Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

Siránkozás helyett cselekvés □ kik figyelemmel kísérték a megye mezőgazdálkodá­sáról szóló ez évi híreket, közöttük a legutóbbi, nagy károkat okozó viharról szóló tudósításokat, azt gondolhatják: nem voltak még ilyen nehéz helyzet­ben a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. A tény az tény: nagyon rossz tavaszi időjárást kaptunk és most már leírhatjuk, hogy a nyár sem hasonlít a megszokott és el­várt időszakhoz. Az elemek szeszélyeit, az ebből fakadó nehézségeket, gondokat felesleges újra felidézni. Egy azon­ban biztos: nem a mezőgazdasági üzemeken, a mezőgaz­dasági dolgozókon múlott, hogy termőföldjeinken ma szív­szorító dolgokat is látni. A mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdaságban dolgo­zók mindent megtettek azért, hogy a megyei párthatáro­zatra alapozott üzemi tervek a népgazdasági célokkal össz­hangban megvalósuljanak. Már az elmúlt év őszén az idei termésnek olyan alapjait teremtették meg, amelyre mind­eddig nem volt példa. A kalászosokat időben, jó magágyba vetették, a tavasziak alá felszántottak minden talpalatnyi földet. Télen sem tétlenkedtek. Talajerő-visszapótlásra ki- hordtak minden szerves trágyát, a gyümölcsfák metszését is úgy szervezték, hogy amire a hó elolvadt, nem volt fe­lesleges gally a fákon. Ezekre sem volt eddig példa. Tehát jól indultunk, és ekkor következett az, amire az ember álmában sem gondol: a tavaszból tél lett, a nyár viszont ködös reggeleivel, a több napos esőkkel, a párás levegővel őszre emlékeztet. A feladatok, a tervek teljesítése az ember számára siker és élmény is egyben. Most kevés a sikerélmény. Vannak, akik ezért elkeserednek, idegessé és komorrá vál­nak, és akadnak, akik a feketét is feketébbre festik. Átgondolva kialakult — a tőlünk függetlenül kiala­kult — helyzetet, most az a kérdés: minden annyira rossz? Van-e okunk az elkeseredésre, a sötétenlátásra? Ha csak egyoldalúan néznénk a dolgokat, akkor talán igen. ötvenezer hektár szenvedett víz- és jégkárt, nagy a kártétel növényekben és gyümölcsösökben. Jelentős mennyiségű a kalászosokból a vihar által kicsépelt gabo­na. Efelett nem lehet, nem tudunk szemrebbenés nélkül eltekinteni. De ez már megtörtént, ez ellen nem tudunk tenni. Viszont a kár a gazdálkodásnak csak egy részét, nem pedig az egészet érintette. Megindult a gépezet is, hogy a mezőgazdasági üzemek szorult pénzügyi helyzetén segítsen a bank, az Állami Biztosító. Erre nagy szükség van, mert most igaz a mondás: kétszer ad, aki időben ad. Mindezeket figyelembe véve nem kell tehát elkeseredni. A szükséges és helyes magatartás napjaiban és az év hátralévő részében csak egyféle lehet: az eltökélt cselek­vőkészség. Ott kell többet tenni a tervezettnél, ahol lehet, ahol mód van a gazdálkodás javítására. Ahol a növényter­mesztést érte a kár, ott az állattenyésztés, a melléküzem- ági tevékenység és az ezekhez kapcsolódó takarékosabb gazdálkodás, jobb munkaszervezés billentheti kedvezőbb állásba a mérleg nyelvét. De lehetne hosszan sorolni az adottságoknak megfelelő lehetőségeket. Egy biztos: nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahol ne kínálkozna valami­lyen útja és módja a termelés fokozásának, az eredmé­nyek növelésének, a kártételek ellensúlyozásának. Beszél­ni kell erről az emberekkel, ki kell kérni a véleményü­ket, javaslataikat, és mozgósítani kell a feladatokra. Meg kell tervezni és meg kell szervezni a kialakult helyzeten változtató tevékenységet. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői most nincsenek könnyű helyzetben. De mikor volt köny- nyű helyzet a mezőgazdaságban? Nyugodt és kényelmes körülmények között soha egyetlen vezető, szakirányító sem dolgozhatott, ha csak nem volt tunya, vagy beletörő­dő ember. Szerencsére ritka az ilyen vezető és szakirá­nyító. A szakvezetők ma már nem csak papíron felelősek, de önmagukkal szemben állított követelmény is a felelős­ség. Ez az érzés diktálja azt is, hogy az üzemek vezetői a kritikus helyzetek megoldását az együttműködésben is keresik. Ha valaha szükség volt arra, hogy a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok segítsék egymást, emberrel, géppel és szaktanácsadással, most igazán nagy szükség van rá. És ebben elsősorban az önzetlenség, a jó szándék érvényesüljön. Az egyesített erő az aratásban, a növény- ápolásban és minden nyári-őszi munkában millió forin­tokat érő többletet hozhat. De szükség van a termeltető, a feldolgozó vállalatok segítségére, támogatására is. Most több kell annál, amit a jó értelemben vett partneri kap­csolat diktál. □ mezőgazdasági üzemek munkáját a társadalom ré­széről mindig megkülönböztetett figyelem kísérte. Nem maradt el soha a nagyfokú támogatás sem. A figyelmet, a támogatást az üzemek azzal szolgálták meg, hogy gyors tempóban, jó hozzáértéssel növelték a hoza­mokat, megvalósították a korszerű termelést, szilárdítot­ták a szövetkezeti gazdálkodást. A cél erre az esztendőre az volt, hogy az V. ötéves terv utolsó esztendejének ered­ményeivel jó alapokat készítsünk a következő tervidő­szakhoz. Ez a cél nem változott. A jelenlegi helyzet elle­nére is: adottságaink és lehetőségeink változatlanul meg­vannak ahhoz, hogy az esztendő sikeres legyen. Seres Ernő VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! agyarország AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÄR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. évfolyam, 172. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. július 24., csütörtök MA Birkózóink újabb aranyérme Moszkvában Július 23-án moszkvai idő szerint 21 óra 33 perckor a Szovjetunió területéről felbo­csátották a Szojuz—37 űrha­jót. Az űrhajón nemzetközi le­génység tartózkodik: pa­rancsnoka Viktor Gorbatko, a Szovjetunió űrhajós pilótá­ja, a Szovjetunió kétszeres hőse, és űrhajós kutatója Pham Tuan, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság fegyve­res erőinek hőse. A Szojuz—37 űrhajó repü­lési programja szerint össze­kapcsolódik a Szaljut—6— Szojuz—36 űrkomplexummal és legénysége az űrkomplexu­mon közös kutatásokat és kí­sérleteket hajt végre Popov és Rjumin űrhajósokkal. A Szojuz—37 űrhajó repü­lése során folytatódik a vi­lágűr békés célú kutatása, amelyet a szocialista országok — az „Interkozmosz” prog­ram résztvevői — hajtanak végre. Az új nemzetközi űrrepü­lés a Szovjetunió, illetve a Vietnami Szocialista Köztár­saság állampolgárának rész­vételével világosan példázza a Szovjetunió és a VSZK testvéri barátságát és szoros együttműködését. Megvalósu­lásában tükröződik a szocia­lista közösséghez tartozó or­szágok érdekeinek és céljai­nak egysége. Gorbatko és Pham Tuan űrhajósok közérzete jó, az űr­hajó fedélzeti rendszerei nor­málisan működnek. A Szojuz—37 személyzete megkezdte a repülési prog­ram végrehajtását Első ízben indult a világ­űrbe a fejlődő világ, s egy­ben az ázsiai földrész képvi­selője. A bajkonuri repülő­térről szerda este felbocsá­tott Szojuz—37 parancsnoka, Viktor Gorbatko űrhajós ez­redes, a Szovjetunió kétszeres hőse mellett ezúttal Pham Tuan, a Vietnami Szocialista Köztársaság alezredese látja el az űrhajós kutatói teendő­ket. A Szojuz—37 két utasa — a szovjet—magyar űrpáros május végi látogatása utáni első nemzetközi legénység­ként — a Szaljut—6 űrállo­másra tart, ahol Leonyid Po- povval és Valerij Rjuminnal együtt hajtják végre a kuta­tási feladatokat. Ez utóbbiak az Interkozmosz-program szerves részeként a világűr békés célokra történő hasz­Árvízvédelmi készültség a Túron és a Krasznán Az Országos Vízügyi Hiva­taltól kapott