Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-03 / 128. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 3. „Bercinél jár minden gondolatunk. ff Losonczi Pál és Lázár György fogadta Abu Bakrlunis laber tábornokot Látogatóban a magyar űrhajós szüleinél Ilyen elérhetetlen messzeségben soha nem volt még szülei számára Farkas Bertalan, aki most a Szojuz—Szal- jut űrlaboratórium lakója. Mégis most tudnak róla, munkájáról a legtöbbet; a rádióból, tévéből sokszor óránként, vagy még gyakrabban értesülnek a legfrissebb eseményekről. Kedden este a tévéhíradó alatt az édesanyával együtt sokan megköny- nyezték az űrhajó felbocsátása idején a családnál készített filmet. Hozzászoktak-e a gondolathoz, hogy fiúk ezekben a napokban immár egy hete a világűrben él, dolgozik, s milliók figyelik a róla szóló híreket? — kérdeztük az első magyar űrhajós szüleitől, otthor^ikban. — Nem lehetett még megszokni, ugyanolyan nagy izgalommal figyelem most is a híreket, mint az első percben — mondja az édesanya. — Az utóbbi napokban én is rengeteget tanultam az űrutazásról, már kezdem sejteni, hogy mit csinál a fiam. Tudom, hogy az indulás, az összekapcsolás és a leszállás a legnehezebb, így aztán csak akkor fogok megnyugodni, ha már újra a földön lesz, ha megölelhetem. Együtt hallgatjuk a rádió híradását, sokadik fordulatot teszi a Föld körül a Szojuz— Szaljut űrkomplexum. Halljuk, jól megy a munka, a terFarkas Lajos és felesége naponta olvassa a Kelet-Ma- gyarországot is — mit írnak a szülőföldön Berci űrutazásáról. (Mikita Viktor felvétele) vezett feladatok több mint kilencven százalékát elvégezték már. Földi fényképek után nyúl az édesanya, mikor mondják, hogy Berci szabad idejében az űrben is fotózik. Egymásra nézünk, mikor sorolják: csak a közvetlen irányítással, ellenőrzéssel az űrközpontban a nap minden percében kétezer jól képzett szakember foglalkozik. Mit jelentenek ezek a hírek Farkas Lajoséknak? — Ha bemondják, hogy Berci és társai jól vannak, mindig nagy kő esik le a szívemről — mosolyog Farkas Lajosné. — Tudom, hogy nagyon sokan vigyáznak rájuk, ez jó érzés is, de abban az ismeretlenben annyi minden előfordulhat. Tegnap is néztem a tévében az adást, el sem tudom képzelni hogy csinálják olyan messzeségből, és arra figyeltem fel, hogy Berci hangja nem a megszokott, hanem olyan rekedtes. Mindjárt az jutott eszembe, talán megfázott és vajon van-e ott gyógyszer. Közben kitisztult a kép, újra a megszokottnak hallottam a hangját, szerencsére az előbb csak az adással volt baj, nem vele. Szóval Bercinél jár minden gondolatunk ... Hatalmas virágoskert most a szobájuk, szinte mindenki szegfűvel, csokorral érkezik — s igen sok csokor 31 szálból áll — az űrhajós 31. közelgő születésnapjára. Az asztalon több száz levél, távirat az ország minden részéből. Az egyik hosszabban méltatja a sikeres startot, a másikban csak ennyi áll: „Gratulálunk a bátor fiúkhoz. Egy nyíregyházi család.” Kedves hangú távirat érkezett külföldről: a bolgár űrhajós, Ivanov szülei küldték Lovecsből, ők is köszöntenek. — Többen olyan kéréssel jöttek, engedjük meg, hogy brigádjuk felvehesse a Farkas Bertalan nevet — mondja az édesapa. — Nem is tudjuk, hogy kell megoldani az ilyesmit, de ha a mi hozzájárulásunk elég, akkor mi nem bánjuk. A vendégekkel különben sokmindenről beszélgetünk, természetesen mindenki kíváncsi. Én csak azt tudom mondani, jó lenne, ha a Bercitől tanulnának is a mai fiatalok. Legfőképpen azt, hogy ne tespedjenek el, és legyen olyan kitartásuk, szorgalmuk saját munkájukban, mint ami Bercinél is megelőzte az űrrepülést. De sokat lehetne arról beszélni, hogy nem ingyen léphetett