Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-20 / 142. szám
1980. június 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A szükebb haza szeréténél fogadta űrhajós fiát Délután, jóval a nagygyűlés megkezdése előtt ezrek és ezrek siettek Nyíregyházán a stadion irányába. Mindenki látni szerette volna azokat, akik napokig szerepéitek az újságok első oldalán, s tettük nagyszerűségével méltán váltak tiszteltté. A pálya zöld gyepén tornabemutató várta az érkezőket, s a honvédzenekar pattogó muzsikája fokozta az egyébként is nagy várakozást. Fél öt előtt már húszezren várták a stadionba érkező vendégeket. Hatalmas taps fogadta őket. Kijutott az ünneplésből az nyíregyházi MHSZ ejtőernyőseinek, akik pontosan a cél közepén értek földet — majd virágcsokrokat nyújtottak át a kozmosz meghódítóinak. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után dr. Pénzes János nyitotta meg a nagygyűlést. Ezt követően dr. Tar Imre mondott beszédet. — Ezt a mai ünnepi nagygyűlést az első szovjet—magyar űrpáros, Valerij Kubá- szov és Farkas Bertalan tiszteletére rendezzük — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Nagy öröm és megtiszteltetés száhvunkra, hogy a történelmi jelentőségű esemény részesei lehetünk. Az Inter - kozmosz-program keretében olyan űrhajóspár járt az űrben és teljesítette feladatát, melynek egyik tagja a Szovjetunió, a másik a Magyar Népköztársaság állampolgára, Szabolcs-Szatmár szülötte. Megilletődötten és jogos büszkeséggel hallgattuk 1980. május 26-án az első hírt: a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót. A he- széd további részében ismertette azt az érdeklődést, feszültséget, amely az űrutazást kísérte, majd így folytatta: — Az a szó, hogy Szojuz, szövetséget jelent. Ezt a nevet viselte az az űrhajó, amelyen útra kelt a két kedves vendégünk, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan. A Szojuz elnevezés jelkép is; bizonyítéka annak az elszakíthatatlan testvéri kapcsolatnak, amely a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, országainkat, népeinké,t összeköti. Együttműködésünk az eltelt évtizedek alatt kiterjedt a földi élet minden területére. Most is megteremtődtek a közös tevékenység feltételei. Nagyszerű bizonyítéka ez a szocialista országok gyümölcsöző kapcsolatainak, a Szovjetunió segítőkészségének, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésnek. Ugyanakkor azt is mutatja, hogyan vált lehetővé a mi kis országunk számára, hogy a kor legmodernebb tudományában is elfoglaljuk helyünket. — A közös szovjet—magyar űrrepülés meggyőző példája a kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló magyar—szovjet kapcsolatoknak. Ezt láttuk, amikor a Szojuz—36 pilótájaként dolgozták együtt és akkor is, amikor a Szaljut—6 fedélzetén az űrnégyes együttes munkáját és derűs szabad idejét kísérhettük figyelemmel. Meggyőződhettünk arról, (Folytatás a 4. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról) „Orajándék” a falu népének röző szavak kísérték az iskolaudvaron végig Farkas Bertalant, aki az űrhajóstársakkal, a családtagokkal és a kísérettel gépkocsiba szállt. Kis- várda volt a következő állomás. Itt Varga András, a városi pártbizottság titkára, Tóth László tanácselnök és Sárosi Zoltán a magyar űr-' hajós gimnáziumának igazgatója üdvözölte a vendégeket. Pár perc múlva a régi iskola, a Bessenyei Gimnázium tanárai vették körül a magyar űrhajóst. Kubászov dicsérte az orosztanárnőt, hogy jól megtanította Farkast a nyelvre. A többiek is szeretettel váltottak szót a híressé lett növendékkel. Itt is ajándékok, kai igyekeztek kifejezni