Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG Kommentár Vendég Indiából Naraszimha Rao, az Indiai Köztársaság külügyminiszte­re Moszkvában tárgyal. Rao a világ második legnagyobb lélekszámú országának első diplomatája, tanácskozása a szovjet fővárosban tehát — mint mindig — figyelemre méltó esemény. Most azonban számos különleges ok van ar­ra, hogy a szovjet—indiai tárgyalás a szokásosnál is na­gyobb érdeklődést váltson ki. Az első az, hogy Indira Gandhi nemzeti kongresszus pártja visszatért a hatalom­ba, méghozzá abszolút több­séggel és azóta számos fontos helyi választáson tovább szi­lárdította pozícióit. Ismét lé­tezik olyan szilárd központi hatalom, amely alkalmas a hosszú távú külpolitikai fo­lyamatosság biztosítására. A hosszú távú folyamatos­ság egyik sarkköve a szovjet —indiai jó viszony. A Szovjet­unió mindig síkraszállt az in­diai függetlenségért, annak kivívását és megszilárdítását minden fórumon segítette. Rao Moszkvában emlékezte­tett arra, hogy az elmúlt ne­gyedszázad alatt több mint hetven, szovjet segítséggel épült jelentős ipari objektum — köztük a híres bhilai acél­kombinát — „tanúsítja az együttműködés mélységét és eredményességét”. Számításba vehetjük to­vábbá, hogy ez a jó viszony a Washington által gerjesztett és a Peking által lelkesen szí­tott mostani feszültség idején a térség egyik legfontosabb gátja mindenféle agresszív törekvés ellen. Végül: a jelentésekből tud­juk, hogy mind a Szovjetunió, mind India érdekeit közvet­lenül veszélyezteti az Indiai­óceán térségében tapasztalha­tó amerikai manőverezés. Az óriási övezetben bázisláncot épít a Pentagon. E „stratégiai legyező” központja az ango­lok által Washington rendel­kezésére bocsátott sziget, Die­go Garcia lenne. Ebben a helyzetben minden ok megvan annak a feltétele­zésére, hogy a szovjet—indiai kapcsolatok megőrzik egyik legnagyobb hagyományukat: ápolásuk nemcsak a kétolda­lú, hanem az egyetemes együttműködésnek is javára válik. H. E. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fo­gadta Jorge Kollét, a Bolíviai Kommunista Párt első titká­rát, aki az MSZMP KB meg­hívására tartózkodik hazánk­ban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen tájékoztat­ták egymást országuk helyze­téről, pártjuk tevékenységé­ről. Véleményt cseréltek a A Szovjetunió és India kö­zötti kapcsolatoknak, apielyek egyenletesen fejlődnek a két ország közötti béke, barátsági és együttműködési szerződés alapján, minden területen vi­lágos távlatai vannak — je­lentette ki Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter ked­den este Moszkvában azon a vacsorán, amelyet Naraszimha Rao indiai külügyminiszter tiszteletére adott. Az indiai politikus kedden érkezett a szovjet fővárosba és látogatá­sának első napján a nemzet­közi helyzet normalizálásá­nak, az enyhülés folytatásá­nak lehetőségeiről és a kétol­dalú kapcsolatokról tárgyalt vendéglátójával. A szovjet—indiai kapcsola­tok — állapította pieg Gro­miko a vacsorán — fontos szerepet játszottak, és meg­győződésem szerint játszanak majd a jövőben is a nemzet­közi béke és biztonság fenn­tartásában. Gromiko szerint a két or­szág együttműködésének fon­tosságát különösen időszerű nemzetközi kommunista moz­galom időszerű kérdéseiről, a két testvérpárt kapcsolatai­nak erősítéséről. Áttekintet­ték a nemzetközi élet legfon­tosabb eseményeit, különös tekintettel a latin-amerikai' helyzetre. A találkozón részt vett Si­mán Reyes, a Bolíviai Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára és Gyenes András, az MSZMP KB titkára. aláhúzni most, amikor a nem­zetközi helyzet észrevehetően bonyolultabbá vált. Gromiko hangsúllyal be­szélt arról, hogy a legaggasz- tóbb nemzetközi feszültség- források egyikét az imperia­listák és csatlósaik a Szovjet­unió és India határainak köz­vetlen közelében próbálják kialakítani. Agressziót foly­tatnak az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság ellen, és megkísérlik megfojtani az afgán forradalmat. Ebben az imperialista