Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG Kommentár Vendég Indiából Naraszimha Rao, az Indiai Köztársaság külügyminisztere Moszkvában tárgyal. Rao a világ második legnagyobb lélekszámú országának első diplomatája, tanácskozása a szovjet fővárosban tehát — mint mindig — figyelemre méltó esemény. Most azonban számos különleges ok van arra, hogy a szovjet—indiai tárgyalás a szokásosnál is nagyobb érdeklődést váltson ki. Az első az, hogy Indira Gandhi nemzeti kongresszus pártja visszatért a hatalomba, méghozzá abszolút többséggel és azóta számos fontos helyi választáson tovább szilárdította pozícióit. Ismét létezik olyan szilárd központi hatalom, amely alkalmas a hosszú távú külpolitikai folyamatosság biztosítására. A hosszú távú folyamatosság egyik sarkköve a szovjet —indiai jó viszony. A Szovjetunió mindig síkraszállt az indiai függetlenségért, annak kivívását és megszilárdítását minden fórumon segítette. Rao Moszkvában emlékeztetett arra, hogy az elmúlt negyedszázad alatt több mint hetven, szovjet segítséggel épült jelentős ipari objektum — köztük a híres bhilai acélkombinát — „tanúsítja az együttműködés mélységét és eredményességét”. Számításba vehetjük továbbá, hogy ez a jó viszony a Washington által gerjesztett és a Peking által lelkesen szított mostani feszültség idején a térség egyik legfontosabb gátja mindenféle agresszív törekvés ellen. Végül: a jelentésekből tudjuk, hogy mind a Szovjetunió, mind India érdekeit közvetlenül veszélyezteti az Indiaióceán térségében tapasztalható amerikai manőverezés. Az óriási övezetben bázisláncot épít a Pentagon. E „stratégiai legyező” központja az angolok által Washington rendelkezésére bocsátott sziget, Diego Garcia lenne. Ebben a helyzetben minden ok megvan annak a feltételezésére, hogy a szovjet—indiai kapcsolatok megőrzik egyik legnagyobb hagyományukat: ápolásuk nemcsak a kétoldalú, hanem az egyetemes együttműködésnek is javára válik. H. E. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Jorge Kollét, a Bolíviai Kommunista Párt első titkárát, aki az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjuk tevékenységéről. Véleményt cseréltek a A Szovjetunió és India közötti kapcsolatoknak, apielyek egyenletesen fejlődnek a két ország közötti béke, barátsági és együttműködési szerződés alapján, minden területen világos távlatai vannak — jelentette ki Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter kedden este Moszkvában azon a vacsorán, amelyet Naraszimha Rao indiai külügyminiszter tiszteletére adott. Az indiai politikus kedden érkezett a szovjet fővárosba és látogatásának első napján a nemzetközi helyzet normalizálásának, az enyhülés folytatásának lehetőségeiről és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt vendéglátójával. A szovjet—indiai kapcsolatok — állapította pieg Gromiko a vacsorán — fontos szerepet játszottak, és meggyőződésem szerint játszanak majd a jövőben is a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. Gromiko szerint a két ország együttműködésének fontosságát különösen időszerű nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, a két testvérpárt kapcsolatainak erősítéséről. Áttekintették a nemzetközi élet legfontosabb eseményeit, különös tekintettel a latin-amerikai' helyzetre. A találkozón részt vett Simán Reyes, a Bolíviai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Gyenes András, az MSZMP KB titkára. aláhúzni most, amikor a nemzetközi helyzet észrevehetően bonyolultabbá vált. Gromiko hangsúllyal beszélt arról, hogy a legaggasz- tóbb nemzetközi feszültség- források egyikét az imperialisták és csatlósaik a Szovjetunió és India határainak közvetlen közelében próbálják kialakítani. Agressziót folytatnak az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság ellen, és megkísérlik megfojtani az afgán forradalmat. Ebben az imperialista kalandban közvetlen bűnrészességet vállalt- Pakisztán