be az űrhajóba ... Arra pedig, hogy milyen érzés az első magyar űrhajós édesapjának lenni, mit mondhatnék mást, mint hogy jó. És azt, szeretnénk a nagy izgalom után Csillagvárosi séta: Farkas Bertalan, édesanyja és a kis Aida. kipihenni magunkat, hiszen mindennap meghallgatjuk az utolsó híreket, hajnalban meg az elsőt. Szokatlan nekem ez a nagy ismeretség. Tegnap is csak megálltam a buszmegállónál, és az első autós megismert és felvett... Farkas Lajosné közben elővette a leveles dobozt, annak bizonyítékaként, ha napi kapcsolat nem is volt fiúkkal, minden 10. nap érkezett hír. — Mikor elkerült tőlünk, és ilyen veszélyes, nehéz mesterséget választott, sokszor mondta, hogy gondolatban többet lesz velünk, mintha itthon lenne — emlékezik az édesanya. — Akkor megígérte a gondos írást. Főiskolás kora óta csak akkor nem jött a levél, ha ő személyesen érkezett. Még külföldön és a távoli gyakorlatokon sem feledkezett meg ígéretéről. Ha csak pár mondatot is, de írt. Az utóbbi levelekből a bátor vadászpilóta embersége, figyelmessége csendül ki. „Drága Mindenki!” — így kezdődnek a levelek. Ősszel: „Nagyapa egészsége rendben van-e? Nagymama hogy érzi magát? Apu, van-e munkád, hogy érzed magad? Anyukám, biztos Neked van a legtöbb dolgod, megszoktátok-e már az új lakást? Mi jól vagyunk, Aida játékos természetű, csak arra kell vigyázni, el ne kapassuk ...” Januárban: „Milyen otthon a tél, nem betegeskedik senki? Lala, milyen volt a bizonyítványod, nem írtad még meg! Megígérted. hogy jól tanulsz!...” Néhány hete: „Jól vagyunk, ne nyugtalankodjatok. A jövő héten szombaton jönnek ki Anikó szülei. Én azért akartam, hogy Ti később gyertek ki, mert így Lalát is tudjátok magatokkal hozni. Ügy készüljetek, hogy mindhárman utaztok, majd értesítenek, hogy mikor. Én már addig valószínű, nem fogok írni...” A levél a Csillagvárosban kelt, talán azon a napon, amikor a felkészülés utolsó szakaszára már az űrrepülőtérre indult Farkas Bertalan. Szüleire, testvérére gondolt. Akik most várják az értesítést az indulásra, hogy Moszkvában legyenek, mikorra Berci odaér... Marik Sándor ÜSS» Másfél szoba — Regény — összkomfort 22. Így aztán csupán az építkezés megindultakor vallottam be neki mindent, s vittem ki egy csípős márciusi napon a telekre. A falak már álltak az első emeletig, s a munkások, csodával határos módon, véletlenül éppen dolgoztak. „Épül a szocializmus!” — lelkesedtem volna felszabadultan, ha nyomban eszembe nem jut, hogy ezt a házat spéciéi a legklasszikusabb kapitalista elvek alapján építik, a saját pénzemért; kinyögtem érte már eddig majd kétszázezret készpénzben, s felvettem rá kétszáznegyvenezer kölcsönt az OTP-től, amiért a kamatokkal együtt négyszázezret fogok harminc év alatt visz- szanyögni — s van mindehhez háromezerháromszáz forint fizetésem ... Nem, ez igazán nem az a pillanat volt, amikor átadhattam volna magam az önfeledt lelkesedésnek — Miklós azonban annál boldogabb volt. Körüljártuk a házat, szakértő szemmel — hisz ehhez is értett! — megvizsgált mindent, aztán beültünk egy közeli presszóba egy forró teára, mert alaposan áthűltünk. Sokáig nem szólt, teáját kavargatta, s az asztal alatt némán szorongatta kezem. „Nahát — mondta néha meghatottan —, nahát, Etikám! Ezt nem is álmodtam volna! — Elmosolyodott, azzal a kedves-kedves, szívemig ható mosolyával, amit annyira imádok. — Ügy látszik, te mégiscsak szeretsz egy kicsit engem ...” Innét már nincs messze a happy end. Még három évnyi szűkölködés, hisz a bútort is össze kellett hoznom, a teljes berendezést, a szőnyegeket, függönyöket, sőt egy-két képet is a falra — aztán hetvenöt tavaszán végre elkészült a ház, benne