozásának. Beszélni kell erről az emberekkel, ki kell kérni a véleményüket, javaslataikat, és mozgósítani kell a feladatokra. Meg kell tervezni és meg kell szervezni a kialakult helyzeten változtató tevékenységet. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői most nincsenek könnyű helyzetben. De mikor volt köny- nyű helyzet a mezőgazdaságban? Nyugodt és kényelmes körülmények között soha egyetlen vezető, szakirányító sem dolgozhatott, ha csak nem volt tunya, vagy beletörődő ember. Szerencsére ritka az ilyen vezető és szakirányító. A szakvezetők ma már nem csak papíron felelősek, de önmagukkal szemben állított követelmény is a felelősség. Ez az érzés diktálja azt is, hogy az üzemek vezetői a kritikus helyzetek megoldását az együttműködésben is keresik. Ha valaha szükség volt arra, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok segítsék egymást, emberrel, géppel és szaktanácsadással, most igazán nagy szükség van rá. És ebben elsősorban az önzetlenség, a jó szándék érvényesüljön. Az egyesített erő az aratásban, a növény- ápolásban és minden nyári-őszi munkában millió forintokat érő többletet hozhat. De szükség van a termeltető, a feldolgozó vállalatok segítségére, támogatására is. Most több kell annál, amit a jó értelemben vett partneri kapcsolat diktál. □ mezőgazdasági üzemek munkáját a társadalom részéről mindig megkülönböztetett figyelem kísérte. Nem maradt el soha a nagyfokú támogatás sem. A figyelmet, a támogatást az üzemek azzal szolgálták meg, hogy gyors tempóban, jó hozzáértéssel növelték a hozamokat, megvalósították a korszerű termelést, szilárdították a szövetkezeti gazdálkodást. A cél erre az esztendőre az volt, hogy az V. ötéves terv utolsó esztendejének eredményeivel jó alapokat készítsünk a következő tervidőszakhoz. Ez a cél nem változott. A jelenlegi helyzet ellenére is: adottságaink és lehetőségeink változatlanul megvannak ahhoz, hogy az esztendő sikeres legyen. Seres Ernő VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! agyarország AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÄR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. évfolyam, 172. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. július 24., csütörtök MA Birkózóink újabb aranyérme Moszkvában Július 23-án moszkvai idő szerint 21 óra 33 perckor a Szovjetunió területéről felbocsátották a Szojuz—37 űrhajót. Az űrhajón nemzetközi legénység tartózkodik: parancsnoka Viktor Gorbatko, a Szovjetunió űrhajós pilótája, a Szovjetunió kétszeres hőse, és űrhajós kutatója Pham Tuan, a Vietnami Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek hőse. A Szojuz—37 űrhajó repülési programja szerint összekapcsolódik a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexummal és legénysége az űrkomplexumon közös kutatásokat és kísérleteket hajt végre Popov és Rjumin űrhajósokkal. A Szojuz—37 űrhajó repülése során folytatódik a világűr békés célú kutatása, amelyet a szocialista országok — az „Interkozmosz” program résztvevői — hajtanak végre. Az új nemzetközi űrrepülés a Szovjetunió, illetve a Vietnami Szocialista Köztársaság állampolgárának részvételével világosan példázza a Szovjetunió és a VSZK testvéri barátságát és szoros együttműködését. Megvalósulásában tükröződik a szocialista közösséghez tartozó országok érdekeinek és céljainak egysége. Gorbatko és Pham Tuan űrhajósok közérzete jó, az űrhajó fedélzeti rendszerei normálisan működnek. A Szojuz—37 személyzete megkezdte a repülési program végrehajtását Első ízben indult a világűrbe a fejlődő világ, s egyben az ázsiai földrész képviselője. A bajkonuri repülőtérről szerda este felbocsátott Szojuz—37 parancsnoka, Viktor Gorbatko űrhajós ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse mellett ezúttal Pham Tuan, a Vietnami Szocialista Köztársaság alezredese látja el az űrhajós kutatói teendőket. A Szojuz—37 két utasa — a szovjet—magyar