kalandban köz­vetlen bűnrészességet vállalt- Pakisztán kormánya azzal, hogy területét az agresszió kiinduló támaszpontjaként bo­csátotta rendelkezésre. Min­denkinek világosan látnia kell: az Afganisztánban ki­alakult realitások megváltoz­tatását célzó kísérletek re­ménytelenek — szögezte le Gromiko. Naraszimha Rao válaszá­ban méltatta az indiai—szov­jet kapcsolatok sikeres fejlő­dését. MSZMP-küldottséo utazott Hollandiába Hollandia Kommunista döttség utazott Amszterdam- Pártja meghívására — Szabó ba. A delegáció részt vesz Józsefnek, az MSZMP Köz- Hollandia Kommunista Párt­ponti Bizottsága tagjának ve- ja XXVII. kongresszusán, zetésével — szerdán pártkül­Szovjet—indiai külügyminiszteri tárgyalások TELEX BONN Nemzetközi vieszhcmg Nagy jelentőségű siker a magyar—szovjet űrutazás Egy dortmundi bíróság szerdán ítéletével eltávolítot­ta munkahelyéről Hans-Jür- gen Langmann vasúti kala­uzt, azzal az indoklással, hogy a 30 esztendős fiatalember a Német Kommunista Párt (DKP) tagja. Súlyosbító kö­rülményként vette figyelem­be a bíróság, hogy Lang- mann a DKP jelöltjeként ősszel az országos parlamen­ti választásokon is indulni kíván. MOSZKVA A kozmikus térség további kutatására szerdán a Szov­jetunióban Föld körüli pá­lyára juttatták a Kozmosz— 1184 jelzésű műholdat. ATHÉN A világhírű görög film­színésznő és békeharcos Me­lina Mercouri kedden köny- nyebben megsérült, amikor Athén egyik külvárosában részt vett egy tüntetésen, s a környezetvédelmi problémák megoldását követelő tüntető­ket a rendőrség megtámadta. LONDON Az Interkozmosz-program újabb nagy jelentőségű sike­reként értékelte kedden az NDK rádiója és televíziója Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszatérését a föld­re. „Az űrhajósok és a mű­szaki felszerelések, beleértve a kutatáshoz használt ma­gyar műszereket, sikeresen vizsgáztak” — hangsúlyozták a kommentárok. Most, az űr­utazást követő második sza­kaszban, a tudósoké a szó, hogy értékeljék az összegyűj­tött adatokat, kísérleti ered­ményeket. Az NDK sajtója szerdán vezető helyen, terjedelmes, fényképekkel illusztrált be­számolókat közölt a vissza­térés eseményeiről és a két űrhajós szovjetunióbeli ki­tüntetéséről. A Neues Deut­schland „a gyümölcsöző együttműködés kézzelfogha­tó példájának” nevezte a vég­rehajtott gazdag programot. A Berliner Zeitung pedig hangsúlyozta, hogy „az ötödik Interkozmosz-legénység tel­jesítette minden feladatát”. A lengyel lapok is első ol­dalas anyagokban adták hí­rül szerdán a szerencsés le­szállás hírét, s méltatták az elvégzett kísérletek, megfi­gyelések jelentőségét. A szerdai bolgár lapok a földi repülésirányítási köz­pontból keltezett tudósítások­ban számoltak be a két űr­hajós kitüntetéséről. A Ze- medelszko Zname című lap Dimitr Misev bolgár profesz- szor cikkét ismerteti az első szovjet—magyar űrexpedíció tudományos hasznáról. Az Üj Kína hírügynökség moszkvai keltezésű hírében emlékeztetett rá, hogy Farkas Bertalan személyében először vett részt űrutazásban ma­gyar űrhajós. A szerdai francia lapok hír- ügynökségi jelentések alap­ján, röviden beszámoltak a visszatérésről, kiemelve, hogy a két űrhajós sikeresen tel­jesítette küldetését, s mind­ketten egészségesek. A madridi El Pais is be­számolt a szovjet—magyar űrpáros visszatéréséről. Az El Pais röviden ismertette a Szojuz—36 indulásával kez­dődött űrutazás eseményeit és beszámolt a két űrhajós kitüntetéséről. A Scotland Yard London egyik külvárosának parkoló­jában egy pótkocsis teher­autóban megtalált 309 ezüst- rudat abból a 321-ből, ame­lyet két hónappal ezelőtt lop­tak el ismeretlen tolvajok, hatalmukba kerítve az ezüst- rudakat szállító kamiont. A rendőrség bejelentette, hogy a lopás ügyében nyolc gya­núsítottat letartóztattak. A lopott fémrudak értékét 4 millió fontra becsülik. BERLIN NDK—lengyel külügymi­niszteri konzultáció kezdő­dött Berlinben. Emil Wojta- szek lengyel külügyminisz­ter Oskar Fischernek, az NDK-diplomácia vezetőjé­nek meghívására szerda reg­gel