a város lakóinak szeretetét. Az igen feszes délelőtti program Nyíregyházán, a Magyar Honvédelmi Szövetség székházában fejeződött be. Itt a vendégeket Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára fogadta, majd bemutatta azokat az oktatókat, repülőket, akik egykor Farkas Bertalant tanították. Hargitai Ferenc, Rozman Gyula és Szabolcsi közétek — mondta — s elmondani, hogy milyen a Föld nem 350 méter, de 350 kilométer távolságból. Kifejezte reményét, hogy a klub még sok sikert ér el, s akik itt tanulnak, emberül állják meg helyüket. A beszélgetésbe bekapcsolódott Valerij Kubászov is, megjegyezve: nagyon jó munkának kell itt folynia, ha olyan embereket nevelnek, mint Farkas Bertalan. Ezután ajándékokat adtak át, többek között azokat a zászlókat, amelyek velük voltak az űrhajón, s melyet Rjumin és Popov is aláírt. A szívélyes, igazi bajtársi hangulatú találkozón bemutatták az űrhajósoknak Győri Tibort, aki most érettségizett, s ősztől gyorshajtású repülővezetőnek tanul majd a Kiliánon, ahonnan Farkas Bertalan is indult. A délelőtti program után a megyei pártbizottság és a megyei tanács ebédet adott a vendégek tiszteletére. Itt pohárköszöntők hangzottak el, melyek a magyar és szovjet nép barátságát, az űrrepülők becsületes helytállását méltatták. szülőfalunak szíves köszöntésüket, tanáraimnak, s mindenkinek, akik életemben egyengették utamat. Szeretném mindenkinek kifejezni köszönetemet, s mindenkit magamhoz ölelni — mondta a jelenlevők viharos tapsa közepette Farkas Bertalan. Valerij Kubászov méltatta a szovjet—magyar űrrepülést, s igen meleg szavakkal szólt Farkas Bertalanról. Elmondta: örül, hogy megismerhette azt a falut, ahonnan társa indult. láthatta azt az iskolát, ahol tanult, s megismerhette azokat az embereket, akik közül Farkas Bertalan származik. A község és az iskola múzeuma számára Farkas Bertalan átnyújtotta a Szojuz—36 modelljét, a közös űrrepülés alkalmából készült emlékplakettet, egy könyvet az űrhajósok életrajzával, egy sor olyan jelvényt, amely a szkafandereken volt, s egy szelencében bajkonúri földet — onnan, ahonnan az űrhajó elindult —, jelvényeket, amelyeket az űrutazás során adtak ki hazánkban, a felszabadulási emlékmű kicsinyített mását, és egy kis zsákban olyan ajándékot, melyet az iskola legjobb tanulóinak szánt. A gyulaházi ünnepség résztvevői igazi büszkeséggel figyelték híres fiukat. Szabó Imréné, aki egykor osztályfőnöke volt Farkas Bertalannak, így kiáltott fel: „Olyan ez, mint a népmesében. Elindul a szegény fiú a faluból, kiállja a sok-sok megterhelő próbát, s végül eljut a csillagokba!” Pénzes Ilona óvónő így beszélt: „Én naplót vezettem a fellövés első percétől, mindent leírtam, amit éreztem és érzek. De ez a mostani pillanat szavakban nem kifejezhető! Sírtam akkor is, de sírok most is, nem szégyellem.” Magyar József, aki nem fiatalember már, szintén büszke. így szól: „Lám, Pesten kétmillióan laknak, mégis innen került ki a legjobb!” Radvánszki Istvánná így beszélt: „Nagy szó volt valaha, ha valaki áthajózott Amerikába. De mi ez ahhoz, hogy Berti a csillagokba repült!” Kasza Miklós, aki most hetedikes, megmondta kereken: neki példaképe lett Berti bácsi. Azt tudja, nem lehet mindenki űrhajós, de azért itt a földön is lehet nagy tetteket végrehajtani. Még meg is fogadta: jövőre jobban fog tanulni. Közben a színpadon a helyi citeraze- nekar Farkas legénykori nótáját játszotta. Baráti kézfogások, ölelések, biztatások és lelkesedést tükSándor büszkén nézték a tanítványt, aki a nyíregyházi repülőtértől a világűrig jutott el. Végh Sándor, a repülőklub titkára ezt követően