űrpáros május végi látogatása utáni első nemzetközi legénységként — a Szaljut—6 űrállomásra tart, ahol Leonyid Po- povval és Valerij Rjuminnal együtt hajtják végre a kutatási feladatokat. Ez utóbbiak az Interkozmosz-program szerves részeként a világűr békés célokra történő haszÁrvízvédelmi készültség a Túron és a Krasznán Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint az utóbbi három napon, szerda reggelig sok csapadék hullott a Duna és főként a Tisza vízgyűjtő területére és ennek következtében áradások kezdődtek a folyók felső szakaszain. A Túr árhulláma hamarabb átjutott a magyar szakaszra, Garbóiénál 200 centiméterrel emelkedett'a folyó vízszintje és ezért első fokú árvízvédelmi készültségbe léptek, délután pedig már a másodfokú készültség erői is kivonultak a gátakra. Ugyancsak délután a Krasznán is sor került az első fokú készültségre. A csehszlovák vízügyi partnerektől kapott tájékoztatás szerint a Bodrog Bodrogszerdahelynél 144 centiméterrel áradt, s rövidesen elér az árhullám a magyar szakaszra is. Értesítették azokat a szervezeteket, mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyeknek értékeik vannak a gátak közötti hullámtérben, hogy a magasabb víz megérkezése előtt szállítsák el terményeiket. A jelzések szerint a Bodrogon, a Krasznán, a Túron és a Fekete-Körösön számítanak magas árhullámra, a másod- és harmadfokú készültség erőinek bevetésére. A Tiszán, a Szamoson és a Sebes-Körösön a közepesnél nagyobb árhullám várható. nosítását szolgálják. A Szojuz—37 a hatodik nemzetközi űrpárost szállítja: a csehszlovák űrhajós 1978 márciusi expedíciója után — egy- egy szovjet parancsnok oldalán — lengyel, NDK-beli, bolgár, s legutóbb Farkas Bertalan személyében magyar űrhajós tett Szojuz típusú űrhajóval űrutazást. Viktor Gorbatko és Pham Tuan a szokásoknak megfelelően a csillagvárosi felkészülést befejezvén az elmúlt néhány napot már Bajkonur- ban töltötte, ahol részt vett az űrhajó utolsó ellenőrzésében, átesett az utolsó orvosi ellenőrzéseken. A Moszkva környéki földi irányító köz- . pontban helyet foglaló repülésirányítók az előkészületek — majd később a start és a felszállás — valamennyi szakaszában kapcsolatban álltak a két űrhajóssal. Nyomon követték, amint szerda délután a szkafander felöltése után Gorbatko és Pham Tuan a rajt helyszínére érkezett a korábbról már ismert különleges autóbuszon. A szovjet parancsnok ezután jelentette az állami bizottság elnökének, hogy az indulásra készen állnak. A két űrhajós elfoglalta helyét a kabinban, majd — a központból végzett utolsó műszeres orvosi és műszaki ellenőrzés után — működésbe lépett a hordozórakéta első lépcsőjének valamennyi hajtóműve. A Szojuz—37 a három lépcső leválása után ráállt a megadott Föld körüli pályára. Az első három Föld körüli fordulat alatt a két űrhajós ellenőrizte a műszereket, s csak ezután kap pihenőt: ekkor levetik a szkafandert és felkészülnek a további, most már a magasabb pályára állást és a Szaljut—6 megközelítését célzó manőverekre. Előreláthatólag csütörtökön késő éjszaka érik el a Szaljut—6 űrállomást, amelynek állandó személyzete, Leonyid Popov és Valerij Rjumin, szeretettel várja a vendégeket. A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelynek első űrhajósa már a Föld körül kering a Szojuz—37 űrhajóval, 1979 óta tagja a szocialista országok űrkutatási együttműködésének, az Interkoz- mosz-programnak, de már korábban megkezdte a világűr kutatásával összefüggő kutatásokat — a rá kényszerített háború következtében természetesen szerény méretekben, így is már a hatvanas évek elején megkezdődtek a vizsgálatok, mindenekelőtt az 1962-ben Hanoi közelében megnyílt ionoszférakutató állomáson, amely rendszeres szondázással vizsgálta — kezdetben elsősorban a rádióadások lehetőségeivel kapcsolatban — az ionoszférát. A kozmikus témakörök kutatására nagy segítséget adott az, hogy Vietnam az