kormánya azzal, hogy területét az agresszió kiinduló támaszpontjaként bocsátotta rendelkezésre. Mindenkinek világosan látnia kell: az Afganisztánban kialakult realitások megváltoztatását célzó kísérletek reménytelenek — szögezte le Gromiko. Naraszimha Rao válaszában méltatta az indiai—szovjet kapcsolatok sikeres fejlődését. MSZMP-küldottséo utazott Hollandiába Hollandia Kommunista döttség utazott Amszterdam- Pártja meghívására — Szabó ba. A delegáció részt vesz Józsefnek, az MSZMP Köz- Hollandia Kommunista Pártponti Bizottsága tagjának ve- ja XXVII. kongresszusán, zetésével — szerdán pártkülSzovjet—indiai külügyminiszteri tárgyalások TELEX BONN Nemzetközi vieszhcmg Nagy jelentőségű siker a magyar—szovjet űrutazás Egy dortmundi bíróság szerdán ítéletével eltávolította munkahelyéről Hans-Jür- gen Langmann vasúti kalauzt, azzal az indoklással, hogy a 30 esztendős fiatalember a Német Kommunista Párt (DKP) tagja. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy Lang- mann a DKP jelöltjeként ősszel az országos parlamenti választásokon is indulni kíván. MOSZKVA A kozmikus térség további kutatására szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz— 1184 jelzésű műholdat. ATHÉN A világhírű görög filmszínésznő és békeharcos Melina Mercouri kedden köny- nyebben megsérült, amikor Athén egyik külvárosában részt vett egy tüntetésen, s a környezetvédelmi problémák megoldását követelő tüntetőket a rendőrség megtámadta. LONDON Az Interkozmosz-program újabb nagy jelentőségű sikereként értékelte kedden az NDK rádiója és televíziója Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszatérését a földre. „Az űrhajósok és a műszaki felszerelések, beleértve a kutatáshoz használt magyar műszereket, sikeresen vizsgáztak” — hangsúlyozták a kommentárok. Most, az űrutazást követő második szakaszban, a tudósoké a szó, hogy értékeljék az összegyűjtött adatokat, kísérleti eredményeket. Az NDK sajtója szerdán vezető helyen, terjedelmes, fényképekkel illusztrált beszámolókat közölt a visszatérés eseményeiről és a két űrhajós szovjetunióbeli kitüntetéséről. A Neues Deutschland „a gyümölcsöző együttműködés kézzelfogható példájának” nevezte a végrehajtott gazdag programot. A Berliner Zeitung pedig hangsúlyozta, hogy „az ötödik Interkozmosz-legénység teljesítette minden feladatát”. A lengyel lapok is első oldalas anyagokban adták hírül szerdán a szerencsés leszállás hírét, s méltatták az elvégzett kísérletek, megfigyelések jelentőségét. A szerdai bolgár lapok a földi repülésirányítási központból keltezett tudósításokban számoltak be a két űrhajós kitüntetéséről. A Ze- medelszko Zname című lap Dimitr Misev bolgár profesz- szor cikkét ismerteti az első szovjet—magyar űrexpedíció tudományos hasznáról. Az Üj Kína hírügynökség moszkvai keltezésű hírében emlékeztetett rá, hogy Farkas Bertalan személyében először vett részt űrutazásban magyar űrhajós. A szerdai francia lapok hír- ügynökségi jelentések alapján, röviden beszámoltak a visszatérésről, kiemelve, hogy a két űrhajós sikeresen teljesítette küldetését, s mindketten egészségesek. A madridi El Pais is beszámolt a szovjet—magyar űrpáros visszatéréséről. Az El Pais röviden ismertette a Szojuz—36 indulásával kezdődött űrutazás eseményeit és beszámolt a két űrhajós kitüntetéséről. A Scotland Yard London egyik külvárosának parkolójában egy pótkocsis teherautóban megtalált 309 ezüst- rudat abból a 321-ből, amelyet két hónappal ezelőtt loptak el ismeretlen tolvajok, hatalmukba kerítve az ezüst- rudakat szállító kamiont. A rendőrség bejelentette, hogy a lopás ügyében nyolc gyanúsítottat letartóztattak. A lopott fémrudak értékét 4 millió fontra becsülik. BERLIN NDK—lengyel külügyminiszteri konzultáció kezdődött Berlinben. Emil Wojta- szek lengyel külügyminiszter Oskar Fischernek, az NDK-diplomácia vezetőjének meghívására szerda reggel érkezett kétnapos baráti látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba. MADRID Szerdán Madridban összesen 74 évi szabadságvesztésre ítélték a Grapo szélsőbaloldali terrorszervezet egyik tagját. A férfit egy rendőr meggyilkolása, két másik rendőr megsebesítése és tiltott fegyverviselés miatt állították bíróság elé. Június végén Schmidt Moszkvába látogat A június 30-án és július elsején Moszkvában tartandó szovjet—NSZK csúcstalálkozó legfőbb értékét a tárgyalások ténye jelenti — hangsúlyozta Helmut Schmidt bonni kancellár az ARD tévéállomásnak adott nyilatkozatában. A kormányfő szerint a Német Szövetségi Köztársaság vezetői a nemzetközi helyzet rosszabbodása óta azon vannak, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolatok Kelet és Nyugat között. Bonn ezért üdvözölte, hogy a közelmúltban találkozott egymással Andrej Gromiko szovjet és Edmund Muskie amerikai külügyminiszter, továbbá, hogy Varsóban megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyev szovjet és Valéry Giscard d’Estaing francia államfő. Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter moszkvai útja is ebbe a keretbe illeszkedik be. Schmidt jelezte: a moszkvai csúcstalálkozón „nem udvariasságokat mondunk egymásnak”, hanem mindkét fél kifejti álláspontját a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Fontos szerepet játszanak majd a Szovjetunió és az NSZK kétoldalú kapcsolatai is. „Különösen feszültségek idején fontos, hogy ne csak a magunkét fújjuk, hanem beszéljünk egymással” — hangoztatta a kancellár. Az interjúban Schmidt megerősítette, hogy még a nyáron rögzítik NDK-beli látogatásának időpontját is. A bonni vezetők júniusban további konzultációkat tartanak szövetségeseikkel a kancellár szovjetunióbeli és NDK-beli látogatásáról. A vezető tőkés hatalmak állam- és kormányfőinek Velencében június 22—23-án megrendezendő találkozóján kerül sor az álláspontok végléges egyeztetésére. Tamásy: Másfél SZOBd- Regény - OSSzkolTlfort 23. Egyik laboránsnője elvált, otthagyta urát a berendezett lakással és most hol itt alszik, hol ott, egyik vagy másik barátnőjénél, nagynéninél, mikor hogy — és természetesen örökkön ki- alvatlan, rosszkedvű, gyakran sír, már-már az idegösszeroppanás határán lézeng. A kollektíva persze szánja, mert különben kedves teremtés, van egy gyönyörű kislánya, az most a nagyszülőknél tengődik — és hát nem élet ez így! Persze, néha félórákra is leáll a munka, a kollégák a kis Tatámé esetét tárgyalják, hogy’ s mint lehetne segíteni rajta. A félórák aztán néha órákká nyúlnak, s napjában többször is megismétlődnek ... És ő most mit csináljon? Gorombítsa le őket? Amikor éppen emberi szolidaritásból vizsgáznak? ... Viszont ott van a labor kutatási programja — azzal meg ilyen módon végzetesen elmaradnak! ... Milyen rongy asszony az, aki nem veszi ki részét a férje gondjaiból? Én sem álltam sokáig Miklós panaszkodását, hisz az egész szeptember ezzel telt el. Október elején odaálltam eléje. „Mondd, szívem, ne próbáljunk valamit ennek a szegény Tatáménak az ügyében?” „Mit? — vont a vállán. — A tizenötödik kerületben lakik, te meg ...” „Istenkém, azért ki lehetne találni valamit... Végeredményben miért dolgozik a lakásosztályon az ember? Például átjelentkezhetne hozzánk, valahová családtagnak. Csak van valami ismerőse, rokona, barátnője az én kerületemben. És úgy talán már megpróbálhatnék valamit az érdekében. Az a kétéves kislány itt nagyon sokat nyom a latban! Családvédelem, ifjúságvédelem ...” „Igazán megtennéd? — nézett rám Miklós felderülő arccal. — Pedig ismerem az elveidet...” „De a te munkád mégsem mehet rá az ő megoldatlan lakásügyére! — ráztam fejem. — Amellett a szociális körülmények, a gyerek!...” Miklós sóhajtott. „Erre nem is mertem volna gondolni! Hogy te, aki soha semmi ilyesmit... aki mindig minden illetéktelen beavatkozásnak ellenálltál, aki annyira gyűlölöd a protekcionizmust, hogy éppen te ... és éppen egy közeli