köszöntötte a klub hajdani tanítványát, s átadott neki egy okmányt, amely a klub örökös tiszteletbeli tagjává avatja Farkas Bertalant. Hasonló elismerést kapott Magyari Béla, akinek a kiskunfélegyhá- ziak küldték el az okiratot. A vendégek mindannyian megkapták azoknak a repülőgépeknek a modelljét, melyeken valaha az első magyar űrhajós repült, tanult. Farkas Bertalan baráti szavakkal emlékezett a régi időkre. Beszélt Hargitai Ferencről, aki sokat dolgozott vele. Szólt arról, hogy Rozman Gyula néha bizony rámordult a fülkében, ha valamit nem jól csinált. Tudja, nagyon jó repülővezetőt akarnak képezni mindenkiből, s ezért akkor is, most is hálás. Szeretnék hamar visszatérni Ax öröm első pillanatai Gyulaházán Együtt a család Dr. Tar Imre tájékoztatója a megyei pártbizottságon voltak. Mindenki izgult, amikor Farkas Bertalan felszállt, vele érzett az utazás minden pillanatában, s szívből örvendett, amikor sikerrel földre- értek.” ~ A tanácselnök után Földműves András nyugalmazott iskolaigazgató, a magyar űrhajós egykori tanára beszélt meghatottan arról, milyen büszkeség tölti el az iskola nevelőit, hiszen ebből az intézményből került ki az első magyar űrhajós. Tudjuk — mondta —, hogy Farkas Bertalan sosem fogja elfelejteni iskoláját, szülőfaluját, megyéjét. Megmarad a megye és a község hű fiának mindig. Ezután arról beszélt, mennyire megszerette mindenki Valerij Kubászovot, Farkas Bertalan parancsnokát, aki igazi, hű barát és segítő volt mindvégig. Külön öröm, hogy ide is elkísérte, s így őt is és a repülés irányítóját, Jeliszeje- vet, s a jó barátot, Magyari Bélát is megismerhetik Gyulaházán. Megértéssel vette tudomásul a falu minden lakója nevében, hogy az idő most szikje szabott, s kifejezte azt a reményét, hogy még sokszor és lehetőleg hamar viszontláthatják Farkas Bertalant a szülőfaluban. Megható pillanatok következtek ezután. Farkas Bertalan - lépett a mikrofonhoz, Hogy szóljon azokhoz, akik közül elindult világűrhódító útjára. Megköszönte a fogadtatást, s ígérte, amint teheti, visszajön. „Elsősorban szüleimnek mondok köszönetét — folytatta a magyar űrhajós —, akiknek köszönhetem, hogy A szülőfalu kenyérrel és sóval köszönti űrhajós fiát eljutottam odáig, ahová eljutottam. Aztán tanítóimnak és tanáraimnak köszönöm, amit értem tettek, ami szépre és jóra tanítottak. De köszönet jár az osztálytársaknak, az ismerősöknek, rokonoknak, barátoknak és az ismeretlen ismerősöknek, akiknek szeretetét, biztatását, szurkolását mindig magam mellett éreztem. Szeretném mindannyió- juknak elmondani azt a sok mindent, amit.megéltem. Életem legszebb két évét, amit Csillagvárosban töltöttem, s ezt az utolsó hónapot, amely még mindig úgy tűnik, mintha álom lenne. Itt, a szülőfaluban szeretnék köszönetét mondani Valerijnak és feleségének, akik olyan sokat tettek értem. Azoknak, a többieknek, akik az űrutazást előkészítették, akik irányították. Az emberi kapcsolatok olyan példái teremtek meg, melyek semmihez sem hasonlíthatók. Hasonló a helyzet Magyari Béla barátommal — folytatta Farkas Bertalan —, akivel tudva tudtuk, hogy csak az egyikünk fog repülni. De az egyéni boldogságnál fontosabb, a nagy cél fogott ösz- sze bennünket, s így született az erős barátság. És most, amikor sürget az idő, eleget kell tennem még egy kérésnek — folytatta a magyar űrhajós —, annak, amivel Popov és Rjumin bízott meg. Kérték, adjam át itthon, a A meleg, emberi szavak után a község óvónői által készített — az űrhajósok neveivel hímzett — díszes keresztszemes térítőkét adtak át Kubászovnak, Farkas Bertalannak, Jeliszejevnek és Ma-- gyári Bélának.