Interkozmosz tagja lett. Országos bizottságot alakítottak az űrkutatás irányítására, tudományos laboratóriumokat szerveznek a kozmikus fizika, meteorológia és az űrtávközlés témáinak tanulmányozására. Külön foglalkoznak az erőforráskutatás kérdéseivel, amelyek különösen nagy jelentőségűek az ország gazdasága számára. Ennek keretében vizsgálják az ország geomorfológiai viszonyait, a talajviszonyokat és azok módosulását, az ország vízkészleteit, a tropikus erdőségeket. Ezekből a lehetőségekből kiindulva határozták meg a szovjet—vietnami közös űrrepülés tudományos kutatási programját is. Ebben a programban szerepelnek orvosbiológiai, erőforrás-kutatási, technológiai feladatok és az atmoszféra vizsgálatával kapcsolatos kísérletek is. Az erőforrás-kutatási megfigyelések elsősorban olyan jellegűek, hogy azok Vietnam népgazdaságának fejlesztését segítsék elő, s részben vietnami szakértők dolgozták ki azokat, szovjet tudósok és más Interkozmosz-tagálla- mok képviselőinek közreműködésével. Ugyanakkor a • kísérleti programban számos más téma is szerepel, köztük olyanok, amelyeket az Interkoz- mosz-program nemzetközi űrexpedíciói rendszeresen megismételnek, a tapasztalatok állandó bővítése céljából. Az ilyen vizsgálatok többnyire az űrhajósok adaptációjával, a világűrben eltöltött első napok hatásával foglalkoznak. A Szojuz—37 legénysége, Pham Tuan vietnami űrhajós és Viktor Gorbatko ezredes, az űrhajó parancsnoka. (Kelet-Magyarország telefotó) Pham Tuan életrajza Viktor 6orbaUco életrajza Pham Tuan 1947. február 14-én, parasztcsalád gyermekeként született Thai Binh tartomány Quoc Tuan falujában. Mint kitűnő középiskolai tanuló lett 1963-ban a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. Ugyanebben az évben a vietnami hadsereg légierejének kötelékébe került, ahonnan a Szovjetunióba küldték tanulni. A katonai repülők főiskoláján 1968-ban szerzett diplomát. 1968-ban lett a kommunista pártnak, az akkori Vietnami Dolgozók Pártjának tagja. Pham Tuan „A népi fegyveres erők hőse”, a harmad- osztályú „Haditettekért” érdemrend, valamint a másod- és harmadosztályú „Hadiszolgálat” érdemérem kitüntetettje. Pham Tuan nős, négyéves kislánya van. 1978-ban Pham Tuant a Szovjetunióba küldték, s megkezdte tanulmányait a Jurij Gagarinról elnevezett repülőakadémián. 1979-ben alezredessé léptették elő. Ugyancsak 1979-ben a Vietnami Kommunista Párt és a VSZK kormánya őt jelölte azon vietnami pilóták egyikének, akik a Szovjetunióban készültek az Inter- kozmosz-program keretében végrehajtandó közös szovjet—vietnami űrrepülésA Szojuz—37 parancsnoka, Viktor Gorbatko ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, a szovjet űrhajósok idősebb nemzedékéhez tartozik. 1934-ben született a krttszno- dari körzet egy kis kaukázusi falujában. 1956-ban, miután befejezte tanulmányait a Ba- tajszki Katonai Repülési Főiskolán, a szovjet hadsereg légierejének kötelékébe lépett. 1960-tól Gorbatko az űrhajósegység tagja lett, majd anélkül, hogy az űrhajósok kiképző központjában végzett munkáját abbahagyta volna, elvégezte a Zsukov repülőmérnöki akadémiát. Gorbatko 1969 októberében indult első űrutazására: a Szojuz—7 fedélzeti mérnökeként részt vett a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 közös űrrepülésben. 1976-ban a Szojuz—23 tartalékegységének parancsnoka volt. 1977 februárjában a Szojuz—24 parancsnokaként 18 napos űrutazást tett, amelynek során társával, Jurij Glazkov- val a Szaljut—5 űrállomáson végzett kutatásokat. Viktor Gorbatko 1959 óta az SZKP tagja. Több társadalmi megbízatásnak tesz eleget: a Szovjet—Mongol Baráti Társaság elnöke, a Szovjet Ejtőernyős Sportszövetség elnöké. Nős, két leánya van. Felesége orvos. 1957-ben született Irina leánya a Lomonoszov Egyetemen tanul, az 1960-os születésű Marina pedig a Lumumba Egyetem hallgatója. SZOVJET—VIETHAMI ÚRPÁROSSAL A FEDÉLZETÉN Föld körüli pályán a Szojuz—37