érkezett kétnapos baráti látogatásra a Német Demok­ratikus Köztársaságba. MADRID Szerdán Madridban össze­sen 74 évi szabadságvesztés­re ítélték a Grapo szélső­baloldali terrorszervezet egyik tagját. A férfit egy rendőr meggyilkolása, két másik rendőr megsebesítése és tiltott fegyverviselés miatt állították bíróság elé. Június végén Schmidt Moszkvába látogat A június 30-án és július el­sején Moszkvában tartandó szovjet—NSZK csúcstalálkozó legfőbb értékét a tárgyalások ténye jelenti — hangsúlyozta Helmut Schmidt bonni kancellár az ARD tévéállo­másnak adott nyilatkozatá­ban. A kormányfő szerint a Né­met Szövetségi Köztársaság vezetői a nemzetközi helyzet rosszabbodása óta azon van­nak, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolatok Kelet és Nyugat között. Bonn ezért üd­vözölte, hogy a közelmúltban találkozott egymással Andrej Gromiko szovjet és Edmund Muskie amerikai külügymi­niszter, továbbá, hogy Var­sóban megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyev szovjet és Valéry Giscard d’Estaing francia államfő. Schmidt kancellár és Genscher kül­ügyminiszter moszkvai útja is ebbe a keretbe illeszkedik be. Schmidt jelezte: a moszk­vai csúcstalálkozón „nem ud­variasságokat mondunk egy­másnak”, hanem mindkét fél kifejti álláspontját a nemzet­közi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Fontos szerepet játszanak majd a Szovjetunió és az NSZK kétoldalú kap­csolatai is. „Különösen fe­szültségek idején fontos, hogy ne csak a magunkét fújjuk, hanem beszéljünk egymással” — hangoztatta a kancellár. Az interjúban Schmidt megerősítette, hogy még a nyáron rögzítik NDK-beli lá­togatásának időpontját is. A bonni vezetők júniusban további konzultációkat tarta­nak szövetségeseikkel a kancellár szovjetunióbeli és NDK-beli látogatásáról. A ve­zető tőkés hatalmak állam- és kormányfőinek Velencében június 22—23-án megrende­zendő találkozóján kerül sor az álláspontok végléges egyez­tetésére. Tamásy: Másfél SZOBd- Regény - OSSzkolTlfort 23. Egyik laboránsnője elvált, otthagyta urát a berende­zett lakással és most hol itt alszik, hol ott, egyik vagy másik barátnőjénél, nagynéninél, mikor hogy — és természetesen örökkön ki- alvatlan, rosszkedvű, gyakran sír, már-már az idegössze­roppanás határán lézeng. A kollektíva persze szánja, mert különben kedves teremtés, van egy gyönyörű kislánya, az most a nagyszülőknél ten­gődik — és hát nem élet ez így! Persze, néha félórákra is leáll a munka, a kollégák a kis Tatámé esetét tárgyalják, hogy’ s mint lehetne segíte­ni rajta. A félórák aztán né­ha órákká nyúlnak, s napjá­ban többször is megismétlőd­nek ... És ő most mit csinál­jon? Gorombítsa le őket? Amikor éppen emberi szoli­daritásból vizsgáznak? ... Vi­szont ott van a labor kutatá­si programja — azzal meg ilyen módon végzetesen el­maradnak! ... Milyen rongy asszony az, aki nem veszi ki részét a fér­je gondjaiból? Én sem álltam sokáig Miklós panaszkodását, hisz az egész szeptember ez­zel telt el. Október elején odaálltam eléje. „Mondd, szívem, ne pró­báljunk valamit ennek a sze­gény Tatáménak az ügyé­ben?” „Mit? — vont a vállán. — A tizenötödik kerületben la­kik, te meg ...” „Istenkém, azért ki lehetne találni valamit... Végered­ményben miért dolgozik a la­kásosztályon az ember? Pél­dául átjelentkezhetne hoz­zánk, valahová családtagnak. Csak van valami ismerőse, rokona, barátnője az én ke­rületemben. És úgy talán már megpróbálhatnék valamit az érdekében. Az a kétéves kis­lány itt nagyon sokat nyom a latban! Családvédelem, ifjú­ságvédelem ...” „Igazán megtennéd? — né­zett rám Miklós felderülő arccal. — Pedig ismerem az elveidet...” „De a te munkád mégsem mehet rá az ő megoldatlan lakásügyére! — ráztam fe­jem. — Amellett a szociális körülmények, a gyerek!...” Miklós sóhajtott. „Erre nem is mertem vol­na gondolni! Hogy te, aki soha semmi ilyesmit... aki mindig minden illetéktelen beavatkozásnak ellenálltál, aki annyira gyűlölöd a pro­tekcionizmust, hogy éppen te ... és éppen egy közeli