munkatársamat... Nem is tudom, szabad-e elfogadnom?” Meghatva néztem; ez a szerénység, ez az aggályoskodás annyira reá vallott! De én már elszántam magam, hogy mindenképp segítek rajta. „Szép, hogy lelkiismereti kérdést csinálsz belőle, szívem. De ez az én dolgom.” Légy nyugodt, pontosan tudom, meddig etikus valami, és hol kezdődik a korrupció! Itt egy gyermekét egyedül nevelő anyáról van szó, akit a törvény is támogat!” Miklós most már ragyogott. „Erre nem is mertem volna gondolni! — Odalépett hozzám, átölelt. — Igazán tündér vagy, szívem! Isteni lenne, ha ez sikerülne! Mindjárt másképp menne odabent a munka! De rám is férne, a teremtésit neki! Mert így előbb-utóbb megvonják tőlem a bizalmat, és mehetek vissza szappant főzni... ösz- szevissza csókolt. — És hogyan gondolod?” „Egyik estére meghívod ezt a szerencsétlen teremtést. Aztán közösen kisütünk valamit!” „Aranyos vagy! — mondta Miklós és ölelt, és csókolt. — Aranyos vagy!” A következő szombaton már itt is ült nálunk a szomorú kis kolléganő. Kicsípte magát alaposan, a csinos kis pofiját kifestette, szeme fölé vastagon kente a kéket — remekül mutatott, amellett még szolidan is. Meg tudtam érteni a labor közvéleményét, hogy annyira melléje állt... Először kiálmélkodta magát a lakásunkon, a fekvésén, a beosztásán, a berendezésén, aztán hellyel kínáltam s kitöltöttem a teát. Még mindig a látványban gyönyörködött. „Igazán nem szeretem a nagy szavakat, tessék elhinni — mondta, s nem vette le szemét az egyik falon függő színes kerámiáról —, de ilyen szép lakást én még életemben nem láttam!” „Hát nem mondom — mosolyogtam —, benne van a szívünk, a lelkünk...” „A verítékünk! — vágott közbe az én Miklósom. „... de hogy a legszebb lakás volna ... Kedves, lakható. És szeretjük.” Megint körülnézett. „Hát ezt lehet is. És mióta tetszenek itt lakni?” „Három esztendeje” — mondta Miklós. „Akkor már tulajdonképpen öreg házasoknak számítottunk, amikor végre meglett ez a lakás...” — tettem hozzá én. „Hét éve jártunk együtt!” — mondta Miklós. Rámosolyogtam, hálásan. „Most lesz a tízéves jubileumunk. És ebből hét teljes év — fordultam megint a kis nőhöz — képzelje, lakás nélkül!” „Rettenetes... — sóhajtotta. — Borzasztó lehet az ilyen hosszú várakozás! Nekünk könnyebb volt... A férjem szülei már vagy tíz éve fölépítettek egy családi házat, s benne a férjemnek egy önálló lakást, hogy ha majd nősül, legyen hová ...” Tétován bólintottam. „Az én szüleim is felajánlották, hogy költözzünk hozzájuk, de erről hallani sem akart a férjem.. „Nem hagyhattam magára az özvegy édesanyámat” — vágott közbe sietve Miklós. „Ó — mondta kedves mosollyal a fiatalasszony —, erről ráismerek a főosztályvezető úrra... Neki ilyen szíve van!” Igen, mondtam magamban. A szíve. Meg még az is hozzá, hogy anyáék egy szobát kínáltak, de a főosztályvezető úr kettő alatt nem volt hajlandó ... Amint ez a lakás meglett, egyszeriben nem volt érdekes a mama magánya! Miklós mosolygott. „Hét évig éltünk a mindenünnét kivert kutyák keserves életét, képzelje, Juditka ... Kölcsönlakás, sur- ranások, néha egy-egy ví- kend vidéken ...” „Rettenetes lehetett...” — sóhajtotta együttérzően a kis nő. — Te jóságos ég! Én beleőrültem volna! Hét év!” Megveregettem a karját. „Ezért is értem meg én a maga nagy baját, kedvesem. Nem is fordulhatott volna jobbhoz! A bajt csak az érzi át, aki maga is járt hasonló cipőben! — S most én sóhajtottam mélyről, mert eszem*' be jutott e hét év minden gyötrelme. — A legszebb éveim mentek el így! Én harmincból harminchét lettem, a férjem negyvenből negyvenhét ...” A kis kolleganő meglepetten pillantott Miklósra. „Szalók elvtárs már ötven éves?” „Á! — mondta Miklós zavarban. — Csak idén töltöm be!” Tatámé megint hozzám fordult. „De végre is megérte, nem? A hétévi kín. Elérték, amit akartak. És most? Boldogak?” Csak bólintottam, de felragyogó arcom is mutathatta mennyire! (Folytatjuk)