tájékoztatás sze­rint az utóbbi három napon, szerda reggelig sok csapadék hullott a Duna és főként a Tisza vízgyűjtő területére és ennek következtében áradá­sok kezdődtek a folyók felső szakaszain. A Túr árhulláma hama­rabb átjutott a magyar sza­kaszra, Garbóiénál 200 cen­timéterrel emelkedett'a folyó vízszintje és ezért első fokú árvízvédelmi készültségbe léptek, délután pedig már a másodfokú készültség erői is kivonultak a gátakra. Ugyan­csak délután a Krasznán is sor került az első fokú ké­szültségre. A csehszlovák víz­ügyi partnerektől kapott tá­jékoztatás szerint a Bodrog Bodrogszerdahelynél 144 cen­timéterrel áradt, s rövidesen elér az árhullám a magyar szakaszra is. Értesítették azokat a szer­vezeteket, mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyeknek értékeik vannak a gátak kö­zötti hullámtérben, hogy a magasabb víz megérkezése előtt szállítsák el terményei­ket. A jelzések szerint a Bodrogon, a Krasznán, a Tú­ron és a Fekete-Körösön szá­mítanak magas árhullámra, a másod- és harmadfokú ké­szültség erőinek bevetésére. A Tiszán, a Szamoson és a Se­bes-Körösön a közepesnél na­gyobb árhullám várható. nosítását szolgálják. A Szo­juz—37 a hatodik nemzetkö­zi űrpárost szállítja: a cseh­szlovák űrhajós 1978 márci­usi expedíciója után — egy- egy szovjet parancsnok olda­lán — lengyel, NDK-beli, bolgár, s legutóbb Farkas Bertalan személyében ma­gyar űrhajós tett Szojuz típu­sú űrhajóval űrutazást. Viktor Gorbatko és Pham Tuan a szokásoknak megfe­lelően a csillagvárosi felké­szülést befejezvén az elmúlt néhány napot már Bajkonur- ban töltötte, ahol részt vett az űrhajó utolsó ellenőrzésé­ben, átesett az utolsó orvosi ellenőrzéseken. A Moszkva környéki földi irányító köz- . pontban helyet foglaló repü­lésirányítók az előkészületek — majd később a start és a felszállás — valamennyi sza­kaszában kapcsolatban álltak a két űrhajóssal. Nyomon követték, amint szerda délután a szkafander felöltése után Gorbatko és Pham Tuan a rajt helyszíné­re érkezett a korábbról már ismert különleges autóbu­szon. A szovjet parancsnok ezután jelentette az állami bizottság elnökének, hogy az indulásra készen állnak. A két űrhajós elfoglalta helyét a kabinban, majd — a központ­ból végzett utolsó műszeres orvosi és műszaki ellenőrzés után — működésbe lépett a hordozórakéta első lépcsőjé­nek valamennyi hajtóműve. A Szojuz—37 a három lép­cső leválása után ráállt a megadott Föld körüli pályá­ra. Az első három Föld kö­rüli fordulat alatt a két űr­hajós ellenőrizte a műszere­ket, s csak ezután kap pihe­nőt: ekkor levetik a szkafan­dert és felkészülnek a továb­bi, most már a magasabb pá­lyára állást és a Szaljut—6 megközelítését célzó manőve­rekre. Előreláthatólag csü­törtökön késő éjszaka érik el a Szaljut—6 űrállomást, amelynek állandó személyze­te, Leonyid Popov és Valerij Rjumin, szeretettel várja a vendégeket. A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelynek első űrhajósa már a Föld körül ke­ring a Szojuz—37 űrhajóval, 1979 óta tagja a szocialista országok űrkutatási együtt­működésének, az Interkoz- mosz-programnak, de már korábban megkezdte a világ­űr kutatásával összefüggő ku­tatásokat — a rá kényszerített háború következtében termé­szetesen szerény méretekben, így is már a hatvanas évek elején megkezdődtek a vizs­gálatok, mindenekelőtt az 1962-ben Hanoi közelében megnyílt ionoszférakutató ál­lomáson, amely rendszeres szondázással vizsgálta — kez­detben elsősorban a rádióadá­sok lehetőségeivel kapcsolat­ban — az ionoszférát. A kozmikus témakörök ku­tatására nagy segítséget adott az, hogy Vietnam az Inter­kozmosz tagja lett. Országos bizottságot alakítottak az űr­kutatás irányítására, tudomá­nyos laboratóriumokat szer­veznek a kozmikus fizika, me­teorológia és az űrtávközlés témáinak