a mi lakásunk. És letelt a hét szűk esztendő! Áprilisban esküdtünk Miklósommal, májusban volt a költözés. De addigra már az utolsó szög is a falban, az utolsó tányér a polcon ... Elmondhatom hát: harminthét éves koromra révbe értem. A múlt században ugyan kissé előbb, tizenhét éves koruk körül jutottak „révbe” nagyanyáink — de minden jó, ha jó a vége. Mi most más korban élünk, aki ezt nem veszi tudomásul, reggeltől estig az öklét rághatja. Végre is, ha csak harminchét évesen, de elértem, amit annyira akartam: megteremtettem önálló otthonomat, nem kellett többé bujkálnom, a szüleim csöngetésétől rettegnem, idegen lakások kulcsait kérincsélnem pirosló füllel, — szabadon s emelt fővel állhattam a világ elé azzal, akit szeretek. Igazán nem dicsekvésképp említem, de ismerőseim azt mondják: megszépültem ezekben az években. A kollégáim szerint egyenesen „kivirultam”. Három éve élünk az új lakásban Miklóssal; és e három év a felhőtlen boldogság káprázatában telt el. Egymásnak és egymásért élünk — és ez hihetetlen erőt ad. Miklós mostanában nyu- godtabban tud dolgozni, megteremtem neki a munkafeltételeket. Fél ötkor ér haza az intézetből; megtöltött kávéfőző várja, csak a konnektort kell benyomni a falba, ötkor én is otthon vagyok, addig ő alszik egyet, aztán leül az íróasztalához. Hiszen odabent az intézetben a kísérleteit végzi — a koncepció, az elméleti összefoglalás és a további tervek kidolgozása, a külföldi szakirodalom tanulmányozása: mind mind itthon vár rá. Rendszerint hétig ül az íróasztal mellett, akkor beadom a vacsorát, fél nyolckor a híradó a tévében, nyolckor a főműsor, akármilyen gyönge is, végignézzük, mert Miklós ezzel öblíti ki fejéből a napi munka salakját, kilenckor visszaül íróasztalához, én meg megyek ki a konyhába mosogatni, és előkészíteni a következő napot. És közben az utazások. Hetvenöt nyarán mintegy pótlólagos nászúiként, Olaszország, hetvennyolc tavaszán Párizs. És közben a Tátra, és a bulgár tengerpart... Mert — tán el is feledtem megemlíteni — Miklós időközben előlépett odabent, főosztály- vezetővé avanzsált, sőt gyakorlatilag ő az egyre többet betegeskedő igazgató helyettese. Ezért aztán mind több odabent is a munkája, hisz a maga osztálya mellett az egész intézetért felel, s bizony öreg este lesz, mire hazavetődik. Hát így élünk. Igaz, talán kissé későn jött mindez. Én harmincból negyven lettem lassan, Miklós negyvenből ötven. De a rengeteg küszködésnek, lemondásnak mégiscsak megvan a látszata: két egymásért élő ember boldogsága. Az ősz elején Miklós egyszer rosszkedvűen jött haza az intézetből és panaszkodott, hogy nem megy a munka, fel vannak zaklatva odabent a kedélyek. (Folytatjuk) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Abu Bakr Junis Jaber tábornokot, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsa- mahirija Fegyveres Erőinek főparancsnokát. A szívélyes légkörű találkozón résztvett Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Gál Bálint, hazánk Líbiai és Mohamed Taher Bugaighis, Líbia budapesti nagykövete. A nap folyamán Lázár György, a Minisztertanács Elnöke is fogadta a Parlamentben a hazánkban tartózkodó Abu Bakr Junis Jaber tábornokot. Vietnami püspökök Sarlós Istvánnál A Joseph Mane Trinh Van Can, hanoi bíboros érsek vezetésével hazánkban tartózkodó vietnami római katolikus püspökkari delegációt fogadta Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára. Tájékoztatta a küldöttséget hazánk politikai, gazdasági, kulturális helyzetéről, a szövetségi politika érvényesüléséről, az állam és az egyházak viszonyáról, a katolikus papi békemozgalom tevékenységéről. A találkozón részt vett dr Lékay László bíboros, esztergomi érsek, Miklós Imre n KISZ KB A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága vasárnap táviratban köszöntötte a Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz—36 tudományos űrkomplexum nemzetközi személyzetét, Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Va- lerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósokat. A KISZ Központi Bizottsága államtitkár, az állami egyházügyi hivatal elnöke, dr. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára, Nguyen Phu Soai, a VSZK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A vietnami püspökkari delegáció programja során látogatást tett az állami egyházügyi hivatal elnökénél. Ellátogatott az esztergomi és az egri érsekségre, a ^pécsi és a veszprémi püspökségre, a pannonhalmi Bencés-főapátságra és katolikus intézményekbe, majd hétfőn a Vatikánba utazott. távirata üdvözletében kiemeli, hogy a szocialista országok Inter- kozmosz-programjának keretében megvalósult közös szovjet—magyar űrrepülés méltó módon szemlélteti a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népének és ifjúságának szoros barátságát. Veress Péter Moszkvába utazott Veress Péter külkereskedel- Külkereskedelmi Állandó Bírni miniszter hétfőn Moszk- zottságának ülésén vesz részt, vába utazott, ahol a KGST Felmentés és kinevezés Az Elnöki Tanács Hollai Imrét, a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetőjét felmentette megbízatása alól. A Minisztertanács Hollai Imrét külügyminiszterhelyettessé nevezte ki. Az Elnöki Tanács Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkárt — érdemei elismerése mellett — államtitkári tisztsége alól felmentette és megbízta a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetésével. A Minisztertanács Nagy János külügyminiszter-helyettest e tisztségéből felmentette, az Elnöki Tanács Nagy Jánost külügyminisztériumi államtitkárrá kinevezte. Tudnivalók a választójogról Ismeretes, hogy a választójogosultsággal rendelkező magyar állampolgárokról állandó lakóhelyükön névjegyzék készült. A névjegyzéket a tanácsok végrehajtó bizottságai két ízben is közszemlére tették, hogy a kimaradt állampolgárok felvételüket kérhessék, illetőleg bárki kifogást emelhessen olyan személyekkel szemben, akik nem rendelkeznek választójoggal és mégis szerepelnek a névjegyzékben. A gondos előkészületek ellenére előfordulhat, hogy választójoggal rendelkező állampolgárok nem szerepelnek a választók x névjegyzékében, vagy erről értesítést nem kaptak. Annak érdekében, hogy a választójogosultak valamennyien élhessenek jogukkal, ismételt tájékoztatást adunk az ezzel összefüggő legfontosabb szabályokról. Minden nagykorú magyar állampolgárnak választójoga van. Nincs választójoga annak, aki a közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, rendőrhatósági felügyeletet gyakorolnak vele szemben, valamint elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. Mindazok tehát, akik választójoggal rendelkeznek, de erről értesítést nem kaptak, minél előbb, lehetőleg június 7-ig keressék fel állandó lakóhelyük tanácsa végrehajtó bizottságának titkárát és kérjék a névjegyzékbe való felvételüket, illetőleg az erről szóló értesítést. Eddig az időpontig kérjék felvételüket a választók névjegyzékébe azok is, akiknek állandó lakóhelye a névjegyzék összeállítását követően megváltozott, vagy állandó lakóhelyüktől távol, ideiglenes tartózkodási helyükön kívánnak szavazni. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely, illetőleg az állandó lakóhely tanácsa végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy a kérelmező választójoggal rendelkezik.