munkatársamat... Nem is tudom, szabad-e elfogad­nom?” Meghatva néztem; ez a sze­rénység, ez az aggályoskodás annyira reá vallott! De én már elszántam magam, hogy mindenképp segítek rajta. „Szép, hogy lelkiismereti kérdést csinálsz belőle, szí­vem. De ez az én dolgom.” Légy nyugodt, pontosan tu­dom, meddig etikus valami, és hol kezdődik a korrupció! Itt egy gyermekét egyedül nevelő anyáról van szó, akit a törvény is támogat!” Miklós most már ragyogott. „Erre nem is mertem vol­na gondolni! — Odalépett hozzám, átölelt. — Igazán tündér vagy, szívem! Isteni lenne, ha ez sikerülne! Mind­járt másképp menne odabent a munka! De rám is férne, a teremtésit neki! Mert így előbb-utóbb megvonják tő­lem a bizalmat, és mehetek vissza szappant főzni... ösz- szevissza csókolt. — És ho­gyan gondolod?” „Egyik estére meghívod ezt a szerencsétlen teremtést. Az­tán közösen kisütünk vala­mit!” „Aranyos vagy! — mondta Miklós és ölelt, és csókolt. — Aranyos vagy!” A következő szombaton már itt is ült nálunk a szo­morú kis kolléganő. Kicsípte magát alaposan, a csinos kis pofiját kifestette, szeme fölé vastagon kente a kéket — re­mekül mutatott, amellett még szolidan is. Meg tudtam érteni a labor közvéleményét, hogy annyira melléje állt... Először kiálmélkodta magát a lakásunkon, a fekvésén, a be­osztásán, a berendezésén, az­tán hellyel kínáltam s kitöl­töttem a teát. Még mindig a látványban gyönyörködött. „Igazán nem szeretem a nagy szavakat, tessék elhin­ni — mondta, s nem vette le szemét az egyik falon függő színes kerámiáról —, de ilyen szép lakást én még életem­ben nem láttam!” „Hát nem mondom — mo­solyogtam —, benne van a szívünk, a lelkünk...” „A verítékünk! — vágott közbe az én Miklósom. „... de hogy a legszebb la­kás volna ... Kedves, lakha­tó. És szeretjük.” Megint körülnézett. „Hát ezt lehet is. És mióta tetszenek itt lakni?” „Három esztendeje” — mondta Miklós. „Akkor már tulajdonkép­pen öreg házasoknak számí­tottunk, amikor végre meg­lett ez a lakás...” — tettem hozzá én. „Hét éve jártunk együtt!” — mondta Miklós. Rámosolyogtam, hálásan. „Most lesz a tízéves jubi­leumunk. És ebből hét teljes év — fordultam megint a kis nőhöz — képzelje, lakás nél­kül!” „Rettenetes... — sóhajtot­ta. — Borzasztó lehet az ilyen hosszú várakozás! Nekünk könnyebb volt... A férjem szülei már vagy tíz éve föl­építettek egy családi házat, s benne a férjemnek egy ön­álló lakást, hogy ha majd nősül, legyen hová ...” Tétován bólintottam. „Az én szüleim is felaján­lották, hogy költözzünk hoz­zájuk, de erről hallani sem akart a férjem.. „Nem hagyhattam magára az özvegy édesanyámat” — vágott közbe sietve Miklós. „Ó — mondta kedves mo­sollyal a fiatalasszony —, er­ről ráismerek a főosztályve­zető úrra... Neki ilyen szíve van!” Igen, mondtam magamban. A szíve. Meg még az is hoz­zá, hogy anyáék egy szobát kínáltak, de a főosztályvezető úr kettő alatt nem volt haj­landó ... Amint ez a lakás meglett, egyszeriben nem volt érdekes a mama magá­nya! Miklós mosolygott. „Hét évig éltünk a min­denünnét kivert kutyák ke­serves életét, képzelje, Ju­ditka ... Kölcsönlakás, sur- ranások, néha egy-egy ví- kend vidéken ...” „Rettenetes lehetett...” — sóhajtotta együttérzően a kis nő. — Te jóságos ég! Én be­leőrültem volna! Hét év!” Megveregettem a karját. „Ezért is értem meg én a maga nagy baját, kedvesem. Nem is fordulhatott volna jobbhoz! A bajt csak az érzi át, aki maga is járt hasonló cipőben! — S most én sóhaj­tottam mélyről, mert eszem*' be jutott e hét év minden gyötrelme. — A legszebb éve­im mentek el így! Én har­mincból harminchét lettem, a férjem negyvenből negyven­hét ...” A kis kolleganő meglepet­ten pillantott Miklósra. „Szalók elvtárs már ötven éves?” „Á! — mondta Miklós za­varban. — Csak idén töltöm be!” Tatámé megint hozzám fordult. „De végre is megérte, nem? A hétévi kín. Elérték, amit akartak. És most? Boldo­gak?” Csak bólintottam, de fel­ragyogó arcom is mutathatta mennyire! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom