Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 1. Kedves Farkas Bertalan! Nem tudom, hogy e sorok papírra vetésekor az űrállomás hányadszor fordul az égi pályán, s hogy a nemzetközi legénység, melynek ön is tagja, éppen mivel foglalatoskodik. Csak azt tudom, hogy a fentről oly leírhatatlanul gyönyörűnek tűnő Földünkön változatlan érdeklődés kíséri ezt a sikeres utazást a világmindenség titkaiban. Kiváltképp igaz ez itt, a Kárpát-medencében, ahol egy maroknyi nép tekinthet most büszkén bátor fiára, aki űrhajós egyenruháján először viseli a Magyar Népköztársaság címerét. ön azt mondta az egyik tévéközvetítéskor, hogy szavakkal nem lehet leírni azokat a színeket, melyek az ablakon túl vannak az űrben. A krónikás sincs könnyű helyzetben, ha megpróbálja visszaadni azt az örömet, meghatottságot, és — miért titkolnánk — nemzeti büszkeséget, amely a Szojuz—36 sikeres startja óta tapasztalható nálunk, különösen pedig szűkebb hazában, Szabolcs- Szatmárban. Világra szóló utazása első pillanatától szinte óráról órára fokozódott az izgalom, nő az érdeklődés a bonyolult kísérlet minden mozzanata után. Tudósok, közéleti személyiségek, a közvetlen család tagjai, volt iskolatársak, barátok és ismerősök idézik fel az első magyar űrhajóssal kapcsolatos emlékeiket, élményeiket, s valamennyien boldogok, hogy méltathatják szorgalrnát^ bá- torság'lt, tehetségét. " Ez az utazás az egész magyar nép sikere. Népünké, mely az ezredéves elnyomást követő világégés után — a testvéri szovjet segítség révén — talpra tudott állni, új hazát épített, és ezzel a közös űrutazással is belépett a fejlett országok sorába. Ez az utazás Szabolcs-Szatmár megye sikere. Azé a megyéé, melyről számtalanszor leírták már, hogy rnilyen mérhetetlen mélységről indult, s hogy milyen óriási, szinte erőt meghaladó akadályokat kellett leküzdenie. Az első magyar űrhajós innen indult a csillagok világába. Nem csupán jelkép ennek a mérheT teilen mélységnek és a laikus által hihetetlenül magasnak tűnő két pont egybevetése. Jó volna most elkerülnünk az ünnepi pátosz kísértését, de a krónikás sem talált jobb, kifejezőbb szót,' mint azt, hogy az ön utazása a szabolcsi ember gyönyörű haladása. Mi, akik itt a Földön, a szülőfaluban és a környékén figyeljük az űrvonat ro- bogását fenn a csillagos égen, bizonyára egy kicsit elfogultak is vagyunk. Mégis: nagyon jó érzés tudni, hogy ez a korábban nem éppen dicsérő jelzőkkel illetett országrész adta a hazának az első magyar űrhajóst. Sok minden kellett ehhez! Gyulaházán, a szülőfaluban a jó családi környezet, színvonalasan oktatónevelő tantestület a kisiskolában. Aztán olyan patinás gimnázium, mint a kis- várdai „Bessenyei”, amely már jó néhány neves, értékes embert adott ennek a hazának. És kellett a diákotthon, ahol jó körülmények között, jó közösségben bontakozhatott ki a leendő űrhajós adottsága. Aztán kellettek kiválóan felkészült repülőoktatók Nyíregyházán, akik elsőként érezték meg a rendkívüli képességeket a gyakorlatokra szorgalmasan járó vidéki fiatalemberben. Sok-sok munka, anyagi befektetés kívántatok ahhoz, hogy egy fiatalember bátor elhatározása jó alaookon nyugodjék. Mindezt az a szűkebb haza teremtette meg, ahol nem is olyan régen még általános volt az osztatlan iskola, a palatábla, ahol egy fél emberöltővel ezelőtt még jóformán földgömböt sem lehetett találni a falusi iskolákban, bonyolult kísérleti és szemléltetőeszközökről pedig álmodni sem mertek. Ön mindezt már csak hallomásból, elbeszélésekből ismerheti, mert élete a nagy társadalmi változás hajnalán kezdődött. Csak tudatni akartam önnel", hogy itt, Szabolcs-Szatmárban mi hatszázezren, mindenkinél jobban örülünk égi utazásának. dr. Botár József kandidátussal a tudomány hasznáról A Ön, mint a Debreceni Akadémiai Bi- w zottság — a DAB — megyei összekötője, a tanárképző főiskola tanszékvezetője, a tudomány egyik aktív művelője, hogyan értékeli a megyében folyó tudományos kutatómunkát, amely a XII. kongresszus állásfoglalása értelmében is mindinkább