tanulmányozására. Külön foglalkoznak az erő­forráskutatás kérdéseivel, amelyek különösen nagy je­lentőségűek az ország gazda­sága számára. Ennek kereté­ben vizsgálják az ország geo­morfológiai viszonyait, a ta­lajviszonyokat és azok módo­sulását, az ország vízkészle­teit, a tropikus erdőségeket. Ezekből a lehetőségekből kiindulva határozták meg a szovjet—vietnami közös űr­repülés tudományos kutatási programját is. Ebben a prog­ramban szerepelnek orvosbio­lógiai, erőforrás-kutatási, technológiai feladatok és az atmoszféra vizsgálatával kap­csolatos kísérletek is. Az erő­forrás-kutatási megfigyelé­sek elsősorban olyan jellegű­ek, hogy azok Vietnam nép­gazdaságának fejlesztését se­gítsék elő, s részben vietna­mi szakértők dolgozták ki azokat, szovjet tudósok és más Interkozmosz-tagálla- mok képviselőinek közremű­ködésével. Ugyanakkor a • kísérleti programban számos más té­ma is szerepel, köztük olya­nok, amelyeket az Interkoz- mosz-program nemzetközi űr­expedíciói rendszeresen meg­ismételnek, a tapasztalatok állandó bővítése céljából. Az ilyen vizsgálatok többnyire az űrhajósok adaptációjával, a világűrben eltöltött első na­pok hatásával foglalkoznak. A Szojuz—37 legénysége, Pham Tuan vietnami űrhajós és Viktor Gorbatko ezredes, az űrhajó parancsnoka. (Kelet-Magyarország telefotó) Pham Tuan életrajza Viktor 6orbaUco életrajza Pham Tuan 1947. február 14-én, parasztcsalád gyerme­keként született Thai Binh tartomány Quoc Tuan falu­jában. Mint kitűnő középiskolai tanuló lett 1963-ban a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. Ugyanebben az évben a vietnami hadse­reg légierejének kötelékébe került, ahonnan a Szovjet­unióba küldték tanulni. A katonai repülők főiskoláján 1968-ban szerzett diplomát. 1968-ban lett a kommunis­ta pártnak, az akkori Viet­nami Dolgozók Pártjának tagja. Pham Tuan „A népi fegy­veres erők hőse”, a harmad- osztályú „Haditettekért” ér­demrend, valamint a másod- és harmadosztályú „Hadiszol­gálat” érdemérem kitünte­tettje. Pham Tuan nős, négyéves kislánya van. 1978-ban Pham Tuant a Szovjetunióba küldték, s megkezdte tanulmányait a Jurij Gagarinról elnevezett repülőakadémián. 1979-ben alezredessé léptették elő. Ugyancsak 1979-ben a Viet­nami Kommunista Párt és a VSZK kormánya őt jelölte azon vietnami pilóták egyi­kének, akik a Szovjetunió­ban készültek az Inter- kozmosz-program kereté­ben végrehajtandó közös szovjet—vietnami űrrepülés­A Szojuz—37 parancsno­ka, Viktor Gorbatko ezredes, a Szovjetunió kétszeres hő­se, a szovjet űrhajósok idő­sebb nemzedékéhez tartozik. 1934-ben született a krttszno- dari körzet egy kis kaukázusi falujában. 1956-ban, miután befejezte tanulmányait a Ba- tajszki Katonai Repülési Fő­iskolán, a szovjet hadsereg légierejének kötelékébe lé­pett. 1960-tól Gorbatko az űrhajósegység tagja lett, majd anélkül, hogy az űrha­jósok kiképző központjában végzett munkáját abbahagyta volna, elvégezte a Zsukov repülőmérnöki akadémiát. Gorbatko 1969 októberében indult első űrutazására: a Szojuz—7 fedélzeti mérnö­keként részt vett a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 közös űrrepülésben. 1976-ban a Szojuz—23 tartalékegysé­gének parancsnoka volt. 1977 februárjában a Szojuz—24 parancsnokaként 18 napos űrutazást tett, amelynek so­rán társával, Jurij Glazkov- val a Szaljut—5 űrállomá­son végzett kutatásokat. Viktor Gorbatko 1959 óta az SZKP tagja. Több társa­dalmi megbízatásnak tesz eleget: a Szovjet—Mongol Baráti Társaság elnöke, a Szovjet Ejtőernyős Sportszö­vetség elnöké. Nős, két leá­nya van. Felesége orvos. 1957-ben született Irina leá­nya a Lomonoszov Egyete­men tanul, az 1960-os szüle­tésű Marina pedig a Lumum­ba Egyetem hallgatója. SZOVJET—VIETHAMI ÚRPÁROSSAL A FEDÉLZETÉN Föld körüli pályán a Szojuz—37

Next

/
Oldalképek
Tartalom