szerves részévé válik a gazdasági, politikai, kulturális, ideológiai munkának? — A tudománypolitikai határozat megjelenése óta, az utóbbi tíz évben, megyénkben is kedvezőbbé váltak a tudományos élet személyi és anyagi feltételei. A megyei párt- és állami szervek nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a tudomány által elért eredmények váljanak termelőerővé, segítsék a megye fejlődését. A A megye társadalmi, gazdasági fejlödé- ^ sével összhangban erősödött a szellemi, tudományos élet. Milyen lehetőséget ad a Debreceni Akadémiai Bizottság, amely három megye — Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Szolnok — tudományos munkájának összehangolására, a kutatómunka segítésére hivatott? — A DAB keretén belül a megyében egy társadalomtudományi és hat természet- tudományi szakbizottságban fejtik ki tudományos tevékenységüket a szabolcsi .kutatók. Néhány kutatási témát és eredményt is említenék1'« ’teljesség igénye nélkül.1 A nyélv- tudományi munkabizottság földrajzHévgyűj- tést folytatott elsősorban Szabolcs-Szatmár megyében, támogatja a nyelvtudományi és nyelvművelő tevékenységet, a pedagógusok továbbképzését. A néprajzi munkabizottság Szolnok és Szabolcs megye néprajzi-attaszá-: nak kiadásán' dolgozik." A 'történelmi' 'és po- * litikai tudományok munkabizottsága feladatának tekinti a regionális történetkutatást, az ipari és mezőgazdasági üzemtörténeti kutatásokat, közreműködik a történelemoktatás problémáinak megoldásában. A Hogyan tükröződik a tudományos kuta- w tási programokban a megye sajátos gazdasági arculata? Azzal foglalkoznak-e a szabolcsi kutatók, ami előbbre viszi a megye fejlődését? — Természetesen a pártkongresszus és a megyei pártértekezlet iránymutatásai alapján megyénk tudományos kutatói is arra törekszenek, hogy hatékonyabban érvényesüljenek a tudományos eredmények a gyakorlatban. Mezőgazdasági szakbizottságunk különösen szép eredményeket ért el a tiszántúli homokterületek hasznosítását segítő kutatásokban. Hasonlóan a kemikáliák ésszerű felhasználásában, az ősgyepek komplex hasznosításában. Külön is kiemelném a Balkányi Állami Gazdaságban szervezett tudományos tanácskozást a „Tiszántúl mező- gazdasági termelésének fontosabb fejlesztési kérdései, különös tekintettel a regionális kutatásokra”, című témáról. A tapasztalatok a MÉM és a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével beépültek az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervbe, ugyancsak a tárcaszintű kutatási programba is. Megemlíteném a három megye tudományos erőfeszítéseit, összehangolt munkáját a meliorációs problémák, az ésszerű vízgazdálkodás — öntözés, továbbá az intenzív rét- és legelőgazdálkodás és a melléktermékekre alapozott hústermelés problémáinak megoldásában. — Emellett vannak kimondottan megyei kutatási feladatok, mint az alma, a burgonya, a dohány vertikum komplex fejlesztése. Ezek megoldásában a kutatási intézetek, illetve a közeli agrártudományi egyetemek, főiskolák is kiemelt feladatokat, illetve részfeladatokat kaptak. Ezek a tudományos munkák a megye hatodik ötéves tervébe is beépülnek. Mindez aláhúzza a tudomány jelenlétét a megye gazdasági-társadalmi életében. A A távolság a fővárostól és a nagyobb tudományos központoktól nem érinti-e hátrányosan a megyében folyó tudományos munkát? Ráadásul a megyében kevés a kifejezetten tudományos kutató- intézet ... — Természetesen létező gondok ezek is, a magárahagyatottság érzésével különösen az a kutató küszködhet, aki az adott témában megyén belül nem talál partnert, segítőtársat. Olykor a kutatásokkal járó adminisztráció is nehezíti az előbbrejutást. Ugyancsak nehézség, hogy a szabolcsi kutató nagy időveszteség és pénzbeli kiadások árán jut a fővárosi kutatóhelyek közelébe, könyvekhez, kutatási forrásanyagokhoz. — A DAB létrejötte sokat enyhít a helyzeten. Elevenebb kapcsolat alakulhat ki az MTA különböző osztályai, bizottságai és a vidéken élő kutatók között. A DAB egyik nagy haszna éppen abban is rejlik, hogy az összekötő kapocs szerepét is betöltheti a fővárosi és a vidéken dolgozó kutatók között. Ennek egyik, biztató jele, hogy együttesen hirdettük meg a jövő évi pályafeltételeket is. Mi ösztönzi napjainkban a tudományos kutatókat újabb eredmények elérésére? Az anyagiak, a magasabb beosztás, netán az elérhető doktori és egyéb címek? — A tudományos élet egyik izgalmas kérdése az ösztönzés. Két példát említenék erre a saját főiskolánk gyakorlatából. A főiskola vezetése immár több éve azzal foglalkozik, hogy érdekeltté tegye az oktatókat a tudományos munka végzésében az ehhez szükséges nyelvvizsgák letételében. A közép- és felsőfokú állami nyelvvizsgát három, illetve 5 ezer forinttal premizáljuk, á doktori, kandidátusi és a nagydoktori tudományos fokozatok elérését 7500, 15 ezer, illetve 30 ezer forinttal jutalmazzuk. Ez az érdekeltségi rendszer tudomásom szerint, egyedülálló a főiskolák és egyetemek között. — A másik járható út a kutatómunkára biztosítható szabadság. A főiskolánk saját hatáskörében rendszeresen ad háromtól hat hónapig terjedő alkotói szabadságot a kutatóknak, konkrétan megfogalmazott kutatási feladatok elvégzésére. Ennek költségeit is jórészt a főiskola fedezi. így 1979- ben 11-en vették igénybe, az idén 19-en kérték és kapták meg az alkotói szabadságot. — Ami az alibi témákat, csupán a rang megszerzését illeti, a kutatást irányító felelős vezetőknek —, s természetesen maguknak a kutatóknak is — feladatuk, hogy felmérjék a társadalmilag szükséges igényeket, s olyan kutatási témákhoz adják a hozzájárulásukat, amelyek hasznosíthatók. Valóban igaz, hogy egyes beosztásoknál vannak kikötések, melyek bizonyos tudományos fokozat megszerzésére kötelezik az illetőt. Ez nem baj, az már inkább hiba, ha a tudományos munka elvégzése után elmarad a folytatás, a megszerzett doktori, vagy kandidátusi cím után valaki megpihen, megelégszik a megszerzett „ranggal”. Az is igaz, vannak tapasztalt, jó eredményeket produkáló kutatók, akik nem szereztek tudományos fokozatot, de amit végeznek, hasznos és támogatást érdemel. A Milyenek megyénkben a szellemi feltételek, megfelelő-e a felkészültség? — Ügy emlékszem, a megyében a kandidátusi fokozattal rendelkezők száma eléri az ötvenet. Ez jelentős szellemi bázis a jövőre nézve is. Kifejezi, hogy Szabolcs-Szatmár megye a szellemi eredményekben, a tudományok művelésében — ha szerényen és adottságaihoz mérten is — mindinkább bekapcsolódik az ország szellemi-tudományos vérkeringésébe. Tizenkét fővárosi akadémiai bizottságban vannak megyénkbeli kutatók, a megyében lévő tudományos kutatóintézetek közül a két főiskola, az oktatási igazgatóság, a kórházak, a múzeumok, a levéltárak tudományos dolgozóinak kutatási eredményei kapnak mindinkább országosan is visszajelzést, elismerést. Jó eszköz erre a megye gaz- dasági-társadalmi-kulturális folyóirata, a „Szaboles-Szatmári Szemle”, amely helyet ad a tudományos jellegű cikkeknek, egyben propagálja is a tudományokat.’ A Igénylik-e a megyében dolgozó nagyobb üzemek a tudományos tapasztalatokat? — Az utóbbi években sokat javult a tudományos kutatók és az eredményeket felhasználó gyárak, üzemek kapcsolata. Ez napjaink követelménye. Le kell rövidíteni a kutatási eredmények gyakorlatban történő fel- használásához vezető utat. Ugyanakkor gazdaságossági követelmény is. Nem mellékes, hogy milyen időn belül kerül sor a gyakorlati megvalósításra. A tudománypolitikai alapelvekből ered az is, hogy az értékes kutatásokat kell támogatni, ösztönözni. — A tiszavasvári Alkaloidát, a nyíregyházi gumigyárat, a dohányfermentálót, a konzervgyárat említeném, amelyek érdeklődnek a tudományos eredmények és azok alkalmazása iránt. A kémiai szakbizottságunk megkezdte az ipari üzemekben, kutatóintézetekben és oktatási intézményekben folyó kutatások és problémák felmérését, szorgalmazza közös kutatások megindítását, információk cseréjét. A Milyennek tartja a tudományok és a politika kapcsolatát megyénkben? — A politikai és a gazdasági igényeknek megfelelően a tudományok művelői készek a politikai előrejelzések készítésébe bekapcsolódni, az elemzésekben, a konzekvenciák levonásában közreműködni. Így segítettük a megyei pártbizottság egyes döntéseinek előkészítését szociológiai felmérések készítésével. A főiskolai számítógépes központunk részt vett a megye társadalmi átréteg- ződését vizsgáló elemzés munkájában. Tanszékünk marxizmus—leninizmus oktatói közül többen részt vettek a munkás- és parasztmozgalmak történetét kutató munkában. A természettudományok művelői a Ví. ötéves terv megyei, illetve regionális kutatási feladatainak megfogalmazásában. A Milyen tartalékokat lát a tudományos kutatásban? Milyen szerepük van ebben a gazdasági, intézményi vezetőknek? — Véleményem szerint még sok olyan tudományos témák iránt érdeklődő, azzal csöndben foglalatoskodó szabolcsi kutató van, akit be lehet és kell vonni a munkába, akik eddig távolmaradtak a szervezett tudományos élettől. Külön'gond, amiről egyik vidéki folyóiratunkban is hasznos vita zajlik, hogyan lehetne azokat a középiskolai tanárokat is bevonni a tudományos munkákba, akikben erre tehetség és adottság van. — Vannak különböző munkahelyek, ahol szintén találhatók tudományos érdeklődésű emberek. A vezetők kötelessége felfigyelni és ösztönözni őket, lehetővé tenni tudományos ambícióik kibontakoztatását a közösség javára. A A közhiedelem úgy tartja, hogy a tudományos munka igen költséges. Minden iJ.v forintnál eg^re” Joliban titéggohdírtjdk, mire költjük. Jttué' pértz a KUtafómün- kára? — Meggyőződésem, hogy nem elsősorban a tudományos kutatásokra fordítható összegek növelésével lehet nagyobb eredményeket elérni. Vannak persze költségigényes kutatások, amelyeknél nagyon meg kell vizsgálni, megéri-e, szükséges-e, kínál-e a befektetéssel arányban álló és . alkalmazható eredményeket? A lényeget mégis abban látom, hogy a kutatások belső szervezettségén, az anyagi és a szellemi erők koncentrálásán kell munkálkodni. — Egyik legfontosabb eredménynek tartom az akadémiai munkában a decentralizációt, a vidéken létrehozott tudományos központokat. A DAB fontos funkciója a helyi és az országos tudományos tevékenység ösz- szefogása, olyan komplex kutatások szervezése a tájegységen belül, amely összhangban van az országos célkitűzésekkel. A Hogyan segítheti az oktatás a tudományos képzést, az utánpótlás nevelését? — Iskoláinkban közismerten nem a „tudósképzés” a főcél, de időben gondoskodnunk kell a tehetséggondozásról, amely már az általánosban megkezdődik és folytatódnia kell a közép-, majd a felsőfokú intézetekben. Itt a tudományos diákköri tevékenység keretében jó lehetőségek vannak a tudományos érdeklődés megalapozására. Csak a mi főiskolánkon 23 tudományos diákkör működik, ahol elsajátítják a kutatómunka módszereit, a témaválasztás felelősségét. A tudományos diákköri munkák fele az országos TDK konferencián díjat nyert, s legjobbakat a TDK- közleményekben is megjelentetjük. £ Mint átlagember, nem tudományos kutató, mit vár az elkövetkező négy-öt évben a tudományoktól. Milyen kérdésekre vár választ a legsürgetőbben? — Több igényem is lenne, de ezúttal a környezetszennyeződésre gondolok, amelyre sürgősen választ kell kapni az erre hivatott tudományoktól. Egyre szépülő környezetünket ugyanis — mindenki tapasztalja — mind több olyan anyag (hulladék, szemét) szeny- nyezi, amivel sajnos nem tudunk mit kezdeni. — Izgató kérdés számomra, hogy az emberi élet olyan nyugtalanító kérdéseire, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a tudomány hathatósabb segítséget tudjon adni — főként a megelőzéshez. Igaz, ehhez az egyes ember akaraterejére is szükség van, hogy változtasson az egészségére ártalmas életvitelén. — Azt. szeretném, ha a tudományos kutatás művelői még jobban felismernék nagy társadalmi felelősségüket a jelen és a jövő nemzedéke iránt. A társadalom pedig tudja megteremteni mindenkor azokat a feltételeket, amelyek során a tudomány eredményei gyorsabban hasznosulnak. A Köszönöm az interjút. Páll Géza { Vasárnap^ INTERJüJ
